Pécsi Figyelő, 1899. július-szeptember (27. évfolyam, 147-223. szám)
1899-08-25 / 193. szám
1899. augusztus 25. PÉCSI FIGYELŐ egy a vármegyéhez érkezett névtelen feljelentés révén lett köztudomásúvá, nem lehetetlen, sőt valószínű, hogy a névtelenség homályában a rosszakarat rejtőzik. Mindamellett megindították ez ügyben a hivatalos eljárást. (A vízvezetéki szabályrendelet módosítása.) Ma délután 3 órakor a város vízvezetéki nagybizottsága ülést tartott a városháza közgyűlési nagytermében Majorossy Imre polgármester elnöklete alatt. Az ülésen résztvettek : Herbert János, gazdasági tanácsos, Tichy Ferenc dr. első aljegyző, Horváth Antal, Bubregh Nándor, Rauch János főmérnök, Egry József, Jánosi Engel József, Giier Elek dr., Suha Rezső, Grauman János, Kindl Ferenc, Hartl Ferenc, Tréber Aladár dr. és Vaszary Gyula. Az ülés tárgya volt a vízvezetéki szabályrendelet módosítása a következő négy tekintetben: 1. A magánvizvezetékek jobb anyagból készítendők; 2. Vizmértékek állítandók fel; 3. külön vizvezetés alkalmazandó az eddig számításba nem jövő házrészek, elesettek stb. után is és 4.) a köbméterenkénti vizdijfizetésnél a 10 kros vizdij méltányosan leszámítandó a rendes vízdíjaknak aránylag megfelelően. E négy pont természetesen egy célt szolgál: a vízpazarlás megszüntetését s a vízfogyasztás kellő ellenőrzését, ami különösen így vízhiány esetén jó, ha minél szorosabban van szabályozva. A módosítás tervezetét Rauch János főmérnök terjesztette elő s az ülésszakaszonkint tárgyalván a tervezetet, a következőket határozta: Az 1. § ban a vízvezeték céljául az ivó és használati viz után nyomban a tűzoltás s aztán az utcaöntözés vétetett fel, mint cél. A 2-ik §. a hálózat kiterjesztését a város jogának mondta ki. A 3—19. §-ok változatlanok maradtak. A 20-ik §. kimondta, hogy a csővezetékek a falakban nemezzel burkolandók s a határfalakhoz ónlemez vagy olajjal bevont cement burkolat állítandó. A 21. §-t, mint szükségtelent kihagyták. A 22-ik szakasz a csapok anyagát vörös ércöntvényben állapította meg. A 23—26 §-ok változatlanul maradtak. A 27. §-ban a kétféle akna építése töröltett s csak egyféle aknát vettek be. A 28—34. §-ok változtatást nem szenvedtek. Az ötödik fejezetzet egészen elhagyatott, mivel ez a régi vezetékekről szól, a melyekre vonatkozó átmeneti intézkedések ma már nem szükségesek. A 40-ik szakaszban kimondták, hogy gyári vezetékeknél vízmérő állittassék fel és itt a háztartásra fogyasztott viz után is a vízmérő szerint, vagyis köbméterenkint fizetendő a vizdij és egyezség összegének hely nem adatik. a 41—47 § ok változatlanul maradtak s a 48 -ik §-ba bevették a közkutak felállítását vizszükség esetére. A 49—55 § okát sem változtatták, melyek a felügyeletről szólnak, csak az 56-ik szakaszba vették be, hogy a magánvezetékeknél, ha a szükséges javítások nem eszközöltetnek, akkor az utcai vezeték elzáratik. A többi 57—99-ik §-okban csak néhol eszközöltek stiláris módosításokat. A vizdijszabályzatot is módosították, a fürdőszoba utáni tíz forint bért tizenöt forintra felemelték, valamint az építkezéseknél használandó vízdijat is egy köbméter falazat után tizenöt forintban állapították meg. Az öblítésre berendezett elesettek után ülőhelyenkint 1 írt bért, az adagoló rendszerűek után 2 frt 50 krajcár díjat vettek be új tétel gyanánt a szabályzatba. A vízmérők mellett köbméterenkint tizennégy fillér fizetendő. Ezzel a módosítási tervezet letárgyaltatván, azt majd a Tanács be fogja a közgyűlés elé terjeszteni. Az ülés egynegyed hatkor véget ért. — (Péna helyett — tantus.) Az újbányai községi elöljárósághoz tegnap reggel ifj. Garai József ottani lakos azzal a panaszszal állított be, hogy a zsebében volt ezüst pénz között, egy forintos nagyságú vastag pléh darabot talált. A panaszos azt mondja, hogy nem tudja kitől kapta azt az értéktelen pléh darabot, azaz azonban emlékszik, hogy kocsijával tegnapelőtt a szomszéd községben járván az ottani korcsmában egy ötös bankót váltott, s nem lehetetlen, hogy ott kapta forint helyett a pléh darabot. Hogy mi igaz a dologból, s hogy tévedésből vagy szándékosan történt az »anyagcsere«, azt a megindított vizsgálat fogja kideríteni. (Visy István halála.) Tegnapi lapunkban megírtuk, hogy orvosi karunk nesztora, Visy István dr. életének 91-ik évében véletlen baleset folytán elhunyt. A véletlen balesetet az képezte, hogy a tekintélyes korú aggastyán leesett egy székről és koponyacsontrepedést szenvedett, mely agg kora folytán gyorsan végzett vele. Ugyanis tegnap délelőtt a még mindig mozgékony és gondos agy egy szöget akart beverni lakásán a falba s egy székre állt fel e célból. Azonban véletlenül megbillent a szék alatta s ő lezuhant a földre, fejét a padlóhoz vágván oly erősen, hogy koponyacsontja megrepedt s a nyomban előhívott orvosok nem tudtak rajta segíteni. Visy István dr. Pécsváradon született s ott kezdett orvosi prakszist; onnan Mohácsra ment és járási orvos lett; majd pécsi törvényszéki orvossá neveztetvén ki, bejött Pécsre és itt élt általános kedveltség között, mig ezelőtt hat évvel nyugalomba vonult. Halálát leányai, 56 A FALU REMÉNYE — Ki akar közületek Knuth Mende heyett velem jönni ?! — Vidj engem magaddal Harding Henrik ! — szólt most egy ifjú üde arcú fiatal gyerek. A körülbelül tizenöt éves fiúnak lázban égett arca s mély tekintetű kék szemeivel könyörgőleg nézett a kapitányra, ki mosolyogva veregette meg a gyerek vállát: — Te még nagyon fiatal vagy, Jens Persen! — De erős vagyok kapitány — mondta a fiú lelkesedéssel. Nem fogok sem neked, sem a szüvői férfiaknak szégyenére válni, azt fogadom. Vidj magaddal ki a tengerre, mert ha megteszed nekem azt a szégyent, hogy itthon hagysz, a skaking-i szirtről ugrom a tengerbe. A kapitány büszkén mosolygott. — Nagy gyerek vagy Jens, de norvégiai vér. Nem bánom, jöjj velünk, de előbb kérdezd meg szüleidet. — Viheted Henrik — szólt most egy erőteljes hajós ember a kapitányhoz lépve. Nem tehetném jobb helyre Jenst, mint a te hajódra. Várjál csak még egy félórát még én, meg az anyja rendbe szedjük a fiú podgyászát — Hagyjátok csak — tiltakozott a kapitány. A fiúról majd én gondoskodom, jóravaló hajós embert faragok belőle s tán már mint kormányost hozom nektek vissza. Jens Persen örömsikolylyal válaszolt a kapitány szavaira, e pillanatban azonban fájdalmas nyögés hallatszott a tömegből. Greta nyögött s sápadt arccal, remegő kézzel mutatott a fiúra: — Ó, mégis ő Jens Persen! — sikoltotta, aztán mintha villám sújtotta volna le, összerogyott. SVÉD ELBESZÉLÉS 53 örökké a Skaking-i szirten lakott , beállított csolnakjával, hogy szemtanúja lehessen Stave ünnepének. Ez a Kjär Kjärsen sajátságos ember volt. Bár már évek óta Staven lakott, emberekkel sohasem érintkezett. Egész múltját homály borította, mit még misztikusabbá tett az a körülmény, hogy egyetlen hozzátartozója sem volt. A szaveiek már több ízben igyekeztek őket társaságukba vonni, de jó szándékuk rendszerint megfeneklett az öregember megközelíthetlenségén , innen eredt az, hogy a szigetlakók szokatlan tisztelettel, mondhatni félelemmel viseltetnek az öregember iránt. Elérkezett a válás pillanata. Henrik még egyszer megszorította Signe kezét: — Isten veled Signe — viszontlátásra! — Viszontlátásra! Henrik! — mondta Signe s mélyen, őszintén tekintett jegyese szemeibe. Most Henrik fivéréhez fordult. Egy pillanatig szeretetteljesen nézett a két testvér egymás szemébe, aztán köny gördült végig a fiatal kapitány arcán, amint magához ölelte öcscse szőke fejét. Erős, férfias kézszorítást váltottak meg, aztán leküzdve érzékenységét, Henrik felegyenesedett s fürkészőleg jártatta körül szemeit a tömegen, aztán felhangzott a vezényszó: — Hajóra emberek! A vezényszó után még hirtelen bucsucsókot vagy kézszoritást váltott a hajó legénysége hozzátartozóival s aztán kapitányuk köré sorakoztak, ki mielőtt a horgonyok felvonására megadta volna a parancsot ismételten szétnézett, mintha keresne valakit, aztán megszólalt: — A kormányos hiányzik! Hol van Knuth Mende? "