Pécsi Figyelő, 1894. január-március (22. évfolyam, 1-39. szám)

1894-01-01 / 1. szám

atni szándékolt reformok ellenében ne nézhesse; — bármely időben kerüljenek át az ily javaslatok szőnyegre, arra el kell élve lenni, hogy a klérus ellenzésével fog­­­ találkozni. Ha társadalmunk csupa művelt, felvilágo­­sodott elemekből állana, vészes következmé­nyektől tartani nem kellene, mert akkor a küzdelem megmaradna az elvek harczának, melynek tisztító tüzéből annál díszesebben emel­kednének ki a haladás és szabadelvűség vívmá­nyai, de hazánk földmivelő népe jórészt a mű­veltségnek még sokkal alantabb fokán áll, a létesítendő reformok lényege és természete felől még sokkal tájékozatlanabb, hogysem tiszta öntudatossággal foglalhatna állást ezen kérdé­sekben s igy a megtévesztésnek könnyen játék­szerévé lesz s egyes vidékek alsópapságának körében nem ritkán tapasztalható túlbuzgóság a legádázabb gyűlöletre képes felingerelni min­den más felekezetű honfitársa ellen. A főpásztori körlevél minden mérsékeltsége­­­mellett — talán öntudatlanul is — megadja az alapot a harcz elfajulására, midőn a küzdelem feladatául azt jelöli meg, hogy a hívektől el ne vonassék a lehetőség egyházuk tanai és elvei szerint élni, mintha ebben az egyházpolitikai reformok bármelyike is akadályozná őket! — Hisz a katolikus félnek a polgári házasság mel­lett is szabadságában álland nemcsak egyházi­­lag is házasságot kötni, de még a katolikus egyház tanai szerint lelkiismeretében szabad lesz csupán az egyházi házasságot tekinteni valódi házasságnak s a polgári házasságot csupán polgárjogi viszonyt alapitó szerződéses formá­nak tartani. Adja az ig, hogy a magyar püspöki kar által megindított s általuk is csak védelmi harcz­nak jelzett küzdelemben a nép pásztorai is csak a szeretet vallásának harczosaihoz illő oly fegy­verekre szorítkozzanak, a­minőkre a lőpásztorok utalják őket, mert csak a kölcsönös mérséklet szem előtt tartása mellett remélhetjük, hogy hazánknak ez az esztendő boldog éve lesz, kezdődik. A szónokok a katolikusok kötelezettségeit a magán és a nyilvános életben, a katolikus auto­nómia és a házasság kérdését, a tanítás és nevelés ügyének hiányait és a katoleczizmus ügyének biztosí­tását tárgyalják. Az ülés valósínűleg három-négy órát tölt ki és a herczegprímás áldásával végződik. Január 17-én délelőtt újra Schlauch Lőrincz mondja a hála­adó Te Deum-ot az egyetemi templomban. A Kato­likus­ kör a gyűlés után, január 16-án társasvacsorát rendez a Vigadó földszintes helyiségeiben a gyűlés tagjai tiszteletére. A főpásztori körlevél. A kath. főpapi kar közös pásztorlevele a kormány egyházpolitikája­­ ellen, úgy a mint azt Schlauch Lőrincz nagyváradi bíboros püspök a püspöki konferenczia megbízásából szövegezte és Vaszary Kolos herczegprimás helyben­hagyta, megjelent. A körlevél komoly, méltóságos és minden szen­­vedélyességtől mentes hangja méltán meg fog lepni mindenkit. Nem az ecclesia militans riadója ez az ország kath. közönségéhez, mely minden áron a kul­­turharcz áldatlan küzdelmeit akarja provokálni,­­ hanem egy hivatása magaslatán álló főpapság figyel­meztető szava az alsó papsághoz és a hívekhez, hogy az állam törvényes jogainak tiszteletben tartása mel­lett, egyszersmind teljes sérthetetlenségében őrizzék meg szívükben azt a hitelvet is, hogy a házasság szentség. Hisszük, hogy a pásztorlevél nem is fogja el­téveszteni hatását s ama magasztos és békülékeny szellem, mely azon mindvégig átvonul, már a közel­jövőben viszonyra fog találni úgy a kath. egyházi, mint a polgári társadalom magatartásában. A katolikus gyűlés programmja. A ja­nuár 16-iki katolikus nagygyűlésre tömegesen érkez­nek a bejelentések a rendező-bizottsághoz. A jelent­­kezők nagy száma miatt a Vigadó terménél nagyobb helyiséget keresnek. A főpapok teljes számban jelen­nek meg és a gyűlés után valószínűleg a kongrua rendezése ügyében külön tanácskozásra gyűlnek össze. A nagygyűlés programmja általánosságban már meg van állapítva. Január 16-ikán délelőtt tíz órakor Schlauch Lőrincz bíboros püspök az egyetemi tem­plomban Veni Sancte-t mond. A nagygyűlés délután négy órakor a herczegprímás megnyitó beszédével Ezalatt a fiatal pár elérkezett Newyorkba, hol­yén boldog órákat értek el. Napok múltak el igy az édes szerelemben a­n­élkül, hogy bármelyik is a másikkal vagyoni hely- il­ete felől szót váltott volna. Most Cherigeben voltak, s k is mezőváros, alig 4 mértföldnyire Newyorktól, még úgy két napig szándékoztak itt maradni. Itt már a vérs kötelességének tartotta, hogy kérdést emeljen fezen családi alkalmatosság felől. Este volt, mindkettő a vendéglői szoba ablak­nál ült, gyönyö­rködtek a szemeik előtt elterülő festői látványban. Majd az őrnagy kezével reátámaszkodott felesége székére, eme bizalmas kérdést tette : — Mondd édesem ki a te birtokaid igazgatója? — Nos te drágám ! — válaszolt a nő. — Természetesen, ha majd átvettem, — szólott a férfi — de úgy érzem, a te távollétedben ki ügyel fel azokra? — Te magad, hangzott a válasz. — Te tréfát űzöl velem, mondta hizelgőleg, mialatt kizserélni kezdte kezeit. Ha már nekem ad­tad szivedet, ideje, hogy reám bízzad javaid kezelé­sét is. — Drágám, szép arczom az én egyetlen vagyo­­nom, válaszolt a nő, ki bizalmasan dőlt férje vállára. — Asszonyom, hogy röviden beszéljek, kezdte az őrnagy izgatottan, nekem pénzre van szükségem ... a kocsit még ugyan, a­melyen idejöttünk, kifi­zettem ... de már annyi pénzem nincs, hogy a to­vábbi költségeket fedezhessem. — Hogy őszinteségedet megjutalmazzam, szi­szegte a szép nő, tehát tudd meg te is, hogy nekem nincs egyebem, mint a mit magad előtt látsz. — Tehát valóban nincs semmiféle birtokod ? n­'"Itt az őrnagy felugorva ülőhelyéről. — Nincs egy kapavágásnyi sem. — És pénzed a bankban ? — Nem egy árva fillérnyi sem. — Semmiféle értéknemű, semmiféle fekvőség ? — Semmi, éppen semmi. — E szerint nem is vagy egy dúsgazdag keres­kedő örököse? — Nem. — Ki vagy hát ? — Az ön felesége, igen tisztelt uram és leánya egy tisztességes szabónak. — Oh te ! — kiáltott az angol tiszt, kezeivel takarva el gondoktól barázdált arczát. Majd ismét magához tért és és folytatta tovább : az esetben sok szerencsét kívánok asszonyom, mert Ön egy tökéletes koldus felesége lett. Tönkre vagyok téve, nem tudom, hogy innét is hogy szabadulok meg. — Nem fordulhatnál talán testvéredhez, hisz az talán elég gazdag lord, s szívesen kölcsönözne egy kis pénzbeli segítséget ? — De ha nincs oly testvérem, a­ki gazdag lord volna. — Talán írhatnál az ezrededhez, hogy adnának fizetésedből egy kis előleget ? — De ha nem szolgálok egy ezrednél sem. — Hát éppen semmi vagyonod sincs ? — Egyetlen egy fityinget érő sem. — Talán szabad kérdeznem uram, hogy ki­­csin Ön ?­ — Az ön férje asszonyom, s azonkívül egy vi­lágcsaló fia, a­ki a saját élelmességén kívül, mást nem hagyott fiára. — Én atyámtól elég jó nevelésben­ részesültem. — Én is, de ezúttal elvesztettem a játszmát. E szóváltás után egyenest a vendéglőshöz ment az őrnagy. A szeretetreméltó feleség lábujjhegyen követte és úgy hallgatódzott az ajtónál. — Mikor megy a postakocsi a legközelebb New­­york felé ? - kérdezte. — Éjféltájban, válaszolt a vendéglős. — Szeretnék azzal elutazni, tehát költsön fel, ne­hogy elaludjam. — Hány helyre van szüksége uraságodnak ? — Csak egyre. A vendéglős megjegyezte, hogy az esetben, ha valaki éjszaka akar elutazni, előre kell fizetni. Az őrnagy összekotorva minden pénzét, kifizette a jegy árát . . . A derék házaspár ezután többé szót sem váltot az egész eset felől. Mindegyik visszahúzódott szobá­jába, az őrnagy lefeküdt, majd el is aludt. Az asz­­szony azonban gondosan kerülte az alvást. Alig hogy a vendéglő elé állott a postakocsi, már is felkelt és lesietett. A lépcsőkön találkozott a vendéglőssel. Kérdezte, hogy várjon a férje felkelt-e már ? — Nem, válaszolt, de nem is szükség, hogy felköltse. — Tehát a nagyságod számára volt a hely meg­rendelve , kérdezte a vendéglős. — Igen — számomra. --Jó — akkor nem is háborgatom a nagysá­gos urat. Kérem — a kocsi készen áll — csak tes­sék beszállni . . . Fitzconnel asszony felszállott és a kocsi elrobo­gott. Majd útban volt Newyork felé, míg férje a csár­dában maradt. Ilyesmik történnek Amerikában. PÉCSI FIGYELŐ: Parisban, Vaillant ellen a végtárgyalás ja­­nuár 5 én lesz. Az igazságügyi palotában rendkívüli óvóintézkedéseket tesznek ananrkhista támadások ellen Vaillant kedvesének a következő levelet írta : Nem sajnálom, a­mit tettem, jóllehet élethossziglan fogok érte szenvedni, ha le nem nyakaznak. Legnagyobb fájdalmam az, hogy tőled és leányomtól el vagyok választva. Én kötelességemet teljesítettem és megtet­tem azt, a­mi tőlem telik, hogy a mostani társadal­mat leromboljam és egy jobb társadalmat készítsek elő, a­melyben munkájával mindenki megkeresheti kenyerét. Te két ügyvédet ajálsz nekem, úgy látszik, jól ismered az ügyvédeket, de már választottam ügy­védet. Különben az ügyvédek nem segíthetnek raj­tam, mert nem akarok semmit sem tagadni, sem elrej­teni. A Vaillant elleni per egyik bírája fenyegetü levelet kapott, melyben erős kifejezésekkel tudtára adják, hogy abban a pillanatban, mikor Vaillant fe­lett ítélni fog, meg fogják ölni. Hasonló leveleket több esküdt is kapott s e miatt közöttük nagy nyugtalan­ság uralkodik. A szicziliai zavargások. A livornói gya­logdandár megkapta a parancsot, hogy Szicziliába induljon. Az ottani állapotok nem akarnak nyugalomra jutni. A „Don Cisciotto“ czímű lapnak a következő­ket írják Palermóból A szicziliaiak, bármely párthoz tartozzanak is, nincsenek megelégedve a kormánynyal. Valamikor kevesebb szabadságot élveztek, de gazda­ságilag jobban álltak. Az 1860. év előtti kormányok nem fosztották ki a népet. A nép végre megunta ezt Hírek.­ ­ (Kardos Kálmán államtitkár.) Már néhány hét óta tudjuk, hogy a mi szeretetre méltó főispánunkra egy magas kitüntetés vár, de mivel ő titkolózott, nem akartunk indiskrétek lenni. Az utóbbi 48 óra lefolyása alatt az a hír kelt szárnyra, bár föntartással, hogy Kardos államtitkárnak van kisze­melve az ő felsége személye körüli minisztériumhoz. Ennek az állásnak politikai jelentősége tulajdonképen nincs, hisz évek óta üresen áll. De mindenesetre meg­tisztelő egy főispánra nézve. Mi sajnáljuk, hogy Kar­dos vármegyénktől megválik. Az ő galánt és lovagias lénye volt az, melynek sikerült a különböző ellenté­teket simán lebonyolítani. És ez neki azért sikerült, mert mint megyebeli ember ismerte a közhangulatot. Ez pedig nem megvetendő dolog. Utódjára nézve máris különféle kombinácziók kerültek forgalomba. Leginkább Fejérváry Imre báró, baranyavárme­­gyei volt főispáni titkárt emlegetik. De sokan Szily László alispán főispánságát bizonyosnak tartják. Majd meglátjuk, ki lesz a győztes. — (Kossuth egészségi állapota) az utolsó időben jobbra fordult, sőt most már egészen megnyug­tató. Heves köhögése nem csak elmaradt, de az agg ember arra is képessé vált, hogy könyvtárát — a­melynek megvételéről nemrég adtunk hírt — maga rendezhesse titkára közreműködésével. Előbb a könyv­tár 10 szakaszra volt osztva, de mivel Kossuth ezt nem találta megfelelőnek, 20 szak szerint osztályoz­ták. Jellemzi a nagy emigráns lelkiismeretességét, hogy az így beosztott leltárt sem találta elegendőnek arra, hogy a „vevők“ könnyen eligazodhassanak a könyvtárban. Karácsony előtt tehát a befejezett mun­kát azzal tette pihenőre, hogy még talán valami job­bat is ki lehet gondolni. — Megjegyzendő, hogy a Kossuth könyvtárának becsét rendkívül fokozzák az agg hazafi szélenjegyzései s egyéb jegyzetei, a melyek a könyvekben előfordulnak s Kossuth bámulatos em­lékező tehetsége és széleskörű tudása folytán becscsel bírnak még azon kívül is, hogy — Kossuth kezétől származnak. — (Választók névjegyzéke.) Városunk központi választmánya már összeállította a választók névjegyzékét. A belvárosban 909, a budai külváros­ban 572, a szigeti külvárosban pedig 520 választásra jogosított polgár van. A választó­polgárok névjegyzé­két már fölterjesztették a belügyminiszterhez.­­ (Áthelyezés.) M­o­s­o­n­y­i Géza magyar­óvári adótárnok hasonló minőségben a pécsi m. kir. adóhivatalhoz helyeztetett át.­­ (Ismét utonállás.) Kiss József főreál­iskolai tanár és K­i­s­s Ernő takarékpénztári tisztviselő múlt év deczember 26 án a bányatelepről haza felé kerékpározva az országúton kellemetlen meglepetés­ben részesültek. Jobbról is, balról is kövekkel támad-t ták meg őket a bányamunkások. Az útonállókat­­ Magenheim Márton , halokány-utczai fuvarosnak, az állapotot és most itt a forradalom. Olaszország egysége rosz gyümölcsöket termett Szicziliának. Sza­kítani akar olyan rendszerrel, mely mindig csak vesz, de soha se ad. Hogy a bérletrendszerben rejlik az állapotoknak fő oka, azt nem akarják megengedni. A helyzet igen komoly.

Next