Pécsi Figyelő, 1898. július-szeptember (26. évfolyam, 147-222. szám)

1898-07-01 / 147. szám

I : 1­ 3 hatá­s esetleg rögtön elbocsájtható. Végül a közönséggel illedelmesen és udvariasan kell bánniok úgy a helypénz­, mint a vámszedőknek. A szabályzat felolvasása után főispán felteszi a kérdést: — Kíván valaki hozzászólani ? Engel József az idő rövidsége miatt el­fogadja a Tanácstól most ezt a szabályzatot. De mert az sokkal fontosabb, hogy nem egy­szeri hallásra tárgyalható lenne, indítványozza, hogy ideiglenesen — folyó év végéig — fo­gadtassák el. Azalatt nyomtatásban oszszák ki a bizottsági tagok között és újra tárgyalják majd, mikor végleges elfogadásra kerül a sor. Papp József nem kívánt volna hozzá­szólni az ügyhöz, ha olyan kemény felszólalás nem történt volna. Girják bizottsági tag vád­dal állt elő és csalásról beszélt. A vidékieket megcsalták, zsarolták e vád szerint. Ha a bér­lők ilyet elkövetnek, büntetést érdemelnek. De a vád és gyanúsítás éri a rendőrkapitánysá­got is . . . Közbekiáltások: Az nem hibás! Megbün­tette, a kiket feljelentettek! Papp József: De az ellenőrzéssel ő volt megbízva s igy az ellenőrzés elmulasztásával van most gyanúsítva. De a szóló Cirjákot is hibáztatja. Neki tudomása volt a visszaélések­ről, neveket is tudott; nem teljesítette hát kötelességét, mikor jelentést nem tett az ese­tekről. A legnagyobb hibát ő követte el, mert engedte futni a bűnösöket. Ő szó nélkül ezt nem hagyhatja. Akkor kellett volna Cirjáknak előállnia, mikor meg lehetett volna gátolni a visszaéléseket s nem most vádolni és gyanúsí­tani. A felszólalást nagy zaj kisérte. Cirják Ignác személyes kérdésben szólal fel. Azt hitte, hogy előtte szóló észrevételeket tesz a szabályzathoz s e helyett őt támadja meg. Feljelentést nem tehetett, mert a vissza­éléseket elkövetők neveit nem ismerte. Előtte szóló jobban tette volna, ha a szabályzathoz szól hozzá. Ott van például az a körülmény, hogy a kofák már az utakon megveszik a piacra jövő vidékiektől az árut s átveszik tő­lük a helypénzcédulát is, így tehát ketten árul­nak egyszer fizetett helypénz mellett. Javasolja, hogy más színe legyen a vidékieknek az uta­kon kiadott helypénzcéduláknak és más a pi­acon kiadottaknak. Majorossy Imre polgármester Cirják előbbi felszólalására megjegyzi, hogy az eső után kö­pönyeg. A­mi visszaélés történt és bejelente­tett, a rendőrség mindnyájáért szigorú bünte­délat e hantokból örök emlékül egy-egy ma­rokkói díszes urnákban elhelyezni, hogy együtt legyen a porladozó csontokkal a föld, a­mely egykoron mohón szívta magába a hősök drága vérét ? És a honi föld gyönyörűségét a Szent- Gellérthegyről a maga természetes szépsége hirdeti legelragadóbban, lévén a Szt. Gellért­hegy az ország egyik legszebb, talán legbril­­iánsabb kilátópontja. Csak úgy kell az emlékmű épületét terveznünk, hogy könnyen megköze­líthető, kényelmes és lehetőleg magasan fekvő kilátóhelyeket találjunk rajta, a többit elvégzi maga a természet. Mert az a panoráma, a­mely a Gellérthegyről, vagy épenséggel annak valamely magas tornyáról, kupolájáról kínálko­zik, valóban páratlan a maga nemében és tö­kéletesebb fogalmat nyújt e föld változatos és igéző szépségéről, mint a legkitűnőbb művészi előadás. Összegezvén az eddigieket, szerény néze­tem a következő: a nemzeti emlékmű célja lévén a nemzet dicső múltjának kegyeletteljes dicsőítése és a haza drága földjének magasz­­talása, amazt kombinált utón eszközölje: a históriai utón (temetkezési hely, ereklye-mú­zeum) és a művészeti utón (nagyjaink szobrai, történeti képcsarnok), emezt a történelmi ne­vezetességű hantok kegyeletes megőrzésével, a haza legszebb tájainak művészi előadásával és a helyzet nyújtotta természetes panoráma ki­aknázásával, rést mért ki. Ilyen rekriminációkra épen nincs szükség most, mikor a házikezeléssel minden visszaélésnek eleje vétetik. Engel Józsefnek most az egyszer nincs igaza. A felolvasott szabályok csak kezelési szabályzatot és nem szabályrendeletet képeznek. Ha kell javítás, azt a Tanács mindenkor megteszi s a köz­gyűlés elé terjeszteni fogja. A fő a felügyelő ellenőr és ezt Philippovits József személyében meg is találták, a­ki a helypénzszedéssel ti­zenöt év óta foglalkozik és ismeri annak min­den csinyját binját. Ő félt a házikezeléstől, mert ilyen megfelelő egyént nem ismert. De most már rendben van ez a dolog is , végül az annyira kárpált, annyira neheztelt helypénz­­bérlő most az összes készletben levő helypénz­­céduláit átadta a városnak, a­mit bizonyára nem tesz, ha nem viseltetik jóindulattal a vá­ros iránt. Ezért elismerés illeti meg s nem a kárpálás. Teleki (Tauszig) Zsigmond óhajtja, hogy a helypénz és vámszedési szabályzat kinyo­­mattassék és a községekbe megküldessék, hogy igy a vidékiek azt megismerjék és tudják, mit kell fizetniök s ne beszélhessenek visszaélésekről. Majorossy Imre polgármester ezt nem tartja szükségesnek. Mert a szabályzat nem új, a régi és azt mindenhová megküldték. Ha a miniszter az új tariftát jóváhagyja, akkor azt kinyomatják és megküldik mindenhová, a­hová szükséges. Főispán: Kíván még valaki a tárgyhoz szólni ? Záray Károly szintén azt ajánlja, hogy a szabályzat csak ideiglenesen fogadtas­sák el és a miniszteri jóváhagyásnak az új vámtariftára vonatkozó megtörténte után a jövő évre, beható tanulmány után új szabály­­rendelet alkottassék. Teleki (Tauszig) Zsigmond a polgármes­ter felvilágosító szavai után indítványát vissza­vonja. A közgyűlés pedig — Engel József in­dítványához képest — a szabályzatot ideig­lenesen, a folyó év december hó 31-ig tartó hatálylyal elfogadja, megbízván a Tanácsot, hogy a kiküldött ellenőrző bizottsággal egye­temben végleges szabályrendeletről eleve gon­doskodjék s azt kinyomassa és a városatyák­nak kellő tanulmányozás végett idejében meg­küldje. Muszáj. Következett a Tanács javaslata a vám­­dij és helypénzszedésnek f. évi julius 1-től házikezelésbe vétele folytán az eleső bérek pótlása tárgyában. Pintér Ferenc első aljegyző, olvassa a javaslatot, mely szerint a 15 ezer forintnyi eleső bér a házipénztárból való visszafizetés terhe mellett a tőkékből pótoltassék. A javaslatra csak ez a megjegyzés hal­latszott : — Muszáj! Hát elfogadjuk. Majorossy Imre polgármester előadta még, hogy a bérlő negyedévenként előre fizet­vén be a 15 ezer forint helypénzbérletet, azt most, mikor a helypénz naponként folyik be, a házipénztárban pótolni kell. A közgyűlés elfogadta minden ellenvetés nélkül a Tanácsnak erre a pótlásra vonatkozó javaslatát. A városi szesz­fogyasztási illetékszedési jog meghosszabbítása iránt a Tanácsnak elő­terjesztett javaslata szintén ilyen muszáj­ dolog. Az 1895 ben megengedett illetékszedés ez év végével lejár. De a város ezt a jövőben sem nélkülözheti, mert így is hét százalékkal kel­lett a városi pótadót emelni a miniszter ren­deletéből s a szeszfogyasztás terén várható ál­lami intézkedések szintén tetemes veszteséget fognak okozni. Tehát 1899. január 1-től az illetékszedési jog meghosszabbítását, illetve véglegesítését kell a kormánytól kérelmezni. A javaslatot — Majorossy Imre polgár­­mester hozzászólása után — a közgyűlés szin­tén minden vita nélkül elfogadta. A város számlatartozásai. A Tanács előterjesztése a városnak a kórház irányában fennálló számlatartozásai ki­egyenlítése tárgyában — már nagyobb érdek­lődést keltett. A Tanács javaslata — a számvevő ki­mutatása alapján — mindenekelőtt azt konsta­tálja, hogy a városnak jelenleg 32 830 forint cselekvő többlete van. E többlet mellett min­den tartozása a városnak kiegyenlítést nyer. A város tartozása pedig 15.900 frt. A múlt évi és folyó évi számlák kiegyenlítésére 40 ezer forint kell. A szegényház 70 szegény helyett 112 szegényt lát el s 6800 forint helyett 10 ezer forintba kerül. Itt áll elő a városnak a kórházzal szemben a fenntartásért 6671 frt 50 krajcár tartozása, melyet kölcsönfelvétellel javasol pótolni a Tanács. A kölcsön hat­ezer forint legyen és 10 évi törlesztésre vetessék fel, a Rudolfinum-árvaház élelmezési alapjának terhére. Ezek szerint a város összes számla­tartozásai rendezvék, tehát a házipénztárnál különleges intézkedésre nincs szükség, bízas­sák meg a Tanács a kórházzal szemben fenn­álló tartozás kiegyenlítése végett a 6000 frt kölcsön gyors felvételével s ez a Rudolfinum élelmezési alapja terhére állíttassák be. Szük­séges végül a szegényházi ápoltak számának redukálása s ha oda nyugdijat vagy kegydijat húzók is bejutnak, azok nyugdijukat vagy kegy­díjukat a városnak fizessék át. A javaslat felolvasása után Muttnyánszky Béla kérdi, hogy mennyi követelése van kint a városnak és milyen természetűek azok ? Mert így teljes tájékozottsága senkinek sincs a vá­rosnak financiális viszonyai felől. Majorossy Imre azt mondja, hogy ez a kérdés a zárszámadásokhoz és nem ide tar­tozik. Tény, hogy a szegényház költségvetése 70 szegényre szól és a közgyűlés maga 112 szegényt vett fel, de pénzt nem adott hozzá. A kórház tisztán humanitásból látja el a sze­gényházat s a vele szemben fennálló tartozást ki kell egyenlíteni. A város többi számlatar­tozásai — mint a főszámvevői kimutatás föl­tünteti — kiegyenlítést nyernek a város kint­levő követeléseiből. Főispán: A bizottsági tag úr felvilágo­sításul kéri a főszámvevői jelentés felolva­sását. Ehez joga van. Deutsch Kornél főszemvevő felolvassa jelentését, mely szerint a városnak volt a múlt évben 104.400 frt követelése és 52.118 frt tartozása. A követelésből 24 ezer forint kétes, tehát a tartozások kifizetése után a követelé­sekből leszámítva a kéteseket, marad a város­nak még 28.291 frt jó többletkövetelése. A részletes jelentésből kitűnik, hogy az új kölcsönre van egyedül szükség. — A legújabb kölcsönre­ szól valaki. — Nem. A legújabbra majd ezután lesz szükség. Jegyzi meg a jelentése a végére ért főszámvevő. Muttnyánszky Béla az egyes részletes kimutatásra nem kiváncsi. Ebből is konstatálja, hogy milyen rendszertelen állapotok vannak a házipénztárban. A Tanács nincs jogosítva, hogy a fiksztételeket más célra fordítsa, mint azok előirányozva vannak, mert azok csak a folyó évre vannak fedezetül kijelölve s nem a múlt tartozásai kiegyenlítésére. így állnak elő a számlatartozások és egyéb adósságok, mert a Tanács elkölti a folyó évre előirányzott össze­geket régi adósságokra s akkor kölcsönhöz kell nyúlni. Nem járul hozzá az előterjesztéshez. Majorossy Imre polgármester szerint a felszólaló félreértette az előterjesztést. Csak a jövő évtől ajánlja így rendezni a város tarto­zásait. Deutsch Kornél főszervevő is azt mondja, hogy az előterjesztés nem érinti a költségve­tést. Csak a módozatokat terjeszt elő az adós­ságok kifizetésére. Teleki Zsigmond kívánja, hogy a koldu­lás végleges megszüntetése iránt tegyen a ta­nács javaslatot, ha másként nem lehet társa­dalmi utón vagy valami egyesület alakításával 1898. július 1 PÉCSI FIGYELŐ

Next