Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)
1898-03-03 / 50. szám
1898. március 3. ján négy napon át vizitálni. A sorozó bizottság katonai része Horváth Sándor honvédőrnagyból, Tóth István honvédhadnagy segédtisztből, Duraka Pál, 52-ik gyalogezredbeli őrnagyból, Tircka Károly főhadnagyból és Rozs István 19-ik honvédgyalogezredbeli ezredorvosból áll, polgári elnök pedig Driesz Lajos. A jövő héten a siklósi járás kerül sorra. (Kinevezés.) A kereskedelemügyi m. kir. miniszter Raichl Károly királyi mérnök és gőzkazánvizsgáló biztost három évi időtartamra a pécsi kazánfűtő és gőzgép-kezelő tanfolyam vizsgáló bizottságának elnökévé, Dischka Győző főreáliskolai igazgatót és Hankó Gyula m. kir. államvasuti főmérnököt pedig ugyanazon időre ezen bizottság tagjaivá nevezte ki. — (Elfogott sikkasztó. Blum Pál, mágocsi székesmestertől, Rosenberg Mór, teveli születésű péktanonc, egy csomó pénz elsikkasztása után megszökött. A szökevény sikkasztót a csendőrség körözte és most el is fogta Kis-Vejkén és átadta a sásdi kir. járásbíróságnak. (Keresd az asszonyt.) Ez a sokat emlegetett mondás volt az oka annak a vérengzésnek, a mit Értényben Sanc Dávid elkövetett. Egy asszony miatt lobbant haragra a Horvát testvérek ellen s mikor velük az utcán találkozott, kést rántott rájuk és először Horvát Istvánt, azután pedig Horvát Jánost szurkálta össze. A megkéselt legények véresen tudtak előle menekülni s feljelentették a bíróságnál. (Kedvezményes jegyek a tanulók részére.) A Haydn-oratórium rendezősége, megemlékezve a tanuló ifjúság érdekében a tanintézetek vezetői és tanárai részéről a Verdi-Requiem múlt évi előadása alkalmával tanúsított gondoskodásról, a március 9-én és 10-én itt bemutatandó Haydn-féle nagy oratórium meghallgathatása végett félárnál is nagyobb kedvezményt nyújt az összes pécsi tanintézetek növendékeinek mind a két előadásra úgy ülő, mint állóhelyekre nézve. A pécsi főreáliskola igazgatója, Dischka Győző már száz darab jegyet a vezetése alatt álló intézet tanulói részére el is vitetett. Ez az intézkedés igen dicséretre méltó, mert a klaszszikus remekmű hatalmas benyomásai az ifjúság fogékony lelkületében maradandó emlékeket fognak hagyni a jövő időkre is. (A legrövidebb hónap.) Elmúlt a legrövidebb és legkomplikáltabb természetű hónap. Mert nehéz tudomány a kalendárium és sok fejtörést okoz a diáknak, míg megtanulja az örökkévalóság beosztásának minden csinját-binját. Különösen pedig február hónap furcsa változásai nehéz tudomány. Február tulajdonképen huszonnyolc napos volna, de a szeszélyes kalendárium minden negyedik évben megtoldja a kurta hónapot egy huszonkilencedik nappal, de minden századik év mégis csak megmarad huszonnyolcasra. A jelen év februárja csak kis huszonnyolcas februárocska volt, amely a tegnapi napon átadta már helyét a jól megtermett, harmincegyes márciusnak. Három nappal tehát hamarább jutott a gázsiért epedő világ a kincshez, igen, de hajha — számlákhoz is .. . — (Dőry Andor váltóhamisítása.) Nagy szenzációt keltett egy hóval ezelőtt az a hir, hogy Dőry Andor zombai földbirtokos a szegzárdi takarékpénztárat 40.000 írttal, a szegzárdi takarék- és hitelbankot pedig néhány ezer írttal megkárosította. Ügyével a szegzárdi takarékpénztár hétfőn megtartott közgyűlésén behatóan foglalkozott. A közgyűlésen Dőry Dénes főrendiházi tag elnökölt. A részvényesek nagy számmal jelentek meg, akiknek körében nagy izgalmat keltett az elveszett 40.000 frt bejelentése. Az igazgatói bejelentésben részletesen elmondták, hogy mily raffinirozottsággal követte el Dőry Andor az okirathamisítást és a csalást, melynek kárát most a részvényesek kénytelenek elviselni. Dőry Andor ellen a szegzárdi takarékpénztár bűnvádi feljelentést tett a szegzárdi kir. törvényszéknél február hó 1- án, amit a közgyűlés helyeslőleg vett tudomásul és Boda Vilmos országgyűlési képviselő felszólalására utasította az igazgatóságot, hogy a legszigorúbb módonvezettesse a bűnvádi eljárást a csaló és okmányhamísító földbirtokos ellen, aki úgy eltűnt, hogy sehol sem találják és hollétét még neje, született Tömöry Irma és egyetlen fia sem tudják. Némelyek szerint Amerikába vitorlázott, mások szerint pedig ott bujdosik valahol Tolnában a rokonainál. Annyi bizonyos, hogy nagy érdeklődéssel néznek a kriminális ügy elé, melynek végtárgyalásakor több tanút is ki fognak hallgatni. A szegzárdi takarék- 20 ROMANOFF GRÓF, a mindennapi élet ezer példájából hogy a szenvedély, a féltékenység mily hihetetlen tettekre ragadják az embereket ? A férj a feleségét öli, a szerető a kedvesét . . . — Igaz ! felelte Nikoláj, öntudatlanul, magával ragadván őt a grófnő mély meggyőződése. Jól ismerte a grófnő jellemét, hogy ne kétkedjék őszinteségében és tudta, hogy mindig megingathatatlan maradt, ha igazában vélte magát. — Kegyelmes asszonyom, maga jegyezte meg, hogy sok egyebet hallott és olvasott e dologról, folytatá Nikoláj. — Sokkal biztosabban ítéletet alkothat az ember a tényekről, ha az indító okokat, az ezerféle finom nuancsot megfigyelheti, amelyeket máskép fel sem foghatunk, hanem saját fülünkkel halljuk és saját szemünkkel látjuk. A bojárnő kifejezte elégedettségét, hogy Napolitin is osztja nézetét és aztán folytatá megszakított elbeszélését: — Miután forró homlokomat a viharban, mely még mindig nem engedett, lehűtöttem és megkísérlettem kusza gondolataimat ismét rendbe szedni, beléptem egy templomba, mert szükségét éreztem, hogy Isten segítségét kérjem és megvizsgáljam lelkiismeretemet. Vajon a biróhoz forduljak és úgy büntessek-e ? Lelkiismeretem azt felelte: »Az emberek azok részére, kik bűnöket és árulásokat követnek el, bíróságokat és büntetéseket alkottak. Ha Vorovits Mihály árulása a törvénybe ütközik, Ő sem kerülheti el a büntetést.« Ami még jobban meggyőzött, hogy eljárásom Isten akarata szerint való volt, hogy a gondviselés oly messze távolból és oly sok év után éppen abban az órában vezetett arra, mikor Natháliát körülményei rábírták, írta: I. JANINE. 17 — Nathália leleplezései után most már tudom, honnan eredt, Vorovits macchiavellis elméjéből. Bátyám raegesküdött — és ő sohasem hazudott — hogy a rendőrség által megtalált papírokat ismeretlen kéz csempészte asztalába — oh, istenem — halálos ellenség keze ! És mikor az elitéltek útrakeltek Szibéria felé, ismét Mihály volt, ki nekünk Iván utolsó, legeslegutolsó istenhozzádját elhozta! Romanoff Xenia ismét hallgatott, hatalmukba ejtvén őt visszaemlékezései. Meleg, vibráló hangja forró könyekbe fulladt, melyeket hiába igyekezett visszafojtani. Végre legyőzte gyengéjét, kezével letörölte könyeit szeméről s még nagyobb fájdalommal vizsgálta bizalmasa arcvonásait. Napoktin homloka mindjobban ráncosodott, tekintete álmodozó, kissé hideg volt, amilyen mindig szokott lenni, mikor az ember nincs egészen annak a nézetén, ki a maga véleményét akarja belénk oltani, de tiszteletből mégsem ellenkezünk. — Nos, min töröd a fejed Napokitin ? — Megengedi kegyelmes asszonyom, hogy elmondjam gondolataimat, ha merészkedném bizonyos tényeket esetleg más világításban, nem egészen arról az álláspontról megítélni, melyre kegyelmességed helyezkedett ? — Te más világításban látod a dolgokat ? válaszolá a grófnő meglepetve, oly mozdulattal, hogy félig felemelkedik a karosszékből. — Más szempontból ítéled meg a dolgokat ? Óh, beszélj, beszélj, nagyon kiváncsi vagyok ! — Bátorkodom kegyelmes asszonyom megjegyezni . . . igen, ahogy figyelmesen, minden szenvedély nélkül PÉCSI FIGYELŐ HI..I............................... 5