Pécsi Hírlap, 1888. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1888-12-02 / 97. szám

1888. deczember 2 án. __________PÉCSI HÍRLAP.____________ ben fölmerülnek; a discussioknak azonban nincs hivatalos színezetük, hanem a mint a hangulat magával hozza, a szerint bonyolítják le a föl­vetett théma megbeszélését. Ha nem is alap­szabályok szerint formulázzák Ügyvédjelöltjeink e nem hivatalos körüket, az a lényegében mit sem változtat a dolgon; a terv azért jó, egész­séges, sőt annak keresztül vitele társadalmi szempontból szükséges is s mi hisszük, hogy a mi igazi „jogászaink“ eme kedélyes estéken, melyek bizonyára sűrűn látogatottak lesznek, a társas szellemet meg fogják teremteni s e mel­lett a szakkérdések sem málnak szét a boros poharak olvasztó nedűjében. — Takarékpénztár Mágocson. Halvax Já­nos mágocsi plébános kezdeményezésére több kisebb-nagyobb tőkepénzes takarékpénztár ala­pítását tervezi. A részvénytőke 50,000 frtot tenne ki, mely összeg azonban még nincs össze­teremtve. Mágocson már létezik egy ilyen pénz­intézet, a „Kölcsönsegélyző egylet,“ mely jól prosperál. — A míibor-gyártás ellen. A képviselőház tagjai közül nagyon sokan, kik maguk is bor­termelők vagy bortermelő vidékek képviselői, m­­ozgalmat indítottak a műbor­gyártás ellen. E hó 29-én a képviselőház egyik szakosztályában népes értekezletre gyűltek össze, melyben min­den párt képviselve volt. Hosszú vita után el­határozták, hogy küldöttséget menesztenek a kereskedelmi miniszterhez, mely kérni fogja, hogy vonja vissza a képviselőház elé terjesz­tett törvényjavaslatot a műbőr gyártásáról és terjes­szen oly javaslatot a ház elé, mely föl­tétlenül eltiltja a műbőr gyártását. — Horváth Feri, a közföltünést keltő na­turalista hegedűművész, ki pár napja városunk­ban tart szolo­banversenyeket, ma vasárnap dél­után a „Bedő“-kávéházban, a este a „Mátyás király“ vendéglőben produkálja magát. A nem közönséges technikai jártassággal, mondhatni virtuozitással játszó hegedűs melegséggel, érzés­sel adja elő zamatos magyar nótáit s ezek közt különösen a Bihari-féle ábrándokat, melyek ma már kivesző félben vannak czigány zene­karainknál. Csak az a kár, hogy nem igen akad hallgatója s nagyon kis kör élvezi estén­ként briliáns játékát, mely megérdemelné, hogy nagyobb közönség gyönyörködjék benne. — Rendőri hírek. Lipik Tivadar 26 éves géplakatos, ki a vasúti gépműhelyben van al­kalmazásban, nemrég került ki a kórházból, hol szívbaja miatt ápoltatott. Pénteken éjjel a vasúti gépműhely őrizetére rendeltetett ki több társával, kikkel részt vett a borozásban, holott a kórházból a borivás eltiltásával bocsátották el. Borozás közben megrohanta régi szívbaja s vért hányt. Egyik társa a rendőrséghez szaladt emberekért s a rendőrség elszállította a kór­házba.­­ Egy éves önkéntességre jogosító tan­folyamban részesülhetnek mindazon helybeli vagy vidéki művelt fiatal emberek, kik az egy éves önkéntességre jogosító vizsgálatot letenni óhajt­ják. A tanfolyam-adó, ki már itt és más he­lyeken is többeket sikerrel készített elő s ki a vizsgálatot képező tárgyak mindenikéből a „hi­vatalos“ tananyagot kezei között lírj­a, azon helyzetben van, hogy az oly helybeli fiatal em­bereket, kik a középtanodák négy alsó osztá­lyának tárgyaiban jártasak, rövid három hónap alatt — még a vidékieket, kik a tanfolyamot köz­vetlen nem hallgathatják, már­is sikeresnek bizonyult levelezés útján — előkészítheti. Bővebb fölvilágositást ad a szerkesztőség. — Kimutatás a pécsi jótékony nőegylet által 1888. november hó 24-én rendezett thea estély bevételeiről és kiadásairól. Az összes be­vétel (25 írt adománynyal és 2 írt 60 kr. fö­­lülfizetéssel együtt) 160 frt 54 kr. Kiadás­a 111 írt 83 kr. Maradt tiszta jövedelem 48 frt 71 kr. Adományok: Cseh Kövér Anna úrnő 10 frt, báró Majthényi Amália és Csera-Sauska Mari úrnők 5—5 frt, Erreth Teréz úrnő 3 frt, Lau­­ber Rei8őné úrnő 2 frt. Összesen 25 frt. Fölülfizetések: Cseh Bertalan és ifjú Preindl urak 1—1 frt, N. N. úrnő 60 kr., öös­szesen 2 frt 60 kr. Pécsett, 1888. november hó 29-én. Magyarly Róza alelnök. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK.­ ­ Ne bántsd a rendőrt! Még tavaly szep­temberben, midőn özv. Koszttsné temetése volt történt, hogy J­o­z­i­p­o­v­i­c­s György pécsi bosnyák fuvaros a temetés előtt menő rendőr fölhívására nem akart kocsijával megállani s a menetnek kitérni, hanem a fajával veleszületett brutális erőszakoskodásával és hányivetiségével ellene szegült; a rendőr erre megfogta a lovak kantárszárát s el akarta fordítani a kocsit az útból, mire Jozipovics leugrott a kocsiról s ha­talmas utczai verekedést improvizált, közvetlen a temetés előtt, miközben több ízben derekasan végig vágott a rendőrön. Jozipovics hatósági közeg elleni erőszak vétsége miatt bűnfenyitő eljárás alá került s most a kir. curia helyben­hagyta az első bíróság ítéletét s Jozipovics György fuvarosi hatóság elleni erőszak vétsége miatt, melyet súlyos­bított az a körülmény, hogy azt temetés alkal­mával követte el, hat hónapi börtönre ítélt­e. Jegyzéke a pécsi kir törvényszék mint büntető bíróságnál 1888. deczemb­­ró 3-tól deczember 7-ig nyilvánosan megtartandó végtárgyalásoknak. Deczember 3-án. 3777/88. Borbély Ferencz, Borbély János és tár­saik ellen súlyos és könnyű testi sértés, becsületsértés és közcsend elleni kihágás miatt. 3779/88. Harsányi József ellen súlyos testi sértés miatt. Deczember 5-én. 3848/88. Horn József és társai ellen hamis tanú­­zás ,és hamis tanú állítás miatt. 3915/88. Schlepp Mihály ellen könnyű testi sértés miatt. 3918/88. Özv. Varga Józsefné és társai ellen lo­pás miatt. Deczember 7-én. 7735/88. Gyuricza József ellen szándékos ember­ölés miatt 8095/88. Striczki Matild ellen lopás miatt. MŰVÉSZET, IRODALOM. A mi színészeink Győrött. Komjáthy Jánosnak, a mi közönségünknek is kedvencz hősszerelmesének múlt kedden volt jutalomes­téje, mely erkölcsi tekintetben is, de főleg anyagi tekintetben kitünően sikerült; a mennyi­ben az előadást nagy számú és díszes közön­ség nézte. Előadatott Sardou „A haza“ czimü színműve. Csütörtökön Dobó Sándornak volt sikerült jutalomjátéka az „Egy könnyelmű leány“-nyal s nemsokára H­o­n­t­i Marinak is lesz jutalomestéje a Pécsett is feledhetetlen „Suhancz“ operettben. Egy operett újdonságot is adott elő színtársulatunk a múlt szombaton, és pedig a nálunk is rég várt „Don Czezar“, mely — mint a „Győri Hírlap írja — telt ház előtt teljes sikert kivívó előadásban s igazán fényes kiállítással került színre. — A darab­ról s az előadásról az említett lap így ír: Gyönyörű szép operett, a híres szellemes szö­vegből kis átalakítással alkotva, finom és ma­gasabb szárnyalású zenével. Somogyi nagy tár­sulata ambiczióval birkózott meg e nehéz 5 [ darabbal , a közönség lelkesült tapsa adta­­ meg a feleletet arra a kérdésre, várjon siker­­­­rel oldotta-e meg feladatát. Pintér, a czimsze­­­­rep ábrázolója, mesteri alakítást nyújtott s ének­számait is szép sikerrel emelte érvényre. Ugyan­azt mondhatjuk Szilassy Irénről, Margó Zelmáról és Bodroginéról s általában a főszerepek vivői­ről. A karok fényes uj jelmezekben tündököl­tek, kellemes látványt nyújtva. A szép darab előreláthatólag sok előadást fog még megérni, mert olyan természetű ez, hogy mindinkább meg fogja nyerni azok tetszését is, kik első hallásra talán — a könnyű muzsikák verkli áriáihoz szokottan — nem is élvezték szépsé­geinek minden vonását. A „Képes Családi Lapok“ 63. szám­ának tartalma : Veszedelmes játék. (Regény. Folytatás.) Prém Józseftől. — Az elhagyatott. (Költemény.) Jámbor Lajostól. — A lopás. (Műveltségtörténeti csevegés.) Szendrőitől. — A kis zöld szekér. (Életkép.) Erzsikétől. — Kádas uram lelke. (Beszélyke. Folytatás és vége.) Mészáros Sándor­tól. — Dalok Melindának. (Költemény.) Patyi Istvántól. — Bánffy Béla f. — A kelletlen örökség. (Beszélj. Folytatás és vége.) Irta Cziemssen Lajos. Németből for­dította Békavári. — Gondolatok. Meteortól. — Minden­féle. Képeinkhez. — Irodalom. — Szinház. — Hymen. — Kivezések. — Humor. — A szöveg közt előforduló képek: Bánffy Béla gróf­­ J­. — Az óriás-kaktusz. — A menyasszony. — Az üldözött vadorzó. — Melléklet Örvény fölött lebegve. Eredeti regény: 237—252. Kosso­­­vitz Rezsőtől. CSARNOK. A legszebb szónoklat. — Elbeszélés. — írta: F I d e I i S. I. Ha önök R. vármegyéből valók, akkor bizonyára tudják, mily szerencsés ember volt Csernafalvy Ferencz báró, a főispán. Cserna­­falvi Csernafalvy Ferencz báró, R. vármegye főispánja, valóságos belső titkos tanácsos, a Szent­ István rend nagykeresztese. Ennyit írha­tott fel névjegyére, melynek egyik J sarkában büszkén emelkedett fel a lándzsát tartó ölyv, a Csernafalvy család czimerének madara. Hát még a mit nem divatos névjegyekre írni. Te­szem például, hogy nyolczezer holdas birtok­nak ura. És milyen nyolczezer hold volt az! Minden talpalatnyi porhanyó, puha termőföld, melyről az öreg jószágigazgató azt mondotta, hogy akár kenyérre is föl lehetne kenni. A terjedelmes angol park közepén messzire el­látszó, hatalmas kastély emelkedett. Ha otthon volt Csernafalvy báró, felhúzták a kastélytorony tetejére a vörös-fehér családi zászlót. Sokszor maga is gúnyolódott önmagán, mintha röstelné azt a hatalmas kastélyt, meg a rengeteg ker­tet, így talán trencséni Csák Máté lakott, mon­dogatta félig tréfásan, de hát ki tehet róla, ha őseim ilyen hatalmas épületet emeltek! Mint főispán szigorú, erélyes ember volt, a kormány előtt „grata persona.“ Nem tűrt ellentmondást. A­mit én állítok, az szent és igaz, szokta mondani, ha nagy tűzbe jött. Pe­dig ez sokszor történt meg. Roppant lobbané­kony természetű volt az öreg báró. Már alakja is elárulta azt. Termete alacsony, köpezös volt. Arcza mindig tűzben égett, mint a ki harag­szik, pedig nagy energiája mellett jó szive volt. Ha diszmagyar ruhában oda ült az elnök­székbe a vármegye közgyűlésén, olyan „eré­lyes“ pillantásokat vetett jobbra-balra, hogy a leghevesebb ellenzéki szónoknak is lábába szál­lott a bátorsága, akár a leghajmeresztőbb vá­lasztási visszaélést akarta is ostorozni. Az lett a határozat, a­mit ő akart. Nem is tette be ellenzéki képviselő a lábát megyéjébe 12 év óta. Ha a megyegyűlés után le is vetette a hatalmas ősi fringiát, a kopott attillát meg az aranysarkantyús csizmát, de nem vetette le erélyét, szigorát a nagy sárga szalmakalapban, meg a barna k­­átjában sem. Pedig higyjék el nekem, az öreg báró jó ember volt s az is mai napig. Csak egy kissé

Next