Pécsi Figyelő, 1901. október-december (29. évfolyam, 225-300. szám)
1901-10-01 / 225. szám
- nek is valószínűleg előbb a kúria rostáján kell majd keresztül esni. A szocialisták állítottak fel jelölteket, de alig remélhetik, hogy ezek közül egy is mandátumhoz jusson, de mostani akciójuk nem hagyható figyelmen kívül, mert ez nagy hasznára lesz a szocialistáknak, ha az immár elodázhatatlan választási reform következtében szavazataik száma jelentősen meg fog szaporodni. Az ellenzéki pártok tehát a mondottak szerint megizmosodva fognak a parlamentbe jutni. Az újonan alakuló kormánypárt még mindig többséggel fog ugyan bírni, de nem hathat többé tömegével s ebben a többségben is erősen meg fog csappanni a leltári mamelukok száma, akik minden kormányt s a kormánynak minden tervét gépszerüen szolgálják. Képviselőválasztási mozgalmak. Pécs, 1901. szept. 30. Programmbeszéd — jelölt nélkül. A »Flóris Endre-párt« tegnap délután 3 órára a városi Tornacsarnokba nagy értekezletet hirdetett, melyen dr. Tompa Antal, Flórisék jelöltje, lett volna megtartandó programmbeszédét. Tompa Antaltól azonban délutáni 2 órakor sürgöny érkezett Flórishoz, melyben Tompa jelezte, hogy „nagy technikai akadályok“ miatt nem jöhet le Pécsre és felkérte Flórist, hogy ő mondaná el a nevében a programmbeszédet. A Tornacsarnokban alig jött össze pár száz ember délután 3 órára, akik közül sokan csalódva távoztak, mikor megtudták, hogy Tompa Antal dr. nincs ok. Még többen szökdöstek ki lassan kint a teremből dr. Flóris Endre beszéde alatt, aki ezzel nem törődve, jó egy órán át ismertette jelöltje programmját, minden áron lelkesedést akarván a hallgatóságba önteni. Ami persze nem igen sikerült, mert hát programmbeszéd — jelölt nélkül, az mégis egy kissé furcsa ! Különben a Flóris Endre dr. által a péntek esti gyülekezeten felolvasott megbízásra vonatkozólag ma Ceirják Ignác a következő nyilatkozatot küldte be hozzánk: »Tekintetes szerkesztő úr ! Kérem becses lapjában közzétenni, hogy a „Pécsi Figyelő“ által dr. Flóris Endre kérdőre vonat van, hogy kinek megbízásából járt el a párt kiküldötteként, ő egy levelet olvasott fel, hol mindjárt elsőnek nevez meg. Én pedig kijelentem, hogy én semmi néven nevezhető levelet Flóris Endrének alá nem írtam, sem semminemű utasítással nem szolgáltam. Tisztelettel maradtam : Czirják Ignác.« * Szocialisták népgyülése : A pécsi szociáldemokraták tegnap délelőtt a gyár utca 7. szám alatt népgyülést tartottak, melyen az általános választói jogról beszéltek és propagandát csináltak képviselőjelöltüknek, Kiss Károlynak. A népgyülésen Szikora Imre, Végh József és Szabó József beszéltek. Minden példás rendben folyté s a hallgatóság dél felé a jelölt éltetésével távozott a népgyülésről. * Ez is kortesfogás. A sásdi kerületből kaptunk egy gépírással irt levelet, melyben Weber Péter és Tóth Fölöp pártelnökök felszólítják az elvtársakat, hogy csatlakozzanak a »balpárti Geiger Gyula« zászlaja alá s figyelmeztetik őket, hogy különösen ügyeljenek, nehogy a fehértollasok előadásai a népet tévútra vezessék, mert ebben a kerületben a balpárti elveket mindig zöld tollas jelvény alatt hirdették, amilyen jelvénye a Geiger pártnak most is van. Hogy ezzel a korfelfogással mit akar elérni Geiger Gyula, aki csőd alatt állván, érvényesen meg sem választható képviselőnek, azt biztosan tudni nem lehet, de még az ő részéről is szerencsétlen gondolatnak tartjuk az ilyen korteskedést, mert azzal elárulja, hogy nem lévén képes a saját balpárti múltjára hivatkozni, kortesjelvényének régi balpártiságával akar hódítani, amely a sásdi kerületben már akkor balpárti jelvény volt, mikor Geiger uram még kormánypárt szekerét tolta. ' ' * Jeszenszky Ferenc visszalépett. Ma vettük a pécsváradi kerület függetlenségi és 48 as pártjának elnökétől a következő körlevelet : Körlevél a pécsváradi járás összes községeihez. Tudatom járásunk községeinek választó polgáraival, miszerint nagyságos Jeszenszky kezedet érinteni merészeltem. S te nem vontad ki ujjadat az enyéim közül. Ez felbátorított. Ekkor újra elmondtam, hogy szeretlek, mint ifjú lelkem szeretni tud s esedeztem, hogy mondd ki te is azt a világot magában rejtő egyetlen szót, hogy te is szeretsz engem. Te lesütötted szemed s nem mertél rám nézni sem, de azért kezedet az enyémben hagytad s szótlanul jöttél mellettem. Aztán én beszéltem neked szerelmemről. Hogy nem feleltél, már-már azt hittem, hogy megbántottalak vallomásommal s elkezdtelek kérlelni. S ekkor megszólaltál. Te is elfogult voltál. Halkan beszéltél, hogy alig hallottam, de anynyit mégis megértettem, hogy nem haragszol rám azért, mert meg mertem vallani, hogy szeretlek. — Hát szeret engem szintén Irma, mint én magát ? — Igen, szeretem . . . önkéntelenül megszorítottuk egymás kezét, arra nem is gondoltunk, hogy más is megláthatná. Mit törődtünk mi a sétáló közönséggel, az egész világgal. Kívülünk nem létezett más ránk nézve az egész világon. Boldogok voltunk s boldogságunkban megfeledkeztünk mindenkiről. Újra találkoztunk azzal az ifjú párral s azok ismét suttogva beszéltek. Egyszerre egymásra néztünk. Mi is elkezdtünk beszélgetni. Nem közönyös, banális dolgokról, hanem önmagunkról beszéltünk. Elmondtuk egymásnak, hogy már mióta szeretjük egymást, hogy rettegtünk attól a gondolattól már régebben, hogy esetleg a másik nem viszonozza a szerelmünket, hogy agódtunk s hogy imádkoztunk egymásért. Aztán félni kezdtél édesem, hogy a mama megtudja, hogy mi is szeretjük egymást, aztán esetleg nem tetszik neki s szétválaszt bennünket örökre. Akkor, akkor . . . itt ismét elhalgattunk. Én a halálra gondoltam s láttad ezt rajtam, közelebb jöttél hozzám s oly édes hangon szóltál, hogy az nem lehet, mert hiszen mamád szeret téged s nem akarhatja, hogy boldogtalan légy, már pedig, ha nem ad nekem, akkor te nagyon, — de nagyon boldogtalan lesz. Ugye igy mondtad nekem édesem s megnyugodtunk mindketten . . . Haza kellett mennünk. Elkísértelek. Az után a mamával beszélgettünk s a kapuban kezet csókoltam neked. Ez volt az első kézcsók, amit neked adtam s te kis kacsáddal megszorítottad kezemet. Mint szerettem volna akkor azt a kis kezet megtartani, hogy soha el sem eresztettem volna, mint szerettem volna csókkal elhalmozni azt a keskeny kis kezet s mint szerettem volna akkor rögtön megkérni kezedet . . . A kapu becsukódott, de én nem mentem el, oda álltam ablakod alá, hogy mégegyszer lássalak. S te kinyitottad ablakodat, s aggódva mondtad, hogy ha igazán szeretlek, menjek haza, mert megtalálok halni. És én haza mentem. A kávéház terraszán, mely mellett utam A dárdai kerületben tegnap fejezte be Herman Ottó körútját, amelyen dr. Péchy Károly, a kerület függetlenségi és 48-as Kossuth-pártjának elnöke kisérte. A kerület szinmagyar községeinek választópolgársága, mint egy ember Herman Ottó zászlóját követi, tömege döntő súlylyal bír akkor is, ha pótválasztásra kerül a sor. Itt öt jelölt versenyez, tehát Herman Otón kívül még négy. Ezek között Antal Gyula azt hirdeti, hogy Széll Kálmán küldötte, Kiss Emil hivatalos »Podmaniczky jelölt«, Majer Bála atyafisági s szabadelvű jelölt, végre Schwarz szocialista. Visszatetsző volt a kormánypárti sajtó lármája és színezése a »szabadelvüség« e vásári zajában. Dárdán a hivatalos Podmaniczkyhazavitt, jóbarátaim poharaztak. Hívtak. Nem mentem be. Azok élcelődtek utánam, de én nem törődtem vele. Te mondtad, hogy menjek haza, nem lett volna kincs, a mivel el tudtak volna tántorítani, attól, hogy szót tohadjak neked Királynőm voltál s nagy sóhajod parancs. Haza mentem s nem tudtam elaludni. Szörnyű melegem volt. Arcom egy tűz volt, homlokom izzadt s a négy falat szűknek találtam. Úgy éreztem, hogy boldogságom szétrepeszti szivemet, azt hittem, hogy meg kell tudnia az egész világnak, hogy szivedett megnyertem. De nem ! A világ nem értene meg, a modern világ nem hisz a szerelemben. Hát akkor hadd tudják meg jóbarátaim. Elijedtem e gondolattól. A pohár mellett kinevetik a tiszta szerelmet, pedig ez érzelem szent, mint az Isten, ki a szívbe plántálta azt. Óh hát nincs, kinek elmondhatnám boldogságomat ? ... A négy fal némán meredt rám ... A tornyokban tizenkettőt ütött az óra . . . Most már a másik nap kezdődik. Nem tudtam nyugodni. Kimentem az utcára s elmentem ismét ablakod alá, ott virrasztottam ablakod alatt, míg te édesen aludtál. Csendesen jártam, féltem, hogy megzavarom álmodat. Csak mikor a nap első sugarait küldé a földre, akkor mentem el ablakod alól haza, de aludni akkor sem tudtam. óh mi boldog voltam az éjjel ... 1 Kerek. V PÉCSI FIGYELŐ 1901. október 1. Ferenc ur, a függetlenségi és 48-as Kossuth párt jelöltje tekintettel arra, hogy a szentesitett tiszta választási törvény ellenére e járásban nyílt vesztegetés, izgatás és korrupció uralkodik; önzéstelen ha függetlenségi választókkal az absolut többséget el nem érheti, a jelöltségtől visszalépő mandátumot e kerületből elfogadni ezúttal nem hajlandó. Pécsvárad, 1901. szeptember 29-én. Göde Sándor pártelnök.* Brázay Kálmán körútja. Szeptember hó 29 én folytatta s fejezte be Brázay Kálmán, országgyűlési képviselőjelölt a szalántai kerületben körútját, mely alkalommal Németi, Pogány, Görcsöny, Pellérd, Keszü és Málom községeket látogatta meg. Mindenütt szép számú hallgatóság gyűlt egybe, hogy meghalgassák programmbeszédét. Görcsönyben számtalan csokor, sok koszoru díszítette kocsiját, midőn beért a faluba. Pellérden azonban még érdekesebb jelenetnek volt a nép szem és fültanuja. — Brázay Kálmán ugyanis, midőn programmbeszédét el akarta kezdeni, előállott főtisztelendő Molnár Márton a pellérdi hívők katholikus plébánosa, — s Brázay ellen beszédet akart tartani, — kezdvén pedig ezt a jó erkölcsökre való hivatkozással. Dacára azonban — mint már említettük — fényes kíséretének, beszédét folytatni nem tudta, sőt Vajay hívei zászlóikat, a községi harangozóét kivéve, mind bevonták. *