Pécsi Hírlap, 1887. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)

1887-09-04 / 71. szám

4 ___________PÉCSI HÍRLAP_____________ VIDÉK. — Bérmálás a vidéken. Dalánszky megyés püspök e hó 15-én a dombóvári egyházkerületbe utazik, hogy ott a még meg nem bérmáltakat a bérmálás szentségében részesítse. Mint halljuk, e kerületben már 10 év óta nem volt bérmálás és ez alkalommal nagy ünnepélyességekkel szándékoznak a püspököt fogadni. — Iskola — egy főpap nagylelkűsége folytán. Girk Alajos kanonok — mint értesülünk — eddigi áldozatkész tetteihez méltólag ismét nagylelkű cselekedetre határozta el magát. Velényben, Bagota és Velény, két szegény község számára iskolát építtet, mely czélra a község alkalmas helyet ajánlott föl ingyen. A tanítót a káptalan fogja díjazni s ugyancsak az fog kárpótlást nyújtani a szentkirályi tanítónak is az iskola nyitásával keze alól elkerülő tanulók után járó s most elmaradt fizetéséért. — A pécsi egyházmegyéből, Kiss Rezső Egerághról Éácz-Petrére, Rathmann Boldizsár Pellérdről Egerághra, Kienle József Tót-Kesziből Püspök-Lakra, Markovics Pál Eácz-Petréről Bogdására, Koch Jenő Bogdásáról Bükkösdre tétettek káplánokul. — Az utólag fölszentelt áldozatok a következőleg helyeztettek el: Ivánovics — Harkanovczéra (Slavonia), Takács — Tót-Keszire (Tolna) és Plank Kamil — Závodra (Tolna) vicariusnak. — Merénylő Körösláda. A Kaposvár és Dombóvár közötti vasúti vonalon utazott Kozma József fiatal ember, ki Budapestre készült s rengeteg nagy bőrösládát (alias „koffer“) vitt magával, a melyet a feje fölött levő polczra tett föl. Kényelmesen bóbiskolt az unalmas út közben a coupé padkáján; egyszerre csak nagyot zökkent a vonat s a rengeteg bőrösláda — valószínűleg szintén bóbiskolván — kizökkent a pisai toronybeli egyensúlyából s “egyenesen a bóbiskoló fiatal emberünk orrára kívánkozott. A nehéz láda olyan súlylyal esett a fiatal ember fejére, hogy annak az orrát betörte, a homlokát s az állát teljesen lehorzsolta s e mellett akkorát koppantott a fején, hogy a nagy-berki-i állomáson ájulva szedték ki a coupéból. Utasok vigyázzatok, nehogy hasonlóképen járjatok! — Zrínyi-ünnepély. A szigetvári olvasóegylet Zrínyi Miklós, a szigetvári hős elestének 321-ik évfordulója alkalmából e hó 6-án a saját kerti helyiségében fényes kivilágítás és tűzijáték mellett tánczestélyt rendez. A tisztajövedelem az egylet könytára javára fordittatik. — Hymen: Veres Gusztáv monostori vasúti hivatalnok eljegyezte Gareisz Ilona kisasszonyt, özv. Gareisz Józsefné leányát Baranyaváron. ezen törekvés a németprónai posztógyárnál, mely nem csak sima posztónemek gyártásával foglalkozik, hanem minden divatos és finom posztónemek gyártásában igen jelentékeny haladást tett, minek legjobb bizonyítékát az képezi, hogy számos megbízás a gyárat máris arra indította, hogy Budapesten raktárt alapítson s mely már tényleg meg is nyittatott. A magyar posztóiparban igen élénk tevékenység mutatkozik az iránt, hogy a beföldi szükségletet, melyért évenként 80 millió forint vándorol külföldre, — lehetőség szerint magának meghódítsa s igy a külföldi versenyt hazánkból kiszorítsa. Igen nagy mérvben mutatkozik FŐVÁROSI ÉS ORSZÁGOS HÍREK. — Nagy sikkasztás Nagy-Kanizsán. N.Kanizsán roppant föltünést keltett Löbl Miksa elfogatása, aki az ottani kisegítő egyletnél huszonöt év óta könyvelő volt. Löbl az egyletnél az utóbbi öt év alatt több mint húszezer forintnyi összeget sikkasztott. A bűntett azonban csak tegnap derült ki, amikor az utolsó öt évi befizetési ciklus lejártával a részvényesek kifizetésének kellett volna bekövetkeznie. A kifizetéseket ennek következtében egyelőre beszüntették, ami nagy elkeseredést és izgatottságot szült. A sikkasztást Löbl oly módon követte el, hogy átvett postaküldeményeket, de nem adta föl a czimzettnek, továbbá aláírásokat hamisított s azok alapján kölcsönöket vett föl. — Rablóvilág Somogyban. A betyárairól valamikor hires Somogy ismét beszéltet magáról. Talán a kultúra terén tett előrehaladása által? Óh nem. Ismét csak a betyárai által. Nemrégiben magában a székhelyen, Kaposvárott, az utczákon hajszoltak végig pár rablót, kik valóságos kis ostromállapotot improvizáltak a sok fegyverpuffogtatással. Most újabb hírek jönnek felénk Somogyból, melynek rengeteg erdőiben újra betyárok tanyáznak. Két bandáról szól a krónika. Az egyik három tagból, a másik hét tagból áll. Berzenczén, Gyékényesen s még sok helyen nyíltan garázdálkodnak, a rablások száma légió. Kegyetlenséget nem követtek ugyan el, de ahol pénzt s értékes tárgyakat találtak, elrabolták. Egy-egy vidéken csak pár óráig tartózkodnak, hogy nyomukat vesszék, s másnap már messzebb távolban jelentkeznek, mindig jól értesülve mindenről. A megye területén levő csendőrség jó része üldözésükben van, s igy vannak vidékek, hol ma csendőrség alig van. Ez okból az alispáni hivatal sürgősen fölirt, s legalább egy század katonát kért részint a csendőrség támogatására, részint az őrizetlen vidékeken a személy és vagyonbiztonság megőrzésére. 1887. szeptember 4-én. MŰVÉSZET ÉS IRODALOM. A „Segítség.“ A „Segítség“ emlék-album augusztus 20-ikára készült el s első példányai a szent-istvánnapi népünnepen bocsátattak forgalomba; a díszes mű nagy ivrét alakban jelent meg, összesen 44 oldalra terjedő tartalommal, melyet a színes kemény boríték 4 oldala 48 lapra egészít ki; a 3 frtos példányokhoz ezenkívül 4 oldalra terjedő zenemű-melléklet van csatolva. Az irodalmi közreműködők száma összesen 148-ra megy, akik közül 45-en adtak verses és 103-an prózai dolgozatot. A rajzok száma több mint 80-ra terjed, 75 művész munkája. Az albumot Rudolf trónörökös „Eperjes- Nagy-Károly-Toroczkó“ czimű közleménye nyitja meg, mely facsimilében van adva, egy lapon Stefánia főherczegnő rajzával, melyeket a Roskovics Ignácz által készített szép keretrajzok vesznek körül; a következő lapon József főherczeg buzdító szavait találjuk : „Néhány őszinte szó nagybirtokosainkhoz“ — vezérczikk a tűzoltás szervezése ügyében. Ezt követi Koburg Fülöp herczeg két czikke: „Egy ’szerencsés — és egy szerencsétlen vadászati nap,“ két érdekes leírás, két érdekes vadászatról. Az emlékalbum továbbá még a következőktől tartalmaz prózai dolgozatokat: A. Bajza Lenke („A részvét virága“ czimmel), Balázs Sándor („Holnap“ czimü beszély), Berzeviczy Albert (Az eperjesi „Széchenyi-körről“), Duka Tivadar („Ex Oriente lux“), Eötvös Károly („Segítség“ ez. Deák Ferencz-adoma), Fraknói Vilmos („I. Miksa császár és a magyar korona“), Hevesi Lajos („Az élet ösztöne“), Irányi Dániel („Bucsúzóm az eperjesi kollégiumtól 1840-ben“), Jókai Mór („Mátyás király forrása“ történeti beszély), Király Pál („A bolond úr“ czimmel), Lukács Béla („Toroczkó“), Molnár Antal („Az erdélyi nemzeti fejedelemség bölcsőjénél“), Pulszky Ferencz („Az eperjesi kollégium“), Hónai Horváth Jenő („Eperjes katonai fontossága“), Rónay Jáczint („Töredék Naplójából, Kerényi Frigyes levelével“), Szádeczky Lajos („Tűz-víz között”) Székely József („Székelykő“), Szendrei János („Múltak emléke“), Szilágyi Sándor („Visszaemlékezés"), gr Teleki Sándor („Emlékezés Garibaldi hadjáratából"), Trefort Ágoston („Vezéreszmék 11), Vágó Pál (,,A népfölkelő önérzete"), Wohl Janka és Stephania („Tűz és víz"), gróf Zichy Jenő („Levél Jókai Mórhoz"). Továbbá emléksorokat és rövidebb dolgozatokat közöl az album a következőkről: Abonyi Lajos, Albrecht-Lorenz Jozefa, Asbóth János, Ábray Károly, Ágai Adolf („Borsszemek“ czim alatt), Ballagi Mór, Bartal Antal, Bartalus István, Bedő Albert, Beöthy Zsolt („Az égben" czim alatt), Berczik Árpád, G. Büttner Júlia („Rózsa és nemes gyopár"), B. Büttner Lina („Gondolatok"), Csávolszky Lajos, Csernátony Lajos, Csukásai József, Degré Alajos, Dengi János, báró Eötvös Loránd, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Feszty Árpád, Gyarmathy Zsigáné, György Aladár, György Endre, Hadzsics Antal, dr. Haynald Lajos bibornok-érsek, Hegedűs Sándor, Herman Ottó, Hevesi József, Hoitsy Pál, Hunfalvy János, dr. Ilosvay Lajos, Justh Zsigmond, dr. Kármán Mór, Keleti Gusztáv, Keleti Károly, dr. Krenner József, gr. Kuun Géza, Kvassay Ede, Lanka Gusztáv, László Mihály, Marczali Henrik, Moldován Gergely, báró Orczy Béla miniszter, Pauler Gyula, Pór Antal (Tompa Mihály egyik legutolsó kiadatlan kéziratát közli), báró Radvánszky Béla, Rákosi Jenő („Elemek harcza" czim alatt), Roditzky Jenő, Rónaky Kálmán, Schvarcz Gyula, Simonffy Kálmán, dr. Stoczek József, Strausz Adolf („Bosnyák közmondások"), Szilágyi István („Arab jeles mondatok"), Szily Kálmán, id. Szinnyei József, Szűry Dénes, Than Károly, Tisza Kálmán miniszterelnök, gr. Tisza Lajos, Torma Károly, K. Tóth Kálmán, Vadnai Károly, Vajda Viktor, Vajkai Károly (Véka Lajos), Vaszary Kolos főapát, Vámbéry Ármin, Volf György, Wagner László, Wartha Vincze, gr. Zichy Ágost, Zsilinszky Mihály, a gróf, midőn a ház kapuszíne alá léptek, remegő hangon csak egy pillanatnyi türelemre kérte s azután eltűnt az udvar hátterében. — Azt hiszem jól tettem, hogy nem mentem vele — szólt Agapito magában. — Mert az mindig kinos látvány, ha az atya gyermekétől, — a kinek az anyját megölte — búcsúzik, hogy tőle azután a börtön falai közé távozzék ! Ah, mily hatalmas szavakat hozhat föl itt a szónok a törvényszéki teremben: „Férjbecsület, megtört atyai szív!" Mily kitűnő „Schlagvortok“ melyek gyújtó hatásukat nem téveszthetik ! Köszönet neked, kávéházi barátom, hogy őt hozzám utasítod! — Alapjában — folytatá tovább magában — nem is lehetne neki vétkül fölróni, ha rajta ütött a feleségén és ő nem is akarta őt megölni : a szúrás szerencsétlenül esett meg.......... Ha visszatér, azalatt, mig a törvényszékhez megyünk, pontos fölvilágositást kérek tőle e felől! Istenem, mi mindent nem tesz az ember, ha megcsalva tudja magát. Itt megszűnik az ember ember lenni. Hogy a községi titkárt nem bántotta, természetesnek találom, mert csak a nő a vétkes; a férfi épen olyan mint a vadász, aki a vadért oda megy, ahol az föltalálható! Teringettét sokkal tovább maradott benn mint gondolom! Mily jelenet játszódhatott le az udvar hátterében, az első emeleten? . . Szegény atya! .... Oh, mily bölcsen cselekedtem, — folytatá tovább magánbeszédjét — hogy meg nem nősültem! Midőn egyszer barátaim kérdeztek: „Igaz, hogy megnősülsz?“ Egész helyesen felelem nekik : „Megnősülök — és vájjon kinek a nejét venném el??‘‘ — — — A gróf még mindig nem jön! — — Uram Isten, de soká elmarad! Körültekintek egy kissé. Az udvar felé ment, fölnézett a magasba s itt úgy tetszett neki, mintha csakugyan hallaná egy csecsemő kiáltozásait, s ugyanakkor fájdalmas hangokat, melyek csakis férfiútól származhattak. — Szegény atya! Miután a gróf még mindig nem jött, egészen az udvar hátterébe ment, keresztül ment a folyosón, ahová a grófot is előbb belépni látta, innen rövid lépcsőhöz ért, a melyen fölkapaszkodva újból rövid folyosóra bukkant s az az első emeleti lépcső első fokához ért. Itt azonban újra egy kapu előtt találta magát, mely a San Tomaro utczára nyilt, mely a Garibaldi utczával szöget képezett. — Mi ez? Teljesen megzavarva újból lefutott a lépcsőkön, átment a folyosón, — mely más lépcsőre már nem vezetett — s újból az udvarra ért, a hol ismét föltekintett a magasba, végre belépett a házmesterhez, hogy ott egy asszony felől kérdezősködjék, ki gyermeket szoptat s az udvar hátterében az első emeleten kell laknia. A házmester meg sem érte, miután a háttérben éppen senki sem lakott, amit azonban Agapito nem akart elhinni, mire a házmester becsapta az orra előtt az ajtót. Most ébredt föl benne a gyanú — a gróf talán már fogságban lesz. A törvényszékhez szaladt tehát, beszélt ott az asszonygyilkosról, szopós csecsemőről, a csábító községi titkárról , a dajkáról-------és igen kevés hiányzott ahhoz, hogy nem őt tartották fogva mint asszonygyilkost, vagy mint sült bolondot. Egészen elkábult a feje. A törvényszéktől kijövet, a Macchiavelli kávéházbeli barátjával találkozott, akire a gróf hivatkozott és Agapitó elbeszélte neki a történteket. — Mit? — szólt nevetve jó barát — én ajánlottam volna neked valakit? Nem emlékezem reá. Épp’ úgy azt is megmondhatom neked, hogy egész Rivarolóban — ezt pedig biztosan tudom, mert úgy vagyok ott, mint odahaza — nincs Delmonte nevű gróf .... — Micsoda? Hisz akkor én csalónak a kezeibe estem! — A „golyhóban“ (Goffo) nyerted a pénzt, épp’ oly golyhó módra veszitéd is el. Vigasztalódjál ! De Agapito nem vigasztalódott, ellenkezőleg elájult; barátja a karjaiba fogta föl s a legközelebbi kórházba vitte, ahol csakhamar magához tért. Mikor fölült az ágyában, megtört tekintettel nézett maga elé s ezt nyöszörögte: — Az első kliens! Ezt sem fogom elfelejteni ! Ford. : Halmágyi Gyula.