Pécsi Figyelő, 1900. április-június (28. évfolyam, 75-147. szám)

1900-04-01 / 75. szám

XXVIII. évfolyam. Pécs, 1900. vasárnap április hó 1. 75-ik szám. Emltett árak : Egész évre • 20 kor. — £11. Félévre • • 10 » — » Negyedévre • 5 » — » Egy hóra • • 1 » 70 » Egyes szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal : PÉCSETT, Mária-utca 1. sz. • kir. ítélőtábla épületével szemben, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.Pécsi Figyelő POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztői Iroda PÉCSETT, Mária-utca l. a kir. tábla átellenében, hová a lap szellemi része illető minden közlemény intézendő. Kéziratot vissza nem adunk Hirdetéseket, a kiadóhivatal vesz föl kivándorlás, bevándorlás. Pécs, 1900. március 31. „A hatvanhetes kiegyezésnek az egyedüli mód, a mely Magyarország állami önállásának biztosítása mellett anyagi fejlődésünket lehetővé teszi“ , ezzel az okoskodással csitították a háborgó hazafias elkeseredést, amely nem tudott megnyugodni az ország függetlenségének, legéletbevágóbb állami jogosítványainak elalkuvásában ,Az állami függetlenség legbiztosabb alapja az anyagi jólét, ezt kell tehát előbb megteremtenünk s csak akkor gondolhatunk függetlenségünk visszaszerzésére* : igy folytatták az altató nótát és dúdoltak hozzá hízelgő áriákat közgazdasági föllendülésről, minden téren tapasztalható óriási haladásról s több e féle kedves dolgokról. És csináltak az ország fővárosában ragyogó palotást-rókát, a melyekre irigy- kedve néz le a vén császárváros és mutatnak ki évről-évre 30—40 millió pénztári fölöslegeket, bizonyságául annak, hogy Magyarország népe nyakig úszik a jólétben s töltögeti az államkasszát, akár van rá szükség, akár nincsen. Fel is használták ezt a kedves szövetségesek kvótánk fölemelésére, leszállították a maguk adóját, mi meg többet szedtünk be, mint amenynyire szükségünk volt s ezekből a gyönyörűséges adózási viszonyokból aztán kisütöttük, hogy nekünk többet kell fizetnünk az Ausztria hizlalására szánt költségekhez, hacsak ajándékot nem akarunk elfogadni az osztrákoktól. Ez alatt pedig nyakig merültek a főváros kedvéért mellőzött vidéki városaink az adósságba s már-már a tönk szélére jutottak, a föld népe pedig leroskadva a közterhek súlya alatt vándorbotot ragad s tömegesen hagyja el ősei hazáját, hogy más boldogabb vidékeken keresse azt, amit idehaza már nem találhat: a biztos megélhetést. Eleinte csak a felvidék mostoha földjéről vándoroltak ki azok, sik eddig is az ország áldottabb vidékein szerezték meg a télire valót, de utóbb már mind nagyobb arányokat öltött a kivándorlás az országnak tejjel-mézzel folyó vidékeiről is s ezrenkint hagyják oda a lakosok Bácska kövér földjét s a Dunántúlnak áldott vidékeit. Ez hát a fejlődés, ez a hatvanhetes kiegyezés által biztosított megteremtése az anyagi jólétnek, amely majd képesít állami függetlenségünk visszaszerzésére is. Kápráztató szemfényvesztés a főváros mesterséges fejlesztésével és fölösleges milliók kipréselésével a nyomorral tűzködő nép tönkretétele árán. Hogy ez a politika visszafejleszti a magyarság legbiztosabb erősségeit, a vidéki városokat, kiüldözik a magyarságra nézve végkép elveszíti azt a népet, mely különben annyira ragaszkodik az ősi röghöz, hogy igazán csak a végső szükség kényszerítő hatalma képes kezébe nyomni a vándorbotot: ki törődnék ezzel, hisz a fővárosi palotasorok azért nem dőlnek össze s az a kivándorló nyomorult nép nem viszi el a hátán az áldott földet. Legfölebb gazdát cserél s újra meg újra szolgáltatja be a sarcot az államkincstárba, amelynek csordultig telt fiókjai képezik a mi államférfiaink szemében az ország jólétének egyedüli fokmérőjét. Az ősi lakosság kivándorlása nem bizonyít semmit, mert van ám azért bevándorlás is s ez csak azt mutatja, hogy a mi gazdasági állapotaink mégsem olyan kétségbeejtők, mert ime más országok lakói olyan rózsás színben látják, hogy itt keresik boldogulásukat. Íme ott vannak a felső megyék, hol az ősi lakosság nem tud megélni s nagy rajokban vándorol ki, nem maradnak azok üresen, mert hasonló nagy rajokban érkeznek a bevándorlók Galíciából s ezek nemcsak megélhetnek itt, de vagyonra is tesznek szert, sőt egyik-másik közülök még pesti háziurságra is vergődik. Erdélyben sem tud megélni a székelység s tömegesen vándorol ki Romániába, vagy még távolabb keletre, de Románia visszaadja azt a vesztességet a magyar földnek s egymásután bocsátja a galíciai uj hánpolgárokhoz hasonló kaflános rajokat a bérezés Erdélybe. Brassóból jelentik, hogy az ottani vasúti állomásra nap-nap után érkeznek családostul a romániai zsidók, azután elszélednek Erdélyben a városokban és a falvakban egyaránt. Nem kell tehát búsulni a kivándorlás fölött, a támadó űrt csakhamar kipótolják a bevándorlók, a felvidéken Galíciából, Erdékben meg Romániából. Bizonyosan ezér vonták fegyelmi eljárás alá azt az érdes, tanfelügyelőt is, aki a székely lányok kivándorlását megakadályozandó, Budapestre szállított néhányat cselédnek. Mit ártja magát ilyesmibe egy tanfelügyelő, hagyja kivándorolni a székelység virágait Romániába, Bulgáriába, Egyptomba, majd kapunk helyettünk romániai kazárokat, akik a megélhetés eszközeinek előteremtésében ügyesebbek, élelmesebbek is a székelyeknél. A székelyt kiszorítja az oláh: ez a panasz. Nos hát a romániai kaftánosok majd kipusztítják az oláht, hisz ott a dicső példa, hogyan pusztították a galíciaiak a ruthént. Egyszeriben meg lesz oldva Erdélyben a fenyegető nemzetiségi kérdés és nem lesz okunk panaszkodni az oláh terjeszkedés miatt. Nagyon helyes gazdálkodás ez, csak folytassuk: verjük ki igavonó karmainkat a határból s telepítsünk helyükbe sáskahadat, legalább az aratás fáradalmaitól is meg leszünk kimérve. * A király személye körüli miniszter. A hivatalos lap mai száma hozza, hogy a király Seéli Kálmán miniszterelnököt a személye körüli miniszterségtől felmentette s helyébe gróf Széchenyi Gyula, kir. főlovászmestert nevezte ki. Széchenyi Gyula gróf, kir. főajtónállómester, 1829. november 11-én született s másodszülött fia néhai Széchenyi Pál grófnak. Iskoláit Szombathelyen végezte, 1848-ban hadnagy lett a Palatínus-huszároknál. Windischgrätz herceg hadseregével a prágai forradalom leverése után Bécsbe, ennek leveretése után pedig az Olaszországba indult sereghez ment. A marcali uradalomnnak lévén ura, a hatva- Még nem létezett olcsó árakon árusítom el a raktáromon lévő összes ruhakelméket és selymeket. PÉCSETT, SZÉCHENYI-TÉR, TAKARÉKPÉNZTÁRI ÚJ PALOTA.