Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)
1898-03-01 / 48. szám
éö kökké kinevezte s ezek a hivatali esküt le is tették, mit a közgyűlés tudomásul vett. A vasúti átjárók. A közigazgatási bizottság kiküldöttei a kormány és az államvasutak szakértőivel helyszíni szemlét tartottak a siklósi és malomutcai vasúti átjárók ügyében, amely alkalommal a város kiküldöttei a pályaszín emelése mellett, az állami közegek pedig a vasút áthidalása mellett foglaltak állást, de azt valamennyien elismerték, hogy az átjárók a jelen állapotban nem maradhatnak meg. Hogy tehát a segítés módozatai fölött dönteni lehessen, a közigazgatási bizottság felterjesztést intézett a kormányhoz, melyben úgy a pályaszín emelésének, mint az áthidalásnak tervezeteit s költségvetését kéri elkészíttetni. A felküldendő deputáció is kérelmezte ezt, valamint a kormány segélyét is a szükségesnek mutatkozó munkálatokhoz. Littke József szóvá teszi a múlt közgyűlésnek erre vonatkozó határozatát, amely azt is feladatává tette a küldöttségnek, hogy a kormánynak a város köszönetét tolmácsolja a pályaudvar kibővítéséért. Ez — nézete szerint — idő előtti, mert most még nincs tárgya a köszönetnek. Majd ha a kormány a pályaudvar bővítésével kapcsolatosan az átjárók kérdését is a város érdekeinek megfelelőleg megoldja, akkor is ráérünk köszönetet mondani. A szerajevói vasút kérdésében is előbb informáltassa magát a polgármester, mielőtt a küldöttség ebben a kérdésben lépéseket tesz. Azt is a küldöttség feladatává tették, hogy a honvédelmi miniszternek tolmácsolja a város köszönetét a hadapród iskoláért, de annak idején, mikor az a köszönetnyilvánítás elhatároztatott, a miniszter betegeskedése miatt ez elmaradt azzal, hogy ő majd értesíti a polgármestert, mikor fogadhatja a küldöttséget. Be kell tehát várni ezt az értesítést, vagy a köszönetnyilvánítást a hadapródiskola felavatásának alkalmára hagyni. Engel József figyelmeztet, hogy a vasúti átjárók ügyében lett a küldöttség elhatározva, kapcsolatban a szerajevói vasút ügyében teendő lépésekkel. Arról nem tud, hogy köszönetnyilvánítással is megbízták volna a küldöttséget, ez tehát szükségtelen is, de annál sürgősebb az átjárók és a boszniai vasút ügyében már egyszer valamit tenni, ezért induljon útnak az a deputáció minél előbb. Lédára, ami nagyon elszomorította, ami közel vitte a kétségbeeséshez. De azért Leila erős maradt. Az édesanyja nagyon beteg lett. Többé nem hagyhatta magára, nem mehetett munkájára. Egy darabig csak megvoltak. Volt néhány megtakarított forintjuk, abból éldegéltek. A java része a pénznek orvosságra ment. Keserves sorsa volt Lédának. Mikor úgy néha édesanyja elszunyadt, akkor Leila kezébe temette arcát és gondolkozott. Azon törte a fejét, hogy mi lesz velük, ha pénzük elfogy, honnét fog ő pénzt szerezni. Mi lesz az ő anyjából, az egyetlenből, akiért érdemes élnie. És mikor már nem tudott elgondolni semmit, akkor odaborult az anyja ágyára és imádkozott. Mert Leila nagyon szeretett imádkozni, helyekre a városi tisztviselők fiai bírjanak elsőbbséggel. E határozatot Záray Károly dr. és társai a miniszterhez megfelebbezték s a miniszter most a jóváhagyási záradékba belevette, hogy »egyenlő kvalifikáció esetén« bírnak elsőbbséggel a városi tisztviselők gyermekei az alapítványi helyekre. E rendeletet úgy a felebbezők, mint maga a közgyűlés megnyugvással vette tudomásul. Választások. Most következtek a választások, melyek miatt oly nagy számban jelentek meg a városatyák. A városi első aljegyzői állásra vonatkozólag a főispán bejelentette, hogy a kijelölő választmány az egyedül pályázó Fintér Ferenc, városi másodaljegyzőt jelölte. Egyhangú, zajos éljenzéssel vették ezt tudomásul a városatyák s a főispán kinyilváníthatta, hogy a városi első aljegyzői állásra egyhangúlag Pintér Ferenc választatott meg. Az igy üresedésbe jött városi másodaljegyzői állásra a kijelölő választmány Oberhammer Antal, rendőrkapitányi fogalmazót jelölte. Az egyhangú éljenzaj után a főispán Oberhammer Antalt megválasztottnak jelentette ki. Az ekkér megüresedett rendőrkapitányt fogalmazói állásra a kijelölő választmány Schultz Ferenc, eddigi helyettes fogalmazót jelölte. A főispán a jelölés egyhangú megéljenzése után Schultz Ferencet a rendőrkapitányi fogalmazói állásra megválasztottnak jelentette ki. Az egyhangú választások után következtek a nem egyhangúak. A pénztári ellenőri állásra a kijelölő bizottság első helyen Windisch Gyulát, második helyen Szontág Károlyt, harmadikon Kardi Gézát és negyediken Szigvári Bélát jelölte. A főispán elrendelvén a szavazást, a szavazatszedő bizottságba elnökül Szeredy Józsefet, tagokul Egry Bélát és Littke Józsefet kérte fel, jegyzőnek pedig Fintér Józsefet. Beadatott összesen 92 szavazat, melyből Windischre esett 63, Karchra 12, Szigvártra 11 és Szontagra 6. E szerint a főispán Windisch Gyulát megválasztott pénztári ellenőrnek jelentette ki. Az ügykezelési nyilvántartói állásra a kijelölő bizottság Kiss Józsefet, Karch Gézát és Szalay Ferencet jelölte. Beadatott összesen 99 szavazat, melyből Kissre esett 85, Kardra 14. Tehát ügykezelési nyilvántartóvá Kiss József, eddigi másodosztályú írnok választatott meg. A rendőrkapitányi nyilvántartói állásra a kijelölő választmány Fertős István, eddigi II-ed osztályú írnokot és Trixler Aladár rendőrbiztost jelölte. Beadatott összesen 102 szavazat, amiből Fertői kapott 73 szavazatot, Trixler 29 szavazatot. Tehát rendőrkapitányi nyilvántartóvá Fertői István választatott meg. Végül a Kiss Józsefnek ügykezelési nyilvántartóvá történt megválasztatása folytán megüresedett másodosztályú irnoki állás betöltése következett. A kijelölő választmány Milassin Imrét, Csernyi Istvánt és Szalay Ferencet jelölte. Beadatott összesen 99 szavazat. Mind Milassinra, tehát Milassin Imre másodosztályú írnoknak megválasztatott. A megválasztottak nyomban a közgyűlés színe előtt mindnyájan letették az esküt. Zavaros Péter nyugdíjazása. Zavaros Péter árvaszéki elnök és helyettes polgármester nyugdíjazási ügyében a kiküldött bizottság jelenti, hogy a kért nyugdíjazás teljesen indokolt, mégpedig tekintettel Zavaros rendkívüli szolgálataira, amelyeket a városnak teljesített, teljes fizetéssel. Szuly János megragadja az alkalmat arra, hogy Zavaros érdemeit, amelyeket ő mint árvaszéki kültag is közelről ismer, különösen méltassa. Oly jellemtisztaság, nyílt őszinteség, ügybuzgalom és előzékenység jellemezte a városnak ezt a jeles tisztviselőjét, hogy nemcsak tiszteletet, de közszeretetet is vívott ki magának hosszú hivataloskodása alatt s azért indítványozza, hogy a közgyűlés Zavaros Péter érdemeit jegyzőkönyvileg megörökítse s a jegyzőkönyvi kivonatot neki azzal a kívánsággal nyújtsa át, hogy a jól megérdemlett nyugalmat még soká jó egészségben élvezhesse. A polgármesternek hasonló értelmű pártoló felszólalása után a közgyűlés a nyugdíj választmány javaslatát Szuly indítványával együtt lelkes éljenzés között egyhangúlag megszavazta. Tiszteletbeli ülnökök. A tanács jelenti, hogy a főispán dr. Lauber Rezső, Kim Gáspár és dr. Kaufer Jenő pécsi ügyvédeket tiszteletbeli árvaszéki ülnök A „Pécsi Figyelő“ tárcája. Leila. — A »Pécsi Figyelőm eredeti tárcája. — I. Nagyon szeretem a virágot és úgy el tudok gyönyörködni a gazdag színpompájú virágokban. De ha választanom kellene, nem választanám a büszke rózsát, nem az illatnélküli fehér kaméliát. Ezek nem kellenének, ha ott látnám mellettük a szerényen meghúzódó, illatos ibolyát. Nagyon szeretem ezt a kis virágot. Miért ? nem tudom. De ha egy ibolyát látok nyílni, mindig eszembe jut egy történet, egy ködös, homályos történet, a Leila története. Talán ez az oka, hogy az ibolya kedvenc virágom. Leila is ezt szerette. Leila története is olyan, mint az ibolyáé. Nyílás, illatozás, aztán a hervadás. II. Leila árva leány volt. Messze földről szakadt ide a mi vidékünkre, az öreg, beteges édesanyjával. Szegények voltak mind aketten. Az asszony még hozzá mindig beteges, dologra képtelen. Leila tartotta a két keze munkájával. Künn laktak a külváros egyik pincelakásában. Oda húzódtak, ott éltek ketten : az öregasszony és leánya, Leila. Leila szép volt. Magas volt a termete és karcsú. Arca fehéres, valami gyenge rózsás színben játszó. Haja fekete, mint az éjszaka és a szemei, azok meg kékek voltak, nagy, mélységesen kék szemek. Ilyen volt Leila. És Leila nagyon szerette az ibolyákat, ezért gondoltam, hogy jó is. Az volt. Arany volt a szíve ennek a leánynak és ragyogó gyémánt a lelke. Nem zúgolódott ő sohasem a sors mostohasága ellen. Megnyugodott benne és ő dolgozott. Dolgozott jó kedvvel, vidáman. És mikor úgy estenden hazavetődött az ő beteges anyjához, hogy becézgette, kényeztette azt az öreg asszonyt. Mesélt neki mindenféle bohóságot és ilyenkor mind akettő boldognak látszott. Leila ilyenkor feledte a napközii fáradságot, feledte a sok kellemetlenséget. Mert Leila szép volt és ott abban a nagyvárosban a szépség nagy baj, vagy sokaknál nagy a kincs. Baj volt Leilánál, mert mindenki észrevette. És aki észrevette, az mindjárt arra is gondolt, hogy ez a leány szegény. Szegény és nagyon szép, így volt, az igaz, de Leila nem volt anynyira szegény, hogy a szépségét bocsássa áruba. Pedig sok kísértésnek volt kitéve. Nem fogott rajta, mert Leila jó volt, tiszta volt. Az anyjának sohasem szólt ily dolgokról. Nem akarta szomorítani. Egyszer aztán olyan idő következett III. Az öreg asszony nagyon rosszul volt. Lecsukott szemekkel, halavány arccal feküdt ágyában. Leila meg ott ült mellette sáppadtan, remegve. Hideg volt náluk nagyon. Elfogyott a pénzük és Leila nem mehetett munkára. Az utolsó falat kenyér is eltűnt a láda fiából. Az öreg asszony pedig nagyon rosszul volt és nem volt orvosság. És a hogy ott feküdt az ágyon nyöszö- PÉCSI FIGYELŐ 1898. március 1.