Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)

1898-03-03 / 50. szám

1898. március 3. PÉCSI FIGYELŐ tári viszonyok akként fognak alakulni, hogy az ipartestületi pénztár mellett a pécsi cipész és csizmadia pénztár feloszlik, melytől minden tagot átvesz ; az általános munkás betegsegélyző pénztártól, melynek felette sok önkéntes tagja van, annyi tagot fog átvenni, hogy e pénztár is nagyon meggyengül s rövid idő múlva szin­tén feloszlik, mert túlnyomó önkéntes tagokkal pénztárt fenttartani nem lehet. A kerületi pénz­tár pedig berendezkedik a megkereskedett tag­létszámhoz s a törvény értelmében fentáll to­vábbra is. Ha ez az indoka az ipartestületi pénztár megalakításának, vagyis a munkaadók és munkások érdekében a pénztárak létszámá­nak apasztása, úgy az eszmét részünkről is némileg életrevalónak kell tartanunk. 3 Hírek. Pécs, 1898. március 2. Farsangi utóhangok. A sötét éjben karonfogva haladnak haza­­felé a férj és feleség. Azonban minden bevett szokás ellenére nem a nő támaszkodik az erősebb fél karjára, ellenkezőleg ő iparkodik annak tántorgó lépteit lehetőleg egyenes irány­ban vezetni. Az idő már reggel felé jár, a gázlámpák nagyobbára el vannak oltva, csak kuriózum­ként világit még egy-egy nevezetesebb helyen felállított, igy a városháza előtt is világosság dereng az éjben s a poszton álló rendőr ál­mosan nézi a sötétből kibontakozó páros em­beri alakot, a­mint imbolygó léptekkel köze­lednek feléje. Ugyanakkor a másik utcából is köze­ledik néhány alak, még nem lehet kivenni, hogy hányan vannak, de hangos beszédük, egy-egy elkezdett s ismét félbehagyott dal, már­­­ a láthatáron kívül hirdeti jöttüket, s előre tudatja azt is, hogy azok egy boros asztal mellett töltött éj után iparkodnak haza, s ha ugyan haza akarnak menni. A városházzal szemben levő sarkon össze­találkoznak a házaspár és a fiatal emberek. Az egyik jókedvű ifjú megirigyelte a polgár­társat, hogy az karonfogva ballaghat haza, míg neki egyedül kell csúszkálnia a sima asz­falton. Oda akar szegődni hozzájuk harma­diknak. Persze protestáltak ellene úgy az asz­­szony, mint a férj s ez utóbbi hangosan adott kifejezést megbotránkozásának, úgy, hogy a rend éber őre indíttatva érezte magát a közbe­lépésre. Mi lesz már itt. Hallgasson el! De nem hallgatok biz én, mit akar az az ember az én feleségemmel, majd megmu­tatom én............ Ha nem lesz csendben mindjárt bekí­sérem. Hát kisérjen, bemegyek én, hanem jöj­jenek azok is, épen azt akarom, hogy igaz­ságot tegyenek a dologban, morogta a polgár­társ és meg is indult a nyitott kapunak, kar­ján vezetve feleségét s egy darabig követték a többiek is, kíváncsian nézve, hogy ugyan mi lesz már a dolog vége. Hanem egyik az út közepén, másik a kapualjban, az utolsó pedig a lépcsők aljánál fordult vissza, úgy, hogy mikor az inspekciós elé értek, csak a házaspár és a kisérő rendőr maradtak. A nagyhangú polgártárs megcsóválta a fejét s csendesen szólal meg: Ejnye, ez nem jól van. Hát mi nincs jól, kérdik tőle. Nincsenek itt azok, a­kik az utcán a feleségemhez akartak szegődni, pedig ugyan­csak szeretném őket látni. Azon lehet segíteni, majd megidézzük . V­.. őket, addig csak aludják ki magukat. És néhány nap múlva együtt voltak a torony alatt a nagyhangú polgártárs és a jó­kedvű fiatal emberek. Várták míg rájuk kerül a sor. Lassan kint beszédbe elegyedtek s azt mondja a most már csendes beszédű bácsi: Úgy néztem akkor reggel, hogy ketten is oda akarnak szegődni az asszonyomhoz, pedig hát látom, hogy az az úr, a­kit én ket­tőnek néztem, csak egy. Az illető visszaszól: én meg két asszonyt láttam akkor s azt gondoltam, hogy az a­kit megszólítok, nem a maga felesége. Ma már igazán restelem is a dolgot, ilyen kázust csinálni abból az esetből. Hiszen már másnapra úgy elfelejtettem, hogy csak az idézés juttatta megint az eszembe. Mit gondol az úr, nem jobb volna kiegyezni ? Én nem bánnám, hát aztán mibe ? Egy barátságos kézszorításba. És a­mikor bemennek a kapitány elé, mosolyogva kérik mind aketten : Hagyjuk az egészet úgy a­hogy van, régen volt az, még a farsangban, ha már itt a böjt, legalább annak a jól eltöltött éjszakának ne legyen böjtje._____ Napirend 1898. március 3-án. Naptár: csütörtök, márc. 3. — Róm. kah.: Kunigunda. — Prot.: Kunigunda. — Görög-kel. (febr. 19.) Arkip. — Zsidó: Adar 9. — Nap kél 6 óra 22 perckor; nyugszik 5 óra 30 perckor. — Hold kél délben ; nyugszik 3 óra 44 perckor éjjel. Időjárás: hőmérséklet: 0 5 Celsius fok meleg, légnyomás 754. — Kilátás : a központi meteorológiai intézet jelzése szerint szeles, enyhe idő­ várható. Vendéglősök ipartársulatának közgyűlése d­. u. 2 órakor a Vigadóban. Heringlakomák a Pető­fi-vendéglőben és az Uj-sörgyárban. Színház: »Közönyt közönynyel«, vígjáték.­­ (Negyvennyolc jubileum.) Március 15-dikének ötvenedik évfordulóját Pécs város polgársága a nagy nap emlékéhez méltó hazafias ünneppel üli meg. A Pécsi Polgári Daloskörrel karöltve március 15-én este 8 óra­kor nagyobbszabású ünnepet rendeznek, me­lyen lesz alkalmi beszéd, szavalat és a Polgári Daloskör fog több hazafias énekszámot éne­kelni, utána pedig bankett lesz. Az ünnep rendezőségének elnökéül, úgy az ünnepi beszéd és szavalat tartására városunk vezérlő férfiai közül kérnek fel többeket s igy az ünnep erkölcsi sikere előre is méltónak ígérkezik a nagy nemzeti ünnep ötvenéves jubileumához. Az ünnep részletes programmját legközelebb közöljük, addig is felhívjuk olvasóink figyel­mét az ünnepre, negyvennyolc jubileumának ünnepére, melyet minden magyar megünnepel­t . (Búcsú Zavaros Pétertől.) A városi tisztviselői kar ma délelőtt féltizenkét órakor búcsúzott el Zavaros Péter, nyugalomba vonult árvaszéki elnöktől. A tisztikar Majorossy Imre polgármester vezetése alatt az árvaszéki elnöki szobában kereste fel Zavaros Pétert, a­ki előtt a polgármester szép szavakban festette a tisztviselőtársak érzelmét a bucsúzás pilla­natában. Megható szavakban emlékezett meg a nyugalomba vonuló elnök érdemeiről s arról a patriarkális, atyai vonzalomról, melyet ré­széről tisztviselőtársai mindenkor tapasztaltak. A beszédre Zavaros Péter meghatottan vála­szolt, a bucsúzók lelkébe ható szavakkal, klasszikus idézetekkel erősítve egyszerű, de igaz lélekről tanúskodó szavait. A beszéd kö­­nyeket csalt a tisztviselők szemébe s magasztos emlékezetű marad a búcsú ama pillanata, mi­kor az ősz Zavaros Péter és a polgármester megölelték, megcsókolták egymást, ezzel fejezve ki azt a tiszta baráti szeretetet, mely a bú­csúzó agg tisztviselőt társaihoz fűzte. Zavaros Péter ezután sorban kezet szorított az összes tisztviselőkkel s a megható bucsutisztelgés vé­get ért.­­ (Egyleti közgyűlés.) A pécs­­vidéki tanítónők egyesülete f. hó 5-én délután 5 órakor az egyesület hivatalos helyiségében (polg. leányiskola épülete földszint) tartja rendes évi közgyűlését. — (Vasúti hírek.) Springfeld Gyula, hivatalnok, a pécsi forgalmi főnökségtől Pécs állomásra. — Mikó Imre, bakóca-felsőmind­­szenti állomásfőnök és Beserédy Ábel, baranya­­szentlőrinci hivatalnok, kölcsönösen áthelyez­tettek. Berkovics Bernát segédmérnök, a zág­rábi üzletvezetőségtől a fuzinei osztálymérnök­séghez helyeztetett át; végül Fleischl Manó segédmérnök, a zágrábi üzletvezetőség pálya­­fentartási és építési II. osztályába osztatott be. — (Haydn Oratóriumának) folyó ha­t­diki előadásán a szólóénekesek a követ­kezők lesznek: Taky Gyula (Simon bérlő), Schneider Istvánné úrnő (Simon leánya az I. és II. részben), Thaller Gusztávné úrnő (Simon leánya a III. részben), Taky Gyuláné úrnő (Simon leánya a IV. részben) és Hoffer Károly (Anna vőlegénye). Az »Évszakok« négy része a Tavasz, Nyár, Ősz és Tél s részt vesznek az előadásban a »Zenekedvelők Egyesülete«, a »Pécsi Dalárda« és a »Műkedvelő Énektársa­­s­­ág« tagjai, úgy Christoph Tódor vezetése alatt a 44-ik gyalogezred zenekara, összesen száz énekes és hetven zenész. Helyárak: pá­holy 12 írt, földszinti ülőhely 3 frt. emeleti zártszék I. és II. sorban 80 kr., a többi so­rokban 50 kr., földszinti állóhely 50 kr., kar­zat 20 krajcár. A tiszte jövedelem a népkonyha javára fordittatik.­­ (Tüzek.) Papp János, vasasi la­kosnak, a község határában fekvő pajtája február 27-én éjjel 11 órakor, eddig ismeret­len okból kigyulladt és takarmányneműekkel lévén tele, csakhamar lángokban állott az egész épület. Dacára a szélcsendnek és az oltásra siető lakosság iparkodásának, semmi sem volt megmenthető az épületből, melynek leégése által a tulajdonos körülbelül 150 frinyi kárt szenvedett. — Marci János, mocsoládi lakosnak, az istállója lett a napokban eddig még ismeretlen okból keletkezett tűz prédá­jává. A leégett épület 200 forintra volt biz­tosítva. — Nádasdon is tűz volt a minap. Schulz János, ottani lakosnak a présháza égett le. A kár 200 forint körül van, mert a présházban hordók és egyéb gazdasági eszkö­zök is bentégtek. A kár azonban megtérül, mert a présház biztosítva volt. — Kohn Li­­pót, döbröközi lakosnak a házában szintén tűz támadt a napokban. Mire észrevették, már annyira elharapózott, hogy nem lehetett lokalizálni és igy az egész tetőzet leégett. A kár 200 frt körül van, a mi azonban megté­rül, mert biztosítva volt.­­ Végül­ Schwars Gábor, pincehelyi lakosnak a háza is leégett. A kár itt is megtérül, mert az épület bizto­sítva volt. Mindeme tüzek keletkezési okának kipuhatolása végett megindították a vizsgálatot, de hogy a tüzek mikép keletkeztek, egyik esetben sem lehetett megállapítani.­ ­ (Névtelen feljelentő levelek.) Némely ember a használásnak azt a gyáva és alacsony útját próbálja meg, hogy a kire haragszik, az ellen névtelen levelekben tesz feljelentést felebbvalójánál, ilykép igyekezvén a gyűlölt embernek ártani. Ilyen boszúálló ellenfelei lehetnek Pirkhoffer Gyula, kárász-

Next