Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)

1898-03-01 / 48. szám

1898. március 1. rögve, kiaszottan, odafordul a leányához és recsegő, fájó hangon szól hozzá. — Leányom, Leila, nagyon szenvedek, nagyon fáj mindenem. Adj valamit, a­mi eny­híti a fájdalmam, így nem bírom ki, így meg­halok Pedig ugy­e te nem akarod, hogy anyád meghaljon ? Hisz mi lesz belőled, ha magad maradsz ilyen fiatalon, szépen ? Adj orvosságot Leila, nem akarok meghalni. Leila meg nem tudott semmit sem adni anyjának. És nem volt rá lelke, hogy meg­mondja anyjának a valót, hogy semmijük sincs. Csak fázott, remegett a leány. Mert hi­deg volt nagyon. Künn élesen metsző szél sivitolt. Tiszta, csikorgó hideg idő volt és Lédának nem volt miből fűtenie. Az a beteg asszony meg újra beszélni kezdett. — Hol vagy Leila ? Miért nem adsz, a­mit kértem. Nem szereted anyádat ? Halálo­mat kívánod ? Leányom, édes Leilám ! Enyhítsd fájdalmam ! Anyád szenved, fázik és oly hi­deg van itt. Rakj tüzet, had melegedjenek fel tagjaim, mert érzem, hogy hűlni kezdenek. Nagyon szenvedek, leányom ! Könyörülj rajtam. És Leila megfogta anyja kezét. Meg is csókolta a kiaszott, csontos kezet. Aztán fá­­zós, ideges hangon szólt az anyjának. — Maradj nyugodtan anyám ! Én most elmegyek és hozok neked orvosságot. Hozok tűzre valót és csinálok neked jó meleg ételt. Cl­ittle líSnv m­rnilt anyam mi« viccver-f íSrok­ És Leila elment. Mikor kiért az utcára, megállt. Fölnézett a csillagos égre, mintha onnan akarná le­olvasni, hogy mit tegyen. Aztán befelé indult a városba. Nem tudta, hova megy, mi a célja. Csak ment gondolat nélkül, irány nélkül. Anyja járt eszében, a beteg, halálán levő öreg asszony. És csak ment, futott tovább. Egyszerre valaki megszólítja. Egy úr volt. Valami finom, előkelő úr lehetett. Leila megállt. Azt gondolta tán, hogy ez az, ki segíteni, akar rajta. Tán nem is csa­lódott ? Sokáig beszélgettek együtt. És a­mig beszélgettek, Leila könyei megeredtek és sírt. Aztán meg elindult azzal az úrral. Még ő siettette. — Siessünk uram, mert . . . rám . . . várnak. És az az úr olyan kétkedőn mosolygott erre a néhány szóra és olyan epedő szemek­kel nézte a leány karcsú termetét, gyönyörű idomait. Leila meg csak ment vele, ő csak any­jára gondolt, arra az öreg asszonyra, kinek ő orvosságot fog vinni, kit ő meg fog gyó­gyítani. Az az ur meg bevitte Leilát egy nagy, úri házba. Sokáig volt nála Leila és mikor kijött, volt már pénze, sok pénze. Vehetett rvrvroccsont tiivrp valAt mper Pipimet k­ Sietett is haza az anyjához. Hogy fől az majd örülni, ha meglátja, hogy Leila menny mindent hoz! Mikor aztán hazaért Leila, az anyj már nem várta. Csak egy kihűlt, megmereve­dett hullát talált ott az ágyon, melynek már nem kellett többé orvosság. Leila odaborult az ágyra és úgy zo­kogott. — Ébredj anyám ! Hoztam már orvos­ságot! Drágán vettem. A becsületem, az ár­tatlanságom volt az ára. Ébredj hát, anyám Mikor aztán látta, hogy nem ébred, ak­kor csak zokogott tovább és­­ imádkozott Mert Leila nagyon szeretett imádkozni Leila jó volt, szép volt és szegény volt . . IV. Nagyon szeretem az ibolyát, ezt a sze­rényen meghúzódó kis virágot. Olyan szép is mikor nyílik, illatozik és harmat ragyog rajta És úgy fáj a szívem, mikor hervadozn látom, mikor le van törve és nincs illata. Szegény kis ibolya, vájjon oka vagy-e hervadásodnak ? Ugy­e nem ? És ezért fáj úgy a hervadása? És azért szeretem annyira ezt a kú virágot, mert Leila is ezt szerette és ha ibolyát látok, mindig eszembe jut Leila tör­ténete is. Hisz olyan egyforma volt a sorsuk. Virágnyilás, illatozás és­­ hervadozás .. Göndör Sándor, PÉCSI FIGYELŐ 3 Polgármester megmagyarázza, hogy mi akadályozta eddig a küldöttség felmenetelét. A szerajevói vasút ügyében sincs még késő eljárni. A­mi a k­öszönetnyilvánítást illeti, hagy­juk meg ezt a megbízást a küldöttségnél, mert ezzel csak annál inkább felkeltjük a kormány jóindulatát, hogy teljesítse a vasútügyben elő­terjesztendő újabb kérelmeinket. Erre a közgyűlés a polgármester indít­ványa értelmében határozott. Vasúti kövezetvám. A kövezetvámot a város önkezelésbe vé­­vén, a tanács kidolgozta a vasúti kövezetvám­ tariffáját, a­melyet a közgyűlés előzetes tár­gyalás végett kiadott a város gazdasági és pénzügyi bizottságainak. A csatornázás ügye. Wünsch Róbert, budapesti vállalkozó ajá­nlatot tett a tanácsnak, hogy bizassék meg a Zellerin-fele csatornázási tervnek az orsz. közegészségügyi mérnöki hivatal útján való átalakításával. A munkálatért díjazást nem igényel, hanem a kivitelnél kéri fáradozásainak méltányos figyelembe vételét. A tanács ilyen megbízást ezúttal nem indítványoz adatni, csupán megengedendőnek véli, hogy Wünsch a terveket felülvizsgáltassa, átalakíttassa, de a városra háruló minden kötelezettség nélkül. Löwy Lipót dr. örvendetes jelenségnek tartja, hogy a csatornázás kérdése ismét sző­nyegre került. A városnak erre már van terve, melyet Zellerin a szóló által ajánlatba hozott, öblítő rendszer alapján készített. Ezt a terve­zetet az orvosok és természettudósok egyesü­lete is felülbírálta és teljesen megfelelőnek ta­lálta ; nincsen tehát arra szükség, hogy ez a terv most újból átalakíttassák, mert ezzel csak újra elodázzuk annak létesítését. Indítványozza ezért, hogy a csatornázás a Zellerin-féle terv alapján minden további felülvizsgálat mellőzé­sével kivitelre elfogadtassák s létesítésére a szükséges lépések sürgősen megtétessenek. Polgármester elfogadásra ajánlja Wünsch ajánlatát, mert azzal a város nem vállal ob­­ligát. Ha Wünsch tervei esetleg jobbak lenné­nek Zellerin tervénél, azt lehet elfogadni. Ha a kivitellel is megbizatik Wünsch, már azzal is kárpótolva lesz, ha pedig más vállalkozónak adatnék a munka, akkor a város a tervekért méltányos kárpótlást adhat Wünschnek. Herbert tanácsos nem tartja időszerűnek az egész kérdésnek szőnyegre hozatalát. A Zellerin-féle tervet annak idején a szakértők jónak találták, nem az a bajunk tehát, mintha nem lenne jó tervünk, hanem­­ a pénzhiányt nem is említve — főleg az, hogy nincs elég vizünk a csatorna öblögetésére. Ha mi meg­bízást adunk Wünschnek a tervek készítésére, úgy legalább is erkölcsi obligót vállalunk, hogy munkálatának hasznát is lássa. Egyelőre tehát a vízvezetéki bizottság lenne megbízandó a csatornázás programmjának elkészítésével, hogy mely utcák csatornáztassanak s mit vegyen­­ fel a csatorna, csak az ürülékeket és szenny­vizeket, vagy a csapadék­vizeket is. Ha aztán ez a programm kész, akkor lehet megbízni akár Wünschöt, akár mást a tervek elkészí­tésével, de határozottan körvonalazott feltéte­lek mellett. Erre polgármester és Herbert közt sze­mélyes vita fejlődött ki, hogy hát voltaképen melyik is foglal el a tanács javaslatával szem­ben ellenséges állást, minek Jerreth János az­zal vetett véget, hogy ezt végezzék el a ta­il­nácsbeliek egymás közt, a közgyűlés pedig fogadja el a tanácsi javaslatot, azzal, hogy Wünschnek a tervek elkészítéséből semmi­féle díjazásra nem származik igénye a város ellen, a­mit a közgyűlés el is fogadott. Aszfaltozások. A gimnázium és takarékpénztár előtti gyalogjáró 6­20 méter átlagos szélesség mellett aszfaltozandó lenne, mert ez csak 2723 írttal kerül többe, mint a kövezés, a takarékpénztár pedig a gimnázium előtti járda költségeinek a felét, a saját palotája előtti résznek pedig két­harmadát a magáéból fedezi. Ezt a közgyűlés el is fogadta. Ugyancsak a takarékpénztári építkezés folytán szükségessé vált az apáca­utca leszál­lítása és újrakövezése. Ez is legcélszerűbben aszfaltozással történhetnék, csakhogy az egész utcának aszfaltozása 14.994 írtba kerülne, s azért a tanács azt javasolja, hogy az apáca­utca ezúttal csak a piactól a Vörösmarti-utca torkolatáig aszfaltoztassék 7440 írt költséggel. Záray Károly figyelmeztet, hogy a köz­gyűlésnek már régen jóindulatába ajánlotta a Kisfaludy-, Nepomuk- és Percel-utcákat, ha aszfaltozásról lesz szó s most megint más utca kerül előbb sorra. Kéri tehát, hogy ezeknek az utcáknak az aszfaltozása is rendeltessék el. Löwy Lipót dr. is a Percel­ utcát ajánlja első­sorban szabályoztatni, mert ott is régen el van rendelve a leszállítás és nem történt meg. Polgármester felszólalása után a közgyű­lés elhatározta az apáca-utca keleti részének aszfaltozását s felhívta a tanácsot, hogy a Percel-, Kisfaludy- és Nepomuk-utcák burko­lására is első­sorban terjeszsze ki figyelmét. Somogyi szerződése, Somogyi színigazgató szerződése a mos­tani évaddal letelik, de mivel a legtöbb ma­gyarországi nagy színházban a jövő évben jár le az igazgatók szerződése s így az idén, ha pályázatot hirdetnénk is, az eredményre alig vezetne: a tanács javasolja, hogy Somogyi szerződése egy évre az eddigi feltételek mel­lett hosszabbítassék meg, mit a közgyűlés az Engel József által indítványozott azzal a hozzá­adással fogadott el, hogy a jövő évre a pá­lyázat idejekorán kiírassák. Kórházi tartozás. A város a kórháznak ápolási díjak, sze­gényházi és Rudolfinum intézeti élelmezés fe­jében még a múlt évről 19000 frttal tartozik, a­minek folytán a kórház sem teljesítheti a saját fizetési kötelezettségeit. Ezen a tanács egy résztörlesztéssel akar segíteni, a­mennyiben a félmilliós kölcsönből még 8542 frt időközi kamat és törlesztési részlet áll rendelkezésre s ezt javasolja a kórházi követelés részleges kiegyenlítésére utalványoztatni. Erreth Lajos dr. kijelenti, hogy ezzel nem lesz a kórház baján segítve, mert csak a ma­­ évi tartozása a városnak 19000 frtot tesz ki; ha most csak 8000 frtot törlesztünk, pár hó múlva megint felszaporodik a város tartozása a régi összegre. Ha máskép nem, kölcsön útján fedezze a város ezt a tartozást, mely a kórház hitelére van káros befolyással. Littke József sem barátja a tanács ál­tal indítványozott félrendszabálynak ; a tarto­zást ki kell fizetni, ha máskép nem lehet, hát kölcsön útján. Indítványozza tehát, hogy uta­­síttassék a tanács oly értelmű javaslattételre, amely szerint úgy a kórházi, mint a város egyéb fizetetten számlatartozásai kölcsön útján fedeztessenek. Erreth János rámutat arra az általa ré­gen hangoztatott igazságra, hogy a városnak más a gazdálkodása a papiroson, más az élet­ben. A papiroson kimutatják minden kiadás­nak a födözetét, a valóságban pedig födözet­

Next