Pécsi Figyelő, 1896. október-december (24. évfolyam, 224-299. szám)

1896-11-08 / 257. szám

XXIV. évfolyam. Pécs, 1896. vasárnap, november hó 8. 257-ik szám. Előszatári árak: Egész évre • • 10 frt — kr. Félévre • • • 5 — „ Negyedévre • 2 „ 50 „ Egy hóra • • — „ 85 „ Egyes szám ára 4 kr. Kiadóhivatal. PÉCSETT, Mária­ u. 1. sz. a kir. ítélőtábla épületével szemben, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó föl­szólalások intézendők. Szerkesztői Iroda, PÉCSETT, Mária­ utca s. r. a kir. tábla átellenében, hová a lap szellemi része, illető minden közlemény inté­zendő­. Kéziratot vissza nem adunk Hirdetéseket a kiadóhivatal vesz k­i ! Rabszolgatartó szabadelvű­ség. Pécs, lebett, november 1.é­s A kormány sajtója örömét találja benne, ha a legképtelenebb valótlanságokat megdönthetően igazságoknak tüntetheti fel, köztudomású tényeket pedig elferdíthet, vagy egyszerűen letagadhat. Azt hiszik ezek a jó urak, hogy a nagy közönséget hipnotizálhatják s igy hazugságaikat igaz­ságok gyanánt szuggerálhatják neki. Olykor sikerül is ez a felületesen gondolkozókkal szemben, de a józan közönség nem ül fel nekik, hanem megmosolyogja azt a dühös dervis táncot, a melyet kenyéradó bálvá­nyuk körül lejtenek. Egyik ilyen hazugságnak már általá­nosan felismert, de azért még mindig kedv­teléssel hangoztatott állításuk az, hogy a kormány a választásoknál semmiféle presz­­sziót nem gyakorol az államhivatalnokokra, akik szabadon gyakorolhatják választói jo­gukat s ezért semmiféle zaklatásoknak vagy mellőztetéseknek kitéve nincsenek. Mint alaptalan rémlátókat gúnyolják ki a bérenc tollak azokat az ellenzékieket, akik az ál­lam fehér rabszolgáiról beszélnek, amikor a hivatalnok szavazatokról van szó, pedig hát van-e ember, aki tisztében ne lenne vele, hogy a kormány erélye sehol oly brutális mértékben nem nyilatkozik, mint a­mikor a tisztviselőket a saját pártérde­keinek szolgálatába görnyeszti. Teszi pedig ezt nemcsak az állami alkalmazottakkal szemben, hanem a törvényhatósági és köz­ségi tisztviselőkkel is, hisz ott tartja a fejük fölött ezeknek is az államosítás Da­moklész ardját, legfőbb kortesei, a főispá­nok útján pedig valamennyinek az üstökét a markában tartja. Hogy ez így van, mutatja az ered­mény, hogy az összes tisztviselők testüle­tileg szavaznak le a kormány jelöltjére, míg az ellenzékre csak a legeslegritkább esetben adja szavazatát közülök egy-egy halált megvető férfiú. Vájjon a legnagyobb presszió nélkül lehetséges lenne-e, hogy a tisztviselők közt, főleg az alsó fokozatok­ban, ne akadnának számosan, akik a velük elég mostohán elbánó kormányrendszer el­len forduljanak ? Bizalmas baráti körben ki is tört be­lőlük a keserűség s nem egytől hallottunk­ az utóbbi napokban ilyen nyilatkozatokat : „Majd a szemem égett ki a szégyentől, a mikor oda állítottak szavazni a kormány­pártra; de hát családos ember vagyok s nem tehetem ki ezeket annak, hogy a fa­latot vegyék ki a szájukból, vagy eldobál­janak valahová az isten háta mögé, Mar­marosba vagy az erdélyi bércek közé.“ Nos, a pécsi hivatalnokok legalább már túl vannak a megpróbáltatáson, le­szavaztak csaknem ötödfélszázan a kor­mánypárti jelöltre s most öt évig ismét szabad odahaza szidniok a kormányt, hogy nem törődik velük, hisz most már ellenzék sem lesz az országgyűlésen, amely fel­emelné érdekükben a szavát. Vannak azonban helyek az országban, ahol a hivatalnokok nem viselték ma­gukat olyan jól, mint Pécsett, azok számára csak most készül a fekete leves. Mit tettek ezek a szerencsétlenek, talán az ellenzékkel szavaztak? Szó sincs róla, csak elbújtak a szavazás elől, hogy ha nem nyilváníthatják véleményüket, legalább ne kelljen hazudniuk az urnánál. Ezért készül most lesújtani rájuk az a kormányhatalom, amely maga is minden izében hazugságon épült fel. Olvassuk például a fővárosi lapokban, hogy Esztergomban a kormánypárt annak tulajdonítván bukását, hogy a tisztviselők közül sokan tartózkodtak a szavazástól, ezt feljelentették a kormánynak. És a kormány, amely máskor, ha akármilyen botrányos dolgok fordulnak is elő azokban a hivata­lokban, erre rá sem hederít, sőt ha a fel­jelentett hivatalnok véletlenül kortesérde­mekkel is dicsekedhetik, maga adja az utasítást az eltussolásra, most rögtön intéz­kedett, hogy egy miniszteri kiküldött a helyszínen összeírja név szerint a renitens tisztviselőket, akikre aztán majd a minisz­ter mondja ki a halálos ítéletet azért a szörnyű bűnükért, amiért azt merték ma­gukról hinni, hogy ők nem egy párt fizetett rabszolgái, hanem a minden pártot egy­aránt magába foglaló állam tisztviselői. Ez hát az a nagy szabadelvűség, a­melyért a fizetett lelkesülés oly hatalmas arányokat ölt, amely pártérdekből zsák­mányolja ki az állam közjavának előmoz­dítása céljából kezébe letett hatalmat. Ez a rabszolgatartó szabadelvűség az, amely irtózik a minden állampolgárt meg­illető cselekvési szabadság biztosításától, amely vonakodik szolgálati pragmatikával megszabni azokat a kötelességeket, amelyek teljesítésén túl az államnak nincs joga beleavatkozni alkalmazottja cselekvési sza­badságába. De hát a mai kormányrendszer mel­lett még szerencse, hogy a tisztviselőknek nincsen szolgálati pragmatikájuk, legalább egy törvénynyel kevesebb van, amelyet a hatalom lábbal tipor. Hiszen látjuk, hogy a kormányt semmiféle törvény meg nem akadályozhatja mindannak véghezvitelében, amit saját hatalmi érdekében megtenni jónak lát. Ott van a legújabb stiklije, a szen­tesi választásra kirendelt katonaságnak kiadott törvénytelen utasítás. A választási törvény világosan és félreérthetetlenül írja elő, hogy a választásnál a választási elnök rendelkezik a rend fentartására kirendelt rendőri közegekkel és szükség esetén a fegyveres erővel. Szentesen azonban a ki­rendelt katonaság egyenesen felmondta az engedelmességet a választási elnöknek s a hadtestparancsnok utasítására hivatkozva, a választási elnök intézkedéseivel merőben ellentétesen járt el. Kérdjük már most, a hadtestparancs­nok merészelt volna-e törvényellenes uta­sítást adni katonaságának, ha erre nem a kormány közegei kérik fel? Ilyen kormánynyal szemben hasztalan minden törekvés a jogokat biztosító tör­vények megalkotása iránt, mert ha ilyen törvények hozatnának is, ez a kormány lenne az első, amely azokat semmibe venné, ha hatalmi érdekeit feszélyeznék. Hisz nincs, aki a legsúlyosabb törvénytiprásért is felelősségre vonná, amikor a többség, amely erre hivatva lenne, a kormány által vásárolt tárcás képviselőkből áll. Vidéki hátralékosainkat tisztelettel kér­jük, szíveskedjenek hátralékaikat mielőbb beküldeni. EZELŐTT PACZOLAY ás SZEIBERT tisztelettel értesíti a n. 6. közönséget, hogy az eddig a Széchenyi-téren a Nemzeti kávéház mellett lévő uridivat-szabó üzletét f. évi november hó 8-án ugyancsak a Széchenyi-téren lévő Pincsek-féle házba helyezi át és egyidejűleg megemlíti, hogy 11- ből és külföldi szövetekből állandóan nagy választékot tart és mérték utáni rendeléseket pontosan eszközöl.

Next