Pécsi Figyelő, 1898. április-június (26. évfolyam, 74-146. szám)

1898-05-17 / 112. szám

havont­a kétszer megjelenő mindenkor 10—10 oldal zenét tartalmazó füzetei a legújabb s legjobb választékát hozzák a modern és actu­­ális magyar dal műdal- sálon- tánczene- cup­­lék s hegedű darab újdonságokból. Hat füzetre egy negyedévben 10 oldal zeneműre j­árt az előfizetés. Előfizethetni a „Zenélő Magyar­­ország” kiadóhivatalában Bpest, VI. Csengery­­utca 62. a­honnan megismerésre mutatvány­­számot ingyen és bérmentve küldenek.­­ Megjelent a „Pillangó“ című élc­­lap 16. száma érdekes tartalommal. A sok igen sikerült adoma, kép és gyönyörű kiállí­tás által a közönség pártolását minden tekin­tetben megérdemli. A »Pillangó« szerkesztő­sége és kiadóhivatala Budapest, Teréz­ körút 35. szám a­latt van. Előfizetési ára negyedévre egy forint. Mutatványszámot ingyen küld a kiadóhivatal. Törvénykezés : Drága a gabona. Már az év kezde­tén olyan magasak voltak a gabona­árak, hogy ugyan irigykedve nézte a szűkölködő azokat, kiknek bőven volt gabonájuk. Cimiber Antalnak nem igen volt, tehát elhatározta, hogy könnyű szerrel szerez magának. Horváth Antalnak a sorosi csárda mellett levő gőzmal­mából egy éjjel hét zsák gabonát vitt ki egyenként s a közelben lerakva, hazament Sze­mélybe és atyjának kocsiján elszállította. Más­nap azután az öreg Cimber Imre behozta a gabonát Pécsre és eladta 36 forintért. A csend­őrség azonban hamarosan kinyomozta a tet­test és ma a törvényszék Cimber Antalt tizenöt havi börtönre, atyját pedig három havi fog­házra ítélte. A vádlottak felebbeztek, a kir. ügyész pedig csak Cimber Imre büntetésének súlyosbításáért jelentett be felebbezést. PÉCSI FIGYELŐ 1898. május 17.* § Családi perpatvar. Az öreg Valkay András és felesége örökös civódásban éltek fiukkal, Józseffel és ennek feleségével, Uj Má­riával. A múlt év októberében a babtermés elosztásakor ismét összeveszett a fiatal asszony aiával és annak arcát összekarmolta, mire az viszont az ő hajába markolt bele. Az öregnek segítségére sietett a felesége, a menyecskének pedig az ura, a ki azután szét is választotta a verekedőket. Az öreg Valkay panaszt tett a törvényszéknél s az ma Uj Máriát tiz írt fő- és öt írt mellékbüntetésre ítélte. A vádlott felebbezett, valamint a kir. ügyész is. T­a­n­ü­g­y. )( Iskolalátogatás. Spitkó Lajos, szé­kesfehérvári kerületi főigazgató, megvizsgálta a szegzárdi főgimnáziumot s minden osztály­ban meghallgatta az előadásokat, hogy a ta­nításban elért eredményről meggyőződést sze­rezhessen. A főigazgató a tanári testület előtt teljes megelégedését fejezte ki. A főigazgató tiszteletére Wigand János igazgató vacsorát adott, melyre többen voltak hivatalosak. )( A Vörös­ Kereszt ismertetése az iskolákban. A magyar vöröskereszt-egyesület folyamodott a kultuszminiszterhez, hogy a vö­röskereszt szervezetének és működésének minél szélesebb körben való megismertetése végett egy ilyenfajta ismertetést vétessen föl az elemi és a középiskolák alsó osztályaiban használt olvasókönyvekbe. Wlassics miniszter válaszában kijelentette, hogy örömmel teljesíti az egyesü­let óhaját. Gondoskodni fog róla, hogy az egyetemi nyomdában megjelenő új olvasó­könyvek foglalkozzanak az egyesülettel is. A miniszter ezenkívül 200 példányt kért az egye­sületet ismertető füzetből, melyeket az iskola­orvosoknak fog megküldeni azzal az utasítással, hogy a tanuló fiatalságnak előadást tartsanak a vöröskereszt-egyesületről. Közgazdaság. □ Munkásszerződési űrlapok. Baranya­­vármegye alispánja a következő rendeletet intézte a járási főszolgabirákhoz, községi és körjegyzőkhöz s községi elöljáróságokhoz : »A mezőgazdasági munkásokkal kötendő s az 1898. II. t. c. rendeleteinek megfelelőleg ké­szített, a vármegye területén lehetőleg kizáró­lag használandó munkásszerződési űrlapok. Taizs József nyomdájában Pécsett megjelen­tek s ott darabonkint 1 kzért kaphatók. — Erről a címet hivatkozással a földmivelésügyi m. kir. minisztérium 1419— VII/4. sz. ren­deletére, mely ezen minták lehető legszélesebb körben való terjesztését elrendeli, értesítem.« □ A miniszter a Sipőc-féle egérirtó pilulákról. A földmivelési miniszter egyik vármegye előterjesztésére rendeletet hozott, melyet Baranyavármegye alispánjának is meg­küldött s ebben a Sipőc féle egérirtó pilulák­ról igy nyilatkozik: A m. kir. állami rovartani állomás jelentése szerint a Sipőc-féle egérirtó­szer semmi más, mint a közönséges foszfor pilula, csakhogy jóval erősebb a Babics-féle piluláknál, a melyeknek keverési aránya 1000 liszt: 1-5 méreg. A Sipőc-féle pillula tehát megközelíti azt az arányt, mely a közkézen forgó egérirtási útmutatásban említtetik. E szerint annak forgalomba hozatala ellen észre­vétel nem tehető, feltéve, hogy az ezen pilulát alkalmazó, az útmutatásban előírt óvatossá­got szigorúan betartja. Ennek folytán a Sipőc­­féle pilulák, mint minden foszfor- és méreg­­pilula, csakis szigorú ellenőrzés mellett alkalmaz­hatók. Fölhívom azért a vármegye közönségét, miszerint a legkiterjedtebb módon ellenőrizze a méreg­pilulák alkalmazását, úgy állategész­ 26 SZENT HELENA GRÓFJA. FRANCIA REGÉNY. 27 — Mi lehetetlen? — De végre is kérem, az ön modora, megjelenése és ... . A báró tovább akart beszélni, de René, kit mindinkáb feltüzelt az a csökönyösség, melylyel a báró elképzelt nemességéhez ragaszkodott — nyersen félbe­szakította. — Ha ez talán dicséret akar lenni számomra, úgy azt határozottan vissza kell utasítanom báró úr! Értse meg végre, hogy én közönséges földművelő parasztok gyermeke vagyok s ez az én büszkeségem, hogy épen ily alacsony származásból a kapitányi rangig vergődtem, mi különben nálunk, Franciaországban nem nagy dolog, hol már jeles hadvezérek s előkelő emberek élnek, kiknek bölcsője a parasztgunyhókban ringott. —­ Talán ön nem tudja s lehet, hogy tudtán kívül előkelő származású, mondá Wendelberg báró dadogva, ki most már attól tartott, hogy midőn leányának a ka­pitánynyal való házasságába beleegyezett, egy rangján aluli házassághoz adta beleegyezését. De René szikrázó szemekkel felugrott ülőhelyéből s ledobva magáról a takarókat, egy lépést tett a báró felé. — Elég uram! Ne folytassa gúnyolódásait, mert kénytelen lennék megfeledkezni arról, hogy mivel tarto­zom önnek. S most határozottan s utoljára jelentem ki, hogy szüleim szegény parasztok, de azért derék, becsü­letes emberek s én büszke vagyok, hogy gyermekük lehetek 11 A fiatal tiszt magatartása oly fenyegető volt, szemei oly részt jóslóan villogtak, hogy Erzsébet — ki az egész jelenetnek szemtanúja volt, hirtelen René mellé ugrott s átkarolva nyakát, zokogta: — René kérlek, ne feledd el, hogy atyám az, ki­vel beszélsz! De ez még olaj volt a báró keblében égő lángra. Karjánál fogva elrántotta a leánykát a kapitány karjaiból s felindulva kiáltotta : — El innen Erzsébet ! Egy Wendelberg bárókisasz­­szony csak nem alázza meg magát, egy szerencsevadász, kalandor előtt ? ! De a leányka nem hagyta magát befolyásolni. Kar­ját René karjába fűzte és úgy válaszolt a bárónak:­­v — Mi, én és René elválaszthatlanul egymáséi va­gyunk s ez oly természetes, mint a nap és éj váltako­zása. Bennünket egymástól már csak a halál választ el. — És atyád mindehhez mit szól, azt nem kérde­zed ? — szólt a báró keserűen. — Nem magad tanítottál e arra atyám, hogy mit Isten rendelt, az ellen nem szabad zúgolódnunk ? A báró nem hallotta, vagy nem akarta hallani a leányka ellenvetését s dühösen a kapitány felé fordult: — Ez az ön lovagiassága és nemeslelküsége, hogy igy visszaél vendégszeretetemmel s engem és leányomat örökre elszakít egymástól ? — Eddig, azt hiszem nem sértettem meg vendég- '*■ szeretetét. Az ön szemei előtt kezdődött szerelmünk s ön nem tett ellenvetést, tehát biztosra vettem beleegye­zését a házasságunkhoz s hálás voltam azért, hogy ha­zájának ellensége fölé helyezte az embert, hogy engem megmentett a haláltól s végül leányának kezével is meg­ajándékozott. Hogy ezek az előnyök azonban nem nekem, hanem annak a francia nemesnek szóltak, kit ön bennem felfedezni vélt, arra valóban nem számíthattam.

Next