Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)

1898-03-03 / 50. szám

1898. március 3. ján négy napon át vizitálni. A sorozó bizottság katonai része Horváth Sándor honvédőrnagy­ból, Tóth István honvédhadnagy segédtisztből, Durak­a Pál, 52-ik gyalogezredbeli őrnagyból, Tircka Károly főhadnagyból és Rozs István 19-ik honvédgyalogezredbeli ezredorvosból áll, polgári elnök pedig Driesz Lajos. A jövő hé­ten a siklósi járás kerül sorra.­­ (Kinevezés.) A kereskedelemügyi m. kir. miniszter Raichl Károly királyi mér­nök és gőzkazánvizsgáló biztost három évi időtartamra a pécsi kazánfűtő és gőzgép-ke­zelő tanfolyam vizsgáló­ bizottságának elnökévé, Dischka Győző főreáliskolai igazgatót és Hankó Gyula m. kir. államvasuti főmérnököt pedig ugyanazon időre ezen bizottság tagjaivá ne­vezte ki. — (Elfogott sikkasztó. Blum Pál, mágocsi székesmestertől, Rosenberg Mór, teveli születésű péktanonc, egy csomó pénz elsik­­kasztása után megszökött. A szökevény sik­­kasztót a csendőrség körözte és most el is fogta Kis-Vejkén és átadta a sásdi kir. járás­bíróságnak.­­ (Keresd az asszonyt.) Ez a sokat emlegetett mondás volt az oka annak a vérengzésnek, a mit Értényben Sanc­ Dávid elkövetett. Egy asszony miatt lobbant haragra a Horvát testvérek ellen s mikor velük az utcán találkozott, kést rántott rájuk és elő­ször Horvát Istvánt, azután pedig Horvát Já­nost szurkálta össze. A megkéselt legények véresen tudtak előle menekülni s feljelentették a bíróságnál.­­ (Kedvezményes jegyek a ta­nulók részére.) A Haydn-oratórium ren­dezősége, megemlékezve a tanuló ifjúság ér­dekében a tanintézetek vezetői és tanárai ré­széről a Verdi-Requiem múlt évi előadása al­kalmával tanúsított gondoskodásról, a március 9-én és 10-én itt bemutatandó Haydn-féle nagy oratórium meghallgathatása végett félárnál is nagyobb kedvezményt nyújt az összes pécsi tanintézetek növendékeinek mind a két elő­adásra úgy ülő, mint álló­helyekre nézve. A pécsi főreáliskola igazgatója, Dischka Győző már száz darab jegyet a vezetése alatt álló intézet tanulói részére el is vitetett. Ez az intézkedés igen dicséretre méltó, mert a klasz­­szikus remekmű hatalmas benyomásai az if­júság fogékony lelkületében maradandó emlé­keket fognak hagyni a jövő időkre is.­­ (A legrövidebb hónap.) El­múlt a legrövidebb és legkomplikáltabb ter­mészetű hónap. Mert nehéz tudomány a ka­lendárium és sok fejtörést okoz a diáknak, míg megtanulja az örökkévalóság beosztásá­nak minden csinját-binját. Különösen pedig február hónap furcsa változásai nehéz tudo­mány. Február tulajdonképen huszonnyolc na­pos volna, de a szeszélyes kalendárium min­den negyedik évben megtoldja a kurta hóna­pot egy huszonkilencedik nappal, de minden századik év mégis csak megmarad huszonnyol­­casra. A jelen év februárja csak kis huszon­­nyolcas februárocska volt, a­mely a tegnapi napon átadta már helyét a jól megtermett, harmincegyes márciusnak. Három nappal tehát hamarább jutott a gázsiért epedő világ a kincshez, igen, de hajh­­a — számlákhoz is .. . — (Dőry Andor váltóhamisí­tása.) Nagy szenzációt keltett egy hóval ez­előtt az a hir, hogy Dőry Andor zombai föld­­­birtokos a szegzárdi takarékpénztárat 40.000 írttal, a szegzárdi takarék- és hitelbankot pe­dig néhány ezer írttal megkárosította. Ügyével a szegzárdi takarékpénztár hétfőn megtartott közgyűlésén behatóan foglalkozott. A közgyű­lésen Dőry Dénes főrendiházi tag elnökölt. A részvényesek nagy számmal jelentek meg, a­kiknek körében nagy izgalmat keltett az el­veszett 40.000 frt bejelentése. Az igazgatói bejelentésben részletesen elmondták, hogy mily raffinirozottsággal követte el Dőry Andor az okirathamisítást és a csalást, melynek kárát most a részvényesek kénytelenek elviselni. Dőry Andor ellen a szegzárdi takarékpénztár bűnvádi feljelentést tett a szegzárdi kir. tör­vényszéknél február hó 1- án, a­mit a köz­gyűlés helyeslőleg vett tudomásul és Boda Vil­mos országgyűlési képviselő felszólalására uta­sította az igazgatóságot, hogy a legszigorúbb módon­­vezettesse a bűnvádi eljárást a csaló és okmányhamísító földbirtokos ellen, a­ki úgy eltűnt, hogy sehol sem találják és hollétét még neje, született Tömöry Irma és egyetlen fia sem tudják. Némelyek szerint Amerikába vitorlázott, mások szerint pedig ott bujdosik valahol Tolnában a rokonainál. Annyi bizonyos, hogy nagy érdeklődéssel néznek a kriminális ügy elé, melynek végtárgyalásakor több tanút is ki fognak hallgatni. A szegzárdi takarék- 20 ROMANOFF GRÓF, a mindennapi élet ezer példájából hogy a szenvedély, a félté­kenység mily hihetetlen tettekre ragadják az embereket ? A férj a feleségét öli, a szerető a kedvesét . . . — Igaz ! felelte Nikoláj, öntudatlanul, magával ra­gadván őt a grófnő mély meggyőződése. Jól ismerte a grófnő jellemét, hogy ne kétkedjék őszinteségében és tudta, hogy mindig megingathatatlan maradt, ha igazában vélte magát. — Kegyelmes asszonyom, maga jegyezte meg, hogy sok egyebet hallott és olvasott e dologról, folytatá Ni­koláj. — Sokkal biztosabban ítéletet alkothat az ember a tényekről, ha az indító okokat, az ezerféle finom nu­­ancsot megfigyelheti, a­melyeket máskép fel sem fogha­tunk, ha­nem saját fülünkkel halljuk és saját szemünk­kel látjuk. A bojárnő kifejezte elégedettségét, hogy Napolitin is osztja nézetét és aztán folytatá megszakított elbeszélését: — Miután forró homlokomat a viharban, mely még mindig nem engedett, lehűtöttem és megkísérlettem ku­sza gondolataimat ismét rendbe szedni, beléptem egy templomba, mert szükségét éreztem, hogy Isten segítségét kérjem és megvizsgáljam lelkiismeretemet. Vajon a bi­­róhoz forduljak és úgy büntessek-e ? Lelkiismeretem azt felelte: »Az emberek azok részére, kik bűnöket és áru­lásokat követnek el, bíróságokat és büntetéseket alkot­tak. Ha Vorovits Mihály árulása a törvénybe ütközik, Ő sem kerülheti el a büntetést.« A­mi még jobban meggyőzött, hogy eljárásom Is­ten akarata szerint való volt, hogy a gondviselés oly messze távolból és oly sok év után éppen abban az órá­ban vezetett arra, mikor Natháliát körülményei rábírták, írta: I. JANINE. 17 — Nathália leleplezései után most már tudom, honnan eredt, Vorovits macchiavellis elméjéből. Bátyám raeg­­esküdött — és ő sohasem hazudott — hogy a rendőr­ség által megtalált papírokat ismeretlen kéz csempészte asztalába — oh, istenem — halálos ellenség keze ! És mikor az elitéltek útrakeltek Szibéria felé, ismét Mihály volt, ki nekünk Iván utolsó, legeslegutolsó istenhozzádját elhozta! Romanoff Xenia ismét hallgatott, hatalmukba ejt­vén őt visszaemlékezései. Meleg, vibráló hangja forró könyekbe fulladt, melyeket hiába igyekezett visszafojtani. Végre legyőzte gyengéjét, kezével letörölte könyeit szemé­ről s még nagyobb fájdalommal vizsgálta bizalmasa arc­vonásait. Napoktin homloka mindjobban ráncosodott, tekintete álmodozó, kissé hideg volt, amilyen mindig szokott lenni, mikor az ember nincs egészen annak a nézetén, ki a maga véleményét akarja belénk oltani, de tiszteletből még­sem ellenkezünk. — Nos, min töröd a fejed Napokitin ? — Megengedi kegyelmes asszonyom, hogy elmond­jam gondolataimat, ha merészkedném bizonyos tényeket esetleg más világításban, nem egészen arról az álláspont­ról megítélni, melyre kegyelmességed helyezkedett ? — Te más világításban látod a dolgokat ? vála­­szolá a grófnő meglepetve, oly mozdulattal, hogy félig felemelkedik a karosszékből. — Más szempontból ítéled meg a dolgokat ? Óh, beszélj, beszélj, nagyon kiváncsi vagyok ! — Bátorkodom kegyelmes asszonyom megjegyezni . . . igen, ahogy figyelmesen, minden szenvedély nélkül PÉCSI FIGYELŐ HI..I­­.................­.............. 5

Next