Pécsi Figyelő, 1899. január-március (27. évfolyam, 1-74. szám)
1899-01-01 / 1. szám
XXVII. évfolyam. 1-fő szám. — ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Előfizetési árak : Egész évre • • 10 frt — kr. Félévre • • • 5 » — » Negyedévre • • 250 » •ügy hóra ■ • • — ·85 » 'Egyes számára 4 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Mária utca 1.sz. a kir. ítélőtábla épületével szemben, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. Pécs, 1899. vasárnap, január hó 1. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Mária-utca lesz a kir. tábla átellenében, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratot vissza nem adunk Hirdetéseket a kiadóhivatal vesz föl Nincs alkotmány! Pécs, 1898. december 31. Szomorú újévre ébredünk; az éjfélkor megkonduló harangok Magyarország alkotmányának kimúlását hirdetik; a törvény megszűnt törvény lenni, mert azok ejtenek rajta halálos sebet, akiknek szent kötelessége lenne annak sértetlensége fölött őrködni. A hatalomhoz való görcsös ragaszkodás halomra dönti azokat az alkotmánybiztosítékokat, amelyeket a törvény ereibe vetett naiv hitünkben sziklaszilárdakak képzeltünk, folyik vígan tovább a ormányzás alkotmányos fölhatalmazás nélül is, megmaradunk a gazdasági közöségben az egységes birodalom gyarmatszágának törvény ellenére, nincs alkotnyos törvényünk a véderő szabályozására,és pénzügyi egyezményünk Horvátország, nincs törvényesen megállapított kvóta s azért a föld tovább forog s az ország irányzatában meg sem érezhető, hogyrehajtó hatalom magához ragadta a nyhozó hatalmat és a saját akaratát ■hajtja épen úgy, mintha az az alkotás törvényhozásnak törvényes alakban nyilatkozott akarata lenne. Szomorú és megrendítő ez a jelenség, nem tartozunk azok közé a hipokriták, akik a jelenséget összezavarva azzal, minden veszedelmet abban látnak, így az alkotmányos formák halomra dőlek s arra nem is gondolnak, hogy ezektől a formákból a lényeg már régen kiveszett. Mert nem most halt meg a magyar alkotmány, régen halott az már, csak most tették bele a koporsóba. Alkotmányos állam az, melyben a nemzet akarata szab törvényt, irányítja és ellenőrzi annak végrehajtását ,s várjon Magyarországon mikor volt a nemzet szabad akarata a törvényhozás és igazgatás döntő tényezője? A végrehajtó hatalom mindenkor elnyomta a nemzeti akaratot s a saját abszolút akaratát bujtatta a népakarat hazug köntösébe , ezzel az intencióval csinálták meg már azt a törvényt, amelynek feladataett volna a nemzeti akarat törvényes megnyilvánulását szabályozni, ezzel az intencióval hajtották is azt végre, megfosztván a gyakorlati kivitelben a nemzet akarat nyilvánítását még attól a csekély szabadságától is, amelyet a törvény a forma kedvéért meghagyott számára, így esett meg aztán, hogy mindig a kormány csinált többséget s nem a többség kormányt, mindig a kormány szabta meg a többség magatartását s nem a többség a kormányét, törvényt nem a parlament hozott, hanem a kormány, a parlament mindig csak szentesítője volt a kormány akaratának, a melyet Bécsből dirigáltak. Hogy a többség, a melynek tagjai utóvégre is szintén a nemzet fiai s így a nemzet aspirációi az ő keblükben is élnek, mennyire nem érvényesíthették soha a saját akaratukat, annak fényes példáját láttuk az egyházpolitikai kampányban. Évtizedeken át vaskövetkezetességgel szavazták le Irányi Dánielnek évről-évre megújított indítványát a polgári házasság törvénybeiktatásáról , még a Szapáry-választások idején is azzal a jelszóval mentek a küzdelembe a kormány jelöltjei, hogy az egyházpolitikai kérdésekben a többség a hercegprímás programmjának az alapján áll ,s máról holnapra megváltozott az egész többség akarata s lelkesülten esküdött a kötelező polgári házasság, polgári anyakönyvezés, vallásegyenlőség mellett. Hát lehetséges a törvényhozói akaratnak ilyen hirtelen és gyökeres megváltozása ? Nem, és az az akarat nem is változott, megvolt, élt ez az akarat a többség kebelében akkor is, mikor Irányi indítványát leszavazták, de megnyilvánulnia, érvényesülnie nem volt szabad, mert nem engedte a kormány, s mikor úgy fordult a dolog, hogy a kormány levette a békét erről a lenyűgözött akaratról, akkor örömrivalgásban tört ki az egész tábor, hogy egyszer megkapta a magas felsőbbség engedélyét a saját akaratának érvényesítésére is. Vagy mit szóljunk a magyar katonanevelés tárgyában annyiszor leszavazott Apponyi féle indítványról, vájjon lélekben nem-e igent hangoztattak azok, akik a kormány parancsára nemmel voltak kénytelenek szavazni? Megmutatta azt az a kitörő lelkesedés, amelylyel megszavazták ugyanazt, mikor a kormány kiadta rá az engedelmet. Hát amikor a megválasztott többség így alárendeli mindenben akaratát a kormány akaratának, hogyan lehet akkor szó a nemzet akaratának érvényesüléséről ? A választók a hatalmi erőszak nyomása s a vesztegetés csábjai alatt nem választhatják azokat, akiket lelkük benső meggyőződése szerint a törvényhozás részeseiül tudni szeretnének ; a megválasztottak saját lelkiismeretük elhallgattatásával a saját akaratukkal ellenkező hatalmi akaratot kénytelenek a törvényhozásban érvényre segíteni: hát alkotmány ez ? Ha igen, úgy igazuk van azoknak, akik most kezdik elsiratni a magyar alkotmányt, de azok, akik a lényeget keresték a csillogó, hiú formák alatt, már régen elsiratták azt s el voltak rá készülve, hogy a tartalom nélkül való, üres formáknak is előbb-utóbb össze kell omlaniok, mint összezsugorodik a fölfújt hólyag, ha a pajkos gyerekek lyukat szúrnak az oldalán. Az az uralom, amely a népakarat meghamisításával a saját akaratának föltétlenül alávetett törvényhozást toboroz maga mellé, és oly kevéssé alkotmányos a szó igaz értelmében a neki alávetett törvényhozás szentesítése mellett, mint amilyen most, mikor abszolút akarata a szokott formai szentesítést nem nyerhette el. Hisz kell-e hitelesebb bizonyíték arra, hogy Magyarországon alkotmányosság eddig sem volt abban az értelemben, hogy a törvényhozásban a nemzet akarata érvényesülhetett volna, mint a miniszterelnöknek az a nyílt beismerése, hogy a kúriai bíráskodást életbe nem léptethette azért, mert ez veszélyeztette volna az Ausztriával való kiegyezés ügyét ? Hát nem világos dokumentálása ez annak, hogy a hatalom akaratának érvényesülése végett nem szabad érvényesülni a nemzet akaratának, mert mihelyt pártatlan bíróság ítélkezik a választások fölött, az a veszély fenyegeti a hatalmat, hogy a magyar parlamentben is életre kel az igazi alkotmányosság, érvényesül a nemzet akarata, amely a kiegyezés kérdésében homlokegyenest ellenkezik a hatalom akaratával. Jól báli ililllig u. m. selymek, gasserok és szövetek, valamint elegáns belépők raktárra érkeztek, melynek megtekintésére bátor vagyok a tisztelt hölgyközönség figyelmét felhívni.