Pécsi Figyelő, 1900. július-szeptember (28. évfolyam, 148-223. szám)
1900-07-01 / 148. szám
A barbár kor brutális intézményének helyébe ültetését készülnek a magyar törvénykönyvbe beiktatni, mikor becikkelyezik azt a nyilatkozatot, amelyben a magyar korona várományosa eskü alatt kijelenti, hogy azon jogok, tisztségek, címek, címerek, előnyök stb., amelyek egyenjogú hitvestársakat megilletnek, az ő hitvestársát nem, illetik meg és általa sem nem igényelhetők, sem nem igénylendők. Kis azok a magyar puhányok, akik mindig föltétlenül hajladoznak a bécsi intésre, még különös nemzeti vívmánynak merészük hirdetni azt, hogy az eszményi magyar jognak ez a kegyetlen detronizációja a magyar törvénykönyvben fog pompázni. Hát ha már annyira elidegenedtek a magyar és eredeti jogeszménytől, hogy ezt arcuk pirulása nélkül merik kürtölni, legalább arra lehetnének tekintettel, hogy a női méltóságnak ez a lealázása éppen ott, ahol annak a legfönségesebben kellene ragyognia, milyen borzasztó romboló hatás jsál lészen a magyar nép romlatlan erkölcsi érzületére. Mert annak az egyszerű, józan magyar népnek ugyan hiába fognak papolni morganatikus házasságról s annak jogi következményeiről, mikor még a műveit középosztály sem tud rá más helyes magyar kifejezést találni, mint hogy »balkézről való házasság“. Már pedig azt jól tudjuk valamennyien, hogy mit ért a magyar nép balkézről való házasság alatt s ezt a fölfogást ugyan senki sem fogja kiverni a fejéből, ha azt látja, hogy királyának feleségét országos törvény zárja ki a királynéi méltóságból. A trón magaslatáról kiáradó példa — legyen az jó vagy rossz — ellenállhatatlan erővel vonzza a nép tömegeit a legfelsőbb köröktől le a legalsóbb rétegekig s ezek a trón árnyában kötött morganatikus házasságot a maguk körében a saját fele ünnepéllyel érő véget. Itt a nyár, a fürdő évad , megkezdődik a nyaralás . Uborkaszezonról ír majd aztán a heti krónikás! Kővágó Örs, fogásuk szerinti bal kézről való házassággal fogják utánozni. Hát szüksége van erre a magyar népnek ! Vagy annyira szent előttünk az a nélkülünk s nem a mi számunkra statuált magán törvény, hogy annak érvényesülhetése végett még a magyar néplélek megmételyezésétől sem riadunk vissza ? Karcolatok a jubileumi ünnepségek alkalmából. — A »Pécsi Figyelő, eredeti tárcája. — Azt nem mondhatja senki, hogy nem volt szép, nagyszerű, magasztos, lelket hevítő mindaz, amit e hó 28-án este a vártemplom előtt láttunk, hallottunk és ami 29-én a vártemplomban bennünket az égiekhez felemelt. Nem is arról szólnak e sorok, ami ott minden megtörtént, mert ez meg van írva tárgyilagosan és tüzetesen a tárcavonal feletti rovatban, hanem arról szól ez ének, ami ott meg nem történt. Sőt e sorok sem azért születtek meg, hogy a történtek felett kritikát gyakoroljanak, hanem csak azért, mert véletlenül az eső dacára utunk vasárnap délután a sétatéren vezetett keresztül s ott esernyő alatt két úri ember beszélgetett a lefolyt ünnepélyekről s már akár illett, akár nem, Isten bocsássa meg bűnünket, miután az egyik úri ember világlátott férfiú s hozzá zenekapacitás hírében áll, mig a másik afféle szobatudós, bit Isten érdekelt e kettőnek diskurzusa, mit tehettem egyebet, mint egy kis távolságra tőlük megálltam, mintha még mindég gyönyörködném a püspöki palota pompás díszítésein s végighallgattam a párbeszédjüket, amely köztük lefolyt. Hogy pedig jól megértsük, nevezzük a világlátott férfiút A.-nak, a szobatudós professzor urat pedig B.-nek. B.: Képzelem, élveztél a csütörtök esti hangversenyen. A. : Nem élveztem, mert nem lehetett. B. : Reményem, a »jegyes« helyen voltál? A. : Ott. B. : Közel a működőkhöz ? A. : Azokhoz közel állva nem lehet élvezni, sőt a működőkre sem szeretek nézni, mert működésük szemléletével a figyelmem s ezzel az élvezetem is megoszlik. B. : Nem áll barátom. Én a színházban egy dalművet nemcsak hallani, hanem a szereplőket látni is akarom. A : Az egészen más. A dalmű egy cselekmény, melyet szereplő személyek, hősszerelmes, intrikus, különféle férfi- és női hangnemeken s azok jellegeivel művészileg színezve, stb. magán- és együttes jeleneteikkel egészszé domborítanak ki. Ott a hallás a szemlélettel egyszerre elégíti az élvezni akarót, mig az efféle karhangversenyeknél az összhangzatban s annak tömör erejében lelem gyönyörömet. B.: És lásd igazad van. E tekintetben megadom magamat. De hát a templom előtti térnek hol, mely részén hallgattad a hangversenyt, ha közel nem álltál a működőkhöz ? A. : Lent, a vasrács mellett. B. : Jól hallatszott oda az összhang minden mozzanata ? A. : Nem mondhatnám, sőt felette csodálkozom a rendező főn, hogy az instrumentumok, mint az énekesek nem helyezkedtek el a vasrács előtti egyenes térségen. B. : Talán magasabb parancsra történt a volt elhelyezkedés. A. : Ha arra, akkor a parancs előtt meg kellett még a szakértelemnek is hajolni. B. : S miből következteted azt, ha a vasrács melletti alsó részen helyezkednek el a működők, nagyobb lett volna a hatás ? A.: Hisz édes barátom, állj meg a vasrács előtt, szemben a vártemplom közép főajtajával, magad előtt látod egész a templom lépcsőzetéig a pompás emelkedést, két oldalt az a hatalmas építmény. A püspöki palota és a kanonoki parochiális lak, felül pedig a hatalmas dóm, mely előtt a lépcsőzet széles egyenes járója terül el. És most képzeld magadnak azt a fenséges látványt. Lenn a rónán a lampionokkal felfegyverzett dalosok százait. Mellettök a hangszerek kezelőit. Ezektől felfelé egész a vártemplom faláig folyton emelkedettebben és emelkedettebben a közönség ezreit, fenn a lépcsőzet zóna területén — e fenséges helyen — a közönség irigylendő helyét, ahonnét az egész terrénumon végiglát, — természetesen nem megközelítve a helyet, ahová a fényszikrák lepotyogtak — tudod-e mit nyert volna ezzel a közönség ? PÉCSI FIGYELŐ . julius 1. A kilencszázéves magyar katholicizmus ünnepe. — Saját tudósitónktól. — Pécs, 1900. junius 30. A magyar nemzet életében a legfontosabb történeti momentumot, a katholikus vallás felvételét jelző kilencszázéves jubileumot méltó fénynyel és lelkesedéssel ünnepelte meg Pécs városa. Az ünnep ünnepe volt Pécs város minden polgárának rang és valláskülönbség nélkül s erre nézve jó példával izraelita polgártársaink jártak elől, kik házaikat szintén fellobogózták és kivilágították a kilencszázéves jubileum emlékére. A jubileumi ünnep lefolyásáról részletes tudósításunk a következő : (A város képe.) Az ünnep előestéjén, csütörtökön, az alkonyat óráiban mozgalmas képet nyújtott a város. A zászlódísz, mely az utcákon a házakat ékesité s a folyton érkező bucsusok csapata emelte ezt a mozgalmas képet, mely a városnak különösen főterén és a székesegyház körül nyilatkozott a legszebben. Vidéki, falusi asszonyok, leányok, férfiak nagy csoportja járta be a Széchenyi-teret és a Király-utcát; megnézte a templomokat, kíváncsian vizsgálta a fellobogózott házak kivilágitási előkészületeit s azután özönlött mind a székesegyház felé, mely a püspöki palotával és a székesegyházi plébániával együtt már teljes díszben állott. A Széchenyi-téren különösen kivált a zirciek főgimnáziuma három lobogójával: a nemzeti zászlóval, a pápaság és a püspöki megye zászlajával. A Takarékpénztár palotáján két városi zászló között lobogott magyar nemzeti lobogó. Minden házon zászlók hirdették az ünnepet s a Király utca valóságos zászlóerdő perspektíváját nyújtotta. A városháza előtt báró Fejérváry Imre dr. főispán tanácskozott a rend fenntartását illetőleg tett intézkedésekről Vaszary Gyula főkapitánynyal, Nendtvich Andor, helyettes polgármesterrel és Oberhammer Antal tb. főkapitánynyal. Fél hét órakor megindult az első rendőri őrség — hat ember — a székesegyház felé s azután egymás után mentek ki a posztok — 4—6 rendőrből állva — a Mária, megye, Káptalan, Kardos Kálmán, apáca és Radonay utcákra, a Scitovszky-térre és az alsó és felső sétatér bejárataihoz. Majd az önkéntes tűzoltóság vonult ki a székesegyházhoz, hová már felvonultak a hadastyán és veterán egyletek s a Katholikus Legényegylet tagjai, hogy kordont vonjanak a püspökpalota racsozata mellett. Hét órakor Farkas Károly főhadnagy vezérlete alatt ötven főből álló csendőrség vonult be a városháza udvarába, honnan 44 csendőr ment ki később a rendőri posztok mellé, a többiek pedig a városháza udvarán pihentek. A városházán különben egy tűzoltó szerkocsi teljes készenlétben, befogott lovakkal várt s az óvintézkedések a rend és közbiztonság fenntartására e szerint a legszélesebb körben megtétettek. Mindezt pedig a hatóság azért látta szükségesnek, mert nemcsak rendzavarástól, ablakbeveréstől, esetleges balesetektől tartott, hanem nagyobb veszedelemtől is. Erre pedig az adott gyamokot, mivel a rendőrség tekintélyes forrásból arról értesült, hogy merénylet készül. Állítólag valami besúgás folytán azt tudták meg a Dunagőzhajós Társaság bányatelepi gondnokságánál, hogy bombamerényletet terveznek a szocialisták s a hatóságnak kötelessége volt a legszélesebb körű intézkedéseket megtenni. Azonban, hogy ez csak üres gyanúsítás volt, azt mindenki, még a hatóság is tudta. A józan népre számítottak és ebben nem is csalatkoztak. A legnagyobb rend volt mindenütt s még csak apróbb személyes csetepaték s tolongások sem voltak. Ami így is volt jól, mert szégyen és gyalázat szállt volna azokra, kik a magyar katholicizmus kilencszázéves jubileumát, Pécs városának társadalmi rend és valláskülönbség nélkül való, egyöntetű, igaz ünnepét botránynyal zavarták volna meg. Hiszen az izraeliták házai is lobogóid díszben álltak ; ablakaikban ott voltak a ki■■ -■■■ — ■' ■■ | ,J ■ --*•— -----=—=-*—■----------1 =gl—i —