Pécsi Figyelő, 1897. január-március (25. évfolyam, 1-73. szám)

1897-01-01 / 1. szám

4 konvenciójából ezreket takarított meg. Hard­ing nagyon egyszerűen élt s úgy járt, mint valamely szegény rongyos vándorló. Nem is nősült meg, mert azt tartotta, hogy az asszony csalfa és ingatag. Halála után szek­­rényében 18.000 frt készpénzt és 5—6000 frt értékű ékszert találtak. — (Óvakodjunk a . . .) No nem a zsebtolvajoktól, hanem igenis az úgyneve­zett „hivatásos“ újévi gratulálóktól, a­kik holnap kora reggeltől késő délutánig bejár­ják majd régi prakszia szerint a házakat és „boldog újévet“ kívánás ürügye alatt azt nézik, hogy hol és mit dughatnak zsebre. Ezek a hivatásos újévi gratulálók tulajdon­­képen professzionátus tolvajok , mert újév után rendszerint tömeges szokott lenni a fel­jelentés a rendőrségnél, hogy ilyen és ilyen újévi gratuláló, de különben teljesen isme­retlen egyén, eltávozása után ez és ez a tárgy is eltávozott hazulról: a rendőrség ez után ajánlja figyelmébe a közönségnek, hogy a kapukat tartsák zárva újév napján s úgy elejét vehetik az esetleges lopásoknak, a mik reményében bizonyos újévi gratulálók házról­­házra járnak — boldog újévet kívánni ! — (A lóvasat dicséreti.) Dudo­vits Géza, postahivatalnok Pécsre helyez­tetvén át, Budapestről a tegnap délutáni 4 órai vonattal érkezett meg. Mikor kiszállt a vonatból, akkor vette észre, hogy nincs sehol a kis pakktáskája, melyben mintegy 2800 forint értékű értékpapír és takarékbetéti köny­vecske volt. Azonnal a rendőrségre sietett és bejelentette a kárát, előadván, hogy Buda­pesten még nála volt az értékes holmikat tartalmazó táska s ott lóvasuton ment a pá­lyaudvarba, hol beülvén a vonatba, egész Pécsig ki sem szállt. A rendőrség azonnal sürgönyben értesítette a táska elvesztéről a vasutvonalt, valamint a fővárosi állomásfőnök­séget és a lóvasutak igazgatóságát is. Es ime az éjjeli órákban megjött a sürgöny a lóvasut igazgatóságától. Rövid volt, de örvendetes. „Az elveszett tárgyak megvannak.“ Ennyi * * valaha szeretett és én tudom, hogy szeretett — vegye pártfogásába két gyermekemet. — Vagy pedig — kívánhatok boldog újévet ? Mindenre kérem, ami ön előtt szent, vála­szoljon gyorsan. Címem: Erdősor 70. Bu­dapest. Flórián Olga.“ Ez volt az expresslevél tartalma. Laka­tos zsebre gyűrte a levelet, egész nyugodtan ült le a közönyös ábrázatu és megboldogult malachoz és rendületlen flegmával boncolta annak becses fejét, melyből az agyvelőt ki­halászta és azt a legszakértőbb precizitással elfogyasztotta. Ugyanily sorsban részesült a közönyös állatka négy lába és a többi test­része. — No Péter ! hát maga talán valami csillagászati problémán töri érdemdús fejét — hogy abba a vak éjszakába bámul, a­helyett, hogy még egy üveg bort hozna be ? — Bocsánat nagyságos uram! azonnal azonnal, pardon! jövök már. Megyek már. A kapitány úr jóízűen mosolygott. Az a levél, hej! az a levél de megragyoghatta a szemeit, de megörvendeztette a szivét. * — Üsse a kő, a bolond , előbb is meg­tehette volna. O ! a szerencsétlen, azt hitte, hogyha elhagy, boldogtalanná lesz ! ? lássa kedves Nelli néni, nem adok 24 órát, itt lesz a régi karmad­erem, aki őrült gazdag egy ember — aztán elvesz feleségül — aki örül, hogy elvehet, így az ujjam közé hajlíthatom, az egész, de ez is dicséretére szolgál az élte alkonyát élő lóvasútnak. A káros ott felej­tette táskáját az egyik kocsiban, a­mit a kocsivezető talált meg és nyomban átszolgál­tatta az igazgatóságnak. A tudakozódó sür­gönyre aztán megjött a válasz, hogy az el­veszett értékpapírok megvannak és bár nincs semmi.­­ (Meglopott üzletvezető.) Egy helybeli szabócég főnöke ma azzal a panasz­­szal állított be a rendőrséghez, hogy üzleté­ben tolvaj tartózkodik. A tolvaj az egyik segéd, a­ki egész praktikusan űzte a szövetlopást, ellopván az üzletvezető felügyeletére bízott ruhaszövetekből egy-egy csomót. A lopást rendesen egy egy alkalmas, felügyelet nélküli pillanatban követte el, a becsomagolt és el­raktározott szövetek papírfedőjének egyik végét felbontván és egy egy vég­szövetet ki­­vévén belőle. A lopásokra ma reggel jöttek rá s azonnal jelentést tettek róla a rendőr­ségnél, a nélkül hogy a gyanúba vett segé­det kérdőre vonták volna. A rendőrség aztán megindította a vizsgálatot, minthogy azonban a gyanúba vett segéd kereken tagad mindent, a vizsgálat tovább folyik a rejtelmes szövet­lopások kiderítése végett.­­ (Beverte a korcsma abla­kait.) M­o­l­n­á­r István, napszámos, az éj­szaka a Goldstein Mór szigeti országúti korcsmájában mulatott. Mulatsága azonban nem sokáig tartott, mert a korcsmárossal va­lami felett összekülönbözvén, az ajtót mutatott neki. A kiutasított vendég engedett is a szép szónak és elhagyta a korcsmát; kint az utcán azonban felébredt benne a virtus és a kiuta­sítás miatti boszuságában felragadott egy kö­vet az útról s azzal beverte a korcsmának négy ablakát, így lehütötte a haragját s szép csendesen távozni akart, de a korcsmáros utána ment és a rendőrség kezébe adta. Ott kihallgatták s ügyét most átteszik a bíró­sághoz. — (Adomány kiosztás.) Sala­m­o­n József, vármegyei kir. tanfelügyelő a olyan jó mamia az ember. Ni, de ott jön az öreg huszárja ! Jaj ! Nelli néni, de boldog asszony leszek még. — ő szintén itt van Pesten, látom már, hisz máskép az öreg Vendel nem volna itt . . . Szabad ! És belépett Vendel, Lakatos László kapitány úrnak az öreg csatlósa. — Kezeit csókolom nagyságos asszo­nyom levelet hoztam a nagyságos kapitány úrtól, meg ezt a csomagot. — Hah ! adja ide iziben Vendel. „Nagyságos asszonyom ! Minden gyermeke részére külön-külön 10.000 frtot tettem le gyümölcsöztetőleg a pesti takarékpénztárban ; ez összeget nagy­korúságuk elértével kézhez is fogják kapni. Önnek asszonyom, csak abban az eset­ben fogok 10.000 forintot kiutalványoztatni, ha nekem nem kíván boldog újévet, és ha a legrövidebb idő alatt elvál gazember fér­jétól, és aztán haladéktalanul férjhez megy. Mert higgye el , nagyon vigasztalatlan az egyedüllét. Tisztelettel gerlefalvi Lakatos László nyug. huszár százados.“ Olga görcsös zokogásba tört ki , — megérdemeltem, — megérdemeltem, — zo­kogta. Vendel pedig ott állt, — csillogott a a szeme az örömtől, — hej ! meg van boszulva az ő aranyos édes jó gazdája. Tihanyi­ Károly a mai napon küldte szót a szalántai kerület körjegyzőinek azokat az összegeket, melyek a kerület orsz. képviselője, Brázay Kál­mán által a megjelölt célra, tudniillik szegény iskolás gyermekek felruházására Kardos Kálmán főispán kezeihez letett ezer frtos adományból nekik jutottak. E szerint a hosszúhetényi körjegyzőség szegény gyer­mekei a mondott célra kaptak 76 frtot, a somogyi 96 frtot, a rácpetrei 150 frtot, a szalántai 150 frtot, a garéi 87 frtot, a püs­­pökbogádi 120 frtot, az egerághi 100 frtot, a patacsi 57 frtot s végül a pellérdi kör­jegyzőség szegény iskolásai 164 frtot. A pénz mindenütt azzal az utasítással jön ki­adva, hogy első­sorban is az iskolások láb­beli szükségleteit kell fedezni és pedig le­hetőleg minden járásban a helybeli iparo­soknál.­­ (Szocialisták Tolna megyé­ben.) Szegzárdi levelezőnk írja, hogy Tolna­­vármegyének különösen Dorogh, Sár-Szent- Lőrinc és Fadd községeiben nagyon terjed a szocializmus. Már a múlt évben is fenye­gették a földes­urakat, hogy csak azon eset­ben vállalnak a gazdaságban munkát, ha kö­veteléseiket kielégítik. Ilyenkor, újév körül szokták rendesen a földes­urak megfogadni az aratókat, most azonban nem akarnak szer­ződést kötni, hacsak a munkabért a tavalyi­hoz képest jól föl nem emelik. A földesurak ily körülmények közt azt határozták el, hogy egyetlenegy embert sem fogadnak közülük munkába, hanem tót munkásokat hozatnak a felvidékről. Kérdés azonban, hogy váljon nem méltányos e az ő béremelésre vonatkozó kívánságuk ?­­ (Nem kapnak fizetést.) A szegzárdi iparostanonciskola tanítói már egy év óta egy krajcár fizetést nem kaptak, s most a közigazgatási bizottság utasította Szegzárd község elöljáróságát, hogy a taní­tók fizetését 14 nap alatt fizesse ki, mert különben a törvény szigorát alkalmazza el­lene.­­ (Sikkasztó szabósegéd.) Leicht Ferenc, bonyhádi születésű szabólegény, fel­ment a fővárosba s ott vállalt munkát. Azon­ban hogy-hogy nem, elég az hozzá, hogy a bűn lejtőjére lépett és sikkasztást követett el. Akkor azután igyekezett magát a bünte­tés elől biztonságba helyezni és minden be­jelentés nélkül eltávozott a fővárosból. A sikkasztásért azonban feljelentették s most a törvényszék körözteti, hogy — ha feltalálják valahol — helyt álljon az elkövetett bűnért és elvegye érte méltó büntetését.­­ (Csavargók veszedelme.) A tegnap éjjel tartott razzia nagy sikere arra vezette rendőrségünket, hogy az éjjel is raz­ziát tartsanak, kézrekerítendő a még itt lap­pangó csavargókat. Össze is szedtek ismét egy féltucat hely és foglalkozás nélküli egyént, a­kiknek e szerint szintén nem lesz alkalmuk, hogy a vagyonbiztonságot megháborítsák s elemeljenek valamit valahonnan — újévi meglepetésül. Az elfogott csavargókat illető­ségi helyükre fogják toloncolni. — (Megugrott a büntetés elől.) G­a­d­ó Mari, pécsi születésű, 31 éves szol­gáló lopást követett el a szolgálati helyén, hol legutóbb szolgált. Félt azonban a bünte­téstől és minden szó nélkül eltávozott Pécs­ről. A szerencse kedvezett neki, mert még ma sem tudják, hogy hol van. A lopás miatt 1897. január 1. PÉCSI FIGYELŐ

Next