Pécsi Figyelő, 1900. október-december (28. évfolyam, 224-297. szám)
1900-10-02 / 224. szám
A tegnapi vasárnapra ismét népgyülést hirdettek. S mivel az előző gyakori népgyűlések közepes látogatottságát fellendíteni akarták, Budapestről a központi szervezettől kértek a népgyülésre szónokot A központi pártvezetőségtől Bokányi Dezső is jelentette lejövetelét s a meghívókat is az ő beszéde jelzésével bocsájtották ki. A rendőrfőkapitány még szerdán tudomásul vette a népgyűlést kérelmező Pécs József és társa bejelentését, azonban a gyűlés helyéül nem a kért búzateret, hanem a gyár utca 7. számú egyleti helyiség udvarát engedélyezte. Elérkezvén a gyűlés napja, tegnap délelőtt odaszent az egybehivókhoz a főkapitány, hogy nem engedi meg, miszerint a gyűlésen akár vidéki, akár fővárosi kiküldött beszéljen, hivatkozván egy a Bánffy-éra alatt kiadott miniszteri rendeletre, mely megtiltotta annak idején, hogy a szocialista agitátorok elveik hirdetése végett a vidékre utazzanak. Pedig Budapestről nem is Bokányi Dezső jött le, hanem Králik Ferenc asztalos. Délután 3 órakor már megtelt a gyárutca 7. szám alatt munkás egyleti helyiség tágas udvara s 800—1000 ember szorongott egymás mellett. A hatósági intézkedést, hogy nem engednek vidéki küldöttet beszélni, nagy elkeseredéssel fogadtak s a hangulat izgatott s veszedelmes jelleget öltött. Délután fél négykor érkezett meg Schulz Ferenc rendőrkapitány, ki a népgyülés egybe hívóival előbb a főkapitányt kereste fel, s kijelentette, hogy a népgyűlést megkezdhetik, de idegennek nem lehet beszélni, mert akkor a gyűlést rögtön feloszlatja. S ami a népgyűlésen történt, az alább következik. Mondhatjuk azonban, hogy ezzel a tilalommal, mely előrántotta a gyűlölt Bánffyéra egy kényszerű rendeletét, olyan izgatottra fokozták a hallgatóság hangulatát, hogy csak a vezetőknek köszönhető, hogy zavargás nem lett s megint katonai karhatalommal nem kellett kiüríttetni az udvart, mint ezelőtt két esztendővel. Tagadhatatlan, hogy az a Bánffy által kiadott miniszteri rendelet még nem lett viszszavonva, tehát érvényben van. De mire való volt annak az utolsó órában való előrántása? Még ha az ismert agitátor, Bokányi Dezső érkezett volna le! ? De hát egy eddig még nemcsak nálunk, de általában a szocialista mozgalmak terén ismeretlen nevű Králik F. jött le. Vagy talán épen azért, mert ismeretlen volt Králik Ferenc, azért kellett ismét ez a nagy óvatosság!? S hogy ezzel hatóságunk mennyire tápot nyújtott ismét a jogtiprás, az elnyomás hangoztatására, mennyire lovat adott a jograblást hangoztatók alá, az kitűnt magán a népgyülésen, ahol bizony nem respektálták még a főkapitány rendreutasítását sem s azzal okolták meg egyedül, ha mégis engedelmeskedtek, hogy nem akarnak izgatni, eléggé izgat maga a hatóság. A népgyülés lefolyásáról tudósításunk a következő: A népgyülésre egybegyületeket fél négykor üdvözölte az egybehívók nevében Pécs József, miután a Kováts Antal rendőrbiztos kíséretében megjelent Schulz Ferenc rendőrkapitány kijelentette, hogy a gyűlésen idegen nem beszélhet, tehát Králik Ferenc sem. Pécs erre ajánlotta a népgyűlés elnökéül Králik Ferencet, amint zugó helyeslés követett. A rendőrkapitány azonban hivatkozva a rendeletre nem engedte meg Králiknak elnökké választását. Persze erre felzúgott a „gyalázat“ és ehhez hasonló kifejezések egész sora . Pécs József alig tudta a népet lecsendesíteni, alól van Klein Ödönt elnöknek és Greksa Józsefet jegyzőnek. Klein Ödön elfoglalván az elnöki széket bejelenti, hogy a hatóság nem engedte meg, hogy a mai népgyűlés szónoka Králik Ferenc beszéljen. Nem engedte meg azért, mert Králik idegen. Ezen az intézkedésen minden józan ember felháborodik. Ez ismét olyan jograblás, olyan . . . Schulz rendőrkapitány: Nyissa meg kérem a gyűlést és mást ne beszéljen. Klein Ödön kritika tárgyává tenni akarja ezt az intézkedést. Elnöki beszédet tart s ebben igenis arról a jogtalanságról, erről a törvénytelen tilalomról kritikát mondhat. Schulz rendőrkapitány : Rögtön megvonom a szót ! A nép zúgott, kiabált, követelte hogy Klein beszéljen tovább, aki azonban csendre intette őket és megnyitottnak jelentette ki a népgyűlést. Ha majd elnöki zárszavával él, akkor fogja összegezni a tapasztaltakat és — úgymond — tudni fogja, hogy elmondjon mindent, bármi történjék is ! S ezzel átadta a szót az első szónoknak, a ki persze, s a következő is, pécsi volt. Végh József volt az első szónok, a ki ismerete, hogy vérmesen, a népnek tetszőleg, annak szájaite szerint tud beszélni. Beszélt is úgy, hogy bizony, ha abból a veszedelmes tónusból alább nem hagy, nagy ribillió lett volna a vége. — Napirenden van a mai gyűlésen, tisztelt elvtársak, a jogegyenlőség, a szervezkedés és a sajtó. Látják önök a jogegyenlőséget ? ! Íme, ez a jogegyenlőség Magyarországon, hogy nem beszélhet a mai gyűlésünkön egy elvtársunk azért, mert vidéki, Kasits Péter és a néppárt, az mehet mindenfelé, hogy elveit hirdethesse. Nem jogegyenlőség ez, hanem jograblás és ez a zsarnokság, ez a bitangság megfosztja erejétől s ezért bocsánatot kér, ha most nem beszél úgy mint máskor. Hanem azért úgy beszélt, sőt erősebben még inkább a nép szajasze szerint. Úgy, hogy az időközben megjelent Rangha János őrmester kíséretében megjelent Vaszary Gyula főkapitány rászólt, és szómegvonással fenyegette akkor, mikor arról beszélt, hogy a kormány megtiltotta a kivándorlást. Végh a főkapitány felszólalására azzal felelt, hogy a főkapitány mindenesetre a gyűlés elnökéhez intézte szavait, s az majd figyelmezteti őt. Különben pedig csak most tudtam meg, hogy olyan rendelet is van Magyarországon, amely szerint a népnek még egy darab kenyeret sem szabad adni. S bármit idézzen is elő mai beszéde, kimondja, hogy ez nem jogegyenlőség, hanem jograblás. S beszédét ily hangon még vagy egy félóráig folytatta s végre szervezkedésre és a munka a sajtó pártolására buzdítván a hallgatóságot, átadta a szót a másik szónoknak. Horváth József szintén hasonló tónusban beszélt jograblásról és egyebekről, azt mondván, nem ők, hanem a rendőrség izgat olyan tilalmakkal mint a jelenlegi is Több szónok nem lévén Klein Ödön elnöki zárszóval élt. Kritikát joga van mondani a törvények és rendeletek felett. S mikor végzésileg kiküldetik valaki e népgyűlés vezetésére s itt a kiküldöttet maga a kiküldő — vagy talán még magasabban álló egyén — dezavuálja, ez flagráns arculcsapása a jognak, a törvények lábbal tiprása, ez az olyan . . . Vaszary Gyula főkapitány: Legyen szíves az én intézkedésemet kritika tárgyává nem tenni! Klein Ödön : Miután a főkapitány úr a hallgatóság köréből szólalt fel s azt mondja, intézkedéseit ne kritizáljam, úgy látom, ő akar beszélni. Hát ezennel átadom neki a szót. Tessék idejönni és itt fejtse ki nézeteit. Nagy derültség lett erre s a főkapitány kijelentette, hogy a hatóság intézkedéseit nem engedi bírálni s ha a szónok igy folytatja, rögtön megvonja tőle a szót. A nép azonban követelte, hogy Klein beszéljen s ismét csak annak köszönhető, hogy Klein lecsendesitette a felizgatott embereket hogy nem lett semmi zavargás. S beszédét, azzal fejezte be, hogy bejelentette, miszerint este a munkásképző egyletben felolvasást tart, s ezzel rendre s csendes szétoszlásra figyelmeztetvén a hallgatóságot, a gyűlést berekesztette. A nép pedig a munkás-induló éneklése mellett oszlott szét s ezzel félhat órakor végetért az izgalmas népgyülés. PÉCSI FIGYELŐ 1900. október 2 - i re k. Pécs, 1900. október 1. X. ur. X. urék itt vidéken három féle módon kezdenekszerepelni. Vagy kacérkodnak a hirlapirással. Vagy beiratkoznak némely egyletekbe. Vagy barátkoznak a huszártisztekkel s rendezik a szezon összes számba vehető négyeseit. X. ur a közélet számára való megszületésekor gyámoltalan, miként minden poronty. Tétova szemekkel nézdel szerte szét. Előtte összegomolyog a hivatali főnök, az ismerős előkelőségek, a protekcióképes jóbarátok, a jó partik és minden minden képe, ír, sétál, táncol, zsarozik, szervez, belép, kilép, intrikál és naivoskodik. Van valami sejtése arról, hogy ő akar. De, hogy mit, az még előtte alaktalan álomkép. Ám történik, hogy valami banketten X. ur titokszerü divinációval kivesz a zsebéből egy régi idő óta tartogatott finom szivart s egy hold kóros, de ekkor is előkelő mozdulattal megkínálja szomszédját, ki történetesen újságíró. A skriblernek a szivar pompásanszük. Akkor este mondjuk : a keresztény ifjak Exelsior dalköre tartja a bankettet. Másnap X. ur élvezettel, kéjjel olvassa, hogy ő az egyletnek a lelke, ő, aki különben ismert, fiatal, szimpatikus alakja a helyi társadalomnak. A szivar eldöntötte X. ur sorsát. A gyámoltalan poronty mesés rohamossággal kezd fejlődni. Hivatalában előlép. Az Exelsior alelnökké választja. Egyik lap kellemes 41-hymen-hírt közöl róla. A városatya választáson kap két szavazatot. Választmányi tag lesz a lövészeknél, tűzoltóknál, sakkörben s a jó ég tudja hol. Végig sétál vele a színtársulat primadonnája fényes délelőtt az utcán. S mindeme ténykedéseit nap-nap után feljegyzi az örökkévalóság számára az a pár skribler, »a kikkel jó barátságot tartani.« Csuda olcsóság a BÉKA boltban! IS őszi és téli piquet paplau, zsebkendők, frotir és damaszt törülközők, továbbá vászon, kanavász, chiffon és grádli meglepő olcsón, szép választék selymekben és női ruhaszövetekben, uj barchetek minden lehető sziliben és minőségben csak a békánál kapható olcsón. Irgalmasok-utca 10. sz. (Saját házban.)