Pécsi Figyelő, 1894. január-március (22. évfolyam, 1-39. szám)

1894-01-01 / 1. szám

atni szándékolt reformok ellenében ne nézhesse; — bármely időben kerüljenek át az ily javaslatok szőnyegre, arra el kell élve lenni, hogy a klérus ellenzésével fog találkozni. Ha társadalmunk csupa művelt, felvilágosodott elemekből állana, vészes következményektől tartani nem kellene, mert akkor a küzdelem megmaradna az elvek harczának, melynek tisztító tüzéből annál díszesebben emelkednének ki a haladás és szabadelvűség vívmányai, de hazánk földmivelő népe jórészt a műveltségnek még sokkal alantabb fokán áll, a létesítendő reformok lényege és természete felől még sokkal tájékozatlanabb, hogysem tiszta öntudatossággal foglalhatna állást ezen kérdésekben s igy a megtévesztésnek könnyen játékszerévé lesz s egyes vidékek alsópapságának körében nem ritkán tapasztalható túlbuzgóság a legádázabb gyűlöletre képes felingerelni minden más felekezetű honfitársa ellen. A főpásztori körlevél minden mérsékeltségemellett — talán öntudatlanul is — megadja az alapot a harcz elfajulására, midőn a küzdelem feladatául azt jelöli meg, hogy a hívektől el ne vonassék a lehetőség egyházuk tanai és elvei szerint élni, mintha ebben az egyházpolitikai reformok bármelyike is akadályozná őket! — Hisz a katolikus félnek a polgári házasság mellett is szabadságában álland nemcsak egyházilag is házasságot kötni, de még a katolikus egyház tanai szerint lelkiismeretében szabad lesz csupán az egyházi házasságot tekinteni valódi házasságnak s a polgári házasságot csupán polgárjogi viszonyt alapitó szerződéses formának tartani. Adja az ig, hogy a magyar püspöki kar által megindított s általuk is csak védelmi harcznak jelzett küzdelemben a nép pásztorai is csak a szeretet vallásának harczosaihoz illő oly fegyverekre szorítkozzanak, aminőkre a lőpásztorok utalják őket, mert csak a kölcsönös mérséklet szem előtt tartása mellett remélhetjük, hogy hazánknak ez az esztendő boldog éve lesz, kezdődik. A szónokok a katolikusok kötelezettségeit a magán és a nyilvános életben, a katolikus autonómia és a házasság kérdését, a tanítás és nevelés ügyének hiányait és a katoleczizmus ügyének biztosítását tárgyalják. Az ülés valósínűleg három-négy órát tölt ki és a herczegprímás áldásával végződik. Január 17-én délelőtt újra Schlauch Lőrincz mondja a hálaadó Te Deum-ot az egyetemi templomban. A Katolikus kör a gyűlés után, január 16-án társasvacsorát rendez a Vigadó földszintes helyiségeiben a gyűlés tagjai tiszteletére. A főpásztori körlevél. A kath. főpapi kar közös pásztorlevele a kormány egyházpolitikája ellen, úgy a mint azt Schlauch Lőrincz nagyváradi bíboros püspök a püspöki konferenczia megbízásából szövegezte és Vaszary Kolos herczegprimás helybenhagyta, megjelent. A körlevél komoly, méltóságos és minden szenvedélyességtől mentes hangja méltán meg fog lepni mindenkit. Nem az ecclesia militans riadója ez az ország kath. közönségéhez, mely minden áron a kulturharcz áldatlan küzdelmeit akarja provokálni, hanem egy hivatása magaslatán álló főpapság figyelmeztető szava az alsó papsághoz és a hívekhez, hogy az állam törvényes jogainak tiszteletben tartása mellett, egyszersmind teljes sérthetetlenségében őrizzék meg szívükben azt a hitelvet is, hogy a házasság szentség. Hisszük, hogy a pásztorlevél nem is fogja eltéveszteni hatását s ama magasztos és békülékeny szellem, mely azon mindvégig átvonul, már a közeljövőben viszonyra fog találni úgy a kath. egyházi, mint a polgári társadalom magatartásában. A katolikus gyűlés programmja. A január 16-iki katolikus nagygyűlésre tömegesen érkeznek a bejelentések a rendező-bizottsághoz. A jelentkezők nagy száma miatt a Vigadó terménél nagyobb helyiséget keresnek. A főpapok teljes számban jelennek meg és a gyűlés után valószínűleg a kongrua rendezése ügyében külön tanácskozásra gyűlnek össze. A nagygyűlés programmja általánosságban már meg van állapítva. Január 16-ikán délelőtt tíz órakor Schlauch Lőrincz bíboros püspök az egyetemi templomban Veni Sancte-t mond. A nagygyűlés délután négy órakor a herczegprímás megnyitó beszédével Ezalatt a fiatal pár elérkezett Newyorkba, holyén boldog órákat értek el. Napok múltak el igy az édes szerelemben anélkül, hogy bármelyik is a másikkal vagyoni hely- ilete felől szót váltott volna. Most Cherigeben voltak, s k is mezőváros, alig 4 mértföldnyire Newyorktól, még úgy két napig szándékoztak itt maradni. Itt már a vérs kötelességének tartotta, hogy kérdést emeljen fezen családi alkalmatosság felől. Este volt, mindkettő a vendéglői szoba ablaknál ült, gyönyörködtek a szemeik előtt elterülő festői látványban. Majd az őrnagy kezével reátámaszkodott felesége székére, eme bizalmas kérdést tette : — Mondd édesem ki a te birtokaid igazgatója? — Nos te drágám ! — válaszolt a nő. — Természetesen, ha majd átvettem, — szólott a férfi — de úgy érzem, a te távollétedben ki ügyel fel azokra? — Te magad, hangzott a válasz. — Te tréfát űzöl velem, mondta hizelgőleg, mialatt kizserélni kezdte kezeit. Ha már nekem adtad szivedet, ideje, hogy reám bízzad javaid kezelését is. — Drágám, szép arczom az én egyetlen vagyonom, válaszolt a nő, ki bizalmasan dőlt férje vállára. — Asszonyom, hogy röviden beszéljek, kezdte az őrnagy izgatottan, nekem pénzre van szükségem ... a kocsit még ugyan, amelyen idejöttünk, kifizettem ... de már annyi pénzem nincs, hogy a további költségeket fedezhessem. — Hogy őszinteségedet megjutalmazzam, sziszegte a szép nő, tehát tudd meg te is, hogy nekem nincs egyebem, mint a mit magad előtt látsz. — Tehát valóban nincs semmiféle birtokod ? n'"Itt az őrnagy felugorva ülőhelyéről. — Nincs egy kapavágásnyi sem. — És pénzed a bankban ? — Nem egy árva fillérnyi sem. — Semmiféle értéknemű, semmiféle fekvőség ? — Semmi, éppen semmi. — E szerint nem is vagy egy dúsgazdag kereskedő örököse? — Nem. — Ki vagy hát ? — Az ön felesége, igen tisztelt uram és leánya egy tisztességes szabónak. — Oh te ! — kiáltott az angol tiszt, kezeivel takarva el gondoktól barázdált arczát. Majd ismét magához tért és és folytatta tovább : az esetben sok szerencsét kívánok asszonyom, mert Ön egy tökéletes koldus felesége lett. Tönkre vagyok téve, nem tudom, hogy innét is hogy szabadulok meg. — Nem fordulhatnál talán testvéredhez, hisz az talán elég gazdag lord, s szívesen kölcsönözne egy kis pénzbeli segítséget ? — De ha nincs oly testvérem, aki gazdag lord volna. — Talán írhatnál az ezrededhez, hogy adnának fizetésedből egy kis előleget ? — De ha nem szolgálok egy ezrednél sem. — Hát éppen semmi vagyonod sincs ? — Egyetlen egy fityinget érő sem. — Talán szabad kérdeznem uram, hogy kicsin Ön ? — Az ön férje asszonyom, s azonkívül egy világcsaló fia, aki a saját élelmességén kívül, mást nem hagyott fiára. — Én atyámtól elég jó nevelésben részesültem. — Én is, de ezúttal elvesztettem a játszmát. E szóváltás után egyenest a vendéglőshöz ment az őrnagy. A szeretetreméltó feleség lábujjhegyen követte és úgy hallgatódzott az ajtónál. — Mikor megy a postakocsi a legközelebb Newyork felé ? - kérdezte. — Éjféltájban, válaszolt a vendéglős. — Szeretnék azzal elutazni, tehát költsön fel, nehogy elaludjam. — Hány helyre van szüksége uraságodnak ? — Csak egyre. A vendéglős megjegyezte, hogy az esetben, ha valaki éjszaka akar elutazni, előre kell fizetni. Az őrnagy összekotorva minden pénzét, kifizette a jegy árát . . . A derék házaspár ezután többé szót sem váltot az egész eset felől. Mindegyik visszahúzódott szobájába, az őrnagy lefeküdt, majd el is aludt. Az aszszony azonban gondosan kerülte az alvást. Alig hogy a vendéglő elé állott a postakocsi, már is felkelt és lesietett. A lépcsőkön találkozott a vendéglőssel. Kérdezte, hogy várjon a férje felkelt-e már ? — Nem, válaszolt, de nem is szükség, hogy felköltse. — Tehát a nagyságod számára volt a hely megrendelve , kérdezte a vendéglős. — Igen — számomra. --Jó — akkor nem is háborgatom a nagyságos urat. Kérem — a kocsi készen áll — csak tessék beszállni . . . Fitzconnel asszony felszállott és a kocsi elrobogott. Majd útban volt Newyork felé, míg férje a csárdában maradt. Ilyesmik történnek Amerikában. PÉCSI FIGYELŐ: Parisban, Vaillant ellen a végtárgyalás január 5 én lesz. Az igazságügyi palotában rendkívüli óvóintézkedéseket tesznek ananrkhista támadások ellen Vaillant kedvesének a következő levelet írta : Nem sajnálom, amit tettem, jóllehet élethossziglan fogok érte szenvedni, ha le nem nyakaznak. Legnagyobb fájdalmam az, hogy tőled és leányomtól el vagyok választva. Én kötelességemet teljesítettem és megtettem azt, ami tőlem telik, hogy a mostani társadalmat leromboljam és egy jobb társadalmat készítsek elő, amelyben munkájával mindenki megkeresheti kenyerét. Te két ügyvédet ajálsz nekem, úgy látszik, jól ismered az ügyvédeket, de már választottam ügyvédet. Különben az ügyvédek nem segíthetnek rajtam, mert nem akarok semmit sem tagadni, sem elrejteni. A Vaillant elleni per egyik bírája fenyegetü levelet kapott, melyben erős kifejezésekkel tudtára adják, hogy abban a pillanatban, mikor Vaillant felett ítélni fog, meg fogják ölni. Hasonló leveleket több esküdt is kapott s e miatt közöttük nagy nyugtalanság uralkodik. A szicziliai zavargások. A livornói gyalogdandár megkapta a parancsot, hogy Szicziliába induljon. Az ottani állapotok nem akarnak nyugalomra jutni. A „Don Cisciotto“ czímű lapnak a következőket írják Palermóból A szicziliaiak, bármely párthoz tartozzanak is, nincsenek megelégedve a kormánynyal. Valamikor kevesebb szabadságot élveztek, de gazdaságilag jobban álltak. Az 1860. év előtti kormányok nem fosztották ki a népet. A nép végre megunta ezt Hírek. (Kardos Kálmán államtitkár.) Már néhány hét óta tudjuk, hogy a mi szeretetre méltó főispánunkra egy magas kitüntetés vár, de mivel ő titkolózott, nem akartunk indiskrétek lenni. Az utóbbi 48 óra lefolyása alatt az a hír kelt szárnyra, bár föntartással, hogy Kardos államtitkárnak van kiszemelve az ő felsége személye körüli minisztériumhoz. Ennek az állásnak politikai jelentősége tulajdonképen nincs, hisz évek óta üresen áll. De mindenesetre megtisztelő egy főispánra nézve. Mi sajnáljuk, hogy Kardos vármegyénktől megválik. Az ő galánt és lovagias lénye volt az, melynek sikerült a különböző ellentéteket simán lebonyolítani. És ez neki azért sikerült, mert mint megyebeli ember ismerte a közhangulatot. Ez pedig nem megvetendő dolog. Utódjára nézve máris különféle kombinácziók kerültek forgalomba. Leginkább Fejérváry Imre báró, baranyavármegyei volt főispáni titkárt emlegetik. De sokan Szily László alispán főispánságát bizonyosnak tartják. Majd meglátjuk, ki lesz a győztes. — (Kossuth egészségi állapota) az utolsó időben jobbra fordult, sőt most már egészen megnyugtató. Heves köhögése nem csak elmaradt, de az agg ember arra is képessé vált, hogy könyvtárát — amelynek megvételéről nemrég adtunk hírt — maga rendezhesse titkára közreműködésével. Előbb a könyvtár 10 szakaszra volt osztva, de mivel Kossuth ezt nem találta megfelelőnek, 20 szak szerint osztályozták. Jellemzi a nagy emigráns lelkiismeretességét, hogy az így beosztott leltárt sem találta elegendőnek arra, hogy a „vevők“ könnyen eligazodhassanak a könyvtárban. Karácsony előtt tehát a befejezett munkát azzal tette pihenőre, hogy még talán valami jobbat is ki lehet gondolni. — Megjegyzendő, hogy a Kossuth könyvtárának becsét rendkívül fokozzák az agg hazafi szélenjegyzései s egyéb jegyzetei, a melyek a könyvekben előfordulnak s Kossuth bámulatos emlékező tehetsége és széleskörű tudása folytán becscsel bírnak még azon kívül is, hogy — Kossuth kezétől származnak. — (Választók névjegyzéke.) Városunk központi választmánya már összeállította a választók névjegyzékét. A belvárosban 909, a budai külvárosban 572, a szigeti külvárosban pedig 520 választásra jogosított polgár van. A választópolgárok névjegyzékét már fölterjesztették a belügyminiszterhez. (Áthelyezés.) Mosonyi Géza magyaróvári adótárnok hasonló minőségben a pécsi m. kir. adóhivatalhoz helyeztetett át. (Ismét utonállás.) Kiss József főreáliskolai tanár és Kiss Ernő takarékpénztári tisztviselő múlt év deczember 26 án a bányatelepről haza felé kerékpározva az országúton kellemetlen meglepetésben részesültek. Jobbról is, balról is kövekkel támad-t ták meg őket a bányamunkások. Az útonállókat Magenheim Márton , halokány-utczai fuvarosnak, az állapotot és most itt a forradalom. Olaszország egysége rosz gyümölcsöket termett Szicziliának. Szakítani akar olyan rendszerrel, mely mindig csak vesz, de soha se ad. Hogy a bérletrendszerben rejlik az állapotoknak fő oka, azt nem akarják megengedni. A helyzet igen komoly.