Pécsi Figyelő, 1900. október-december (28. évfolyam, 224-297. szám)
1900-10-02 / 224. szám
XXVIII. évfolyam. Pécs, 1900. október hó 2., kedd. 224.-ik szám Előfizetési érák : Egész évre • 20 kor. — fill. Félévre 10 »Negyedévre -5 » — » Egy hóra • • 1 » 70 » Egyes szám ára 8 fillér Kiadóhivatal: Mária-utca 1. sz. hol az előfizetések és a hirdetések elfogadtatnak.Pécsi Figyelő POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztői iroda: Mária-utca 1. sz. első emelet, hová a lapszellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratot vissza nem adunk. Munkácsy-ünnepély. Pécs, 1900. október 1. Városházunk tornyán tegnap a nemzeti lobogó és a város szineit viselő zászló hirdette, hogy városunk ünnepet ül. A régi Nepomuk-utcán, mely pár hét óta a Munkácsi Mihály-utca nevet viseli, minden házon nemzeti zászló lengett, jelezve, hogy az ünnep színhelye ez utca lesz. A Munkácsy Mihály-utcában áll az a ház a 31-dik szám alatt, melyben 1865- ben és 1867 ben az akkor még fiatal s pályája legelején álló Munkácsy (Lieb) Mihály lakott, a Beck-család rokoni vendégszeretetét élvezte. Itt már érezte, hogy nagyra van hivatva s itt lobbant lángra benne az isteni szikra, mely a világ legnevezetesebb festőjévé, Magyarországnak, büszkeségévé, az egész műveit világnak csodált zsenijévé tette. Ezt a házat emléktáblával jelöltette meg a jelenlegi tulajdonosa, Kindl József, kölcsönössegély-egyleti igazgató , városi törvényhatósági bizottsági tag. Elismerés illeti érte, s ez az elimerés nyilvánult abban a tegnapi szép ünnepélyben, melyet a város rendezett az emléktábla leleplezésekor. Délelőtt 11 órakor vonult fel az ünneplő közönség Kindl József háza elé, melynek falán lepel alatt állt az emléktábla, délszaki növényektől körülvéve. A menetet a Pécsi Dalárda tagjai nyitották meg s azután jött a polgármester vezetése alatt a városi Tanács, tisztviselői kar és képviselőtestület. Ott voltak Dragonescu Döme vezetése alatt a pénzügyigazgatóság tisztviselői ; Salamon József tanfelügyelő; Vasváry Gyula főkapitány ;Bolgár Kálmán anyakönyvi felügyelő; Kolnits Kamill, megyei főjegyző; a városi községi tanitótestület; a megyei tisztikarból többen s nagy előkelő közönség. Kindl József, mellén a Ferenc József rend lovagkeresztjével fogadta az érkezőket s a közönség elhelyezkedve az emléktábla előtt, megkezdődött az ünnepély. A Pécsi Dalárda a „Himnus”-t énekelte el s a közönség kalaplevéve énekelte a magyarok imádatát. Viajorossy Imre polgármester lépett, ekkor az emléktábla elé s a következő békédét mondotta : Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! A természet újra ébredésének szép ünnepén ez évben, május hó 1-én képzőművészetünk ege beborult, annak csodásán ragyogó csillaga lehullott s eltűnt a nagy Mindenség parányvilágába ! Nemzeti önérzetünk nagy büszkesége, a mi Munkácsynk, hazájától, nemzetétől távol idegenben és idegenek között Bonn melletti Endemchkies gyógyintézetében csak alig haladva meg férfikorának delét (56 éves volt), megszűnt élni. A szivek érzelmeit, az élet s a természet igazságait fürkésző szemei lezárultak s hazája és nemzetéért rajongói szive meghidegült örökre. Bárcsak bolygó csillag lenne, hogy visszatérésének reménye vigasztalhatná a magyar képzőművészetnek fájdalomtól sújtott Geniusat ! . . . Nincs már remény, már csak a múltak verőfénye, dicsősége ! — és ismerjük el, — nemzeti dicsőségünk mártyrja is, mert folytonos küzdés, ideg-és agysorvasztó lázas alkotási vágy és munkásság volt életfolyása mindig, míg szelleme ép volt. A halál ölelése reá már csak megváltás volt, — nemzetére azonban soha el nem enyészhető fájdalom, — hisz pótolhatlanul üresen marad művészi trónusa, mint azt a francia köztársaság hivatalos közlönyében már életében megjelent ezen hódolatteljes kritikai sorok is igazolják: dák ö modorának utánzói eredménytelen munkát végeznének, temperamentumának gazdag forrásaiból csak ö meríthet sikerrel ; Munkácsyt csak ö alkothat.« »Ha ősöket akarunk találni ennek a magyar festőnek, a művészi história családfáján a Rembrandti vonalon kell keresnünk . Sorsának igazi tragikuma, hogy a nagy szellemek, önzetlen szivek legnagyobb jutalmát örömét, boldogságát, fáradalmainak, példájának hatását az aggkor nyugalmas éveiben nem élvezhette; nemzetének nagy csapása pedig az, hogy ép akkor borult el lángelméje s hullott ki kezeiből a csodásan alkotó ecset, a midőn a világ elismerésének babéraival elhalmozott márhasan vágyott, egyedül nemzetének élni kívánt A nagy halott most már egészen a mienk, kifáradt teste a főváros sirkertjében sok jeleseink között nyert örök pihenőt s a sirhalma nemzeti ereklyénk. Ős városunk hazánk nagyjai iránt kegyeletben örök, s ezért törvényhatósági bizottságunk készségesen határozta el, hogy azt az utcát, a melyben ez a szerencsés ház van, ahol az ő szerető rokonai, a Reök nemes család körében 1865. és 1868. években huzamosabb ideig megpihent, viszontagságteljes életében sok örömöt, lelkesültséget s teremtő kedvet, ihlettséget merített, róla nevezze el, s ezt a házat emléktáblával is megjelöltesse. M. t. ünneplő közönség! Az emléktábla ezen ház tulajdonosa Kindl József ur nemeslelküségéből jött létre (Éljenzés) s díszíteni fogja ezt a házat mindenkoron ; de mielőtt az emléktáblán levő lepelt levonnék, igen rövid vázlatban a megboldogult nagy habosunk életviszontagságait feltüntetni el nem mulaszthatom. Született 1844 évi február hó 20-án, Munkácson, közel az égbetörő Kárpátok alján. Atyja, Lieb Leó Mihály sótiszt, anyja Reök Cecilia, nemes gondolkodású család ivadéka. Az öt becéző áldott jó anya ölelő karjai róla csakhamar lehanyatlottak, mostoha ridegsége alá került, sőt 1850. évben teljesen árvává lett testvérével együtt. A mostoha által elhagyott árvákon megkönyörültek a rokonok, s a „könyvekkel belső barátságot nem tartó“ csintalan kis Miska, a nőtlen, szigorúan következetes, de minden izében nemes gondolkodású és nagyműveltségű nagybátyja, Reök István ügyvéd védő szárnyai alá került, ki a hat éves Miskát otthonában, Békés Csabán minden lehető módon kiművelni iparkodott; ámde a midőn a fiú kópéságai, vágyának lehetőségét megtöröttnek vélte, belőle legalább becsületes iparost akart nevelni, ami abban az időben a nemes származású öreg urnák puritán gondolkodását s a valóban nemesítő munka iránti példaadó érzékét élénken tünteti fel. A könyvektől irtózó kis Miska eleintén szabó, de nemsokára nagybátyjának is megnyugvására minden áron asztalos akart lenni, így került Lányi Mihály békéscsabai asztalosmesterhez, aki ezen szavakkal fogadta műhelyébe : »Új fákból nehéz becsületes embert faragni! • Kezdte is ő a faragást a kis Miskán azonnal, s amily örömmel lépett ez a fúrásfaragás-gyalulás-színezés-fényezés hangos műhelyébe, a folytonosan reá utalt enyvmelegítés, festéktörés, mázolás, műhelyseprés s az idősb alkalmazottak durva tréfái, a volt úri iskolatársak és rokon női volt játszópajtásoknak iránta fájón tapasztalt lenézése azonban csakhamar nagy keserűséggel töltötték el szívét. Ezerszeresen megbánta, hogy nem követte a jó nagybácsi intő szavait, de önérzete nem engedte panaszkodni s maradt az, amire meggondolatlansága kárhoztatta. Végre 1858. év őszén elérte vágyának az időszerinti netovábbját — felszabadult és mesterlegénynyé lett. Az erős munka és a meleg étel nélküli életmód alatt leroskadt, a gyötrő láz dolgozni nem engedte és a büszke fiú kényszerült nagybácsija otthonát ismét igénybevenni. Itt halás szive minden asztalos munkát Van szerencsém a n. é. közönség b. tudomására adni, hogy hétfőn, azaz f. évi október hó 1-én este az újonnan — minden kenyeremmel berendezett 09"* Bel- és külföldi ZRINYI-kávéházat Horváti Pali közkedvelt zenekara közreműködése mellett megnyitom. napi es e lelátok Igyekezni fogó - ezen kávéháznak szolid alapon jó hirnevet szerezni s reménylem merem, hogy a n. é. közönség szives pártfogásában annál is inkább részesíteni fog, mert főtörekvésem oda fog irányulni, hogy pontos és jó kiszolgálás által az eddig is belém helyezett bizalomnak eleget tegyek. Megjegyzem még, hogy a n. 6. közönség szórakoztatására új Szeifert-féle tekeasztalt szereztem be. Szíves pártfogásért esd BÜTTNER JÓZSEF kávés.