Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)
1898-03-01 / 48. szám
1898. március 1. rögve, kiaszottan, odafordul a leányához és recsegő, fájó hangon szól hozzá. — Leányom, Leila, nagyon szenvedek, nagyon fáj mindenem. Adj valamit, ami enyhíti a fájdalmam, így nem bírom ki, így meghalok Pedig ugye te nem akarod, hogy anyád meghaljon ? Hisz mi lesz belőled, ha magad maradsz ilyen fiatalon, szépen ? Adj orvosságot Leila, nem akarok meghalni. Leila meg nem tudott semmit sem adni anyjának. És nem volt rá lelke, hogy megmondja anyjának a valót, hogy semmijük sincs. Csak fázott, remegett a leány. Mert hideg volt nagyon. Künn élesen metsző szél sivitolt. Tiszta, csikorgó hideg idő volt és Lédának nem volt miből fűtenie. Az a beteg asszony meg újra beszélni kezdett. — Hol vagy Leila ? Miért nem adsz, amit kértem. Nem szereted anyádat ? Halálomat kívánod ? Leányom, édes Leilám ! Enyhítsd fájdalmam ! Anyád szenved, fázik és oly hideg van itt. Rakj tüzet, had melegedjenek fel tagjaim, mert érzem, hogy hűlni kezdenek. Nagyon szenvedek, leányom ! Könyörülj rajtam. És Leila megfogta anyja kezét. Meg is csókolta a kiaszott, csontos kezet. Aztán fázós, ideges hangon szólt az anyjának. — Maradj nyugodtan anyám ! Én most elmegyek és hozok neked orvosságot. Hozok tűzre valót és csinálok neked jó meleg ételt. Clittle líSnv mrnilt anyam mi« viccver-f íSrok És Leila elment. Mikor kiért az utcára, megállt. Fölnézett a csillagos égre, mintha onnan akarná leolvasni, hogy mit tegyen. Aztán befelé indult a városba. Nem tudta, hova megy, mi a célja. Csak ment gondolat nélkül, irány nélkül. Anyja járt eszében, a beteg, halálán levő öreg asszony. És csak ment, futott tovább. Egyszerre valaki megszólítja. Egy úr volt. Valami finom, előkelő úr lehetett. Leila megállt. Azt gondolta tán, hogy ez az, ki segíteni, akar rajta. Tán nem is csalódott ? Sokáig beszélgettek együtt. És amig beszélgettek, Leila könyei megeredtek és sírt. Aztán meg elindult azzal az úrral. Még ő siettette. — Siessünk uram, mert . . . rám . . . várnak. És az az úr olyan kétkedőn mosolygott erre a néhány szóra és olyan epedő szemekkel nézte a leány karcsú termetét, gyönyörű idomait. Leila meg csak ment vele, ő csak anyjára gondolt, arra az öreg asszonyra, kinek ő orvosságot fog vinni, kit ő meg fog gyógyítani. Az az ur meg bevitte Leilát egy nagy, úri házba. Sokáig volt nála Leila és mikor kijött, volt már pénze, sok pénze. Vehetett rvrvroccsont tiivrp valAt mper Pipimet k Sietett is haza az anyjához. Hogy fől az majd örülni, ha meglátja, hogy Leila menny mindent hoz! Mikor aztán hazaért Leila, az anyj már nem várta. Csak egy kihűlt, megmerevedett hullát talált ott az ágyon, melynek már nem kellett többé orvosság. Leila odaborult az ágyra és úgy zokogott. — Ébredj anyám ! Hoztam már orvosságot! Drágán vettem. A becsületem, az ártatlanságom volt az ára. Ébredj hát, anyám Mikor aztán látta, hogy nem ébred, akkor csak zokogott tovább és imádkozott Mert Leila nagyon szeretett imádkozni Leila jó volt, szép volt és szegény volt . . IV. Nagyon szeretem az ibolyát, ezt a szerényen meghúzódó kis virágot. Olyan szép is mikor nyílik, illatozik és harmat ragyog rajta És úgy fáj a szívem, mikor hervadozn látom, mikor le van törve és nincs illata. Szegény kis ibolya, vájjon oka vagy-e hervadásodnak ? Ugye nem ? És ezért fáj úgy a hervadása? És azért szeretem annyira ezt a kú virágot, mert Leila is ezt szerette és ha ibolyát látok, mindig eszembe jut Leila története is. Hisz olyan egyforma volt a sorsuk. Virágnyilás, illatozás és hervadozás .. Göndör Sándor, PÉCSI FIGYELŐ 3 Polgármester megmagyarázza, hogy mi akadályozta eddig a küldöttség felmenetelét. A szerajevói vasút ügyében sincs még késő eljárni. Ami a köszönetnyilvánítást illeti, hagyjuk meg ezt a megbízást a küldöttségnél, mert ezzel csak annál inkább felkeltjük a kormány jóindulatát, hogy teljesítse a vasútügyben előterjesztendő újabb kérelmeinket. Erre a közgyűlés a polgármester indítványa értelmében határozott. Vasúti kövezetvám. A kövezetvámot a város önkezelésbe vévén, a tanács kidolgozta a vasúti kövezetvám tariffáját, amelyet a közgyűlés előzetes tárgyalás végett kiadott a város gazdasági és pénzügyi bizottságainak. A csatornázás ügye. Wünsch Róbert, budapesti vállalkozó ajánlatot tett a tanácsnak, hogy bizassék meg a Zellerin-fele csatornázási tervnek az orsz. közegészségügyi mérnöki hivatal útján való átalakításával. A munkálatért díjazást nem igényel, hanem a kivitelnél kéri fáradozásainak méltányos figyelembe vételét. A tanács ilyen megbízást ezúttal nem indítványoz adatni, csupán megengedendőnek véli, hogy Wünsch a terveket felülvizsgáltassa, átalakíttassa, de a városra háruló minden kötelezettség nélkül. Löwy Lipót dr. örvendetes jelenségnek tartja, hogy a csatornázás kérdése ismét szőnyegre került. A városnak erre már van terve, melyet Zellerin a szóló által ajánlatba hozott, öblítő rendszer alapján készített. Ezt a tervezetet az orvosok és természettudósok egyesülete is felülbírálta és teljesen megfelelőnek találta ; nincsen tehát arra szükség, hogy ez a terv most újból átalakíttassák, mert ezzel csak újra elodázzuk annak létesítését. Indítványozza ezért, hogy a csatornázás a Zellerin-féle terv alapján minden további felülvizsgálat mellőzésével kivitelre elfogadtassák s létesítésére a szükséges lépések sürgősen megtétessenek. Polgármester elfogadásra ajánlja Wünsch ajánlatát, mert azzal a város nem vállal obligát. Ha Wünsch tervei esetleg jobbak lennének Zellerin tervénél, azt lehet elfogadni. Ha a kivitellel is megbizatik Wünsch, már azzal is kárpótolva lesz, ha pedig más vállalkozónak adatnék a munka, akkor a város a tervekért méltányos kárpótlást adhat Wünschnek. Herbert tanácsos nem tartja időszerűnek az egész kérdésnek szőnyegre hozatalát. A Zellerin-féle tervet annak idején a szakértők jónak találták, nem az a bajunk tehát, mintha nem lenne jó tervünk, hanem a pénzhiányt nem is említve — főleg az, hogy nincs elég vizünk a csatorna öblögetésére. Ha mi megbízást adunk Wünschnek a tervek készítésére, úgy legalább is erkölcsi obligót vállalunk, hogy munkálatának hasznát is lássa. Egyelőre tehát a vízvezetéki bizottság lenne megbízandó a csatornázás programmjának elkészítésével, hogy mely utcák csatornáztassanak s mit vegyen fel a csatorna, csak az ürülékeket és szennyvizeket, vagy a csapadékvizeket is. Ha aztán ez a programm kész, akkor lehet megbízni akár Wünschöt, akár mást a tervek elkészítésével, de határozottan körvonalazott feltételek mellett. Erre polgármester és Herbert közt személyes vita fejlődött ki, hogy hát voltaképen melyik is foglal el a tanács javaslatával szemben ellenséges állást, minek Jerreth János azzal vetett véget, hogy ezt végezzék el a tailnácsbeliek egymás közt, a közgyűlés pedig fogadja el a tanácsi javaslatot, azzal, hogy Wünschnek a tervek elkészítéséből semmiféle díjazásra nem származik igénye a város ellen, amit a közgyűlés el is fogadott. Aszfaltozások. A gimnázium és takarékpénztár előtti gyalogjáró 620 méter átlagos szélesség mellett aszfaltozandó lenne, mert ez csak 2723 írttal kerül többe, mint a kövezés, a takarékpénztár pedig a gimnázium előtti járda költségeinek a felét, a saját palotája előtti résznek pedig kétharmadát a magáéból fedezi. Ezt a közgyűlés el is fogadta. Ugyancsak a takarékpénztári építkezés folytán szükségessé vált az apácautca leszállítása és újrakövezése. Ez is legcélszerűbben aszfaltozással történhetnék, csakhogy az egész utcának aszfaltozása 14.994 írtba kerülne, s azért a tanács azt javasolja, hogy az apácautca ezúttal csak a piactól a Vörösmarti-utca torkolatáig aszfaltoztassék 7440 írt költséggel. Záray Károly figyelmeztet, hogy a közgyűlésnek már régen jóindulatába ajánlotta a Kisfaludy-, Nepomuk- és Percel-utcákat, ha aszfaltozásról lesz szó s most megint más utca kerül előbb sorra. Kéri tehát, hogy ezeknek az utcáknak az aszfaltozása is rendeltessék el. Löwy Lipót dr. is a Percel utcát ajánlja elsősorban szabályoztatni, mert ott is régen el van rendelve a leszállítás és nem történt meg. Polgármester felszólalása után a közgyűlés elhatározta az apáca-utca keleti részének aszfaltozását s felhívta a tanácsot, hogy a Percel-, Kisfaludy- és Nepomuk-utcák burkolására is elsősorban terjeszsze ki figyelmét. Somogyi szerződése, Somogyi színigazgató szerződése a mostani évaddal letelik, de mivel a legtöbb magyarországi nagy színházban a jövő évben jár le az igazgatók szerződése s így az idén, ha pályázatot hirdetnénk is, az eredményre alig vezetne: a tanács javasolja, hogy Somogyi szerződése egy évre az eddigi feltételek mellett hosszabbítassék meg, mit a közgyűlés az Engel József által indítványozott azzal a hozzáadással fogadott el, hogy a jövő évre a pályázat idejekorán kiírassák. Kórházi tartozás. A város a kórháznak ápolási díjak, szegényházi és Rudolfinum intézeti élelmezés fejében még a múlt évről 19000 frttal tartozik, aminek folytán a kórház sem teljesítheti a saját fizetési kötelezettségeit. Ezen a tanács egy résztörlesztéssel akar segíteni, amennyiben a félmilliós kölcsönből még 8542 frt időközi kamat és törlesztési részlet áll rendelkezésre s ezt javasolja a kórházi követelés részleges kiegyenlítésére utalványoztatni. Erreth Lajos dr. kijelenti, hogy ezzel nem lesz a kórház baján segítve, mert csak a ma évi tartozása a városnak 19000 frtot tesz ki; ha most csak 8000 frtot törlesztünk, pár hó múlva megint felszaporodik a város tartozása a régi összegre. Ha máskép nem, kölcsön útján fedezze a város ezt a tartozást, mely a kórház hitelére van káros befolyással. Littke József sem barátja a tanács által indítványozott félrendszabálynak ; a tartozást ki kell fizetni, ha máskép nem lehet, hát kölcsön útján. Indítványozza tehát, hogy utasíttassék a tanács oly értelmű javaslattételre, amely szerint úgy a kórházi, mint a város egyéb fizetetten számlatartozásai kölcsön útján fedeztessenek. Erreth János rámutat arra az általa régen hangoztatott igazságra, hogy a városnak más a gazdálkodása a papiroson, más az életben. A papiroson kimutatják minden kiadásnak a födözetét, a valóságban pedig födözet