Pécsi Figyelő, 1898. július-szeptember (26. évfolyam, 147-222. szám)
1898-08-13 / 184. szám
1898. augusztus 13. PÉCSI FIGYELŐ Hogy hol járt, hány háznál itt Pécsett, az nincs megállapítva. Volt a többek között Ludvigh Ferenc dr. tb. főorvos lakásán is, ahol azonban nem talált javítani valót. Úgy látszik, a Király-utcán és a főbb utcák házaiban mindhiába kopogtatott, míg végre abba a házba tévedt be, ahol Vaszary Gyula főkapitány lakik és ott a cselédség ráhagyta, hogy hát javítsa meg a csengőket, ha bajuk van. S épen az álkulcsot akarta beilleszteni egy bezárt szobaajtóba, mikor a főkapitány hazatért. A meglepett betörő menekült és az utcán az volt az első gondja, hogy az álkulcsot eldobta magától. De megtalálták és ez képezi a bűnjelet, mely bizonyítja, hogy az intelligens szélhámos professzionátus betörő, aki mint mechanikus keresett és talált alkalmat, hogy előkelő úriházakba bejusson és ott, ha kedvező alkalom kínálkozik, álkulcs segélyével behatoljon a szobákba, szekrényeket törjön fel és igy szerezzen magának megélhetésre valót. Az elfogott szélhámosnál semmi írást sem találtak, amivel igazolta volna magát. Nagyon valószínű, hogy nincs is képzettsége a mechanika terén s csak ürügynek használta ezt fel betörések és lopások elkövetésére. Bár, hogy valami bűn nyomná a lelkét, azt határozottan tagadja. Azt vallja, hogy Kreuzer Józsefnek hívják, Alsó-Ausztriában, Palweisben, a kremsi kerületben született, jelenleg huszonnyolc éves. Mint mechanikus legutoljára Nürnbergben volt munkában; onnan ez év elején kilépvén, Innsbruckba, majd Münchenbe ment, azután pedig Bécsbe, hol egy nővére van férjnél. Itt azonban már nem folytatta a mesterségét, hanem a harmadik kerület egyik utcájában levő »Fácán« nevű vendéglőben pincérkedett. Egészen augusztus elsejéig volt itt. Akkor eladta az ezüst zsebóráját és láncát tizenöt forintért s elhatározta, hogy Magyarországra jön. Bécsből Pozsonyba, Pozsonyból Budapestre jött, Budapesten tartózkodott egy hétig s akkor ismét utazni jött kedve. Pénze azonban csak Pécsig futotta, mikor jegyet váltott, így jutott Pécsre, ahol, gondolta, hogy majd munkát talál. Egy nap keresett, de nem talált munkát. Akkor másnap javításokból próbált pénzt szerezni. De ez sem ment jól. Tegnap azért ismét csak ilyen javításokat keresett. Azt mondja, hogy nem volt szándékában betörni Vaszary Gyula lakásába és tagadja, hogy az utcán üldöztetése közben a nyomában talált álkulcsot ő dobta volna el, az az övé lett volna. A rendőrség ma egész délelőtt folytatta kihallgatását. Bele is fáradt a sok keresztkérdés elleni védekezésbe, úgy hogy szinte berekedt hangon szólt közbe egyszer a kihallgatáskor : — Kérek egy pohár vizet! Persze németül beszél. Pedig magyarul is tud s ez mutatja, hogy már többször megfordulhatott erre mifelénk is. Hogy Bécsből Pécsig való útjában, különösen Budapesten, miből élt, erre azt mondja, hogy az eladott zsebórája árából. De nem tudja semmivel sem igazolni, hogy Budapesten is hol tartózkodott és mit művelt. Valamint bécsi életéről sem tud kellő felvilágosítást adni. Vagy ami még biztosabb, nem akar s az intelligens szélhámosok kitanult csalfaságával igyekszik magát szánandó, munkanélküli embernek feltüntetni, akit legfelebb haza kell toloncolni az illetőségi helyére. De hát nem hiába vitte be a szerencsétlensége a rendőrfőkapitány lakásába. Rendőrségünknél jó kezekbe került s a vizsgálat eredménye a legnagyobb valószínűség szerint az lesz, hogy az elfogott betörő egyike az intelligens szélhámosoknak, aki végre most hurokra került. A ma egész nap folytatott vizsgálat során azonban csak egyetlenegyszer tudták a keresztkérdésekkel sarokba szorítani. Akkor, midőn előmutatták neki a kalapja izzadtságfogójának belsejére írott két betűt: P. R.-t. Hogy a két betű mit jelent, nem tudta megmondani, s végre is inkább azt akarta elismerni, hogy ő lopta a vadonatúj kalapot, semhogy bevallotta volna, hogy a két betű igazi nevének kezdőbetűje. Mert az a legvalószínűbb, hogy a bajba került szélhámos még az igazi nevét eltitkolta eddig. Művészet, irodalom, Katonahistóriák. Ritkán jelenik meg olyan jóízűen megírott könyv, mint amilyen a Hazai Hugó írta Katonahistóriák, mely a »civil« emberek számára szinte ismeretlen kaszárnyaélettel foglalkozik. Nyolc tárcát foglal magában e könyv, mindegyikben egy-egy fotográfiát nyújtva a kaszárnyából, amelyiknek ablakán ha benéz az édes anya, ott látja a fiát komisz babaruhában és hej! a göndör haja rövidre van levágva! A könyvnek első tárcája az »Infanteriszt Kohn«. A »Dohánypénz« egy tisztet rajzol azokból, akik lármáznak, kiabálnak, de amellett valóságos atyái az alájuk rendelt katonáknak és még az elkártyázott dohánypénzt is visszatérítik. — A »Regrutasor« komor, fekete kép. — »Káplár Kemény« elevenen megrajzolt kis történet. — A könyv többi része méltán sorakozik az első tárcákhoz. »Fiier Lipták«, »Hadnagy úr Gerő«, »Strófegzecér« mind megannyi élénk megfigye- ♦ 56 BECSÜLETES ASSZONY. Vagy nem ő hagyta ott azt a szegény leányt vigasztalanul, tengernyi fájdalmai közepette ? Nem-e ő volt az, aki anyja parancsszava előtt meghajolva, ketté szakitá azt a láncot, amely őt ahhoz a bájos lényhez csatolta? Avagy mily jogon merhet betolakodni a leány és vőlegénye közé ? Hátha azok boldogok, hátha a leány teljes odaadással csügg szerelmesen s az ő fellépése komikus, botor volna s azzal végződnék, hogy kiutasítanák ? Belátta, hogy tervezgetései derék, kivihetetlenek. Újabb elhatározás érlelődött meg agyában. És ez az elhatározás megnyugtatta. Anyja meglepetéssel tapasztalta, hogy fia sokkal derültebb mint eddig. Kedvvel végzi teendőit a gazdaságban, délutánonkint kilovagol, felkeresi a társaságot s vndoran tér haza szüleihez, így tartott ez több napon keresztül. Csak az tűnik fel az öreg grófné előtt, hogy fia a gazdaság rendbehozásánál feltűnő gyorsaságot tanúsít. Rendezi a tiszttartóval a lebonyolítatlan ügyeket. Intézkedéseket tesz — a szokás ellenére — a learatandó gabona miként értékesítése iránt. Tisztába hozza a gazdasági vagyont, összegezi a tartozásokat s mindezt lankadatlan buzgalommal. Szóval a szemlélőre azt a benyomást keltette Lüsszié gróf tevékenysége, mintha a gazdasággal felhagyni akarna. Körülbelül egy hétig tartott a gazdaság rendbehozatala. Anyja nagyon megörült, midőn az estebédnél kór irta : MESZLÉNYI ANTAL. 53 Amanda mosolyogva fordult vissza. — Ah, ön az kedves Sylveszter ? Jöjjön, jöjjön. Nekem nincs elég tehetségem. Segítsen. Szylveszter leült Lüsszié és Amanda közé. Aztán igy szólt: — Pedig grófné, ha valaki, úgy ön, illetve neme hivatott az ily búslakodó lovagot visszaadni a jókedvnek. Ha én az ön helyében volnék, igy szólnék barátomhoz : »Dobd a sutba húdat, átkozott féreg az, mely megtámadja szervezetedet. Gondolj fiatalságodra s — nősülj meg. Igen, nősülj meg.« Amanda érdeklődéssel figyelte Lüsszié gróf arcvonásait. Lüsszié komoran, sötéten hallgatta barátja beszédét, melynek végső szavai alatt arca megrendült. Amanda észrevette a gróf vonásainak átalakulását. Leverte őt a tapasztalat, mert fájdalmasan kellett arról meggyőződnie, hogy a gróf irtózik a nősülés kérdésétől. A zenészek egy keringőbe kezdettek. Szylveszter gróf karját nyújtó Amandának, miközben Amanda fejével bókolt Lüsszié felé. Lüsszié egyedül maradt. Egy ideig némán bámult az eltávozott pár után. Azután maga elé mondá: — Istenem, milyen boldog vagy te, Szilveszter barátom. "