Pécsi Figyelő, 1896. január-március (24. évfolyam, 1-75. szám)

1896-03-11 / 59. szám

4 nem jól választotta meg az időpontot, mert akkor vetette magát a habokba, mikor a tó körül még jártak-keltek az emberek, a kik közül aztán két bátor kőmüveslegény utána ugrott a leánynak a vizbe s mielőtt annak a hidegfürdő okozta didergésen kivül más baja is lett volna, szépen kimentették őt s hazavitték szüleihez, a kik bizonyára fognak rá módot találni, hogy leányuk ne repetálja meg a­­ hidegfürdőt. — (Csendőröket inzultáló ci­gányasszonyok.) Ma délelőtt nagy ribil­­liót csapott a Nepomuk­ utcában a kir. tör­vényszék épülete előtt egy csomó cigány­asszony. A törvényszék előtt végtárgyaláson álló Sárközi bandához tartozó asszonyok voltak ezek, a­kik — mikor a végtárgyaláson ta­nukul megjelent — csendőrök kijöttek a pa­lotából, mint a raj, ugrottak fel a földről, hol az egész járdát ellepték s a csendőrökre kezdtek szitkokat szórni azért, mert embe­reiket — szerintük — ők keverték a bajba. Nagy kiabálva, ökleikkel fenyegetőzve, rohan­tak a csendőrök után, a maguk ékes nyelvén fejezve ki méltatlankodásukat azok ellen. -- Deglett macskával vallattad az­ uramat, degelj meg te is, te hibás csendőr! Ilyen és ehhez hasonló átkozódásokat hallatott a kócos siserahad, mig csak a csend­őrök el nem siettek körükből. A dolognak folytatása lesz a bíróságnál, hol az inzultáló asszonyokat a csendőrök feljelentik. Sárköziék bandája. (A tegnap délutáni tárgyalás folyt­­ása.) — Saját tudósitónktól. — A vasvillás betörők. 1891 július 21-én Szűcs István tót­­keszi lakos kárára betöréses lopást követtek el, 225 írt értékű tárgyakat tolvajolván el. ő ekkor nem volt otthon, csak a felesége és két kis gyermeke s a tettesek az ablakon hatoltak be az utcai szobába, honnan elvit­tek mindent, a mi elvihető volt s ott hagy­tak egy vasvillát, melylyel bizonyosan azt szarták volna le, a ki tettüket észrevéve, behatolt volna a szobába. Az elébe tartott 2 dum­át, 2 vánkost és egy nagykendőt megismeri sajátjául a káros. Sárközi Pál és Bundás József a vádlottak ez ügyben, Reif György cikói és Németh Mártonná sári pusztai lakosok vannak orgazdasággal vá­dolva. A két cigány most is tagad mindent, Reif György azonban elismeri, hogy nem ugyan őket, de az öreg Sárközi Sándort is­meri, az orgazdaságot pedig tagadja, dacára, hogy a cigányokat az üldöző csendőrök elől háza padlására is elvetetette. Németh Mártonná azonban beismeri, hogy Báttaszé­­ken egy kendőt megvett egy 50 évesnek látszó öreg cigánytól. A két vádlottra azt mondja, hogy nem azoktól vette, de azt az öreg cigányt megismerné, a­ki rá­erőszakolta a nagy kendőt azzal, hogy azt találta. El­nök elrendeli öreg Sárközi Sándornak elő­vezetését az ügyészségi fegyházból hogy abban megismerj­e az embert, a kitől vette a kendőt. Majd a betörés tetteseit kinyomozó csendőrök adták elő az esetre vonatkozó vallomásukat s ezzel az ügygyel is szépen végzett a törvényszék. Ez az ügy különben szoros összefüggésben van egy másik lopási ügygyel, melyet Vörös Berényben követtek el Sárköziék, elhajtván innen egy kocsit lovastul s ezt a kocsit rakták meg a Szű­csöktől ellopott ágynemüekkel s úgy mentek át, menekülvén a kocsija miatt üldözésükre kelő gazda elől Fehérmegyébe. Cigányok, mint lókedvelők. Pongor József sombereki lakos kárára 1891. július végén a banda két tagja, Pál és Sanyi Bundás két lovat felszerszámozva, összesen 150 frt értékben ejnek idején a bereteszelt istálóból kivezettek. Kihallgatják a károsultat, Pongor Jó­zsefet, a­ki részletesen elmondja az esetet, valamint azt is, hogy ugyanez alkalommal az ő 6-ik szomszédját, Bankó Józsefet is meglopták, de ez nem keresi a magáét, mert elszármazott Fehérmegyébe. A szegzárdi törvényszék 1892. dec. 23-iki határozatával ebben az ügyben meg­szüntető végzést hozott. Az egyenkint kihallgatott Pál és Su­nyi Bundás terheltek tagadják, hogy a tet­tet ők követték volna el, sőt azt állítják, hogy azt sem tudják, merre van Somberek, a­hol soha életükben nem voltak. A nyomozó csendőrök azonban rájuk vallanak, sőt azt is mondják, hogy előttük még annak idején beismerték a lólopást. Sunyi Bundás közbeszól: Megkérem alásan a kir. törvényszéket, hisz ezek a csendőr urak oda künn összebeszélnek. Hm. Persze, rendreutasítást kapott. Kacsakedvelő cigányok. Minorich István kisszállási (Bács m.) lakos baromfi-ólját az arra barangoló cigány­karaván, mely nem volt más, mint a Sár­köziek teljes bandája asszonyostól együtt, feltörte és onnét 23 db. kövér kacsát és vagy 6 db. tyúkot elemeitek. A portyázó jankováci csendőrök éppen akkor találkoztak a táborozó cigánykaraván­nal, midőn a kacsák egy része már javá­ban párolgott a katlanban, egy részét pedig az asszonynép koppasztotta. Néhány kacsa még egészben megvolt és a károsult magáéra ismert bennük. Ez a banda ugrott meg, midőn To­polyára akarta őket két csendőr bekísérni. Az összeláncolt cigányok haladtak az út közepén, az asszony népség a kocsik mellett szintén összekötözve, a purdék meg az echos kocsiban. A csendőrök lóháton kísérték a karavánt. Egy kukorica táblához ér a menet, midőn az egyik asszony a földre vágja magát. Míg a kisérő csendőrök ezt a kocsiba eme­lik, az összeláncolt cigányok szétszakítják a láncaikat és hatan hatfelé szaladtak. A csendőrök lövéseket tesznek és két lövés talált is, mert keserves jajveszéklést hallot­ta a kukoricából. A sorba beléptetett cigányok tagad­nak mindent, ők sohase voltak Bácskában, soha se loptak kacsákat és soha se kisérték őket csendőrök és így egyáltalában meg sem szökhettek tőlük. Pál, Bundás, József, Péter, György, Ferenc és Kolompár voltak azok, kiket a két csendőr megjelölt, és meg is nevezett, de hát a cigányok erősen tagadtak. Ezután Rockenstein, Szüts István, Kesz­ler András, Hulló Károly, Zolnay Tamás és Pongor József tanuk meghiteltetnek. Ezzel az első napra kitűzött anyag lett letárgyalva. Második nap. A már reggel 8 órára berendelt tanuk és szabadlábon levő vádlottak megjelenvén, a törvényszék vak­kor beszólíttatta őket. Elnök figyelmezteti a tanukat és vádlottakat, hogy az igazat vallják, mert vallomásaikra esküt kell tenniök. A tárgyalást azonban nem lehetett megkezdeni, mert Kolompárt nem hozták föl, tehát telefonon értesítették a fogházfelügyelőt, hogy indíttassa útnak azonnal, Székely Ede védő sem volt még ott, érte is üzenni kellett, bizony 10 felé járt az idő, midőn a tárgyalást újra meg lehetett kezdeni. Bevezették a cigányokat és elnök elő­olvasása szerint, bűneik nagyságához képest a következő sorrendben állították őket a bör­tönőrök a bíróság elé : 1. Sárközi Sándor, 2. Kolompár József, 3. Sárközi Pál, 4. Bundás, 5. János, 6. József, 7. Péter, 8. József, 9. Bolygó. Nagy Géza dr., kir. alügyész ezután előadja a banda legsikerültebb hadi vállala­tát, midőn mint útonálló rablók szerepeltek. Három rendbeli ügy függ össze a legszorosabban, melyek szép egymásután­ban mentek végbe. 1892. év nyarán Sár­köziék bandáját már a Bácskában találjuk, a­­hol a lopások végtelen sorozatát követték el. Azonban ezt a helyet — mint a börtön­ben elhalt Szepi töredelmes vallomásából ki­­tetszik — csak átmeneti állomásnak tekin­tették , mert Cikóról azzal a szándékkal in­dultak világgá, hogy valahol a Tiszántúl fognak szerencsét próbálni. Jó darabig kó­boroltak már Torontál megyében, midőn egy­szer csak megtudták, hogy Nagy sz.­Miklóson országos vásár van. Tehát okt. 23-án éjnek idején elhelyezkedtek a Temesvár nagyszent­­miklósi országúton és várták, mit hoz a vak­eset. Véget érvén ugyanis a vásár, a vásáro­sok a megmaradt holmikkal hazafelé tartottak. Első volt az áldozatok közt Scheuer Jakab temesvári szíjgyártó, a­kitől 33 pár kantárt és egy gyeplőt loptak el oly formán, hogy négyen közülök a kocsi hátuljára föl­kapaszkodtak és a tárgyakat lehányták az országútra, míg a kocsi vígan haladt a po­ros országúton. A többi lesben állók felszed­ték a portékát és tovább állottak. A második dicső tettük volt a két Stanescu testvér kirablása. Lovrin, és Pakrác községek közt haladtak kocsijukon az országúton, a­hol észrevették a bujkáló cigányokat, az árkokban. Egyszerre egy sereg cigány lepte el őket, dorongokkal összeverték, a kisebbiket fojtogatták, a na­gyobbiknak bezúzták a koponyáját, 36 frt készpénzt, bőrsapkát, tüszőt (melledzőt) és egy bundát raboltak tőlük. Nemsokára következett a harmadik áldozat, a Nemecsek házaspár. Kertész­kedtek ezek a jó emberek Nagy­ószön, megrakták kocsijukat zellerrel, répával és más zöldséggel és éjfél után igyekeztek Te­mesvárra. A cigányok támadási rendszere ugyanaz volt, mint a második esetnél. Össze­vissza verték Nemecseket és nejét, kirabol­ták, sőt több ruhadarabjától is megfosztották őket. Követtek el még ugyanezen az útvo­nalon több fosztogatást, de ezekhez hiányzik az elegendő bizonyíték. Kihallgatják ezután Scheuer Jaka­bot, a­ki németül teszi meg vallomását. El­nök felszólítására a földön heverő bűnjelek közül kiválogatja a tőle elrabolt saját ké­­szítményű kantárokat. Kapcsolatban Scheuer vallomásával föl­olvassák Scheuer fuvarosának és szintén vele volt inasának vallomásait. Stanes­cu Mihály és Juan külön­­külön hallgattatnak ki. Persze csak oláhul tudnak, a­mi azonban a legkisebb akadályt sem képezett, mert az elnök, Bajnovits bíró, sőt Stiegelbauer jegyző is ki tudták hallgatni a messze földről ide citált római utódokat. Az egyik Stanescu 21, a másik 19 éves. Almát adtak el Nagy-Sz. Miklóson, vígan jöttek hazafelé, midőn mint a gondo­lat, előttük teremnek a cigányok. Kifosztják őket és elverik alaposan. A rabló cigányok oláhul követelték tőlük a pénzt. Nemecsekék nem jelentek meg, felol­vastad­k ezeknek a vizsgálóbíró előtt tett 2—2 rendbeli vallomása, utána pedig Ne­mecsekék sérelmezéséről felvett orvosi lát­lelet. A vádlottak kivezetését rendelte el az elnök ezután, csupán a leg­vénebb gonosztevő, a Farkas melléknévvel bíró Sárközi Sándor 1896. március 11 PÉCSI FIGYELŐ

Next