Pécsi Figyelő, 1898. október-december (26. évfolyam, 223-298. szám)

1898-11-23 / 267. szám

1898. november 23. PÉCSI FIGYELŐ vel vettük tudomásul, hogy ezen hazai cégnakkülönlegesség a külföld legmagasabb köreiben is elismerésre méltatott. (Vigyázatlan emberek.) Gödön történt a napokban, hogy Stolter Gáspár ottani lakos udvarán egy szalmakazal kigyulad, melyet azonban sikerült még idejében eloltani. Az esetből kifolyólag megejtett vizsgálat kiderítette, hogy a szalmakazal oly közel állott a a szomszéd ház istállójának deszkafalához, hogy annak tűzbiztonságát veszélyeztette. S így jött rá a vizsgálat arra is, hogy a községben számosan a tűzrendészeti szabálylyal ellentétesen építkeznek. Deszkafalu melléképületeket közel építenek a szomszédos ház falához, széna és szalmakazlakat tiltott helyen állítanak fel stb. s így Stoler Gáspár, Frei Ferenc, Mayer Mátyás, Kerner András, Krum Károly, Krum Péter és Szorgl József gödi lakosok ellen tűzrendészeti kihágás miatt vizsgálatot indítottak. (Világcsoda.) Bátran világcsodának lehet nevezni azt az esetet, mely a tegnapi vásárban történt. Cigánytól loptak lovat. Ugytörtént a dolog, hogy Petrovits István borjádi cigány bejött a sógorával lovat eladni a pécsi vásárra. Kint a vásárban azonban a cigánynak eszébe jutott, hogy neki még csizmát is kell vásárolni, s igy az eladandó lovat a tárlattal együtt a sógorára bizta. Alig ment el Petrovits, valami Schulz Ferenc, a rendőrség előtt már ismeretes, kopári ember, beszélgetésbe elegyedett a cigány sógorával, s ajánlkozott, hogy ő csekély alkuszdíjért jó áron eladja a lovat, mert bizony itt Pécsett nem nagyon szívesen vásárolnak az emberek a cigánytól. Hosszas rábeszélés után végre engedett a cigány, átadta a lovat, s hogy a csoda még nagyobb legyen, a járlatleveleket is, azután elindult felkeresni a vásárban Petrovits Istvánt. Mire visszajöttek, a lónak, alkusznak csak a, hült nyomát találták. Persze siettek a rendőrséghez a panaszt előadni, s így történt a világcsoda, hogy a cigány mint panaszos került a rendőrség elé. (A színház kiadásának kérdése.) A színügyi nagybizottság ma délután 3 órakor ülést tartott, hogy döntsön a kiküldött albizottság véleménye fölött, amely a színházat a legközelebbi három évre Tiszay Dezső, miskolci színigazgatónak véleményezi kiadatni, miután Somogyi hosszas huzavona után is csak úgy volt hajlandó elvállalni a pécsi színházat, ha az neki a régi feltételek mellett adatik ki, mig Tiszay a városra nézve kedvezőbb uj feltételeket fentartás nélkül elfogadta s e mellett úgy művészi, mint vagyoni tekintetben teljes garanciát nyújt a közönség igényeinek kielégítésére nézve. Az albizottság jelentésének kapcsán az elnöklő polgármester előterjesztette, hogy az albizottság határozatainak meghozatala után Somogyi végre rászánta magát, hogy a színházra ő is az új feltételek elfogadása mellett reflektáljon. Hosszas vita után a színügyi bizottság 13 szóval 10 ellen elhatározta, hogy a közgyűlésnek ajánlani fogja, miszerint a színházat további három évre Tiszay ajánlatának mellőzésével ismét Somogyi Károly igazgatónak adja ki. Tiszay ajánlatának elfogadása mellett szavaztak Erreth János, Engel József, Fekete Mihály, Krasznay Mihály, dr. Krausz Jenő, Lenkei Lajos, Nendtvich Andor, Pleininger Ferenc, Reed György, Schapfinger Gusztáv . — Somogyi ajánlata mellett szavaztak: Egry József, dr. Egry Béla, Hoffmann Lajos, Heffler Jakab, Kovácsffy Kálmán, Littke József, Pintér Ferenc, Rauch János, Ráth Mátyás, Sávér Kálmán, dr. Szilasi Zsigmond, Szieberth Nándor, Vaszary Gyula. Minthogy ez a határozat szentesíti Somogyinak az egész pályázati és színházkiadási ügy folyama alatt a várossal szemben tanúsított inkorrekt eljárását s diadalát jelenti róna lealázó intenciónak, mely a bizottság előzékenységére építve Pécs város színházát csak tartalékul kívánta fentartani az esetre, ha máshol nem sikerül az elhelyezkedés, vagy súlyosabb feltételek kikényszerítését célozta az esetre, ha nem akad jóhiszemű, elfogadható, más pályázó a kedvezőbb feltételek mellett. Lenkei Lajos, a „Pécsi Napló” szerkesztője és Pleininger Ferenc, lapunk szerkesztője nyomban bejelentették a színügyi bizottsági tagságról való lemondásukat. (Zálog helyett verést kapott.) Szabó József, nagyszokolyi lakos, rajta érte Pimeri János, Szalai Julis és Sárközi Anna kóborcigányokat, a mint kertjében az üvegházba betörtek és onnan almát akartak lopni. A tettenért tolvajokat megakarta zálogolni, azok azonban a helyett, hogy zálogot adtak volna neki, rárohantak és véresre vervén, ott hagyták a kertben s ők maguk bántatlanul álltak tova. A póruljárt gazda feljelentette az esetet a bíróságnál, de még eddig nincsenek kézrekeritve a verekedő tolvajok. (Ujmise.) Szákovits Ottó áldozópap, kit szombaton szentelt fel a megyéspüspök, holnap (szerdán) reggel 7 órakor tartja első miséjét a székesegyház Mária-kápolnájában. (Tolvaj cigánylányok.) Illés Sándor pulai lakos házába a napokban két cigányleány lopózott be s elemeit onnan egy csomó ruhaneműt és száz forint készpénzt. A káros feljelentésére megindított nyomozás során csakhamar elfogták a tetteseket Kalányos Mari és Lakatos Gizi, máriás cigánylányok személyében, akik most a börtönben várják a lopásért büntetésüket. (A gondatlanság következménye.) Nagybudméron Véber József háza a napokban kigyuladt és le is égett. A vizsgálat kiderítette, hogy a tüzet gondatlanság okozta, amennyiben a házban lakó Halbich Antal és neje korán reggel a padláson jártak kukoricáért, mégpedig nyitott lámpával. A lámpa hozzáért a tetőhöz és az tüzet fogott. Hasonló gondatlanságból eredő tűzeset volt Karacodfán is, ahol Kun Ferenc háza égett le. Itt magát a tulajdonost terheli a gondatlanság, aki — mint a vizsgálat bebizonyította — kupak nélküli égő pipával járt padlásán és parazsat ejtett el az ott levő szalmában, amely aztán meggyuladt és a háztető is a tűz martalékává lett. (Ludhusra éheztek.) Szentlőrincen Bechtnitzer Zsigmond és Kohnberger Henrik udvarában egyik éjjel tolvajok jártak, kik — úgy látszik — ludhusra valának éhesek, mert feltörték az ott levő ketreceket s az előbbitől hat, az utóbbitól három ludat loptak el. Egyelőre nyomuk is veszett, mert még eddig nem sikerült a kilétüket kipuhatolni. (Rabló vendég.) Bedegh községben folyó hó 13-án búcsú volt, mely alkalommal természetesen sokan felkeresték idősb Hamar Lajos vendéglőjét, hogy áldozzanak Babhus oltárán. A mulatók között volt egy ismeretlen ember is, aki a vendéglős egyik ismerősével iddogált. A vendéglős egyszerre csak észrevette, hogy az ismeretlen ember elől eltűnt egy boros üveg, aki csakhamar barátjával a vendéglőből el is tűnt. Hamar István vendéglős lámpával utánuk sietett és utol is érte őket. A keresett üveget meg is találta az ismeretlen ember zsebében, aki azzal védekezett, hogy ő az üveget vissza akarta vinni. Mikor a vendéglős karját megfogta, hogy visszavezesse, egyszere meglökte és a zsebében volt 80 forint kézpénzt és 2 drb. sorsjegyet elrabolta. A rabló erre kereket oldott s hiába vették üldözőbe, mert a sötétben nyomtalanul eltűnt. Idősb Hamar Lajos az esetet bejelentette a csendőröknek s ezek a nyomozást meg is indították. (Drága áldomás.) Tullinger Mihály egregyi lakos bejött tegnap apósával, Lajos Ferenccel a pécsi vásárra, ahová két tinót hajtottak eladás végett. El is adták a tinókat jó áron: kétszáz és egy forintot kaptak értük. Persze az ilyen jó vásárt nem hagyhatja áldomás nélkül a magyar, amiért is beállítottak a Hétfejedelembe némi italok irányában. Cigány is volt a vendéglőben, aki csakhamar rárántotta a jóféle búsulót, utána meg a veszettül vígat, ami olyan jó kedvre hangolta Tullingert, hogy egyszerre ötven pohár söröket rendelt a cigánynak. Mikor már megunták a mulatságot, elmentek bérkocsit keresni, s csakhamar fiakeron tértek vissza, magukkal hozván a bérkocsist is és most már vidám hármasban folyt a mulatság. Aztán felültek a kocsira. S most következik az a bizonyos fordulópont, mely nagy szerepeket játszik az év eseményében. Tullinger Mihályt ugyanis Wertheimer borkereskedő kapujában alva találta meg a rendőrőrjárat, feje alatt párnának ott volt a százhuszonöt forinttal terhelt piros bugyellárisa. Szegény Tullinger, mikor a rendőrök feltámasztották, egészen meg volt dermedve a hidegtől, s a nagy fogvacogásról egy szót sem bírt szólni. Azonban a jó meleg rendőrszobában csakhamar magához tért s mély álomba merült. Hogy miként került Tullinger Mihály a fiókerből a Wertheimer ház kapujába, mi történt az apósával, azt a rendőrség lesz hivatva kideríteni, annyi bizonyos, hogy ma reggel az áldomásozó magyar sopánkodva vette tudomásul a rendőrségnél, hogy a két trió vételárából hetvenhat forintot elmulatott. Szerencse még, hogy a rendőrőrjárat ideje korán észrevette Tullingert a kapu alatt, mert különben igen valószínű, hogy a 125 írtnak is lába akadt volna. (Koldusok által elvitt kisleány.) Sandi József kis-székelyi lakos Katalin nevű leánya folyó évi október hó 23-án Kis-Székely községből eltűnt, hír szerint tatai koldusok csábították magukkal. A gyönki főszolgabiróság megkereste az összes hatóságokat, hogy nevezettet az alábbi személyleírás alapján köröztetni és föltalálás esetén hivatalát értesíteni szíveskedjenek. A kolduspár leírása: a koldus vörös arcú, egyik szemén fekete szemüveg, az asszony duzzadt szájú, nevezettek pióca-árulók. — Landi Katalin személyleirása: született 1884, vallása róm. kath., termete növésben, arca hosszas, szeme fekete, szemöldöke fekete, orra, szája rendes, haja gesztenye-barna, fogai épek, ruházata fakószinü parget-szoknya, röpike, tulyi a lábán, kapca nélkül, sárgás szinü fejkendő. (Kifogott holttest.) Múlt vasárnap délután egy föloszlásnak indult, körülbelül 40 éves férfi holttestét fogták ki Mohácson a Dunából. A megejtett orvosrendőri vizsgálat .