Pécsi Figyelő, 1899. április-június (27. évfolyam, 75-146. szám)

1899-04-22 / 92. szám

1899. április 22. PÉCSI FIGYELŐ Kammermayer István és Jean — Krajicsics Milán. II. Varázshegedü. Operette 1 felvonás­ban. Irta Offenbach J. Betanította és vezényli Eckhardt Antal. Személyek: Mathieu apó, falusi zenész — Szuly Aladár; Georgette, keresztleánya — Ternovszky Margit k. a.; Antal, kertészlegény — Decseva Dénes: III. Jákob álma. Bibliai nagy élőképlet. Szereplő alakok, mint angyalok : Bach Mici, Breining Olga, Canid Zsófia, Duka Mileva, Eckensberger Ilona, Eckensberger Pelágia, Eiser Ilona, Fekete Irma, Löwy Mártha, Nagy Krém­i, Opris Angela, Rihmer Margit, Röcke Ilona, Schapringer Mici, Schultz Márta, Szántó Ilona, Tóth Mariska és Zelesny Sarolta k. a.-ok Jegyek kaphatók Demján I. könyvkeres­kedésében szombat délután 5 óráig. Azután a színházi pénztárnál. Hely­árak: földszinti és első emeleti páholy 5 frt; erkély­ülés első sorban 1 frt 20 kr., a többi sorban 60 kraj­cár ; zsölle 0 sor 1 frt 20 kr., 6 első sor 1 frt, a többi 80 krajcár; a másodemeleten ülőhely első sor 50 kr., második és harmadik 40 kr., negyedik és ötödik 30 kr.; földszinti állóhely 40 kr.; diák- és katonajegy a föld­szintre 30 kr.; másodemeleti állóhely 30 kr.; karzati állóhely 20 krajcár. Felülfizetéseket köszönettel vesz és hirlapilag nyugtáz az egyesület. A lefolyt próbák után ítélve fényesen fog sikerülni a két estély. A színdarabokat és élőképletet Rogyó Alajos rendezi, kinek e té­ren való nagy jártassága rég időktől fogva ismeretes a pécsi közönség előtt. A vígjátéki szereplők egytől egyig oly otthonosan, feszte­lenül mozognak a színpadon, mintha hivatásos művészek volnának. Az operette szereplői betanult ének és játékukkal a várakozáson felül állanak. Mit mondjunk a élő képletről ? A földtől az égig annyi szép angyalban gyö­nyörködni, nem mindennapi dolog. Szóval az estély műsora pompásan van összeállítva, és így nem kételkedünk, hogy az érdekes előadá­son szombaton és vasárnap is telt ház lesz !­­ Pailleron meghalt. Párisban Paille­ron, a francia vígjátékírók egyik legkiválóbbika, influenzában meghalt. Pailleron halála nagy veszteség az egész modern színműirodalomra; csillogó espritvel megirt, szellemes dialógok­tól sziporkázó, kedves humorú, finoman meg­konstruált vígjátékai, amelyek soha sem nél­külözték a komolyabb hátteret sem, végig­járták valamennyi európai színpadot, mindenütt megszerettetve az Írójuk szimpatikus egyéni­ségét is. A magyar színpadokon többek közt az »Egér« s »Ahol unatkoznak« című vígjáté­kait hozták színre s ezek ma is még kedves számai a repertoárnak.­­ Az új pécsi színtársulat. Új kor­szak nyílik meg az őszszel a pécsi nemzeti színházban. Olyan igazgató veszi át színhá­zunkat, a­kinek működését eddig osztatlan elismerés kísérte mindenütt, ahol csak meg­fordult , mert azok közé az igazgatók közé tartozik, a­kik nem támaszkodnak csupán a közönségnek színművészet - pártolási hazafias kötelességére, hanem aggódó gondossággal ipar­kodnak a közönség jogos igényeit kielégítve, magukat a nyújtott műélvezet által érdemesí­teni a pártolásra. Hogy Tiszay a pécsi közönséggel szem­ben ezt az elvet fokozott mértékben valósítja meg, azt bizonyítja az a kiváló gond, a­melyet új pécsi társulatának szervezése körül máris kifejtett, a­mennyiben a vidék legjobb erőiből olyan művészgárdát állított egybe, a­melylyel közönségünket bizonyára csakhamar meg fogja hódíthatni. Az őszszel színházunkba bevonuló tár­sulat értesülésünk szerint eddig a következő szerződött tagokból áll: Baráti Irma, naiva és szubrett, a ko­lozsvári nemzeti színház volt tagja s a kolozs­váriaknak, kedvessége és művészi tehetsége révén, méltán volt kedvence ; Jeszenszky Irén, drámai és vígjátéki szende, gyönyörű alakkal, szép orgánummal biró jeles színésznő ; Hadrik Anna, fiatal drámai hősnő, ki a temesvári és a pozsonyi közönség kedvence volt és Jeszenszky Irénnel együtt nálunk is erős oszlopa lesz a drámának; Nagy Vilma, ki már három éve tagja Tiszay társulatának, distingvált, jó komika és anyaszínésznő ; Szekula Lárika, a­ki közönségünket már a lefolyt sziniévadban meghódította ; Tiszayné Ilona, szubrett-primadonna, ki operette- és népszínművekben mindenütt ked­vence volt a közönségnek; Tibor Lorika, elegáns megjelenésű, szép­­hangú énekesnő, ki az opera- és operettekben bizonyára ki fogja nyerni nálunk is a közön­ség tetszését; Veszprémmé­ Ágh Ilona, egyike a vidék legjobb anyaszínésznőinek; Delli Lajos, a pécsi közönség régi isme­rőse s hozzá tehetjük, kedvence , Kozma István, a vidéki színészet leg­jelesebb opera és operett tenoristája; Könyves Jenő, szerelmes és bonvivant színész, mint ügyes, kipróbált jó erő már két éve működik Tiszay társulatánál; Mezei Andor, a legszebb hangú barito­nista, ki a debreceni közönség dédelgetett kedvence volt, az opera-, operett- és népszín­művekben jeles erő ; Nádasi József, az aradiak Vizváryja, rend­kívül ügyes naturburs és tenor-buffo; Német János, kedélyes apa és buffo, a vidék legelsőrangu színházainál működött s mindenütt kedvelték ; Pásztor János, mint paraszt-apa és epi­zód színész, nagyon hasznavehető tagja a tár­sulatnak. Sebestyén Géza, az orsz­­sziniakadémiá­­nak most végzett jeles tehetségű növendéke, kit a fővárosi sajtó legutóbb is osztatlan elis­meréssel méltatott, mint az akadémia egyik legszebb reményekre jogosító növendékét. Ti­­szaynál mint jellemszínész fog szerepelni. Tiszay Dezső igazgató, mint jellemko­mikus és buffo első a vidéken s általános ked­­veltségére jellemzésül csak azt az egy adatot említjük meg, hogy ő az egyedüli az igazgatók között, kit a szinügyi bizottságok minél gya­koribb fellépésre jegyzőkönyvileg hívtak fel. Ezt tették a közönség óhajára való tekintettel a kassai, debreceni és miskolci szinibizottságok. Az eddig fölsoroltakkal azonban legkö­zelebbi téli társulatunk magánszereplőinek so­rozata még nem teljes, mert Tiszay ezeken kívül még egy népszínmű énekesnő és egy társalgási színésznő, úgy szintén egy drámai apa és egy szerelmes színész szerződtetésére is megtette a kellő lépéseket s a társulatnak ezekkel való kiegészítése most van folyamatban. A kar és segédszemélyzet a következő ta­gokból áll : K. Losonczi Etel, Kendi Piroska, Mól­nár Mariska, Molnár Ilonka, N. Takács Jolán, S. Melczer Juliska, Takácsné Lenke, Marko­­vicsné­ Fehér Etel, Virga Boriska,­­ Boár József, Boross Pál, Fábri Zsigmond, Éltető Gyula (festő), Kiss József, Kőszegi Károly, Markovics Henrik, Sáfrány Vilmos, Vojnics Béla, Vank István és ifj. Zajonyi Elemér. Karnagy: Simándy József, a színházi zenét pedig az 52 ik cs. és kir. gyalogezred zenekara fogja szolgáltatni. Műszaki személyzet: Zoltán Mária súgónő, Teleszki Sándor ruhatáros két seggéddel, Nagy Sámuel kellékes három segéddel, özv. Cserny Mária pénztárosnő, Szeverényi Mihály szerep­osztó s végül a szükséges fodrász és diszítő személyzet. A közleti névsor igazolja tehát ama re­ményünket, hogy az új igazgató a műigénye­­ket teljese­n kielégítő, elsőrendű társulattal fog színházunkba bevonulni. Törvénykezés.­ ­ Gyermek a törvényszék előtt. Szá­nalomra méltó rongyos, szinte hülye, elvadult külsejű fiú került ma délelőtt a pécsi kir. törvényszék elé, a betöréses lopás bűntettével vádoltan. Kollár Tódornak hívják a szeren­csétlent, ki csak tizenhárom éves és már is bányamunkás volt bányatelepen. Innen elkó­szált s Püspök-Bogádon Borbás János ottani lakos présházának ajtaját egy baltával fel akarta törni, de erőtlensége folytán abba kellett a kísérletet hagynia. A gazda feljelentésére meg­megindult nyomozás során azonban elcsíp­ték a fiút és a pécsi kir. törvényszék elé állították. Ritkán állott még a törvényszéki sorompó előtt olyan elvadult alak, mint ez a Kollár Tódor, kinek még sem a vallás, sem az időszámítás, sem írás vagy olvasásról fo­galma sincs. Az elnök ama kérdésére, hogy milyen valású, az felelte: — Takarékossági vallásu vagyok. Természetes, hogy ily körülmények kö­zött nem lehet a fiút tettéért felelősségre vonni s igy történt, hogy maga a kir. ügyész vádbeszédében indítványozta, hogy a kir. törvényszék vádlottat, cselekménye bűnösségé­nek felismeréséhez belátás hiányában mentse fel. A kir. törvényszék az ügyész álláspontjára helyezkedve, Kollár Tódort a vád és követ­kezményei alól felmentette. § Híres tolvaj a börtönben. Stefán Antal kereskedősegéd mindössze 19 éves, de a tolvaj-világban már fiatal kora dacára is elég jó nevet szerzett magának, ő volt az, ki nem rég - mint azt annak idején mi is meg­írtuk -- Löffler Imre kiskőszegi borbély ká­rára több ízben és apróbb részletekben lopá­sokat követett el. Stefán rendesen bevárta, mig csak az inas maradt a borbély üzletben s aztán borotválkozási szándékot színlelve, be­lépett. De aztán csakhamar talált rá módot, hogy eltávolítsa az inast is, akit szivarkákért, vagy más egyébért küldött. Az igy nyert al­kalmat felhasználva, álkulcs segélyével felnyi­totta a pénztár­fiókot s abból apróbb részle­tekben összesen 33 frtot lopott el. Löffler egyszer elpanaszolta az őt ért kárt szomszédjainak is, kik közül Pfaff Antal azt tanácsolta, hogy az aprópénzes tálba szórjon luxint, mi által a tolvaj keze, ha a fiókba nyúl, megvörösödik. Löffler megfogadta a tanácsot s midőn Stefán ismét bement a boltba és az inast eltávolitva, a fiókot kinyitotta és pénzt markolt kezével, kezei tényleg megvörösödtek, mit az időköz­ben visszatért inas és a kapuban álldogáló Pfaff Antal is meglátott. Stefán Antal bűnös­sége ezáltal kétségtelenné válván, letartóztat­ták s átkisérték a pécsi kir. ügyészség foghá­zába. A pécsi kir. törvényszék — a ma meg­tartott végtárgyalás után — Stefán Antalt több rendbeli lopás büntette miatt, a mai naptól kezdődő hét havi börtönre ítélte, miből egy hónapot a vizsgálati fogságból kitöltöttnek vett. Az ítélet jogerős . Stefán Antalt átadták a kir. ügyésznek. § Vasuti tolvajok. Kaszás Ferenc vas­úti raktármunkás volt s ebbeli minőségében több kisebb-nagyobb lopást követett el rész­ben a m. kir. államvasutak kárára. Múlt év december havában a pécsi állomás raktárából egy hat kiló súlyú ládát lopott el, tele vajjal, majd Steiner fakereskedőnek az állomás mel­letti faraktárából egy negyed öt fát lopott, a má­hir államvasutak pécsi állomásának szén­­raktárából pedig apránkint körülbelül egy mé­termázsa kőszenet hordott el. A vasúti rak­tárban Steiner húskereskedő címére érkezett kolbász és húsárukat felbontotta és aztán la­komát csapott, melyet az állomással szomszé­dos nádasban Géci István és Kiss Delli István raktári munkások társaságában fogyasztott el Kaszás még italról is godoskodott, amennyi­ben egy folyton magánál hordott fúróval a magánosok és kereskedők címére érkezett hordókat megfúrta s ekként élvezte a nedűt. Ezért aztán a pécsi kir. törvényszék a ma megtartott végtárgyalás folyamán Kaszás Fer 7

Next