Pécsi Figyelő, 1900. január-március (28. évfolyam, 1-71. szám)

1900-01-01 / 1. szám

XXVIII. évfolyam. Pécs, 1900. szerda, január hó 3­1-ső szám, Előfizetési Árak : Egész évre • 2,1 Kor. — fill. Félévre • • 10 » — » Negyedévre • 5 » — » Egy hóra « • 1 » 70 » Egyes szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal­­ PÉCSETT, Mária-utca 1. sz. a kir. ítélőtábla épületével szemben, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fölszólalások intézendők. POLITIKA­I NAPILAP. ItodaM­­­I­ni*i — Szerkesztői eredet PÉCSETT, Mária-utca 1. a kir. tábla átellenében, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény in­tézendő. Kéziratot vissza nem adunk Hirdetésarcet a kiadóhivatal vess föl Újév a pártokban. Pécs, 1900. január 2. Talán soha sem világlik ki jobban, hogy az ember „álnok és csalfa lény“, mint ilyenkor, az évforduló alkalmával. Annyi jó kívánság, a szeretet és ragasz­kodásnak oly meleg kifejezései hangzanak el úton-útfélen, hogy az ember szinte ab­ban a boldog hitben ringathatja magát, mikép eltűnt a földről a rút visszavonás, önzés és irigység s mindenki csak a má­sok boldogításán munkálkodik. Pedig a gonosz indulatok most is ott égnek a szí­vekben ; ezen a napon csak még gyűlöle­tesebbé válnak a rút színlelés által, amely létezésüket is le akarja tagadni. S ha a színlelés, a porhintés ilyen­kor fölül kerül a magán társadalmi érint­kezésben, mennyivel inkább érvényesül ez a politikában, a­melyet az aktív közre­működők az egész esztendő folyamán a szín­lelés s a porhintés mesterségének tartanak. Tegnap is fölvonult minden párt a saját vezéréhez s elhangzottak az üdvözlő beszédek s a rájuk adott válaszok, a­me­lyeknek a gyöngébbek véleménye szerint az a föladatuk, hogy igazságos kritikáját képezzék a múltnak, hiven föltárják a je­lent és tájékoztassanak a jövendő felől; tulajdonképpen pedig arra valók, hogy mentegessék a múltat, leplezzék a tényleg uralkodó visszavonást és félrevezessék a közvéleményt a jövőre vonatkozó machiná­ciók felől. Leginkább illik ez a kormánypárt új­évi debütjére, a­melyben az uralkodó hang a pártnak egymásközt és a kormányelnök­­kel való szoros összetartása volt, pedig soha nagyobb visszavonás ott nem ural­kodott s az intrikák jobban nem burjánoztak. S ebben az általánosan ismert hely­zetben hangoztatta Csáky Albin, hogy a kormánypárt »nagy és hatalmas tábor, nemcsak azért, mert jóval többen vagyunk benne, mint azelőtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő célok, mint az ezeket biztosító eszközökre nézve telje­sen egyetértve, — bármit mondjon a poli­tikai irigység — egységes és egységes is fog maradni«. Lelkesen és szinte dacosan éljenezték meg ezt a kijelentést azok, akik ott jelen voltak, pedig hát még nem is olyan na­gyon régen volt az, mikor Apponyi Albert azzal okolta meg a fölemelt kvóta mellett való állásfoglalását, hogy régi programm­­jának e kérdésben való föntartása meg­buktatná a kormányt. S azt is tudja min­denki, hogy Apponyi mikor ezt a kijelentést tette, nem a párton kívül állóktól féltette a Széll-kabinetet, hanem abban az „össze­forrott és egységes” kormánypártban fe­­dezte föl a kormánybuktatókat. De legjobban dokumentálja a kor­mánypárt szörnyű összetartását Széli Kál­.Minden szervezeti ténynek van lelki jelentő­­sége.­. Ennek igazságát tagadni nem lehet. A szülők, paedagógusok és gyakorlati tanférfiak mégis gyakran félreismerik avagy közönyösség­ből nem méltatják eléggé ezen állítás igaz­ságát. Az agyvelő az érzéki természetünknek legnemesebb szerve, mert ebben vannak a szellemi tételünkhöz való feltételek. Azon mű­ködéseinek székhelye, a­melyek teljesen aka­ratbeli mozgások, bizonyos reflex, vagyis át­­terjesztett mozgások, érzések, vagy értelembeli tevékenység bizonyos p­ázisának az átterjesz­­tését eszközük azokban az idegrostokban van, melyeknek összes tömege az agyféltekék belső fehér állományát alkotja. Ellenben maguk az indító és a gondolkodásbeli cselekvények ab­ból a szürke állományból indulnak ki, a­mely az agyvelő külső felületét mintegy fok mód­jára körülburkolja. Mentől több a szürke állo­mány és mentől nagyobb az a felület, melyen szakadatlan rétegben kiterjeszkedhetik és ki­­bontakozhatik, annál több értelmi jelenség ké­pes benne létrejönni és belőle kiindulni. Agy­velő nélkül gondolkozni, érezni és törekedni nem lehet. Az agyvelő betegségeinek elkerül­hetetlen következményei: a lelki betegségek, vagy a szellemi működésnek megháborodása. A jó állapotú, jó szerkezetű agyvelő helyes ítéletet hozhat, egészséges nézeteket nyilvánít­hat ; a beteges, vérben szegény, megfogyatko­zásnak az az intelme, hogy csak előre németiek a párt tagjai és ne hátra, mert akkor nagyon sokan elbotlanak az együt­tes haladásban. Szükségesnek tartotta tehát a pártvezér hipnotizálni a párttagokat, hogy csak azt a gondolatot tartsák szem előtt, mely egy pártba hozta őket együvé s ezt a gondolatot elég erősnek jelentette ki, hogy az összetartsa és teljesen össze is forraszsza azokat, akik most egy táborban vannak. Pedig hát furcsa s az összeforrasz­­tásra éppenséggel nem alkalmas gondolat volt az oka a pártegyesülésnek. Kétségbe­esett segélykiállásra siettek a nemzeti párt tagjai a Lloyd-klubba, s az a segélykiáltás Széll Kálmán ajkairól hangzott el: »Jöj­jetek rögtön mellém, mert különben régi barátaim kivernek a házamból.” A pártegyesülésnek legközvetlenebb gondolata tehát az új miniszterelnök ellen a pártban fenyegető fronde legyűrése volt. Ez sikerült is, a fronde elhallgatott, de meghúzódott a pártban s alig várja az alkalmat, hogy a viszonyok újabb sikeres kitörésre képesítsék; az uj tagoknak pedig minden igyekezete abban merül ki, hogy ezt a kitörést eleve lehetetlenné tegyék s ezért inkább cserben hagyják eddig hir­detett elveiket, megszavaznak magasabb kvótát, belenyugosznak az osztrák 14. §-sal űzött visszaélésbe, mert ellenesetben föl­emeli fejét a fronde­­zott agyvelő pedig épen az ellenkező ered­ménynyel fog működni; ez nehéz, szellemi munkára képtelen. A mennyisége és milyen­sége a szervnek, a mennyisége és milyensége a szellemi terméknek. Az összehasonlító bonc­tan tanítja, miszerint az agyvelőrétegeknek egymásután való elvételével a szellemi minő­ség és működés is egymásután kevesbül és az végre egészen megszűnik az összes agyvelő mellőzésével, azaz: az agyvelő megsemmisí­tésével megsemmisül a megfigyelőtehetség is. Már az agyvelőállapotnak belső átalaku­lása, a­melyet csak az észleleti felismerés útján vagyunk képesek felfedezni, eredményezi a szellemi életnek megfelelő módosítását, sőt már a megivott szeszesitalok múlékony hatá­sai, melyek az agyvelőben érezhetők és a­me­lyek nem csupán a vér felhevüléséről, hanem a vegyi folyamról és az átalakulási végbeme­netről is tesznek tanúságot, áthatnak a szel­lemi sphaerákra és befolyást gyakorolnak a gondolkozásunkra és törekvésünkre. E lapokban a minap a következő érde­kes hírt olvastam: „A tolnai csoda.“ Har­minc esztendővel ezelőtt történt csak Buda­pesten ahhoz fogható csodálatos eset, a­mi most Tolnán a közbeszéd tárgya s amiről még nagyon sok szó lesz a világ összes orvosi lap­jaiban. A budapesti eset abból állott, hogy egy hülye tót napszámos, ki téglahordással kereste kenyerét. 1869-ben lezuhant az akkor épülő Vámház második emeletéről, betörte a A „Pécsi Figyelő“ tárcája. Végzetes örökség. — A »Pécsi Figyelő« eredeti tárcája. — Irta: Fuchs Ádám. Sem az amerikai milliódolláros örökség­ről, sem pedig a Rothschild száz milliomos, avagy a Felsőeőri Nagy Marci három millio­mos hagyatékáról nem lesz itt szó. Hisz ilyen örökség pénzszomjas korunkban nem volna végzetes senkire, hanem itt azon eleve elren­delt örökséget teszem beszéd tárgyává,, mely ismét előre meghatározott következményekkel esik az emberi sors hamvvedrébe. A »végzetes örökség« megállapításának alapjául szolgálnak a phisiologia­ és spycho­­logiának ismeretes viszonyai. E viszonyok he­lyes felismerése által és az affölötti logikai gondolkozás és elmélkedés folytán oly ered­ményekre jutunk, melyek a paedagógiára nézve és a gyakorlati gyermeknevelésnél, tehát a szülők­ és tanítókra nézve egyaránt igen nagy fontossággal bírnak. Áttérve a végzetes örökséget megismer­tető alapviszonyok fejtegetésére hivatkozom Carus Gusztáv »Psyche«-jében tett azon állí­tására, mely szerint: a legkisebb phisiologiai faktum nincs soha egészen lelki jelentőség nél­kül. Ez állítás pozitív alakban így hangzik:

Next