Pécsi Figyelő, 1899. július-szeptember (27. évfolyam, 147-223. szám)

1899-08-25 / 193. szám

1899. augusztus 25. PÉCSI FIGYELŐ egy a vármegyéhez érkezett névtelen feljelen­tés révén lett köztudomásúvá, nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy a névtelenség homályában a rosszakarat rejtőzik. Mindamellett megindí­tották ez ügyben a hivatalos eljárást.­­ (A vízvezetéki szabályren­delet módosítása.) Ma délután 3 órakor a város vízvezetéki nagybizottsága ülést tar­tott a városháza közgyűlési nagytermében Ma­­jorossy Imre polgármester elnöklete alatt. Az ülésen résztvettek : Herbert János, gazdasági tanácsos, Tichy Ferenc dr. első aljegyző, Hor­váth Antal, Bubregh Nándor, Rauch János fő­mérnök, Egry József, Jánosi Engel József, Gi­­ier Elek dr., Suha Rezső, Grauman János, Kindl Ferenc, Hartl Ferenc, Tréber Aladár dr. és Vaszary Gyula. Az ülés tárgya volt a vízvezetéki szabályrendelet módosítása a kö­vetkező négy tekintetben: 1. A magánvizve­­zetékek jobb anyagból készítendők; 2. Vizmér­­tékek állítandók fel; 3. külön vizvezetés al­kalmazandó az eddig számításba nem jövő házrészek, elesettek stb. után is és 4.) a köbméterenkénti vizdijfizetésnél a 10 kros vizdij méltányosan leszámítandó a rendes vízdíjaknak aránylag megfelelően. E négy pont természetesen egy célt szolgál: a vízpazarlás megszünteté­sét s a vízfogyasztás kellő ellenőrzését, a­mi különösen így vízhiány esetén jó, ha minél szorosabban van szabályozva. A módosítás tervezetét Rauch János főmérnök terjesztette elő s az ülés­szakaszonkint tárgyalván a ter­vezetet, a következőket határozta: Az 1. § ban a vízvezeték céljául az ivó és használati viz után nyomban a tűzoltás s aztán az utcaön­tözés vétetett fel, mint cél. A 2-ik §. a háló­zat kiterjesztését a város jogának mondta ki. A 3—19. §-ok változatlanok maradtak. A 20-ik §. kimondta, hogy a csővezetékek a falakban nemezzel burkolandók s a határ­falakhoz ónlemez vagy olajjal bevont cement burkolat állítandó. A 21. §-t, mint szükségte­lent kihagyták. A 22-ik szakasz a csapok anya­gát vörös ércöntvényben állapította meg. A 23—26 §-ok változatlanul maradtak. A 27. §-ban a kétféle akna építése töröltett s csak egyféle aknát vettek be. A 28—34. §-ok vál­­toztatást nem szenvedtek. Az ötödik fejezet­zet egészen elhagyatott, mivel ez a régi ve­zetékekről szól, a melyekre vonatkozó átme­neti intézkedések ma már nem szükségesek. A 40-ik szakaszban kimondták, hogy gyári ve­zetékeknél vízmérő állittassék fel és itt a ház­tartásra fogyasztott viz után is a vízmérő szerint, vagyis köbméterenkint fizetendő a viz­dij és egyezség összegének hely nem adatik. a 41—47 § ok változatlanul maradtak s a 48 -ik §-ba bevették a közkutak felállítását vizszükség esetére. A 49—55 § okát sem vál­toztatták, melyek a felügyeletről szólnak, csak az 56-ik szakaszba vették be, hogy a ma­gánvezetékeknél, ha a szükséges javítások nem eszközöltetnek, akkor az utcai vezeték elzá­­ratik. A többi 57—99-ik §-okban csak né­hol eszközöltek stiláris módosításokat. A viz­­dijszabályzatot is módosították, a fürdő­szoba utáni tíz forint bért tizenöt forintra felemelték, valamint az építkezéseknél hasz­nálandó víz­dijat is egy köbméter falazat után tizenöt forintban állapították meg. Az öblítésre berendezett elesettek után ülőhelyenkint 1 írt bért, az adagoló rendszerűek után 2 frt 50 krajcár díjat vettek be új tétel gyanánt a sza­bályzatba. A vízmérők mellett köbméter­enkint tizennégy fillér fizetendő. Ezzel a módosítási tervezet letárgyaltatván, azt majd a Tanács be fogja a közgyűlés elé terjeszteni. Az ülés egynegyed hatkor véget ért. — (Péna helyett — tantus.) Az újbányai községi elöljárósághoz tegnap reggel ifj. Garai József ottani lakos azzal a panasz­­szal állított be, hogy a zsebében volt ezüst pénz között, egy forintos nagyságú vastag pléh darabot talált. A panaszos azt mondja, hogy nem tudja kitől kapta azt az értéktelen pléh darabot, azaz azonban emlékszik, hogy kocsi­jával tegnapelőtt a szomszéd községben jár­ván az ottani korcsmában egy ötös bankót vál­tott, s nem lehetetlen, hogy ott kapta forint helyett a pléh darabot. Hogy mi igaz a do­logból, s hogy tévedésből vagy szándékosan történt az »anyagcsere«, azt a megindított vizsgálat fogja kideríteni.­­ (Visy István halála.) Tegnapi lapunkban megírtuk, hogy orvosi karunk nesz­tora, Visy István dr. életének 91-ik évében véletlen baleset folytán elhunyt. A véletlen balesetet az képezte, hogy a tekintélyes korú aggastyán leesett egy székről és koponyacsont­­repedést szenvedett, mely agg kora folytán gyorsan végzett vele. Ugyanis tegnap délelőtt a még mindig mozgékony és gondos agy egy szöget akart beverni lakásán a falba s egy székre állt fel e célból. Azonban véletlenül megbillent a szék alatta s ő lezuhant a földre, fejét a padlóhoz vágván oly erősen, hogy ko­ponyacsontja megrepedt s a nyomban előhívott orvosok nem tudtak rajta segíteni. Visy Ist­ván dr. Pécsváradon született s ott kezdett orvosi prakszist; onnan Mohácsra ment és járási orvos lett; majd pécsi törvényszéki orvossá neveztetvén ki, bejött Pécsre és itt élt általános kedveltség között, mig ezelőtt hat évvel nyugalomba vonult. Halálát leányai, 56 A FALU REMÉNYE — Ki akar közületek Knuth Mende he­yett velem jönni ?! — Vidj engem magaddal Harding Henrik ! — szólt most egy ifjú üde arcú fiatal gyerek. A körülbelül tizenöt éves fiúnak lázban égett arca s mély tekintetű kék sze­meivel könyörgőleg nézett a kapitányra, ki mosolyogva veregette meg a gyerek vállát: — Te még nagyon fiatal vagy, Jens Persen! — De erős vagyok kapitány — mondta a fiú lel­kesedéssel. Nem fogok sem neked, sem a szüvői férfiak­nak szégyenére válni, azt fogadom. Vidj magaddal ki a tengerre, mert ha megteszed nekem azt a szégyent, hogy itthon hagysz, a skaking-i szirtről ugrom a tengerbe. A kapitány büszkén mosolygott. — Nagy gyerek vagy Jens, de norvégiai vér. Nem bánom, jöjj velünk, de előbb kérdezd meg szüleidet. — Viheted Henrik — szólt most egy erőteljes hajós ember a kapitányhoz lépve. Nem tehetném jobb helyre Jenst, mint a te hajódra. Várjál csak még egy félórát­ még én, meg az anyja rendbe szedjük a fiú podgyászát — Hagyjátok csak — tiltakozott a kapitány. A fiúról majd én gondoskodom, jóravaló hajós embert fara­gok belőle s tán már mint kormányost hozom nektek vissza. Jens Persen örömsikolylyal válaszolt a kapitány szavaira, e pillanatban azonban fájdalmas nyögés hallat­szott a tömegből. Greta nyögött s sápadt arccal, remegő kézzel mutatott a fiúra: — Ó, mégis ő Jens Persen! — sikoltotta, aztán­­ mintha villám sújtotta volna le, összerogyott. SVÉD ELBESZÉLÉS 53 örökké a Skaking-i szirten lakott , beállított csolnakjá­­val, hogy szemtanúja lehessen Stave ünnepének. Ez a Kjär Kjärsen sajátságos ember volt. Bár már évek óta Staven lakott, emberekkel sohasem érintkezett. Egész múltját homály borította, mit még misztikusabbá tett az a körülmény, hogy egyetlen hozzátartozója sem volt. A szaveiek már több ízben igyekeztek őket társasá­gukba vonni, de jó szándékuk rendszerint megfeneklett az öreg­ember megközelíthetlenségén , innen eredt az, hogy a szigetlakók szokatlan tisztelettel, mondhatni féle­lemmel viseltetnek az öreg­ember iránt. Elérkezett a válás pillanata. Henrik még egyszer megszorította Signe kezét: — Isten veled Signe — viszontlátásra! — Viszontlátásra! Henrik! — mondta Signe s mé­lyen, őszintén tekintett jegyese szemeibe. Most Henrik fivéréhez fordult. Egy pillanatig szere­tetteljesen nézett a két testvér egymás szemébe, aztán köny gördült végig a fiatal kapitány arcán, amint magá­hoz ölelte öcscse szőke fejét. Erős, férfias kézszorítást váltottak meg, aztán leküzdve érzékenységét, Henrik fel­egyenesedett s fürkészőleg jártatta körül szemeit a töme­gen, aztán felhangzott a vezényszó: — Hajóra emberek! A vezényszó után még hirtelen bucsucsókot vagy kézszoritást váltott a hajó legénysége hozzátartozóival s aztán kapitányuk köré sorakoztak, ki mielőtt a horgo­nyok felvonására meg­adta volna a parancsot ismételten szétnézett, mintha keresne valakit, aztán megszólalt: — A kormányos hiányzik! Hol van Knuth Mende? "

Next