Pécsi Figyelő, 1901. január-március (29. évfolyam, 1-75. szám)

1901-01-05 / 4. szám

2 ▼issza. Nem képez teljes és valóságos ki­vitelt Ausztriába a 9­46 millió korona értékű pamutáruk, a 6­73 millió korona értékű gyapjúszövetek, az 5­21 millió ko­rona értékű női ruházatok, a 4­73 millió korona értékű felsőbőr, a 278 millió ko­rona értékű talpbőr, a 370 millió korona értékű ékszeráruk, a 359 millió korona értékű selyemszövetek, a 3114 millió ko­rona értékű férfi ruházatok kivitele sem, mert ugyanezekből az árukból sokkal na­gyobb a behozatalunk Ausztriából, hisz a mi iparunk, mindezekből a cikkekből any­­nyira fejletlen, hogy még a belföldi szük­ségletet sem képes fedezni, nemhogy va­lóságos kiviteli eredményt lenne képes előállítani. A végeredmény mindezekből tehát az, hogy abból a 857 millió korona értékű kivitelből, a­melyet a hivatalos statisztika Ausztriában elhelyezettnek kimutat, egy nagyon jelentékeny kontingens éppenséggel nem szolgál a nemzeti vagyon gyarapítá­sára, mert ugyanazt sokkal drágábban megfizetve ismét visszahozzuk belföldi fo­gyasztásra. Ennek a kivitelnek a nevezetes csök­kenése tehát — mert hát teljesen el nem veszhetnék még a legádázabb vámháború esetén sem — éppen nem jelentene ránk nézve olyan jelentékeny nemzetgazdasági veszteséget, a­mely megokolttá tenné to­vábbra is a vámközösség gyarmati viszo­nyában való megmaradásunkat. Legfölebb az történnék, hogy azokat a nyerstermé­­nyeinket és félgyártmányainkat, a­melye­ket most Ausztriába kiviszünk, hogy aztán feldolgozva ismét visszavásároljuk, önálló gazdálkodás mellett idehaza dolgoznék fel s igy a mienk maradna a munkabér is, a melylyel most Ausztriának adózunk. ’ esett, a vármegy­e­g­ülés-termáiban tartja év­negyede közgyülését. Tárgysorozat: I. Évnegyedes jelentés : 1. A ispán ja­­leitőre az elmúlt évnegyedről. II. Kormányrendeletek. 2. Az állator­vosi közszolgálat államosításáról szóló 1900: XVII. t.-c. végreh­ajtása tárgyáb­an kia­dott föld­­mivelésügy miniszteri körrendelet. 3. A ma­­gánorvoslás díjazásának legkisebb mértékét peres esetekben a bíróság számára megálla­pító »Szabályzat” tárgyiban kiadott bilüg­­­miniszteri körrendelet. 4. A f­öldmivelésügyi m­. kir. minisztérium leirata a gazdasági mun­kás és cseléd segélypénztár intézményének elő­mozdítása tárgyában. III. Állandó választmány jelentései. 5. Kemény Verő és Társa budapesti cég kér­vénye a siklósi trinitasi törvényhatóság közút építéséből kifolyólag indított pernek egyezsé­gileg leendő elintézése iránt. 6 Alispán elő­terjesztése a kom­ány részéről a törvényho­zásnál javaslatba hozott rendkívüli közmunka költségek terhére a pécsváradi járásb­an végre­hajtandó útépítés tárgyában. 7. A vm. pén­zeinek 1901. évben való elhelyezésére pénz- 3 intézet kijelölése. (Névszerinti szavazás.) 8. A gyámpénztári tartalék-alap részére szállított 20 darab vászon bevonása iratdoboz 54 kor. árának a gyámpénztári tartalék­ alapból leendő megtérítése tárgyában. 9 A sásdi megyeház­nál felmerő­­ építési és javítási költségek fe­lének, vagyis 1177. kor. 27 fi­lérnek a vm. törzstőke és házi­pénztári tartalék alapból le­endő megtérítése tárgyában. 10. A baranya várm­egyei jegyzői egylet elnökének kérvénye az 1896-iki ezredévnek nyugdíjjogosultság szem­pontjából háromszoros beszámítása iránt. 11. Özv. Németh Vilmosné, nyugalmazott volt já­rási állatorvos nej­énak özvegyi nyugdíj és te­metkezési negyed iránti kérvénye. 12. Mérey Tivadar munkaképtelenné vált vármegyei ír­nok végkielégíté­se iránt tett nyugdíj választ­mányi előterjesztés. 13. Bernáth­ Mihály vár­megyei központi irodahuszárnak kegydjazás iránti kérvénye. 14 Özv. Hauptmann An­­drásné, volt átkaparó nejének kegydijazás iránti kérvénye. 15 A mezőgazdasági alap 1901. évi költségvetése. 16. Izsép község kép­­vis. testületének a reg. kárt. kötvény felhasz­nált ellenértékének megtérítése tárgyában ho­zott határozata. 17. Danaszekcső község utca­­kövezési ügye tárgyában hozott s megfelebb ]­zett képvis.­testületi határozata. 18. Árvaszék jelentése Bakó István és Mátyás szebényi la­kosok 345 kor. 14 fi­lár gyámpénztári tarto­zásának a tartalék alapból leendő felezése tárgyában. 19. A törvényhatósági b­zottság ál­tal az osztói körjegyzőséghez tartozó közsé­gek és a körjegyző között a községi fuva­rokra vonatkozólag kötött egyezség jóváha­gyása tárgyában 801/1909 kgy. sz. a. hozott határozatnak helyesb­­ése. 20. Horvít Herte­­lend községe végál a kártalanítási kötvényének beváltása tárgyába­­ hozott képviselte­tü­leti határozata. 21. Árvaszék jelentése néhai Hil­bert János és neje rekedt lakosok 45 Korona 28 fillér gyámpénztári tart­ozása m­ a tarta­lék alapból leendő fedezése tárgyába. 22. Gyál község vásári rendtartás, úgy h­elypénz­­díjszabás tárgyában hozott képviselőtestületi határozata. 23. Csikóstőttös. 24. Besence és 25. Abaliget községnek ingatlan átruházás tár­gyában tartott képviselő testületi határozatai. 26. Kereskedelemügyi miniszter rendelete a Mohácsi általános takarékpénztár és Mohácsi takarékpénztár részvénytársaság által a kézi zálogokra kölcsönadás biztosítása céljából biz­tosítéki összeg letétele s a szedhető kamatok s kölcsöndíjak összegének megállapítása tár­gyában. 27. Ivándárda község regale kárta­lanítása kötvény feloldása tárgyába hozott képv. testületi határozata. 28. Nagyközségekké alakult Gsuza és Sepse községek uj szervezési szabályrendeletének jóváhagyása. 29. Izsép község képviselőtestületének a költségelőirány­zat mikénti megalkotása iránt hozott határo­zata ellen beadott felebbezés tárgyában. 30. Izsép községnek 1901. évi megnehezményezett költségvetési előirányzata. 31. Lancsuk­­. 32. Kis-Kőszeg községnek 19­90. évi pótkölt­ségvetési előirányzatai. 33. Szent-László köz­ségben leírandó községi pótadók tárgyában. 34. Fazekas-Boda, Geresd, Maráza és Püspök- Lak községek pótadó tárgyában hozott hatá­rozatai. 36. Ille-Tettő) —, 37. Gordisa és — 38. Viszló községek 1900. évi pótköltségvetés előirányzatai. 39 Dráva-Szabolcs község 1899. évi bírói számadásra vonatkozó 571/1900. sz. közgyülési határozat kiigazítása. IV. Tiszti jelentések: 40. Arvaszék je­lentése 19­01. év I. felében alkalmazandó gyám­pénztári kamatkulcs tárgyában. V. Törvényhatóságok levelezései: 41. Sze­ben vármegye megkereső levele az uj bűnvádi nyomozási eljárásnál szükséges nyomtatványok és az előzetesen letartóztatottak élelmezési társaságból s a kapitányné házába szaladtam Dunyához. Egyszeribe el akartam neki mon­dani a mesét, fel akartam bátorítani, meg akartam vigasztalni, meg akartam csókolni kedves fejét. Mindezek az érzelmek kevered­­tek szivemben, mely nagyon dobogott és siet­tem hozzá a Dunyámhoz . . . VI. Le se ráztam magamról a havat, any­­nyira siettem. Nem hittem szemeimnek, a szó is torkomon akadt. Már a küszöbről lát­tam a végrehajtót és egy őrt. A hivatalnok, egy középkorú, szakállas ember, a szoba kö­zepén állt, iratcsomót tartott kezében s je­­gyezgetett valamit. Az őr egy csomó takarót, kendőt s egy tollvánkost tartott kezében. Márta kezeit tördelte egy sarokban és sirt, Dunya csak hidegen tekintett maga körül. Csak midőn Joszifra tekintettem, tudtam meg az egész dolgot. Szegény Joszif­ ott fe­küdt a puszta deszkákon. A másik ágy is üres volt, a ládában sem volt semmi, mindent összeszedett a végrehajtó és az őr. — Hagyjátok meg, az Istenre kérlek! — kérlelte őket Dunya s hangja fájdalmasan csengett. Hagyjátok ennek a betegnek a ked­véért ! Nem ! — hangzott a hivatalnok kemény szava. — Eleget vártunk. Rendőr vigye! Márta feljajdult. Joszif is felemelkedett. Márta térdre ereszkedett és keservesen sirt. Az őr kiment a folyosóra, utána a hiva­talnok, nemsokára kiment a kisértethez Dunya is. Én is utána mentem. A folyosón újból megszólalt Dunya, hangja rekedt volt s csodálatosan hangzott. — Hagyjátok holminkat, beteg bátyám kedvéért, hisz’ nincs neki min meghalni! Megrendítő szavak voltak. — Mondom: váltsa ki, — felelt durván a hivatalnok, aztán szelidebb hangon mondá: Gyere el és váltsd ki! — De mivel ? Hiszen nincs semmim, — jajdult fel Danya, — mivel ? A hivatalnok megfordult, szemei — ne­kem legalább úgy tetszett — különösen fény­­lettek. — Gyere el és váltsd ki! — szólt hal­kabban, aztán kiment az őrrel s maga után csapta be az ajtót Dunya egy fapadra rogyott. Soha sem éreztem magamat oly kicsiny­nek, oly tehetetlennek, mint akkor. Körülnéz­tem, mintha csodát várnék ... s az üres folyosóra bámultam. Semmit sem éreztem, semmit sem gondoltam, lélekzetem is elállt, — míg végre Dunya jaj-szava felriasztott ká­­bultságomból, összerezzentem és hozzásiettem. — Dunya, Dunya! — kezdem hívni. Rám se nézett. — Dunya, húgom, mi bajod? Ne félj, én vagyok itt. Ezembe jutottak anyám szavai s tovább folytattam. — Ne félj, megsegít az Isten ! Fájdalmasan tekintett rám­ s felsóhajtott — sóhajában benne volt lelkének összes ke­serűsége. Azután felkelt, rám támaszkodott egy kicsit s a szobába ment. Nem vettem le róla szememet. Az üres szoba közepén állt s maga körül nézett. Mindenütt óriási úr, — Dunya bátyjához sietett, megfogta annak száraz, te­hetetlen fejét s elkezdett zokogni, — az itt felejtett szentkép némán függött fölöttük. Márta is sirt, — szivemben is megmoz­dult valami, összeszoritotta torkomat s szemem megtelt könynyel. Dunya az ablakhoz lépett. Azt hittem, hogy valami titkos erő jött segítségére. Titok­ban letöröltem könyeimet, Dunyához léptem és megfogtam a kezét. Észrevettem, hogy reszketek. — Beteg vagy, mondá Dunya szárazon. — Nem vagyok beteg, — teleltem szo­morúan. Magához ölelt s én arcába néztem. De onnét sem olvashattam ki semmit, minden vonása nyugodt volt, mintha márványból lett volna. Csak a szeme volt merev, csodás, titkos fény égett benne,­­ mint annak az öreg szentnek a szemében. Megsimogatta fe­jemet , sírtam, annyira sajnáltam, megragad­tam kezét s arcomhoz szorítottam, ő gyorsan visszarántotta s bizonyos fájdalmas öngyülö­­lettel bólintott fejével . . . Furcsa érzelem vett rajtam erőt, érez- PÉCSI FIGYELŐ*" 1901. január 5.

Next