Pécsi Figyelő, 1898. október-december (26. évfolyam, 223-298. szám)
1898-10-16 / 236. szám
ÁK XXVI. évfolyam. Pécs, 1808. vasárnap, október hó 16. 236-ik szám. Előfizetési Árak : Egész évre • • 10 frt — kr. Félévre ... 5 » — » Negyedévre • • 2 » 50 » Egy hóra • • • — » 85 » Egyes szám ára 4 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Mária-utca 1. sz. a kir. itélőtábla épületével szemben, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fölszólalások intézendők. sí Figyelő Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Mária-utca 1.sz. a kir. tábla átellenében, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratot vissza nem adunk POLITIKAI NAPILAP. Hirdetéseket a kiadóhivatal vesz föl. VI . Thun gróf nyilatkozata. Pécs, 1898. október 15. Az osztrák birodalmi gyűlés kiegyezési bizottságának első ülésén Gross képviselő, utalva Bánffy bárónak a magyar országgyűlésen tett arra a nyilatkozatára, mely szerint „az egyoldalú, önálló és állandó rendezés iránti javaslat előterjesztésének ideje akkor jön el, ha a magyar kormány meggyőződik róla, hogy Ausztriában — a két kormány között létrejött megegyezés szerint — nincsen meg a lehetősége annak, hogy a kiegyezési javaslatok változtatás nélkül érdemben elfogadtassanak“, nagyon fogas kérdéseket adott föl Thun miniszterelnöknek. Az interpelláló képviselő Bánffynak idézett kijelentéséből helyes logikával arra a következtetésre jutott, hogy az osztrák kormány kötelezettséget vállalt a javaslatok változatlan elfogadásának keresztülvitelére, s ha ez a cél elérhető nem lenne, biztosította a magyar kormányt, hogy a javaslatoknak magyar részről történendő egyoldalú elfogadása mellett, azok változatlan tartalmát Ausztriában alkotmányellenesen, a 14-ik §. segélyével is életbeléptetni fogja. Ebben az esetben a birodalmi tanács tárgyalásai csakugyan puszta komédiánál egyébnek nem lennének tekinthetők, mert ez azt jelentené, hogy a kiegyezés változatlan tartalma, bármit határozzon is a birodalmi tanács, minden képen életbe fog léptettetni. Kérdi tehát Gross képviselő, mi igaz van ebben az állítólagos megállapodásban ? Thun gróf erre azt felelte, hogy Bánffy báró nyilatkozata csak úgy értelmezendő, hogy a két kormány közös megegyezéssel elhatározta, mikép a stipulált kiegyezés változatlan elfogadása mellett foglal állást; arra pedig, hogy mi történik az esetre, ha ezt keresztülvinni nem sikerülne, nyilatkoznia nem szükséges, mert hát a Reichsrath s annak bizottsága örvendetes módon látott hozzá a komoly munka szándékával a tanácskozásokhoz. Bánffy sajtója ezt a nyilatkozatot hozsannával fogadta s úgy magyarázta, hogy ime az osztrák kormány is hivatalosan dokumentálta ezzel, hogy a javaslatokon változtatásokat tenni nem enged s igy minden alapot nélkülöz az a kombináció, mintha Thun gróf azon törné a fejét, hogy a Reichsrath által teendő változtatásokat a magyar kormánynyal is elfogadtassa. De ha az ember az osztrák kormányelnök nyilatkozatát nem a mindent elferdítő kormánypárti szemüvegen át nézi, elfogulatlan szemmel ennek épen az ellenkezője olvasható ki ebből. Mert amikor Trun gróf arra a kérdésre, vájjon igaz-e, hogy a magyar kormánynyal szemben kötelezettséget vállalt a javaslatok változatlan keresztülhajtására, azt felelte, hogy a két kormány megegyezése csupán a javaslatok változatlan elfogadása melletti állásfoglalásra terjed, ebből helyes logikával csak az következik, hogy Thun csak azt ígérte meg Bánffynak, miszerint a javaslatokat változatlanul terjeszti be a Reichsrath elé s attól azok változatlan elfogadását kéri, amit különben minden kormány a világon megtesz valamennyi javaslatával, amit parlamentje elé terjeszt. De hogy kötelezettséget vállalt volna azokat változatlanul elfogadtatni a Reichsrathtal, vagy más szavakkal: biztosította volna a magyar kormányt azok változatlan elfogadásáról, az bizony abból a nyilatkozatból semmiképen ki nem olvasható. Sokkal érdekesebb és fontosabb is azonban ennél Thun gróf nyilatkozatának az a része, amely arra a kérdésre vonatkozik, mi igaz van abban, hogy a javaslatok tartalma, a Reichsrath által teendő változtatások esetén, alkotmányellenes módon fogna Ausztriában életbe léptetni. Erre a kérdésre az osztrák miniszterelnök azt felelte, hogy nincs mit felelnie, mert egészen felesleges arról vitatkozni, hogy mi történt volna akkor, ha tárgyilagos tanácskozásokra a birodalmi gyűlésben nem kerülhetett volna sor, mikor ez az eset tényleg nem következett be. Ez a nyilatkozat kézzelfogható módon bizonyítja, hogy a kiegyezési javaslatoknak változatlan tartalma csak abban az esetben lett volna Ausztriában a 14. §. segélyével oktrojálandó, ha azokat a Reichsrathban egyáltalán nem lehetett volna tárgyalás alá vétetni ; de mihelyt Ausztria alkotmányos képviselete belement a komoly tárgyalásba, megszűnt a lehetősége is annak, hogy azok a Reichsrath esetleges változtató határozata ellenére a 14. §. segélyével változatlanul érvényesíttessenek a gyakorlatban. Arról tehát úgy az osztrák alaptörvény, mint Thun gróf nyilatkozatának logikája szerint szó sem lehet, hogy Ausztriában bármikép is életbe léptethessenek oly kiegyezést, amelyet a Reichsrath elvetett. Világos tehát, hogy alaptalan Gross képviselőnek az az aggodalma, mintha a birodalmi gyűlés tanácskozása puszta komédia volna; komédiát csak a magyar országgyűlésen szoktak játszani s a kiegyezés kérdésében is itt fog lefolyni az a nagy komédia, hogy a legnagyobb komolysággal letárgyalnak olyan javaslatokat, amelyekről mindenki tudja, hogy a gyakorlati életben érvényesülő törvények soha sem lesznek belőlük. Mert kétségtelen tény, hogy az osztrák alkotmányos képviselet a javaslatokat változatlanul el nem fogadja; ez esetben tehát Bánffy, ha szavát beváltani akarja, kénytelen lesz beterjeszteni az »egyoldalú, önálló és állandó rendelkezésről" szóló javaslatokat, amelyek azonban — szintén a saját nyilatkozatai szerint — ugyanazokat az intézkedéseket fogják tartalmazni, amelyeket a mostani javaslatok foglalnak magukban, azzal az egyetlen változtatással, hogy ezek gyakorlati életbeléptetése hasonló intézkedéseknek Ausztriában való életbeléptetésétől tétetik függővé. Ezeket az egyoldalú, önálló intézkedéseket a magyar országgyűlés — strucmadárként homokba dugott fővel — elfogadja, törvénybe iktatja, mit sem törődve azzal, hogy azok életbeléptethetők nem lesznek, mert az osztrák kormánytól a Reichsrath ellenkező határozatai még a lehetőségét is megvonták annak, hogy a A hölgyeket mi érdekli legjobban? Mindenesetre az, hogy hazaérkezett bevásárlási útjáról és nagyválasztékú raktárában megtekinthetők Berlin, Páris és Bécs legdivatosabb kalapmodelljei. A raktárlátogatóknak megtekintés végett szívesen rendelkezésre áll. pF“ Jutányos árak '0f