Pécsi Hírlap, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-02-23 / 16. szám
II. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egy hóra . . . — „ 50 „ Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám, Pécs, 1888. február 23-án. (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.Pécsi Hírlap Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és vasárnap. 16-ik szám. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Deák-utca 2-ik uíj, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Egyes számok kaphatók: Böhm Manó (fő-utcza), Weidinger N. utóda Dómján I. (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József (ferencziek-utczája) papir és könyvkereskedéseiben, ifj. Rézbányay János fűszerkereskedésében (Szigeti országút), a dohány főtőzsdében (főntera) és a vasúti tőzsdében. Mindezen helyeken előfizetések is elfogadtatnak. Úszik a vízvezeték. Másról sem beszélnek most a város szóvivő emberei, mint a létesítendő vízvezetékről. Tárgyalják fönt a városházán, tárgyalják a kávéházakban, a vendéglőkben, utczasarkokon. Vízvezeték mindenütt! Oroszország, Bismark, Andrássy, hármasszövetség — sutban feküsznek. A bor anyja — a vízzel kokettirozik. Úgy áll a dolog, hogy hosszú-hosszú évek során át türelmesen és türelmetlenül vártuk, óhajtottuk, kértük, követeltük a vízvezetéket, mely hivatva keud sok — nagyon sok mizériának véget vetni. Elelaludt néha e jámbor kívánság, aztán ismét föl-fölvetette a szemét. Utoljára aztán, mikor már belefáradt a város a kaszárnyák, barakkok, iskolák meg uszodák építésébe s mikor már a régi cserép viz vezetők is annyira elnyomorodtak, hogy sehogy sem lehetett rájuk fogni, hogy „ejt kihúzzák azok még vagy tiz esztendeig“ — akkor elővették a sokat emlegetett eszmét s rádarálták magukat, hogy no most megpróbálunk újat csinálni. Hát meg is próbálták. Nagy bizottság, kis bizottság — öt esztendő. Megfogták Schwarzot, a bécsi vállalkozót; az megvizsgált mindent kívül-belül s rámondta, hogy meglesz — 400 ezer forintért. Megcsinálták a tervezetet, megcsinálták a szerződést is. Csak alá kellene írni s két év múlva lenne vízvezetékünk. Igen ám, ha az csak úgy menne. A tervezetet s a költségvetést fölülvizsgálta több szakember s azt mondta rá, hogy azt legalább is 50 ezer forinttal olcsóbban lehetne megcsinálni. Ezen aztán megakadtak a város atyái s az ő közvetítésükkel a dolog iránt érdeklődő közönség. Olcsóbban is keresztül lehetne vinni! De hátha egyáltalában nem idegen emberrel csináltatnák a dolgot, hanem helybeli iparosok is meg tudnák azt épúgy teremteni? — Ez lett az előbbi hullámverésnek a második gyűrűje. Ahol már két ilyen erős hullámcsapás suhan végig az előbb nyugodt tenger sima felületén, ott már a vihar is közel van. Az előszele legalább itt, csapkod már a fülünk mellett. A város nagy iparosai s vállalkozó szellemű pénzemberei körében mind sűrűbben s mind erősebben kezdik hangoztatni, hogy nem volt helyes az ily nagy összegbe menő vállalkozásnál mellőzni a szokásos árlejtés kihirdetését. A mozgalom indítói és vezetői többszöri meghányás-vetés után arra az eredményre jutottak, hogy nemcsak ők is meg tudnák a vízvezetéket csinálni úgy ahogy az a bécsi Schwarz, hanem olcsóbban is elő tudják állítani mint az a bécsi Schwarz. Igaz — mert szakemberek megegyező állítása az — hogy azt a vízművet, olcsóbbért is meg lehet teremteni s hogy az a bécsi vállalkozó megnyomta kissé a krétáját, amit természetesnek is találunk, mert nem minden esztendőben foghat meg egy várost vízvezetéket csinálni.Tehát a magas ár ellen való zúgolódás oka evidens. Udvariasságból még azt is elhisszük, ha nagyon erőltetik a dolgot, hogy helybeli vállalkozó is keresztül tudja vinni a munkálatot az igényeknek és követelményeknek teljesen megfelelőleg, — habár több, sokkal kisebb műnél mindig az ellenkezőt kellett sajnosan tapasztalnunk, ami azonban nem annyira a helybeli vállalkozók, mint a felügyelő és tervkészítő hatóság hibája. Csak azt az egyet nem hisszük el, hogy ezzel a manőverrel már készen volna a vízvezeték, amely — ha nedves is — égető dolog kezd lenni. Csak azt nem hisszük el, hogy igy hamar, legalább is oly hamar, mint ahogy már a küszöbön állott az ügy, végezhetünk egyik legnagyobb házi bajunkkal. Pedig a dolog sürgős és nagyon, de nagyon rostálni tudjuk azt a fölfogást, hogy „ha eddig tudtunk várni, várhatunk még vagy 5 esztendőt.“ A régi vizvezeték csapni való azzal együtt, a kin múlott, hogy még eddig sem csaphattuk ki. Az új vizvezeték ügyének lassítása hátráltatja a város általános köveztetését s ezzel együtt a köztisztaságot, az utczák rendezését, a külső csinosságot, a „sárfészek“ czimtől való szabadulhatást, a tűzbiztonsági állapot jobb karba hozatalát stb. stb. egy sereg olyan tényezőt, amelyek első közrehatói annak, hogy városunk azzá is lehessen, aminek czimezgetni szeretjük : nagy várossá. Hozzájárulunk amaz általános rosszaláshoz, mely az árlejtés mellőzése miatt közszólammá lett; de gyámoltalanságnak tartjuk azt a negligentiát, melylyel eddig A „Pécsi Hírlapi tárczája. Gyermekek hajdan és most. — Zala Emiltől. — Vidékről jösz, Ninon, kis menyecském, igazi nyári tartózkodásból, ahol illatos a fű és tág a látkör. Nem vagy együgyű, hogy divatos fürdőbe menj, ahol ugyanaz a környezeted van és életmódod, mint a nagy városban. Puha fészket szemeltél ki magadnak Burgundiában, fehér házikót, amely a fák közé van rejtve. Itt nyaralsz a friss és egészséges levegőben. S ha ilyenkor néha egy-két napra a városba jösz, barátnőid meg vannak lepve prezáidtól, amelyek olyan frissek, mint a reggeli szellő, s pirosabbak, mint a későnérő alma. Ajkad olyan édes, fogadni mernék, hogy csak tegnap ettél cseresznyét. Ez onnan van, mivel nem vagy divatbábu, amely a tövisektől s a darazsaktól fél. Bátran jársz kelsz a napban, s jól tudod, hogy a nyakad fénylik, mint a borostyán; végig szaladsz a mezőn egyszerű vászonruhádban és nagy kalappal fejecskéden, akár csak egy igazi paraszt asszony, a mező és rét jó barátnője. A gyümölcsöt magad téped a fáról, hevülten és telve jó kedvvel térsz vissza hajlékodba, büszke vagy a rózsaszínű karózokra, melyeket a tövisek kacsóidon ejtettek. Mit csinálsz majd deczemberben? Semmit! Unatkozni fogsz, mert nem vagy divathölgy. Emlékszel még, mikor egy este bálba vezettelek ? Vállaid meztelenek voltak, s te reszkettél a kocsiban. A teremben nagyon forró volt, a csillár vakító fényt árasztott s te elővigyázatból nem tánczoltál, hanem a legyező mögé rejted ásításodat. Mikor hazajöttünk, hervadt bokrétádra mutatva így szóltál hozzám: — Nézd e virágokat, meghalnék, miként ők, ha e forró légkörben élnem kellene. Szép tavaszom, hol vagy ? Nem megyünk többé bálba, Ninon, itthon maradunk kedves kandallónk mellett. Szeretni fogjuk egymást, s ez lesz legjobb szórakozásunk. Emlékszem, mit szóltál egy nap hozzám: „Igazán, mi nők nagyon henye életet folytatunk!“ E szavak megmaradtak emlékezetemben. A férfi magához ragadta az egész hasznos munkát s nektek csak a veszélyes álmodozást hagyta meg. Miért is gondolkozzék az ember, ha egész napon át köt, vagy himet. Légvárakat építenek a nők, elszunyadnak mellette, mint Csipkerózsa királykisasszony abban a reményben, hogy az első arra járó lovag csókja föl fogja ébreszteni. Atyám derék ember volt, aki otthon neveltetett, — így mutattad be magadat nekem, — nem jártam egy iskolába azokkal a csinos bábukkal, akik a neveldében imakönyvükbe rejtegetik a hadnagyocskák leveleit. Figyelmeztetlek arra, hogy nem tanultam soha hajlongni; ha köszöntök, egészen természetes módon teszem azt. Tánczmesterem nem oktatott arra, hogyan kell a szemeket lesütni, mosolyogni s az arczczal hazudni. Tökéletesen járatlan vagyok azon kaczér magaviseletben, mely a mai leánynevelés javarészét képezi. Szabadon nőttem föl, mint egy erőteljes növény s ez az oka, hogy a párisi levegőben csaknem megfulladok. Nem rég egy tavaszi napon a Tuilleriákban egy gesztenyefa árnyékában ültem. A kert majdnem egészen üres volt, csupán néhány hölgy ült ott egy csoportban, kézi munkával elfoglalva s gyermekek játszottak, közben hangos nevető