Pécsi Figyelő, 1901. január-március (29. évfolyam, 1-75. szám)
1901-01-05 / 4. szám
2 ▼issza. Nem képez teljes és valóságos kivitelt Ausztriába a 946 millió korona értékű pamutáruk, a 673 millió korona értékű gyapjúszövetek, az 521 millió korona értékű női ruházatok, a 473 millió korona értékű felsőbőr, a 278 millió korona értékű talpbőr, a 370 millió korona értékű ékszeráruk, a 359 millió korona értékű selyemszövetek, a 3114 millió korona értékű férfi ruházatok kivitele sem, mert ugyanezekből az árukból sokkal nagyobb a behozatalunk Ausztriából, hisz a mi iparunk, mindezekből a cikkekből anynyira fejletlen, hogy még a belföldi szükségletet sem képes fedezni, nemhogy valóságos kiviteli eredményt lenne képes előállítani. A végeredmény mindezekből tehát az, hogy abból a 857 millió korona értékű kivitelből, amelyet a hivatalos statisztika Ausztriában elhelyezettnek kimutat, egy nagyon jelentékeny kontingens éppenséggel nem szolgál a nemzeti vagyon gyarapítására, mert ugyanazt sokkal drágábban megfizetve ismét visszahozzuk belföldi fogyasztásra. Ennek a kivitelnek a nevezetes csökkenése tehát — mert hát teljesen el nem veszhetnék még a legádázabb vámháború esetén sem — éppen nem jelentene ránk nézve olyan jelentékeny nemzetgazdasági veszteséget, amely megokolttá tenné továbbra is a vámközösség gyarmati viszonyában való megmaradásunkat. Legfölebb az történnék, hogy azokat a nyersterményeinket és félgyártmányainkat, amelyeket most Ausztriába kiviszünk, hogy aztán feldolgozva ismét visszavásároljuk, önálló gazdálkodás mellett idehaza dolgoznék fel s igy a mienk maradna a munkabér is, a melylyel most Ausztriának adózunk. ’ esett, a vármegyegülés-termáiban tartja évnegyede közgyülését. Tárgysorozat: I. Évnegyedes jelentés : 1. A ispán jaleitőre az elmúlt évnegyedről. II. Kormányrendeletek. 2. Az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900: XVII. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott földmivelésügy miniszteri körrendelet. 3. A magánorvoslás díjazásának legkisebb mértékét peres esetekben a bíróság számára megállapító »Szabályzat” tárgyiban kiadott bilügminiszteri körrendelet. 4. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium leirata a gazdasági munkás és cseléd segélypénztár intézményének előmozdítása tárgyában. III. Állandó választmány jelentései. 5. Kemény Verő és Társa budapesti cég kérvénye a siklósi trinitasi törvényhatóság közút építéséből kifolyólag indított pernek egyezségileg leendő elintézése iránt. 6 Alispán előterjesztése a komány részéről a törvényhozásnál javaslatba hozott rendkívüli közmunka költségek terhére a pécsváradi járásban végrehajtandó útépítés tárgyában. 7. A vm. pénzeinek 1901. évben való elhelyezésére pénz- 3 intézet kijelölése. (Névszerinti szavazás.) 8. A gyámpénztári tartalék-alap részére szállított 20 darab vászon bevonása iratdoboz 54 kor. árának a gyámpénztári tartalék alapból leendő megtérítése tárgyában. 9 A sásdi megyeháznál felmerő építési és javítási költségek felének, vagyis 1177. kor. 27 filérnek a vm. törzstőke és házipénztári tartalék alapból leendő megtérítése tárgyában. 10. A baranya vármegyei jegyzői egylet elnökének kérvénye az 1896-iki ezredévnek nyugdíjjogosultság szempontjából háromszoros beszámítása iránt. 11. Özv. Németh Vilmosné, nyugalmazott volt járási állatorvos nejénak özvegyi nyugdíj és temetkezési negyed iránti kérvénye. 12. Mérey Tivadar munkaképtelenné vált vármegyei írnok végkielégítése iránt tett nyugdíj választmányi előterjesztés. 13. Bernáth Mihály vármegyei központi irodahuszárnak kegydjazás iránti kérvénye. 14 Özv. Hauptmann Andrásné, volt átkaparó nejének kegydijazás iránti kérvénye. 15 A mezőgazdasági alap 1901. évi költségvetése. 16. Izsép község képvis. testületének a reg. kárt. kötvény felhasznált ellenértékének megtérítése tárgyában hozott határozata. 17. Danaszekcső község utcakövezési ügye tárgyában hozott s megfelebb ]zett képvis.testületi határozata. 18. Árvaszék jelentése Bakó István és Mátyás szebényi lakosok 345 kor. 14 filár gyámpénztári tartozásának a tartalék alapból leendő felezése tárgyában. 19. A törvényhatósági bzottság által az osztói körjegyzőséghez tartozó községek és a körjegyző között a községi fuvarokra vonatkozólag kötött egyezség jóváhagyása tárgyában 801/1909 kgy. sz. a. hozott határozatnak helyesbése. 20. Horvít Hertelend községe végál a kártalanítási kötvényének beváltása tárgyába hozott képviseltetületi határozata. 21. Árvaszék jelentése néhai Hilbert János és neje rekedt lakosok 45 Korona 28 fillér gyámpénztári tartozása m a tartalék alapból leendő fedezése tárgyába. 22. Gyál község vásári rendtartás, úgy helypénzdíjszabás tárgyában hozott képviselőtestületi határozata. 23. Csikóstőttös. 24. Besence és 25. Abaliget községnek ingatlan átruházás tárgyában tartott képviselő testületi határozatai. 26. Kereskedelemügyi miniszter rendelete a Mohácsi általános takarékpénztár és Mohácsi takarékpénztár részvénytársaság által a kézi zálogokra kölcsönadás biztosítása céljából biztosítéki összeg letétele s a szedhető kamatok s kölcsöndíjak összegének megállapítása tárgyában. 27. Ivándárda község regale kártalanítása kötvény feloldása tárgyába hozott képv. testületi határozata. 28. Nagyközségekké alakult Gsuza és Sepse községek uj szervezési szabályrendeletének jóváhagyása. 29. Izsép község képviselőtestületének a költségelőirányzat mikénti megalkotása iránt hozott határozata ellen beadott felebbezés tárgyában. 30. Izsép községnek 1901. évi megnehezményezett költségvetési előirányzata. 31. Lancsuk. 32. Kis-Kőszeg községnek 1990. évi pótköltségvetési előirányzatai. 33. Szent-László községben leírandó községi pótadók tárgyában. 34. Fazekas-Boda, Geresd, Maráza és Püspök- Lak községek pótadó tárgyában hozott határozatai. 36. Ille-Tettő) —, 37. Gordisa és — 38. Viszló községek 1900. évi pótköltségvetés előirányzatai. 39 Dráva-Szabolcs község 1899. évi bírói számadásra vonatkozó 571/1900. sz. közgyülési határozat kiigazítása. IV. Tiszti jelentések: 40. Arvaszék jelentése 1901. év I. felében alkalmazandó gyámpénztári kamatkulcs tárgyában. V. Törvényhatóságok levelezései: 41. Szeben vármegye megkereső levele az uj bűnvádi nyomozási eljárásnál szükséges nyomtatványok és az előzetesen letartóztatottak élelmezési társaságból s a kapitányné házába szaladtam Dunyához. Egyszeribe el akartam neki mondani a mesét, fel akartam bátorítani, meg akartam vigasztalni, meg akartam csókolni kedves fejét. Mindezek az érzelmek keveredtek szivemben, mely nagyon dobogott és siettem hozzá a Dunyámhoz . . . VI. Le se ráztam magamról a havat, anynyira siettem. Nem hittem szemeimnek, a szó is torkomon akadt. Már a küszöbről láttam a végrehajtót és egy őrt. A hivatalnok, egy középkorú, szakállas ember, a szoba közepén állt, iratcsomót tartott kezében s jegyezgetett valamit. Az őr egy csomó takarót, kendőt s egy tollvánkost tartott kezében. Márta kezeit tördelte egy sarokban és sirt, Dunya csak hidegen tekintett maga körül. Csak midőn Joszifra tekintettem, tudtam meg az egész dolgot. Szegény Joszif ott feküdt a puszta deszkákon. A másik ágy is üres volt, a ládában sem volt semmi, mindent összeszedett a végrehajtó és az őr. — Hagyjátok meg, az Istenre kérlek! — kérlelte őket Dunya s hangja fájdalmasan csengett. Hagyjátok ennek a betegnek a kedvéért ! Nem ! — hangzott a hivatalnok kemény szava. — Eleget vártunk. Rendőr vigye! Márta feljajdult. Joszif is felemelkedett. Márta térdre ereszkedett és keservesen sirt. Az őr kiment a folyosóra, utána a hivatalnok, nemsokára kiment a kisértethez Dunya is. Én is utána mentem. A folyosón újból megszólalt Dunya, hangja rekedt volt s csodálatosan hangzott. — Hagyjátok holminkat, beteg bátyám kedvéért, hisz’ nincs neki min meghalni! Megrendítő szavak voltak. — Mondom: váltsa ki, — felelt durván a hivatalnok, aztán szelidebb hangon mondá: Gyere el és váltsd ki! — De mivel ? Hiszen nincs semmim, — jajdult fel Danya, — mivel ? A hivatalnok megfordult, szemei — nekem legalább úgy tetszett — különösen fénylettek. — Gyere el és váltsd ki! — szólt halkabban, aztán kiment az őrrel s maga után csapta be az ajtót Dunya egy fapadra rogyott. Soha sem éreztem magamat oly kicsinynek, oly tehetetlennek, mint akkor. Körülnéztem, mintha csodát várnék ... s az üres folyosóra bámultam. Semmit sem éreztem, semmit sem gondoltam, lélekzetem is elállt, — míg végre Dunya jaj-szava felriasztott kábultságomból, összerezzentem és hozzásiettem. — Dunya, Dunya! — kezdem hívni. Rám se nézett. — Dunya, húgom, mi bajod? Ne félj, én vagyok itt. Ezembe jutottak anyám szavai s tovább folytattam. — Ne félj, megsegít az Isten ! Fájdalmasan tekintett rám s felsóhajtott — sóhajában benne volt lelkének összes keserűsége. Azután felkelt, rám támaszkodott egy kicsit s a szobába ment. Nem vettem le róla szememet. Az üres szoba közepén állt s maga körül nézett. Mindenütt óriási úr, — Dunya bátyjához sietett, megfogta annak száraz, tehetetlen fejét s elkezdett zokogni, — az itt felejtett szentkép némán függött fölöttük. Márta is sirt, — szivemben is megmozdult valami, összeszoritotta torkomat s szemem megtelt könynyel. Dunya az ablakhoz lépett. Azt hittem, hogy valami titkos erő jött segítségére. Titokban letöröltem könyeimet, Dunyához léptem és megfogtam a kezét. Észrevettem, hogy reszketek. — Beteg vagy, mondá Dunya szárazon. — Nem vagyok beteg, — teleltem szomorúan. Magához ölelt s én arcába néztem. De onnét sem olvashattam ki semmit, minden vonása nyugodt volt, mintha márványból lett volna. Csak a szeme volt merev, csodás, titkos fény égett benne, mint annak az öreg szentnek a szemében. Megsimogatta fejemet , sírtam, annyira sajnáltam, megragadtam kezét s arcomhoz szorítottam, ő gyorsan visszarántotta s bizonyos fájdalmas öngyülölettel bólintott fejével . . . Furcsa érzelem vett rajtam erőt, érez- PÉCSI FIGYELŐ*" 1901. január 5.