Pécsi Figyelő, 1897. január-március (25. évfolyam, 1-73. szám)
1897-01-01 / 1. szám
4 konvenciójából ezreket takarított meg. Harding nagyon egyszerűen élt s úgy járt, mint valamely szegény rongyos vándorló. Nem is nősült meg, mert azt tartotta, hogy az asszony csalfa és ingatag. Halála után szekrényében 18.000 frt készpénzt és 5—6000 frt értékű ékszert találtak. — (Óvakodjunk a . . .) No nem a zsebtolvajoktól, hanem igenis az úgynevezett „hivatásos“ újévi gratulálóktól, akik holnap kora reggeltől késő délutánig bejárják majd régi prakszia szerint a házakat és „boldog újévet“ kívánás ürügye alatt azt nézik, hogy hol és mit dughatnak zsebre. Ezek a hivatásos újévi gratulálók tulajdonképen professzionátus tolvajok , mert újév után rendszerint tömeges szokott lenni a feljelentés a rendőrségnél, hogy ilyen és ilyen újévi gratuláló, de különben teljesen ismeretlen egyén, eltávozása után ez és ez a tárgy is eltávozott hazulról: a rendőrség ez után ajánlja figyelmébe a közönségnek, hogy a kapukat tartsák zárva újév napján s úgy elejét vehetik az esetleges lopásoknak, a mik reményében bizonyos újévi gratulálók házrólházra járnak — boldog újévet kívánni ! — (A lóvasat dicséreti.) Dudovits Géza, postahivatalnok Pécsre helyeztetvén át, Budapestről a tegnap délutáni 4 órai vonattal érkezett meg. Mikor kiszállt a vonatból, akkor vette észre, hogy nincs sehol a kis pakktáskája, melyben mintegy 2800 forint értékű értékpapír és takarékbetéti könyvecske volt. Azonnal a rendőrségre sietett és bejelentette a kárát, előadván, hogy Budapesten még nála volt az értékes holmikat tartalmazó táska s ott lóvasuton ment a pályaudvarba, hol beülvén a vonatba, egész Pécsig ki sem szállt. A rendőrség azonnal sürgönyben értesítette a táska elvesztéről a vasutvonalt, valamint a fővárosi állomásfőnökséget és a lóvasutak igazgatóságát is. Es ime az éjjeli órákban megjött a sürgöny a lóvasut igazgatóságától. Rövid volt, de örvendetes. „Az elveszett tárgyak megvannak.“ Ennyi * * valaha szeretett és én tudom, hogy szeretett — vegye pártfogásába két gyermekemet. — Vagy pedig — kívánhatok boldog újévet ? Mindenre kérem, ami ön előtt szent, válaszoljon gyorsan. Címem: Erdősor 70. Budapest. Flórián Olga.“ Ez volt az expresslevél tartalma. Lakatos zsebre gyűrte a levelet, egész nyugodtan ült le a közönyös ábrázatu és megboldogult malachoz és rendületlen flegmával boncolta annak becses fejét, melyből az agyvelőt kihalászta és azt a legszakértőbb precizitással elfogyasztotta. Ugyanily sorsban részesült a közönyös állatka négy lába és a többi testrésze. — No Péter ! hát maga talán valami csillagászati problémán töri érdemdús fejét — hogy abba a vak éjszakába bámul, ahelyett, hogy még egy üveg bort hozna be ? — Bocsánat nagyságos uram! azonnal azonnal, pardon! jövök már. Megyek már. A kapitány úr jóízűen mosolygott. Az a levél, hej! az a levél de megragyoghatta a szemeit, de megörvendeztette a szivét. * — Üsse a kő, a bolond , előbb is megtehette volna. O ! a szerencsétlen, azt hitte, hogyha elhagy, boldogtalanná lesz ! ? lássa kedves Nelli néni, nem adok 24 órát, itt lesz a régi karmaderem, aki őrült gazdag egy ember — aztán elvesz feleségül — aki örül, hogy elvehet, így az ujjam közé hajlíthatom, az egész, de ez is dicséretére szolgál az élte alkonyát élő lóvasútnak. A káros ott felejtette táskáját az egyik kocsiban, amit a kocsivezető talált meg és nyomban átszolgáltatta az igazgatóságnak. A tudakozódó sürgönyre aztán megjött a válasz, hogy az elveszett értékpapírok megvannak és bár nincs semmi. (Meglopott üzletvezető.) Egy helybeli szabócég főnöke ma azzal a panaszszal állított be a rendőrséghez, hogy üzletében tolvaj tartózkodik. A tolvaj az egyik segéd, aki egész praktikusan űzte a szövetlopást, ellopván az üzletvezető felügyeletére bízott ruhaszövetekből egy-egy csomót. A lopást rendesen egy egy alkalmas, felügyelet nélküli pillanatban követte el, a becsomagolt és elraktározott szövetek papírfedőjének egyik végét felbontván és egy egy végszövetet kivévén belőle. A lopásokra ma reggel jöttek rá s azonnal jelentést tettek róla a rendőrségnél, a nélkül hogy a gyanúba vett segédet kérdőre vonták volna. A rendőrség aztán megindította a vizsgálatot, minthogy azonban a gyanúba vett segéd kereken tagad mindent, a vizsgálat tovább folyik a rejtelmes szövetlopások kiderítése végett. (Beverte a korcsma ablakait.) Molnár István, napszámos, az éjszaka a Goldstein Mór szigeti országúti korcsmájában mulatott. Mulatsága azonban nem sokáig tartott, mert a korcsmárossal valami felett összekülönbözvén, az ajtót mutatott neki. A kiutasított vendég engedett is a szép szónak és elhagyta a korcsmát; kint az utcán azonban felébredt benne a virtus és a kiutasítás miatti boszuságában felragadott egy követ az útról s azzal beverte a korcsmának négy ablakát, így lehütötte a haragját s szép csendesen távozni akart, de a korcsmáros utána ment és a rendőrség kezébe adta. Ott kihallgatták s ügyét most átteszik a bírósághoz. — (Adomány kiosztás.) Salamon József, vármegyei kir. tanfelügyelő a olyan jó mamia az ember. Ni, de ott jön az öreg huszárja ! Jaj ! Nelli néni, de boldog asszony leszek még. — ő szintén itt van Pesten, látom már, hisz máskép az öreg Vendel nem volna itt . . . Szabad ! És belépett Vendel, Lakatos László kapitány úrnak az öreg csatlósa. — Kezeit csókolom nagyságos asszonyom levelet hoztam a nagyságos kapitány úrtól, meg ezt a csomagot. — Hah ! adja ide iziben Vendel. „Nagyságos asszonyom ! Minden gyermeke részére külön-külön 10.000 frtot tettem le gyümölcsöztetőleg a pesti takarékpénztárban ; ez összeget nagykorúságuk elértével kézhez is fogják kapni. Önnek asszonyom, csak abban az esetben fogok 10.000 forintot kiutalványoztatni, ha nekem nem kíván boldog újévet, és ha a legrövidebb idő alatt elvál gazember férjétól, és aztán haladéktalanul férjhez megy. Mert higgye el , nagyon vigasztalatlan az egyedüllét. Tisztelettel gerlefalvi Lakatos László nyug. huszár százados.“ Olga görcsös zokogásba tört ki , — megérdemeltem, — megérdemeltem, — zokogta. Vendel pedig ott állt, — csillogott a a szeme az örömtől, — hej ! meg van boszulva az ő aranyos édes jó gazdája. Tihanyi Károly a mai napon küldte szót a szalántai kerület körjegyzőinek azokat az összegeket, melyek a kerület orsz. képviselője, Brázay Kálmán által a megjelölt célra, tudniillik szegény iskolás gyermekek felruházására Kardos Kálmán főispán kezeihez letett ezer frtos adományból nekik jutottak. E szerint a hosszúhetényi körjegyzőség szegény gyermekei a mondott célra kaptak 76 frtot, a somogyi 96 frtot, a rácpetrei 150 frtot, a szalántai 150 frtot, a garéi 87 frtot, a püspökbogádi 120 frtot, az egerághi 100 frtot, a patacsi 57 frtot s végül a pellérdi körjegyzőség szegény iskolásai 164 frtot. A pénz mindenütt azzal az utasítással jön kiadva, hogy elsősorban is az iskolások lábbeli szükségleteit kell fedezni és pedig lehetőleg minden járásban a helybeli iparosoknál. (Szocialisták Tolna megyében.) Szegzárdi levelezőnk írja, hogy Tolnavármegyének különösen Dorogh, Sár-Szent- Lőrinc és Fadd községeiben nagyon terjed a szocializmus. Már a múlt évben is fenyegették a földesurakat, hogy csak azon esetben vállalnak a gazdaságban munkát, ha követeléseiket kielégítik. Ilyenkor, újév körül szokták rendesen a földesurak megfogadni az aratókat, most azonban nem akarnak szerződést kötni, hacsak a munkabért a tavalyihoz képest jól föl nem emelik. A földesurak ily körülmények közt azt határozták el, hogy egyetlenegy embert sem fogadnak közülük munkába, hanem tót munkásokat hozatnak a felvidékről. Kérdés azonban, hogy váljon nem méltányos e az ő béremelésre vonatkozó kívánságuk ? (Nem kapnak fizetést.) A szegzárdi iparostanonciskola tanítói már egy év óta egy krajcár fizetést nem kaptak, s most a közigazgatási bizottság utasította Szegzárd község elöljáróságát, hogy a tanítók fizetését 14 nap alatt fizesse ki, mert különben a törvény szigorát alkalmazza ellene. (Sikkasztó szabósegéd.) Leicht Ferenc, bonyhádi születésű szabólegény, felment a fővárosba s ott vállalt munkát. Azonban hogy-hogy nem, elég az hozzá, hogy a bűn lejtőjére lépett és sikkasztást követett el. Akkor azután igyekezett magát a büntetés elől biztonságba helyezni és minden bejelentés nélkül eltávozott a fővárosból. A sikkasztásért azonban feljelentették s most a törvényszék körözteti, hogy — ha feltalálják valahol — helyt álljon az elkövetett bűnért és elvegye érte méltó büntetését. (Csavargók veszedelme.) A tegnap éjjel tartott razzia nagy sikere arra vezette rendőrségünket, hogy az éjjel is razziát tartsanak, kézrekerítendő a még itt lappangó csavargókat. Össze is szedtek ismét egy féltucat hely és foglalkozás nélküli egyént, akiknek e szerint szintén nem lesz alkalmuk, hogy a vagyonbiztonságot megháborítsák s elemeljenek valamit valahonnan — újévi meglepetésül. Az elfogott csavargókat illetőségi helyükre fogják toloncolni. — (Megugrott a büntetés elől.) Gadó Mari, pécsi születésű, 31 éves szolgáló lopást követett el a szolgálati helyén, hol legutóbb szolgált. Félt azonban a büntetéstől és minden szó nélkül eltávozott Pécsről. A szerencse kedvezett neki, mert még ma sem tudják, hogy hol van. A lopás miatt 1897. január 1. PÉCSI FIGYELŐ