Pécsi Figyelő, 1900. július-szeptember (28. évfolyam, 148-223. szám)

1900-09-07 / 204. szám

1900. szeptember 7. PÉCSI FIGYELŐ 7 Hermin, Brigant Mária, Mihálovics Márton, Mi­­hálovics Lujza sógor és sógornői. Brigant Jó­zsef unokaöcscse.« A holnap 3 órakor tar­tandó temetésen a pécsi vendéglősök ipartár­sulata, a pécsi munkásképző-egylet és az épí­­tőmunkások szakegylete is testületileg részt fog venni.­­ (Jelentés a vízről.) A Tettye forrás mai vízállásáról a főmérnöki hivatal a következőket jelenti: A víztartók tele vannak ; a tettyei forrás vízszolgáltató képessége folyó hó 6-án reggel 1145 köbméter víz volt; a hozzáfolyás 24 óra alatt 1339 köbméternek találtatott.­­ (Herbert János nyugdíjaz­tatása.) Ma délután 3 órakor ült egybe a közegésszégügyi bizottság, hogy határozzon Her­bert János tanácsnok nyugdíjaztatási ügyében. Kelemen Mihály elnöklete alatt a bizottság igen behatóan foglalkozott ez ügygyel és két indítvány merült fel. Az egyik Löwy Lipót dr. indítványa, mely szerint az orvosi vélemény alapján a munkaképtelenség folytán a végle­ges nyugdíjazást ajánlja a közgyűlésnek ; a másik Bodó Aladár dr. indítványa, mely sze­rint időleges nyugdíjazást ajánlja a bizottság. Szavazásra bocsájtva a Loewy-féle indítvány 14 szavazattal 1 ellenében elfogadtatott, míg Bodó indítványát mellőzték. Ennélfogva a bi­zottság Herbert János tanácsosnak az orvosi bizonyítványok és a felülvizsgálati bizottság véleménye alapján végleges nyugdíjazását fogja a közgyűlésnek ajánlani.­­ (Az „istenneves“ halottak­ról.) Szomorú dolog az, ha valakit »Isten nevében« temetnek, a­mi annyit jelent, hogy meghalt, nem tudják hova való, nincs sen­kije, a­ki halálát siratná és a temetési költ­séget fizetné, hát viseli a temetéssel járó költségeket az a község, melyben meghalt a szegény elhagyatott. Ez az ingyenes temetés azonban, most legújabban a belügyminiszter­nek is adott dolgott, még pedig azért, mert néhány (ugyan nem megyénkből való) község panaszt tett a belügyminiszternél, hogy ingyenes halottakat csak úgy közönséges, hat deszka közé szegezve, szekereken szállítják ki a teme­tőbe. Nos hát ez a temetkezési procedúra, amel­lett, hogy nem igen egyeztethető össze a kegyelet fogalmával és azzal a köteles tisztelettel, mely­­lyel édes mindannyian a halál fenségének tartozunk, még nem csekély ártalmára lehet a közegészségügynek is, amennyiben könnyen megeshetik, hogy a különböző ragályos be­tegségben elhunyt embert kell Isten nevében eltemetni s ekkor a szekéren való hullaszálli­­tás közben hamar megesik a fertőzés. En­nek folytán elrendelte a magyar királyi bel­ügyminiszter, hogy az ily lehetőségekre szá­mítva, minden község gondoskodjék, hogy­­egy könnyen fertőtleníthető lehetőleg zárt hul­laszállító kocsija legyen. Ahol ezt az anyagi körülmények meg nem engedik, ott egy nagyobb é­s minden használat után fertőtlenítendő, úgynevezett »takaró-koporsó« szerzendő be. — 1A kereskedelmi és iparka­mara rendkívüli közgyűlése.) Ma délelőtt 3/4 12 órakor Littke József, kamarai elnök elnöklete alatt a kamara rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Ratkovits Ferenc alelnök és mintegy 28 kamarai beltag volt jelen. A megnyitás után mély megilletődéssel következő szavakkal jelezte az elnök a gyűlés célját: Tekintetes kamara ! A halál a nehéz, fáradságos élet végső befejezése, mely elöl — a Mindenható végtelen bölcs intézkedése foly­tán — senki sem térhet ki. Az élők sorából közölünk is kiragadta a halál a legkiválóbbat! Ullmann Károly nagyérdemű alelnökünk, sze­retve tisztelt elnöktársam. Az ő érdemei oly bokrosak, oly közismertek hogy azokat egyen­­ként felsorolni az ő közérdekű, önzetlen, ügy buzgó, igazságos működését kellőkép méltá­nyolni nem lehet, s nem is lehet most más feladatunk, mint mélyen érzett gyászunkat méltóan kifejezésre juttatni. Ennélfogva indít­ványozom, hogy az ő hervadhatlan érdemeit jegyzőkönyben megörökítsük, továbbá részvétünk­nek az özvegy előtt kifejezést adva sírjára s kül­­döttségileg koszorút helyezzünk. Utolsó útjára pedig testüleg elkísérjük. Egyhangúlag magáévá tette ezen indítványt a közgyűlés és a titkár elnöklete alatt Neumann Ignác és Taizs József kamarai tagokat bízta meg a koszorú és részvétirat átadásával, kik péntek délelőtt 11 órakor fogják ezen megbízatást teljesíteni. A kamarai tagok pedig délután 1/­ 2 órakor fognak a kamarai helyiségben gyülekezni, honnét fogatokon mennek az elnök Rókus dűlői nyaralójába, s onnan gyalog fog az egész testület a megboldogult ravatalához menni, s 3 órakor fogják az izr. temetőben örök nyu­galomra helyezni.­­ (A főispán disztassága.) Az újonnan szervezett Pécs bányatelepi önkéntes tűzoltó testület dr. Fejérváry Imre főispánt disztagjának választotta meg s az erről szóló remek kivitelű díszoklevelet ma délelőtt nyúj­totta át három tagú küldöttség a főispán­nak, ki igen szívélyesen fogadta s továbbra is buzgó szorgalomra intve, úgy erkölcsi, mint anyagi támogatásáról biztosította az egyesület kiküldötteit.­­ (Zrínyi Miklós emléke.) Ma ünnepelte Szigetvár közönsége Zrínyi Miklós emlékét. A Zrinyi-szobor előtt tartott ünnepen Végh Lajos Pécsről tartotta az ünnepi beszé­det, melyet lapunk tárcarovatában közlünk.­­ (Útjelzés a vasútról Gyüdre.) A gyűdi zarándoklatra való tekintettel a Me­csek Egyesület a vokányi állomásról Gyüdre és a Gyűdről az átai vasútállomáshoz vezető utakat kijelöltette, úgy, hogy azokon mindenki — még a ki a vidéket nem is ismeri — egész bátran indulhat neki az erdei és hegyi útnak. Vókánytól fehér és vörös. — Átától fehér és kék jelzés van. — (Elhunyt misszionáriusáé.) Tegnap reggel öt órakor hunyt el Pécsett Feinsilber Róbertné szül. Walter Franciska, Feinsilber Róbert Pécsett letelepedett angliká­­nus hittérítő neje, huszonkilenc éves korában, gyermekágyi láz következtében. Az elhunyt fiatal asszony édes atyja Walter Vilmos erdő­­mester a London melletti Lutton­ban s így Feinsilberné angol nő volt, míg férje török alattvaló, konstantinápolyi illetőségű. A korán sírbaszállt fiatal asszonyt ma délután négy órakor temették a malom­ utca 1. számú gyász­házból a budai külvárosi temetőbe a reformá­tus vallás szertartásai szerint, mely szertartást Horváth Antal pécsi református segédlelkész magyarul, Bóth József gyönki evangélikus lel­kész németül teljesítették. Mint megható ér­dekességet közöljük, hogy az egy napos cse­csemő, kinek világrajöttét Feinsilberné életével fizette meg, teljesen egészséges, életerős gyer­mek, ki vigaszául maradt itt a fájdalmában megtört özvegy férjnek. — (A Zsolnay-assoborra) a pécsi kereskedelmi- és iparkamarához érkezett ado­mányokról XXL kimutatás: A XX. kimutatás összege: 5537 kor. 86 fill. Drechsler Test­vérek, Pilsen 20 kor. Magenhaim József Pécs 10 kor. Erreth János ügyvéd, Pécs 20 kor. Dr. Erreth Lajos Pécs 100 kor. A pécsi ügy­védi kamara gyűjtőivén Gsigó János 10 kor., dr. Nick Alajos 5 kor., dr. Sey Ernő 1 kor., dr. Aronffy Rókus 3 kor., dr. Toldi Béla,­­dr. Bodó Aladár 5 —5 kor., Simonfffy János, dr. Lieber György, dr. Ferency László, dr. Kaufer Jenő, dr. Deutsch Antal 2—2 kor., dr. Fürst Győző 5 kor., dr. Kelemen Mózes, dr. Gellér Samu 2—2 kor., Nemes Vilmos 4 kor., dr. Székely Ede, dr. Darányi Ferenc 1—1 kor., Hinka László, Szaub­er Gusztáv 20—20 kor., dr. Vessel Manó 1 kor., dr. Egry Béla, dr. Zöld Sándor, dr. Leeb Károly, dr. Lauber Rezső 2—2 kor., összesen 103 kor. Főösszeg 5790 kor 86 fillér. — (Baleset az építkezésnél.­ Az a szinte hajmeresztő vakmerőség, melylyel leg­több esetben a gyakorlott ácsok munkáikat végzik a háztetőkön, a napokban majdnem életébe került egy Kopasz Ádáma nevű pécsi ácslegénynek. Kopasz Ádám — ugyanis — Peterden azzal volt elfoglalva, hogy Révész István, odavaló lakos udvarán egy felépült istálló tetőgerincén dolgozott s oly vakme­rően sietett felfelé a vékony léceken, hogy azok egyike az ácslegény lábai alatt összetört; Kopasz Ádám pedig a körülbelül négy méter magasból oly szerencsétlenül bukott alá, hogy egyik baloldali bordacsontja behorpadt. A sze­rencsétlenül járt ácslegényt most munkaadója lakásán ápolják.­­ (Rehabilitált lelkész.) A sik­lósi ev. ref. egyházközség presbitériuma fe­gyelmi eljárás megindítását kérte Szűcs Dániel lelkész ellen. Ügye most fordult elő a Har­kányban tartott egyházmegyei közgyűlésén, mely alkalommal az előadó és egyházmegyei ügyész meghallgatása után kimondotta a fe­gyelmi bíróság egyhangúlag, hogy fegyelmi vizsgálat elrendelésének helye nincs s a to­vábbi eljárást megszüntette. — (Rác Guszti itthon.) Rác Guszti, a mi közkedvelt cigányzenekarunknak prímása, ki a nyarat a Pons melletti Saint Groudban töltötte, onnan ma reggel hazaérkezett. — (Uj apat.) Mint értesülünk, a ki­rály Mayenheim József belvárosi plébánost a tordai apátság apátjává nevezte ki. E királyi kegy méltó kitüntetettet ért az uj apát-plébá­­nosban.­­ (Visszavont panasz.) A rendőr­kapitányságon történt. Megjelent egy csinos asszony, a­ki azonban már nem éppen fiatal. Ruhája kacér, szeme mosolygós, vakítóan fehér foga van. — Parancsol, nagyságos asszonyom? kér­dezte tőle a rendőrfogalmazó. — Panaszom van a cselédemre. — Lopott? — Igen, tartóztassa le. — Majd megidézzük. Az asszony lediktálta a címét, azután megkérdezte, hogy megvárhatja-e, a­míg a cselédet behozzák. — Hogyne, társasága csak kellemes lehet nekem. — Köszönöm a bókot. A rendőrfogalmazó egy óra hosszáig udvarolt az asszonynak s már a szerelmi val­lomásnál tartott, a mikor megérkezett a sivó­­ríró cseléd. — Most mondja meg édesem, pardon, nagyságos asszonyom, mit lopott ez a leány. — Nos? — Azt hiszem mellékes. . . — Okvetlenül szükséges tudnunk. — Nem . . . nem mondom meg . . . nem mondhatom meg. — Akkor sajnálom, de nem büntet­hetem meg a leányt. Visszavonja a panaszát? — Vissza. Az asszony sietve elbúcsúzott. A cseléd, már nem sírt, hanem kacagott.

Next