Pécsi Figyelő, 1899. október-december (27. évfolyam, 224-298. szám)
1899-11-08 / 255. szám
1899. november 8. PÉCSI FIGYELŐ Miután én egy művelt lány vagyok és a nacscsága nekem aszonta, hogy én egy aljas lány vagyok, főmondok ! Más háznál talán már je is lakhatna egyszer az ember. N. Tecta, ■ zobale&ny. A nacscsága azért küld el, mert szeretőt tartok. Hát aztán! Biztosan irigyli! De olyan férfi mán még se akad, amelyik a belé szeresen ! Azért mondott föl ippeg karácsony előtt, hogy ne kérjön ajándékot annyi. Fösvény napsig! De megyök is. R. Mari, szobaleány. És igy tovább-----------Napirend 1899. november 8-án. Kaptár: szerda, nov. 8. — Róm. kath.: Gottfried. — Prot.: Gottfried. — Görög-kel.: (okt 27.) Nesztor. — Zsidó: Kisler 6. — Nap kél 6 óra 56 perckor ; nyugszik 4 óra 31 perckor. — Hold két délben ; nyugszik 9 óra 22 perckor este. Időjárás. Kilátás a központi meteorológiai intézet jelzése szerint: Száraz, hűvös idő várható. Színház: »Doktor Szeleburdi«, bohózat, itt először. — (Személyi hir.) Majorossy Imre polgármester, a tegnap éjjeli vonattal Budapestre utazott. A polgármester holnap fog visszatérni Pécsre. — (Erzsébet ■ emlékünnep.) A pécsi katholikus kör néhai Erzsébet királynénk névnapi előestéjén, nov. 18-án este 8 órakor emlékünnepélyt rendez, mely alkalommal az előadásra kerülő igen érdekes műsor egyik számát a pécsi nők dalegyesületének kardala fogja betölteni, melyre már el is készült a nevezett egyesület. Az ünnepély érdekességét emeli Kaffka Károlyné úrnő föllépte, ki harmonium kiséret mellett sólot fog énekelni. A részletes műsor legközelebb fog közrebocsájtatni. ( Eljegyzés.) Berger Lajos, cs. és kir. tartalékos tiszt, a »Royal«-káváház tulajdonosa jegyet váltott özv. Schubert Gusztávné leányával, Margittal Budapestről. — (A király előtt.) A tegnap Budavárában adott királyi kihallgatáson többek között kihallgatást nyertek Láhner Viktor és Zurna Károly altábornagyok és Eckensberger György ezredes, a pécsi 8-ik honvédhuszárezred parancsnoka, hogy megköszönjék előléptetésüket. (A jogászok táncestélye.) A pécsi jogakadémia polgárai ugyancsak agilis munkálkodást fejtenek ki az idén a mulatságok rendezése körül. Még élénk emlékezetében van a közönségnek az az előkelő műsora és fényesen sikerült estély, melylyel derék jogászifjuságunk a idei báli szezont megnyitotta s ma már ismét egy meghivót kaptunk, melyben arról értesítenek bennünket, hogy a pécsi püspöki jogakadémia polgársága f. évi november hó 15-én a »Vigadóban« a jogakadémiai olvasókör pénztára javára táncestélyt rendez. Belépőjegy személyenként 3 korona. Jegyek előre válthatók az estély napján az »Olvasókör« irodájában (Lyceum, II. emelet) és este a pénztárnál. Az estély kezdete Va 9 órakor. Kétségtelen, hogy a rendezésben elvitázhatlan előkelőséggel bíró jogászifjúságunk eme estélye is oly fényesen fog sikerülni, mint az eddigi vállalkozásaik. (Útátvétel.) Lapunk tegnap esti számában már közöltük, hogy egy kiküldött bizottság ma teljesíti a Hird-Nosszúhetényi útvonal közigazgatási bejárását és hivatalos átvételét. A bizottság tagjai, Koszits Kamill vármegyei főjegyző elnöklete alatt Vaniss Sándor járási főszolgabíró, Kovácsi. Kálmán főmérnök voltak. Az érdekelt községek részéről Hirdről : Komáromy Tivadar plébános jelent meg, míg Hosszúhetény községet Vaniss Sándor főbíró képviselte. A bizottság a közigazgatási bejárás után, hibátlannak találván az útvonalat átvette, s a mai naptól kezdve átadta a közforgalomnak. (Utóellenőrzési szemle a honvédségnél.) A közös hadsereg tartalékosai részére az utóellenőrzési szemléket tegnap fejezték be. Holnap (szerdán) a honvédség részéről tartják meg az utóellenőrzési szemlét a Fejérváry-laktanyában. (November.) Járjuk az év végét. Ez az utolsó előtti hónap. November. Ezt még csak egy követi és elrebben az év és benne leszünk egy másikban, amely pedig egy új századot jelöl. Leperegnek a napok. Gyorsan, sietve repült el tizenegy hónap. És a múlt gazdagabb lesz ismét egy évvel. Temetünk egyre, egyre. Az emlékezés csak szomorú lehet. Ami föllebben a múltból, csak ritkán derűs. Szomorú, mert emlék, mert elmúlt. Azután elmúlik az utolsó nap. A régi esztendőre fátyolt borit az új század első hajnala és e napra ébredvén, megdobban a szivünk. Feledjük a mi elmúlt és kacagva, boldogan üdvözöljük a jelent és belopja magát szivünkbe a remény, hogy jobb lesz az élet, jobb lesz a következő időben . . . (Hamis pénzek.) Egyszerre két esetről is értesülünk, amikor hamis pénzt akartak forgalomba hozni a rajtavesztett tettesek. Az egyik eset Jánosiban történt, ahol Takács István plébánosnak a párbért egy hamis tízforintossal akarta kifizetni Arnold József battyáni lakos. A plébános azonban észrevette, hogy a bankjegy hamis és az esetet feljelentette a bíróságnál. A másik eset a dárdai országos vásáron történt. Klavics Mari eszéki araaárusnőtől kétizben vett almát Nemenác Szávó baranyamonostori lakos s mindkétszer hamis ezüst forintossal fizetett. Az asszony feljelentésére éppen akkor fogták el a színhelyen Nemenácot, mikor egy másik kofát is be akart egy hamis ezüst forintossal csapni. A vizsgálatot folytatják annak kiderítése végett, hogy mikép került a hamis pénz az illetőkhöz. — (Kinevezések.) Breinich Ignác, csurgói adóhivatali ellenőr, a maros-illyei kir. adóhivatalhoz pénztárnokká kineveztetett. — Barthos Mihály, nagykárolyi kezelési gyakornok, a szegzárdi kir. pénzügyigazgatósághoz. — Turpinszky József, pénzügyigazgatósági díjnok pedig a kaposvári kir. pénzügyigazgatósághoz ideiglenes minőségben irodatisztekké kineveztettek. — Noszlopi Vince, kaposvári kir. járásbirósági Írnok, a tabi járásbírósághoz segédtelekkönyvvezetővé, — Csertán István, gyönki kir. járásbirósági dijnok pedig az igali kir. járásbírósághoz Írnokká kineveztetett. — (Felolvasó-estély a Vigadóban.) A helyi lapok már megírták, hogy a II. — Tiszti estélyünk volt, s a jókedv percről percre nőtt. A mi kincstári menyecskéink s a kommandeur leányok már levetették azt az ilyen estélyeken honolni szokott merevséget s kedélyesen csevegtek, flirteltek velünk, mig a vörös nadrágos huszár pincéreink eltakarítva a szuper nyomait, táncteremmé alakították át az étkezdét. Én az őrnagy egyik leányának csaptam a szelet, a kis kadét pedig ki a souper alatt kissé betalált pezsgőzni és a helyőrségi bakák zenekarának vezérhegedüsével a búsabbnáldúsabb szerelmes nótákat huzatta, mellettünk ült a századosnéval. Tudja isten szinte sajnáltam azt a fiút, amint lázban égő szemei odatapadtak a századosné ruhájának dekoltagejára, s ajkai szinte remegve, szerelmes szavakat susogtak az aszszony fülébe, míg a menyecske előkelő hanyagsággal hajtogatva legyezőjét, mosolyogva úgy tett, mintha a legközönségesebb dolgokról folynék közöttük a társalgás. Egy-egy elröppent, s hangosabban kiejtett szavukat meghallottam én is. — Az első négyest velem táncolod Irma! mondta szinte követelve a kis kadét. — Te kis csacsi hát kivel táncolnám mással. Hiszen tán tudod az első négyes jelentőségét szólt oivatagon a századosné. Az őrnagyom szólított meg, s igy nem hallgathattam tovább, hogy mit beszélnek, mert mire a helyemre kerültem, már felhangzott a rendező hangja: — Négyeshez felállni! E pillanatban egy hadnagy állt a századosné elé és összeütve sarkantyúját kérdezte: — Szabad kérnem,nagyságos asszonyom ? Az asszonyka biccentett fejével, s gyöngéden a hadnagy karjába fűzte a karját. Falconi kadét halálsápadtan ugrott fel helyéről, s remegő ajkakkal mondá: — Bocsánat .... az első négyes az enyém ! — Igaz is az! Hiszen az első négyest magának ígértem — szólt hidegen a menyecske. No nem baj. Majd megkapta a másodikat vagy a harmikat, s ezzel tovább akart menni. De a kadétnak e pillanatban minden vére a fejébe szállt, szemei vad tűzben égtek, s megragadva a századosné karját rekedten ordította : — Az első négyest velem fogod táncolni Irma! Akarom! Érted? Akarom! Az a kacér asszony elsápadt egy pillanatra, de aztán hangosan felkacagott. — Ugyan menjen, maga részeg! Egynehányan közülünk lefülelték a dühöngő kadétot, mert ki tudja mire vetemedett volna a szerencsétlen, a századosné pedig kocsira ült és hazahajtatott. A férjét aki a kártyázóban volt, úgy küldtük utána. III. Másnap reggel hiába vártuk gyakorlatra Falconi hadapród tiszthelyettest, a szegény fiú nem jött. Ott feküdt, átlőtt koponyával a Truppen-Spital halottas házában, hol megnyugvás szállt szerelmes szivébe. A százados mikor bejelentettük neki az öngyilkosságot, kedvetlenül morogta: — Leichtsinige Jugend! Bizonyára néhány adósság nyomta a lelkét! A kacér kis menyecskének én mondtam el a déli korzón a szegény kis kadét tragédiáját. A szép asszony ártatlanul tekintett rám azokkal a lányos szemekkel, aztán gyönge részvéttel mondá: — Meghalt szegény! Ejnye de kár érte. Pedig kellemes társalgó és jó táncos volt! Ezzel aztán engem is ott hagyott a faképnél ! — Látod barátom — tette hozzá Frici — Ilyenek az asszonyok. Egy meghalt szeretőben, kinek karjai nem egyszer fonódtak derekuk köré, csak azt látják már amit a társaság vesztett benne, »a többi már úgy is elveszett«, gondolják magukban s kárpótlást keresnek! Dorner Frici fölkelt fekhelyéről és cognacot töltött. S amint szótlanul összekoccintottuk poharainkat, úgy tetszett nekem, mintha hallanám annak a szerelmes, szenvedélyes kis kadétnak hörgő kiáltását s annak a démonnak csengő kacaját! . . . Horkai Elemér. 3