Pécsi Figyelő, 1896. január-március (24. évfolyam, 1-75. szám)

1896-01-01 / 1. szám

1896. január 1. A honatyák a parlamentben Hévvel szónokolnak, S ha kell , az elvért, állnak elibe Kard-avagy golyónak. De megbékülnek újév napján És főszolnok Bánffy Nyelvbotlás nélkül fog majd a t. Háznak Szivvel gratulálni. A legjobb szívű váltózsiráns is Pöfög, ha becsapták, És sok ezrivel cikáznak ajkán A tüzes sziporkák. De újév napján ha elmégy hozzá Vekszlit prolongálni: Még ő örül, hogy alkalma nyílott Neked gratulálni. Hivatalnok és büfóséi mindig Hadilábon állnak. Egész éven át nincs köztük vége A sok intrikának. De újév napján a séf­őr mégis El szokta azt várni, Hogy az alantas elmenjen hozzá Szivvel gratulálni. A megcsalt kedves nagy keservében Vádolja az eget, S bosszút forralva, vitriollal, Bombával fenyeget. De lám, újévkor ő is megbékül És a szép kis Náni Puszit int feléd és kacsintgatva Fog majd gratulálni. A kéményseprő, a borbélylegény Dézsahölgy és szobalány Minden mást feled e nap s boldog Ujesztendőt kíván. Mert most ez a divat, ez a fájn bonton, Mit megszoktunk már mi: Ha érdekeink parancsolják, hát Megyünk gratulálni! .. Napirend 1896. január 1-én és 2-án. Naptár : szerda, jan. 1. — Róm. kath. : Új esztendő. — Prot. : Új esztendő. — Görög-kel. : (dec. 20.) Anaszt. — Zsidó : Thébet 9. — Nap kél 7 óra öt perckor. — Nyugszik 4 óra 12 perckor. — Hold kél 3 óra 30 perckor. — Nyugszik 7 óra 60 perckor. — Csütörtök, jan. 2. — Róm. kath. : Makár. — Prot.: Makár. — Görög-kel . (dec. 21.) Koszi, Zsidó : Ujh. n sz. — Nap kél 7 óra 50 perckor — Nyug­­szik 4 óra 10 perckor. — Hold kél 3 óra 20 perckor. — Nyugszik 7 ór­a 30 perckor — (Farsangi naptár.) A küszö­bön levő nagy farsang alkalmára közöljük a Pécsett rendezendő farsangi mulatságok sor­rendjét, időrendben, a hogy a mulatságok kö­vetkezni fognak . Január 4. : Keresk. ifjúsági kaszinó táncmulatsága. Január 9. : Fodrászifjuság bálja a Vigadóban. Január 11.: Az önkéntes tűzoltó Egyesület táncmulatsága. — Ugyanekkor a baranya-sellyei tűzoltók bálja Sellyén. — Cipész-, tímár és bőrkészitő segédek szak­egyletének alakuló ünnepélye a Vigadóban. — Mohácsi tornaegylet táncestélye Mohá­cson. Január 16. : Vendéglősök táncmu­latsága. Január 18. : Pécsi jótékony nőegy­let táncmulatsága. — A kath. Legényegylet bálja a Vigadóban. -- Baranyamegyei ha­­dastyán egylet mulatsága a Scholz-féle sör­házban. Január 25.: Altisztek táncmulat­sága. — (Új hadosztályparancsnok.) A 31. gyaloghadosztály parancsnokává C­i­­b­u­­­k­a Hubert lovag, a 62. gyalogdandár parancsnoka neveztetett ki. A 31. gyalog­­hadosztályba tartoznak a 44. és 52. számú gyalogezredek is. — (A megváltott b. n. é. k.) Most már csakugyan itt van az ujesztendő a­­ küszöbön. Még egyszer tizenkét óra és fel­virrad a boldog újévet kívánok hajnala. Az általános szerencsekivonás nagy napja lesz az egész világon, különösen pedig ott, ama körökben, melyeknél nem annyira a viszonzás a fő, mint inkább a viszonzással járó — borravaló. Az emberek legnagyobb része beletörődik a borravalóosztogatásba és szép csöndesen elkészíti az újév napjára szóló költségvetést, szintúgy csöndesen áldva ma­gában ennek a szokásnak azt az egyetlen jó oldalát, hogy­­ egyszer tér vissza egy esztendőben. A borravalókon kívül nem ke­vésbé fontos e napon az újévi ajándékok osztogatása. Bizony bizony rosszul cseleked­tek a budapesti kereskedők, mikor a b. u. é. k.-ék számára eleddig adni szokott újévi ajándékokat beszüntették, illetve azokat jó­tékony célra fordítandó egy bizonyos összeg­gel megváltották. Mert hiába, bizony nem tetszik az a Marosaknak, Stanziknak és Nanetteknek, ha újév napján nem prezen­­telik meg őket a botban egy kis­­ szagos szappannal, hová ők egész évben hűségesen járogatnak cukorért és egyéb édességekért, csak azért, hogy részük legyen a b. u. é. k.-ék újévi ajándékában. Node a budapestiek e tettét nem igen sokan követik máshol, nem a pécsi kereskedők sem, s igy holnap lesz bucsujárás és újévi ajándékosztogatás az összes pécsi boltokban is !­­ (Búcsúzó főszolgabíró.) La­punk tegnapi számában ez alatt a cím alatt emlékeztünk meg az Antal Pál, nyuga­lomba vonuló főbíró tiszteletére szombaton Dárdán rendezett búcsúzó ünnepségről. Erre vonatkozólag más oldalról is kaptunk kime­rítő tudósítást, melyből a tegnap közlöttek kiegészítéséül érdekesnek tartjuk még a következőket közölni: Folyó hó 2- án reggel már nagy élénk­ség volt Dárdán tapasztalható. A községek küldöttei elöljáróik vezetése alatt tömegesen tisztelegtek a búcsúzó főszolgabírónál. Egész délelőtt folyton a községek küldöttei lepték el a főszolgabirói helyiségeket. Délután pe­dig 3 órakor a járási jegyzői kar kereste fel szeretett főbiráját testületileg, a­kiknek kép­viseletében Narancsik József bellyei körjegyző búcsúzott el, megható szavakban adván kifejezést hálájuknak, nagyrabecsülé­süknek és őszinte vonzalmuknak. Szép jele­net volt valóban, a­mikor a szeretetnek annyi jelével elhalmozott főbíró elérzékenyülve vett kedvelt jegyzői karától szívélyes és fájdal­mas búcsút. A banketten K­­­n­n­e­t­h Adolf uradalmi számtartó, mint a kaszinó igazgatója köszön­tötte fel Antal Pált, a kaszinó elnökét, majd Hesz Mihály bácsfalui ev. lelkész méltatta remek beszédben a távozó főbíró érdemeit; utánna pedig Stankovics Döme az ügy­védi kar nevében búcsúzott el tőle. Ezután az ünnepelt főbíró, Antal Pál emelt szót s beszédében jelezte életének főbb mozzana­tait. „Biztosítom — úgymond — önöket, hogy életem főtörekvése szorgalom és munkás­ság volt, s ebbeli törekvésem nem is szenve­dett hajótörést, mert azt, amit egy kötelesség­tudó tisztviselőtől és embertől elvárni lehet, megtettem. Hanem egész életemben üldözött a pech. Különösen három ily fontos mozza­nata van életemnek : az eszéki és vilá­­gosi kapituláció, a­mikor, mint hon­véd kénytelen voltam a haditanács utasításai­nak engedelmeskedni, a harmadik ka­pitulációm most van, a­mikor is­mét csak a haditanács határ­o­­zata­ folytán kapitulálok.“ Számos sikerült pohárköszöntő hangzott még el ezután, de mindegyiknek alaphangu­lata a fájdalom, sőt felháborodás érzete volt a fölött, hogy ily közbecsülésben álló, munka­bíró tisztviselőt illetéktelen egyéni érdekek leszorítottak a közélet teréről. ” (A korcsolyaegylet jégpá­lyája nyitva.) Örömet jelent Halifax híveinek ez a pár szó, mely tegnap jelent meg először a király utca sarkán azon a szárnyas táblácskán, a­mit eddig hiába für­készett kiváncsi szemekkel a jégsport epe­­désben majd elolvadó híve. De most már nyitva van a pálya, szabad a vásár a jégen, hová ily későn engedi a szeszélyes tél­apó Halifax híveit. És folyik a jégen a mulat­ság. S azt hiszszük, nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy egy-egy hősi ifjú, mint a villamos vasút, úgy repül végig a korcsolya­pályán, s egy egy bátor bakfis úgy üldözi, mint Diána üldözte a mithoszi erdők alján a­­ szarvast.. .'" Szibéria hidege, a téli bóra veszede. ' ^^forgalom ezer akadálya nem lankas' "^^^^^jöjjön bár a fergetegek megfeledkezve mindenről, az evés édes má­morába merült. Szedte és mohón falta a nedvdus gyü­mölcsöt. A málna ízlett s ő előbbre és előbbre kúszva mind beljebb és beljebb ette magát a sűrű bozótba. A­mint igy guggolva egy sűrü lombu igát félretol maga elől, a támadt résen ke­resztül nem kis ijedségére látja hogy a túlsó -­a bokor árnyékában, előtte két lépésnyire, egy­ettenetes fekete állat, egy óriási medve ekszik és villogó szemekkel bámul reá . . . — Hogy, hogy nem, azt sem ő — természetesen más éppen nem — tudja, elég az hozzá, kapta a puskát, oda lőtt a feketeség irányába s hogy a menekülés köny­­nyebb legyen, a puskát is ott hagyva, a tőle telhető leggyorsabb tempóban igyekezett me­nekülni. Ennyit tudtunk meg tőle. Most már csak az volt a kérdés: mi van a med­vével ? Kipodka úr már biztonságban érezvén­­ magát, kezdett kekk lenni; midőn ugyanis­­ valaki kétségbevonta medvéjének valódi medve voltát, egész aprehenzióval állította, hogy ő medvére lőtt és mint rendesen, agyon is lőtte, — „nem is lehet máskép, mert különben őt vttte volna szét a megsebzett fene­vad.“ A logikai következtetés egészen helyes lett volna, ha t. i. a főtétel helyes, de a valószínűség ellene szólt ennek. Ezen a tájon a medve nem szokott tartózkodni, igen közel van a faluhoz és a meddő csorda is alig ezer lépésnyire legel­alább a völgyben. Inkább attól lehet tartani, hogy a sze­rencsétlen Kipodka valami málnaszedő cigány­asszonyt hozott terítékre, vagy a­mi még valószínűbb , az egész medve-hisória csak fölizgatott fantáziájának szüleménye, víziója volt. Hogy a vitának véget vessünk, néhány puskás a helyszínére sietett, meggyőződést szerezni a tényállásról és oh csodák csodája ! Kipodkának oly gyáván elhagyott kalapja és puskája mellett csakugyan ott feküdt vé­rében, épen utolsót rúgva, egy esztendős — bivaly borjú . . . Kipodka ur rögtön haza zónázott s még az nap beadta folyamodását áthelyezésért más állomásra, hol nincsen sem medve, sem bivaly. Mika Károly PÉCSI FIGYELŐ. Időjárás : A központi meteorológiai intézet jelzése szerint száraz hideg és fagy, helyenként hő­csökkenés. Színház : Délután 3 órakor ,,Falu rosszan este 7 órakor ,,Mátyás Disk.r­ u.

Next