Pécsi Figyelő, 1897. április-június (25. évfolyam, 74-146. szám)

1897-06-11 / 132. szám

­­ nik. A körrendelet bevezetése szerint ismé­telten panaszok merültek fel a végeladások, árverések és egyéb­­ közönséget tömeges vásárlásra ingerlő módon folytatott árusítások nagy száma miatt és felhozatott, hogy egyes iparhatóságok az engedélyezések körül nem járnak el azzal a körültekintéssel, a­mely a rendes kereskedelmi üzletek érdekeinek meg­óvására kívánatos volna. Hogy a miniszter ezen a bajon segítsen, elrendelte, hogy az elsőfokú iparhatóságok a végeladások enge­délyezésére irányuló kérvények érdemére nézve az illetékes kereskedelmi és iparkamara véleményét minden egyes esetben előzetesen hallgassák meg s az engedély ki, vagy ki nem adása iránt e vélemény alapján határozzanak.­­ (Azt egyforintosok beváltása.) Midőn az egyforintos államjegyek beváltását elhatározták, általában azt hitték, hogy az elveszett és teljesen megrongált jegyek a függő államadósságot legalább is egy millió forinttal fogják csökkenteni. A beváltás azon­ban egy kis meglepetéssel járt, mert ma már csak mintegy 720.000 forint nincs beváltva s minthogy az egyforintosok tulajdonosai még most is jelentkeznek, valószínű, hogy az egész nyereség csak mintegy 700.000 frtot fog kitenni.­­ (Állatjárványok.) A legújabb statisztikai kimutatások szerint megyénkben az állatjárványok állása a következő: vé­gzettség 2 községben 2 udvarban, takonykór 1 községben 1 udvarban, rabkór 1 község­ben 31 udvarban lépett fel ; sertésorbánc 6 községben 48 udvarban és sertésvész 9 köz­ségben uralkodik. Tolna vármegyében lépfene 1 községben 1 udvarban, veszettség 2 köz­ségben 2 udvarban, takonykér 3 községben 3 udvarban, ragadós száj és körömfájás 2 községben 20 udvarban konststáltatott; ser­­tésorbánc 4 községben 4 udvarban, sertés­­vész pedig 14 községben uralkodik. Somogy­­megyében veszettség 2 községben 2 udvar­ban, takonykór 1 községben 1 udvarban, rabkór 1 községben 1 udvarban, sertésor­bánc 2 községben 2 udvarban lépett fel, sertésvész pedig 14 községben uralkodik.­­ (Csillagok járata.) Június hónap­ban legrövidebbek az éjjelek, sőt 21-én vagy a nyár kezdetén tulajdonképem éjjelről nem is beszélhetünk, mert a nap csak oly kevés­sel száll a láthatár alá, hogy a sugártörés következtében gyönge szürkületi fény az egész éjjelen át látható marad. Városban a háztö­megek közepette persze nehézkes dolog volna ezt megfigyelni, de faluhelyen éjfélkor épen északi irányban gyenge szürkületi fényt fog­nak láthatni a megfigyelők. A Merkur 22 ikéig látható, legnagyobb fényintenzitása 16 án reggel lesz. A Vénusz jelenleg szintén hajnali csillag. A Mars egyre távolodik a földtől és érdekei csatornarendszere még a leghatalma­sabb távcsövekben sem figyelhető meg többé. Július 4-én igen közel lesz Regulus-hoz, az oroszlán elsőrendű csillagához. A Saturnus és Uránus, mint a múlt hónapban, úgy a követ­kező hetekben is a mérlegcsillag képében lesznek láthatók.­­ (Megugrott verekedő.) Hor­váth Gyula, sárvári születésü, 23 éves munkáslegény nagy verekedést vitt véghez az éjszaka. A verekedés zűrzavarában aztán megugrott s mindeddig nem birták elfogni. Amint a vizsgálat kiderítette, nem is volt állandó lakása s Szegzárdról jött ide pár nappal ezelőtt s hogy most hová szökött a büntetés elől, azt majd a további nyomozás fogja kideríteni.­­ (Célszerű evőeszköz.) Egy va­lóban célszerű úti­ evőeszközt talált fel Prau­­negger Ferdinánd Grácban. Ezen evőeszköz az eddig használatban levők fölött azon előnynyel bír, hogy a csak gondolható leg­kisebb helyen kést, villát és kanalat egyesít, könnyű súlyú és az eddigieknél tetemesen olcsóbb. Az evőeszköz szabadalommal és külföldi patenttel bír. A kés, villa és kanál kinyitó és becsukó rugony nélkül, minda­mellett felnyitva mindegyik egy egészet ké­pez és nem csapódhatik be. Ezen evőeszkö­zök nikkelirozva és igen díszesen vannak előállítva. Nem kételkedünk, hogy ezen cél­szerű evőeszköz a katonaság, tengerészek, turisták, vadászok és a vidéken lakók ré­széről teljes elismerésben részesülend. T­a­n­ü­g­y. )( Tanítják a népet.. A földmivelés­­ü­gyi miniszter egy jó gondolatját valósítja meg, midőn a polgárgazdákat az okszerű 1897. június 11. PÉCSI FIGYELŐ. 30 TÖRÖK VILÁG. Irta: TARNAI KÁROLY- 31 úgy, a­hogy akarod) a várak, erősségek kijavítása és tatarozása keresztény közmunkával (akkor is meg volt ez a kedves dolog) a leghamarabb megkezdessék, foly­­tattassék és bevégeztessék; embernek állatnak eledel, avagyis jobban mondva takarmány, ruházat t. i. teljes szerszám s felszerelés beszereztessék, minden ka­tona, gyalog és lóval a kardforgatásban és puskatü­ze­­lésben kitanittassék, végül minden katonának való ke­resztény férfi fogoly a magyarok földjéről Sztambul felé kísértessék, nem egyenkint, hanem nagyobb csapatok­ban ; a hasznavehetetlen aggok és nők, különösen a nagyobb gonoszságban gyanúsak, vádoltak és elítéltek minden halogatás, alkudozás és perlekedés nélkül ki­­▼égeztessenek, minden börtönre vetett hivő azonban szabadon bocsátassék Allahnak és az ő prófétájának, Mohamednek parancsából , nehogy a nagy­vezir látoga­tása alatt szomorú ábrázatokkal találkozzék. És a többi. A Köprili-familia megbukott Sztambulban. Kara Mustafa napja ragyogott fel. Az új nagyvezir neve gyökeres változást jelentett a török politikában. A nap előre vetette — amint föntebb láttuk — sugarait. Ibrahim bég tisztelettel fogadta a legmagasabb parancsot. Meghallgatta, de aztán nem is igen gondolt többet arra. Az ő emberei, állatjai, ágyúi, puskái, vára tücske-bogara rendben volt, így hát nyugodtan vár­hatja — gondolta magában — a hatalmas úr kegyes vizitjét. Amint aztán a futárral hosszasabban pöfékeltek együtt a legkényelmesebb török pozitúrában (kegyetle­nül összehúzott lábakkal) köreveteken ülve, eszébe ju­tott Ibrahimnak, hogy hát nini, bizony isten úgyse’ ... kutya van ő nála is a kertben. El is mondta a dolgát menten, azaz: ott „Alten“ mindjárt a porta futárának, a­ki bizony nem igen futhatott innen Ibrahim vendég­szeretete és annak miatta, mivelhogy fölöttébb soká kellett a „várbéli“ kovácsnak a futár úr és kísérete alá adandó váltott lovakat megvasalnia. Egész komóto­san diskurálhatott tehát a füstfelhőbe burkolózott két úr. A diskurzus egész lefolyását nem írhatom le részint azért, mivel hát akkoron a fonográfot Mohácson még nem mutatta be a Palasovszky és Steiner Nép, János urakból álló „fölfedező“ szövetkezet, de másrészt és főleg azért nem, mert a szomszéd teremből két nő hang bájos éneke hallatszott át már előbb, ilyen körülmé­nyek közt pedig lehetetlen — úgyszólván — két „öreg” török társaságát kihallgatni. Csak annyit konstatálhatok, hogy a tanácskozás után Ibrahim arca fölöttébb elsötétült s csaknem ijessz­tően dúlt lett. A futár, ki bizonyára hiteles fermán­­magyarázó volt, határozott és egész világos előadást tarthatott a bégnek. Szegény bégre annyira hatott ez a tanítás, hogy alig volt képes jeles vendégét bekísérni a várudvarba, a­hol a prüszkölő paripák már várták lovasaikat. Alig vágtatott ki a futár a várkapun, s Ibrahim már tanácskozásba bocsájtkozott — Fátimével, az ő szívének, eszének talán „jobbik“ felével. A bájos hölgy figyelmesen szegezte tekintetét a remegő hangon beszélő öreg bégre. Bizony sokszor meg­akadt az emberséges Ibrahim, ha a szép kegyencnő két ragyogó szeme nagyobbat talált villanni, ha elbűvölő

Next