Pécsi Figyelő, 1894. október-december (22. évfolyam, 117-159. szám)
1894-11-08 / 133. szám
XXII. évfolyam Pécs* 1894. november hó 8 133-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 6 írt — kr. Félévre .... 3 » — ‹ Negyedévre . . 1 › 50 » Egy hóra . . . — ‹ 50 ‹ Egyes szám ára 5 kr. Kiadóhivatal: PÉSSETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Kádoly-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fölszólalások intézendők. Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fö Egyes számok kaphatókWeichmer N utóda Dómján 1., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér Kösz János (fő-tér), Böhm Manó (fő-utcza) papir-és könyvkereskedéseiben. Mikor lesz már vizünk? Pécs, 1894. november 7-én. Hogy a vízkérdés minden nagyobb városban a legfontosabbak egyike, azt bőven tudja mindenki, mert ettől függ a város közegészsége és köztisztasága ; első rendű életszükséglet, hogy a sűrű népességű városokkellő mennyiségű és jó minőségű vízzel reemdelkezzenek, mert e nélkül nagy a fennakadás a háztartásban, pangás áll be az ipartelepeken, felgyülemlik az utcákon és tereken a por, piszok ésszemét, terjed minden kór és járvány, tűzveszély idején pedig a legnagyobb mértékben veszélyt íztetve van .a polgárok vagyona Régi vízvezttékünk idejében panaszkodtunk, ha a nyári hőszég alatt elapadt a víz közkutainkban és sürgettük tűzzel vassal az •-■. uj vízvezetéki mű létesítését, bár tudtuk, hogy ez csak óriási pénzáldozatok árán lesz elérhetős, hogy ezután az eddig ingyen szolgáltatott vizet is drága pénzen kell majd vásárolnunk, de eza tudat az új vízvezeték, utáni vágyakozásunkat nem volt képes leküzdeni, mert meg voltunk róla győződve, hogy ezzel egy új korszak küszöbét fogjuk átlépni, melyben mindazon kényelmet, tisztaságot, üdítő locsolást, tűzbiztonságot, mely a bőven ömlő, egészséges vízzel jár, kedvünkre fogjuk élvezhetni s ezért a vele járóanyagi áldozatok meghozatalától visszariadni eszünk ágában sem volt. Ez a várakozás pedig annál jogosultabb volt, mert hisz városi hatóságunkról épen nem mondhattuk, hogy elhamarkodta a dolgot, mert elégidőt engedett magának a gondolkozásra, utazott rés utaztatott tapasztalatok gyűjtése végett, szakértőket kérdezett -s ezek válaszát ismét fölülbíráltatta, s íme most, hogy a nagy mű elkészült, arraakeserves tapasztalatra jutottunk, hogy roszabbul jállunk víz dolgában, mint a törökökről ránk maradt kezdetleges vízvezetékünk működése idejében, mert míg akkor csak a nyári szárazság idején vékonyodott meg a közkutak vízsugara, addig most drága vízvezetékünk még november hónapban,a hetekig tartó esőzések után is napról-napra hatóságilag lesz elzárva s fizetjük a viziért azért a vizért, melyet nem használhatunk. Pécs város polgársága nagyon türelmes nép lép azért, könnyű szerrel azzal tromfolják le a városházán a panaszoskodókat, hogy a hatóság nem adhat vizet, ha nincs. A hatóságnak azonban az a feladata, hogy vízről gondoskodjék s nem elég keleti fatalizmussal várni, mig a régi forrás ismét megduzzad. Legyen ennek a folytonos vizszükségnek akármi az oka, segíteni kell rajta ! Ha a Tettye vize másfelé vette bányát, mi a bányák közelsége s a kiszivattyúzott bányavíznek folytonos szaporodása mellett nagyon valószínű, más víz után kell nézni, még pedig sürgősen; ha kellő mennyiségben biztosan nyerhető forrás- vagy talajvíz nem áll rendelkezésre, ártézi kutak fúrására kell elszánnunk magunkat, mert majd talajvizek bekapcsolására elpocsékolunk megint tengernyi pénzt s a vége mégis az lesz, hogy ártézi kútra fanyalodunk. Az ártézi kut ideájánál mindenki a sátortáborbeli fúrás elrettentő példájára hivatkozik, de a sertéshizlalda által szerencsésen furatott ártézi kutat mindenki elfelejti. Hát hol van az megírva, hogy a város területén mindenütt oly balul ütne ki a fúrás, mint a sátortáborban, midőn a városhoz közelebbeső sertéstelepen az oly szépen sikerült ? A házivezetékekkel egybekötött nagy vízpazarlást is felhozzák sokan a vízszükség okául, bár ezt nem vagyunk hajlandók teljes mértékben elfogadni, mert ha a forrás bővizű, akkor ezen állítólagos pazarlás mellett sem mondja fel a vízvezeték a szolgálatot, de ha csakugyan ez lenne az oka a vízmizériának, akkor egy percig sem szabad késlekednünk a vízmérő órák behozatalával, mert a pazarlást semmi sem képes annyira korlátozni, mint ha az elfogyasztott mennyiség szerint történik a fizetés. A vízvezeték létesítésének célja, úgy hisszük nem az volt, hogy ebből a város minden áron pénzeljen, hanem hogy a lakosságtól szedett vízdíjak fejében ezt folyton elegendő jó vizzel lássa el s ezért a város, mint erkölcsi testület méltóságán aluli dolognak tartjuk, hogy a szabályrendelet görbe paragrafusába kapaszkodva minden lelkifurdalás nélkül szedi be a vizdijakat, a vízhiány miatti panaszokon pedig csak azzal siklik át, hogy nincs víz, hát nem adhatok ! Itt a haj gyökeres orvoslására sürgősen tenni kell, de addig is, míg ez megtörténhetik, felhívjuk a város mérnöki hivatalának figyelmét a vízvezetéki szabályrendelet 69. §-ára, mely kötelességévé teszi, hogy vízszükség esetén a fogyasztók vízszükségletének fedezéséről ideiglenes kutak felállítása által gondoskodjék. Avagy ennek a szabályrendeletnek csak a közönséget terhelő intézkedései képezik végrehajtás tárgyát ? A „Pécsi Figyelő“ tárczája. & megizzasztott tanú.'1') A napilapok tudósításai szerint „nagy port ■vert fel“ Kenyere-Tégláson az a rémes eset, hogy íGérete ,Nagy Mihály világos nappal rálőtt szivetesdemonájára, Tánaer Göre Erzsébet leányzóra, amint ez a főutcán szapora léptekkel hazafelé iparkodott. A féltékeny Othelló lövése talált és aveszélyről mit sem sejtő csinos leány kiömlő vére pirosra festette állaval. A vérengző Gércze Nagy Mihályt még aznap elfogták is a korcsma asztal mellől sötét cellába hurcolták a rend (nappal) éber őrei, hogy ott, a csendes magányban, ciacogó egerek társaságában elmélkedjék tovább a sors kegyetlen csapásai és az aszonyi állat ingatag volta felett. Közel félévig húzódott már az erélyes vizsgálat, míg végre kitűzhették a tárgyalást. A tágas terem ez alkalommal zsúfolásig megtelt kiváncsi közönséggel, akik visszafojtott lélegzettel figyelték a tárgyalás menetét, melyet a messze földön is erélyesnek ismert Akasztó Dániel törvényszéki elnök vezetett. A vádlott erősen tagadja véres tettét ; azt állítja, hogy arról mit sem tud, mert abban az időben folyton ivott bujában. Gércze kihallgatása után a tanúkra kerül a sor, akik azonban alig tudnak valami lényegeset. A vad tekintetű királyi ügyész már-már azon gondolkodik, hogy a vádat bizonyít) Mutatvány Hevesei Jenőnek Köny és Mosoly cimű művéből. tékok hiányában nem kell majd elejtenie, midőn lassan kinyilik az ajtó és azon nagy félénken valaki bedugja bozontos üstökét. Mindenki a jövevényre tekint, aki tétovázva áll meg a nagy szárnyas ajtó közelében. Alacsony, töpörödött ember az illető. Durván összetoldott foldott subája, melynek gallérja foszlányokban csüng alá vállairól, gyengén láttatni engedi piszkos, szinehagyott gyolcs inget. Összecsapott kócos haja barázdákkal teliszántott arcát verdesi. Amint észreveszi a felé irányzott tekintetek forró sugarát, reszketve tekint maga körül és izgatottan igazgatja meg válláról minduntalan le-lecsúszó subáját. Az ügyész arca a remény folytán kezd kiderülni. Ez bizonyára terhelően fog vallani. Tehát mégsem fog kárba veszni a hatalmas vádbeszéd ! Az elnök megunva a paraszt hosszú készülődését, türelmetlenül kérdezi : — No, mi lesz már atyafi ? A jövevény köszörülve egyet a torkán, lassan megindul a kérdező felé , megy addig, míg csak bele nem ütődik az asztal sarkába. Ott azután megáll, némán rábámulva az elnökre. — Miért nem ül már kend a nyakamba ? Lóduljon csak oda vissza ! Mormogva kullog vissza a nagy subájú ember az ajtóhoz és lesüti süvészíű szemeit a földre. — Mit akar kend ? — kérdi az elnök. — Tisztelteti . . . — Csak semmi ceremónia ! Hogy hívják ? — Ludas Matyi, könyörgöm. Az is voltam mindég. — Ne szaporítsa itt hiába a szót. Figyelmeztetem, hogy a történt esetet itt igazságosan és lelkiismeretesen mondja el, mert vallomására meg kell majd esküdnie és azt is tudja meg maga Ludas, hogy aki hamisan esküszik, azt a törvény nagyon szigorúan sújtja ám ! Megértette ? — Igenis megértettem, követem a lássan a tekintetes királyi urakat. Hanem . . . — Semmi ha nem. Arra fejeljen, amiről kérdezik. Hány éves ? — Már azt még nem mondom, kérem! — mondja a fejét csóválva Ludas. — De bizony megmondja kend ! — Nem én, könyörgöm. — Ez már csak mégis sok ! — pattan fel helyéről az elnök. Megmondja kend mindjárt, hogy hány éves ? — Könyörgöm a lássan, nem azért nem mondom én meg, mivelhogy talán nem akarnám, hanem csak azért, mert — nem tudom. — No ez szép ! Egy ember, aki még azt sem tudja, hogy mikor született! — Instálom, édesapámtól mindég úgy hallottam, hogy abban a tájban születtem, mikor a nagy korela volt nálunk. — 1831 ben ? — Hány éve annak, szépen kérem ? — Hatvankettő. Ludas Matyi elmélázva tekint maga elé a földre. Nagysokára nyögi csak ki a választ: — Olyanformán gondoltam kérem, magam is. — Mi a vallása. — Hogy az úr tisztelteti . . . — Sohse tisztelkedjék itt. Azt kérdeztem, hogy milyen hiten van ? III Sándor cár halála III. Sándor cár holttestét tegnap vitték el Livádiából, hova a cár meghalni ment, Pétervárra, hol temetése, hir szerint, csak három hét múlva lesz. A temetés hivatalos programmját még nem adták ki. A Sándor cár holttetemének Livádiába küldött koporsó kovácsolt aranynyal borított tölgyfából van, rajta a birodalom címerével, ugyancsak aranyból. A koporsó arany oroszlán talpakon nyugszik és belől pihével és fehér selyemmel van bevonva. A pétervári lapok nagy megelégedéssel veszik tudomásul Magyarországnak a cár halála alkalmából tanúsított részvételét s különösen azt hangsúlyozzák, hogy az oroszok effélét nem vártak volna. II. Miklós cárt a sok izgalom nagyon megviselte. Arca feltűnően sápadt. Tartanak tőle, hogy a fiatal uralkodónak, aki gyermekkora óta mindig beteges volt, komoly baja talál támadni. A cárné nagyon beteg. A temetés után kénytelen is lesz valami üdítő helyre elmenni. A cár végrendeletét nem fogják kihirdetni, csak tudomására hozzák az érdekelteknek, hogy mit tartalmaz. Magát az iratot az udvari iroda veszi őrizet alá és a Romanovok más titkos irataival együtt egy súlyos faszekrényben helyezik el. Körülhullámozva a Néva és a fin-öböl habjai által, ott emelkedik ki csak néhány méterrel a víz színe fölött a Péter Pál erőd szárazföldje, a cárok nekropolisa. Ide hozzák rövid idő múlva utolsó pihenőre III. Sándor cárt is, ki a 43-ik halott a Romanovok sírboltjában. Mint Rómából jelentik, Alisov Péter herceg orosz