Pécsi Hírlap, 1911. januármájus (2. évfolym, 1-110. szám)
1911-04-09 / 82. szám
ny 1911. április 9. PÉCSI HÍRLAP isszaélés ügyében. A Ház fél 2 órakor fog áttérni az interpellációkra. Urmánczy Sándor és Hlatky-Schlichter két, illetve három havi szabadságot kértek. Heltai Ferenc előterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a főváros kölcsönéről. Darvas Fülöp előadó a mentelmi bizottság nevében mentelmi ügyekben tesz bejelentést. Napirenden a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Beszkid Antal igazolja, hogy a felvidéki tótok olyan nyomorban szenvednek, mint ahogy Haydin Imre ecsetelte beszédében. A községi közigazgatás hiányait és visszaéléseit panaszolja. A költségvetést nem fogadja el. Bakonyi Samu, mint a Reformclub alelnöke, visszautasítja Polónyi Géza vádját, melyet a tegnapi beszédében a szabadkőmivességgel kapcsolatban szóba hozott. Védelmezi a szabadkőmivesség intézményét. Polónyi tagja volt a szabadkőmivességnek s ezért védi a szabadkőmivesség múltját, a jövőjét azonban támadja, mert a szabadkőmivességnek ő nem lesz többé tagja. A költségvetést nem fogadja el. Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök : A vita folyamán felhangzott kívánalmak és támadásokra reflektál. A községi orvosok helyzetének rendezését szükségesnek tartja, megye szerinti kerületbeosztás csak 12 megyében nincs megvalósítva, de intézkedni fog, hogy itt is érvényesüljön a rendszer elve. Kecskemét városának kórháza részére aránylag elég segélyt nyújtott a kormány, többet nem adhat, mert a különböző kórházaknak nyújtott segélyeknek jogos arányát megzavarja. A gyermekvédelem érdekében is eleget tett a kormány, a gyermekmenhelyek 35,000 gyerekkel többet fogad idén oltalmába. A kormány 9 milliót adott a gyermekvédelemhez, mely összeg a többi államok költségvetéseihez hasonlítva igazolja, hogy Magyarországon aránylag elég államsegély jut a gyermekvédelemre. A tüdővész-szanatóriumok szervezésében Lukács György útmutatása szerint fog eljárni a kormány. A városok segélyezésére az idei költségvetés többet állít be, mint a múlt évi. E tekintetben minden kérésnek a deficit veszélye nélkül nem tehet eleget a kormány. Azonban megnyugtathat, hogy a jövő költségvetésben ez az ügy is kielégítően rendeztetni fog. A városi rendőrség újjászervezése kulturális szükség, ezért egy egységes szervezetbe kell vonni az állam összes vidéki városainak rendőrségét. A határrendőrség szervezetében is szükség van reformra. A megyei tisztviselők státusrendezésében Tisza István útmutatását követi a kormány. A választói jog kérdésében nemyilatkozhatik addig, míg a kérdés napirendre nem kerül, mert nem akarja veszélyeztetni azt a nyugodtságot, mely az ügy tárgyalásánál szükséges. Polónyi Géza Bakonyival szemben hangoztatja, hogy nem vezette antiszemita tendencia, de a zsidók térfoglalása a város közigazgatása a zsidók zömét veszélyezteti. Szünet után, Novák János után Batthyányi Tivadar gróf a városok vízzel való ellátását teszi szóvá. , Putnoki Móric a körorvosok státusrendezését sürgeti. Baross János az OMKE az egyke elleni feliratát teszi szóvá. Az országos közegészségügyi tanács, mint állami hatóság ezzel szemben Tauffer tanár javaslatára az egyke, az elnéptelenedés mellett foglalt állást. Kérdi a miniszter véleményét. Elen-Héderváry Károly miniszterelnök szerint az O. K. T. csak véleményező testület és nem hatóság. Ő meghallgatta azt ép úgy, mint az O. M. G. E.-t. Baross János azt sürgeti, hogy Khuen az egykéről nyilatkozzék. Khuen-Héderváry kijelenti, hogy az egyke rossz. (Derültség.) Huszár Károly jelentkezett még szólásra, de az elnök elhallgattatta, mire a néppárt parázs házszabályvitát rögtönzött. Szabó István felszólalása után a belügyi tárca költségvetését általánosságban és részleteiben elfogadta a ház. Ezután Huszár Károly interpellál a Palotay-féle adópanama ügyében. Az elnök javaslatára kimondta azután a Ház, hogy a legközelebbi ülését április 25-án tartja. Az ülés fél háromkor végződött. A 1911. április 9. szerkesztőség ablakából. Clair Vilmos nevét minden jól fésült gentlemen és minden sneidig katonatiszt ismeri, sőt ismerik a jogakadémiai hallgatók is, lévén ez a név föltétlen tekintély a lovagiaskodás és párbaj terén. Sok-sok esztendő előtt a derék Clair Vilmos elsőrangú könyvet írt a páros viaskodásról. Értelmesen és gyakorlatban fölhasználhatóan elmagyarázta a különböző recontreok megoldási módját. És íme a kiváló párbajszakértő, a párbajkodifikátor most mégis alul maradt egy páros viaskodásban. Igaz, hogy nem olasz, nem is nehéz lovassági kardok suhogtak az ellenfelek kezében, hanem egy irótoll és egy püspöki pásztorbot. Az irótollat Clair Vilmos forgatta és csipkedő, szurkáló megjegyzéseket írogatott a nyitrai hetilapocskában a nyitrai püspöktől. Ő eminenciája Batthyány Vilmos gróf erre szintén elővette a maga fegyverét: a pásztorbotot. Miután pedig úgy találta, hogy az ékköves pásztorút gyenge és egyenlőtlen fegyver a tintás iótollal szemben, tehát egy speciálisan magyar fegyvert kötözött a vándorbotjához, azaz hogy a pásztorbotjához. Ez a speciálisan magyar fegyver a sógorsági-komasági protekció volt. Ez ellen pedig nincsen mentség. Mert a pásztorbot csapásait még csak elviselhette volna Clair Vilmos, az a rettentő bosszú sem ártott volna meg, amit a püspök megcselekedett, hogy kilépett összes, évi négy koronás tagsági díjával együtt a FMKE-ből, ahol Clair titkárkodik, a püspök mást is tett. Elszaladt rokonához Zichy grófhoz, a kultuszminiszterhez, aki viszont tovább szaladt a maga rokonához, Dessewffy Emil grófhoz, a Kultur-egyesület elnökéhez. És a kombinativ rokoni protekció révén Clair Vilmos, a Kultur-egyesületi titkár leintődött, hogy ne legyen azonos Clair Vilmossal, a hirlapíróval, amiből következik, hogy Clair Vilmos, a párbaj-szakértő ezúttal vereséget szenvedett. No nem baj. Két tanulságot meríthetett: az egyik az, hogy ne kezdjen ki püspökkel, a másik hogy a legközelebbi kiadású párbajkódexébe beírhatja személyes tapasztalatok alapján a pásztorbottal és protekcióval viaskodás módját, fortélyát is. A szeszélyes sors gyönyörűen ért ahoz, hogy az embereket össze-vissza keverje és kacagtatóan képtelen, vagy hajmeresztően kellemetlen helyzetekbe állítsa. A legfrisebb példája ennek a véletlen összekeveredésnek a következő történet: Egy jámbor és mesterségében kitűnő francia orvosra terhes állampolgári kötelesség szakadt. Zallement doktor, aki a quatremarei elmegyógyintézetet igazgatta szépen és barátságosan, amikor egy zord idézés arra szólította fel, hogy jöjjön esküdtbírónak. Zallement doktor jó állampolgár volt, tehát szó nélkül ment. A sors reája is jutott és tizenketted magával leült a kettős padsorra, hogy ítéletet mondjon bizonyos Durand fölött. Durand szimpla munkásember volt és Havreban szervezte a kikötőmunkásokat Valami tüntetésből, lázongásból eredőleg azt a vádat emelték ellene, hogy gyilkosságra izgatta, biztatta a munkástársait. A tizenkét roueni esküdt csöndesen, nyugalmasan végighallgatta Durand vallomását, a tanúkat, az államügyészt, a védőt, azután öszeült tanácskozni. A kitűnő és lelkiismeretes elmegyógyintézeti igazgatóra, Zallement doktorra néztek a legnagyobb tisztelettel és bizalommal, tehát őt választották meg főnöküknek. Így történt, hogy Zallement doktor hirdette ki Durand verdiktjét - persze ékes franciasággal — a közismert bevezető szavak után : „Becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy az esküdtek határozata a következő— A bírák a szigorú verdikt alapján guillotinra küldték Durrandot. Ami azután történt, rövidesen elmondható: a köztársasági elnök egyelmet adott a halálra itéltnek és örökös rabságra változtatta a guillotint. Azután köhögés és rekedtség ellen legjobb a Mecsekfű-cukorka kapható kizárólag a készítőnél: Szigeti Frigyes gyógyszerésznél P © CSI Irgalmasok utcája. 5