Pécsi Hírlap, 1911. januármájus (2. évfolym, 1-110. szám)

1911-04-09 / 82. szám

n­y 1911. április 9. PÉCSI HÍRLAP isszaélés ügyében. A Ház fél 2 órakor fog áttérni az interpellációkra. Urmánczy Sán­dor és Hlatky-Schlichter két, illetve három havi szabadságot kértek. H­eltai Ferenc előterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a főváros kölcsönéről. D­arvas Fülöp előadó a mentelmi bi­zottság nevében mentelmi ügyekben tesz bejelentést. N­apirenden a belügyi tárca költség­vetésének tárgyalása. B­eszkid Antal igazolja, hogy a fel­vidéki tótok olyan nyomorban szenvednek, mint ahogy Haydin Imre ecsetelte beszédé­ben. A községi közigazgatás hiányait és visszaéléseit panaszolja. A költségvetést nem fogadja el. B­akonyi Samu, mint a Reform­club alelnöke, visszautasítja Polónyi Géza vádját, melyet a tegnapi beszédében a szabadkőmi­­vességgel kapcsolatban szóba hozott. Védel­mezi a szabad­kő­mivesség intézményét. Po­lónyi tagja volt a szabadkőmivességnek s ezért védi a szabadkőmivesség múltját, a jövőjét azonban támadja, mert a szabad­­kőmivességnek ő nem lesz többé tagja. A költségvetést nem fogadja el. K­huen-Héderváry gróf miniszterel­nök : A vita folyamán felhangzott kívánal­mak és támadásokra reflektál. A községi orvosok helyzetének rendezését szükséges­nek tartja, megye szerinti kerületbeosztás csak 12 megyében nincs megvalósítva, de intézkedni fog, hogy itt is érvényesüljön a rendszer elve. Kecskemét városának kór­háza részére aránylag elég segélyt nyújtott a kormány, többet nem adhat, mert a kü­lönböző kórházaknak nyújtott segélyeknek jogos arányát megzavarja. A gyermekvéde­lem érdekében is eleget tett a kormány, a gyermekmenhelyek 35,000 gyerekkel többet fogad idén oltalmába. A kormány 9 milliót adott a gyermekvédelemhez, mely összeg a többi államok költségvetéseihez hasonlítva igazolja, hogy Magyarországon aránylag elég államsegély jut a gyermekvédelemre. A tüdővész-szanatóriumok szervezésében Lu­kács György útmutatása szerint fog eljárni a kormány. A városok segélyezésére az idei költségvetés többet állít be, mint a múlt évi. E tekintetben minden kérésnek a deficit veszélye nélkül nem tehet eleget a kormány. Azonban megnyugtathat, hogy a jövő költségvetésben ez az ügy is kielégí­tően rendeztetni fog. A városi rendőrség újjászervezése kulturális szükség, ezért egy egységes szervezetbe kell vonni az állam összes vidéki városainak rendőrségét. A határrendőrség szervezetében is szükség van reformra. A megyei tisztviselők státusrende­zésében Tisza István útmutatását követi a kormány. A választói jog kérdésében nem­yilatkozhatik addig, míg a kérdés napi­rendre nem kerül, mert nem akarja veszé­lyeztetni azt a nyugodtságot, mely az ügy tárgyalásánál szükséges. P­olónyi Géza Bakonyival szemben hangoztatja, hogy nem vezette antiszemita tendencia, de a zsidók térfoglalása a város közigazgatása a zsidók zömét veszélyezteti. Szünet után, N­ovák János után Batthyányi Tiva­dar gróf a városok vízzel való ellátását teszi szóvá. , P­utnoki Móric a körorvosok státus­rendezését sürgeti. B­aross János az OMKE az egyke el­leni feliratát teszi szóvá. Az országos köz­egészségügyi tanács, mint állami hatóság ezzel szem­ben Tauffer tanár javaslatára az egyke, az elnéptelenedés mellett foglalt ál­lást. Kérdi a miniszter véleményét. E­len-Héderváry Károly miniszterel­nök szerint az O. K. T. csak véleményező testület és nem hatóság. Ő meghallgatta azt ép úgy, mint az O. M. G. E.-t. B­aross János azt sürgeti, hogy Khuen az egykéről nyilatkozzék. K­huen-Héderváry kijelenti, hogy az egyke rossz. (Derültség.) H­uszár Károly jelentkezett még szó­lásra, de az elnök elhallgattatta, mire a néppárt parázs házszabályvitát rögtönzött. S­zabó István felszólalása után a bel­ügyi tárca költségvetését általánosságban és részleteiben elfogadta a ház. E­zután Huszár Károly interpellál a Palotay-féle adópanama ügyében. A­z elnök javaslatára kimondta azután a Ház, hogy a legközelebbi ülését április 25-án tartja. A­z ülés fél háromkor végződött.­­ A 1911. április 9. szerkesztőség ablakából. C­lair Vilmos nevét minden jól fésült gentlemen és minden sneidig katonatiszt ismeri, sőt ismerik a jogakadémiai hallga­tók is, lévén ez a név föltétlen tekintély a lovagiaskodás és párbaj terén. Sok-sok esz­tendő előtt a derék Clair Vilmos elsőrangú könyvet írt a páros viaskodásról. Értelme­sen és gyakorlatban fölhasználhatóan elma­gyarázta a különböző recontreok megoldási módját. És íme a kiváló párbajszakértő, a pár­­bajkodifikátor most mégis alul maradt egy páros viaskodásban. Igaz, hogy nem olasz, nem is nehéz lovassági kardok suhogtak az ellenfelek kezében, hanem egy irótoll és egy püspöki pásztorbot. Az irótollat Clair Vil­mos forgatta és csipkedő, szurkáló meg­jegyzéseket írogatott a nyitrai hetilapocská­ban a nyitrai püspöktől. Ő eminenciája Batthyány Vilmos gróf erre szintén elővette a maga fegyverét: a pásztorbotot. Miután pedig úgy találta, hogy az ékköves pásztor­út gyenge és egyenlőtlen fegyver a tintás i­ótollal szemben, tehát egy speciálisan ma­­­gyar fegyvert kötözött a vándorbotjához, azaz hogy a pásztorbotjához. Ez a speciáli­san magyar fegyver a sógorsági-kom­asági protekció volt. Ez ellen pedig nincsen mentség. Mert a pásztorbot csapásait még csak elviselhette volna Clair Vilmos, az a rettentő bosszú sem ártott volna meg, amit a püspök megcselekedett, hogy kilépett ös­­­szes, évi négy koronás tagsági díjával együtt a FMKE-ből, ahol Clair titkárkodik, a püspök mást is tett. Elszaladt rokonához Zichy gróf­hoz, a kultuszminiszterhez, aki viszont tovább szaladt a maga rokonához, Dessewffy Emil gróf­hoz, a Kultur-egyesület elnökéhez. És a kombinativ rokoni protekció révén Clair Vilmos, a Kultur-egyesületi titkár leintődött, hogy ne legyen azonos Clair Vilmossal, a hirlapíróval,­­ amiből következik, hogy Clair Vilmos, a párbaj-szakértő ezúttal ve­reséget szenvedett. No nem baj. Két tanul­ságot meríthetett: az egyik az, hogy ne kezdjen ki püspökkel, a másik hogy a legközelebbi kiadású párbajkódexébe be­írhatja személyes tapasztalatok alapján a pásztorbottal és protekcióval viaskodás mód­ját, fortélyát is.­ A szeszélyes sors gyönyörűen ért ahoz, hogy az embereket össze-vissza keverje és kacagtatóan képtelen, vagy hajmeresztően kellemetlen helyzetekbe állítsa. A legfrisebb példája ennek a véletlen összekeveredésnek a következő történet: Egy jámbor és mes­terségében kitűnő francia orvosra terhes állampolgári kötelesség szakadt. Zallement doktor, aki a quatre­marei elmegyógyintéze­tet igazgatta szépen és barátságosan, amikor­­ egy zord idézés arra szólította fel, hogy jöjjön­­ esküdtbírónak. Zallement doktor jó állampol­gár volt, tehát szó nélkül ment. A sors reája is jutott és tizenketted magával leült a ket­tős padsorra, hogy ítéletet mondjon bizo­nyos Durand fölött. Durand szimpla munkás­ember volt és Havreban szervezte a kikötő­munkásokat Valami tüntetésből, lázongás­ból eredőleg azt a vádat emelték ellene, hogy gyilkosságra izgatta, biztatta a mun­kástársait. A tizenkét roueni esküdt csönde­sen, nyugalmasan végighallgatta Durand vallomását, a tanúkat, az államügyészt, a védőt, azután öszeült tanácskozni. A kitűnő és lelkiismeretes elmegyógyintézeti igazga­tóra, Zallement doktorra néztek a legna­gyobb tisztelettel és bizalommal, tehát őt­­ választották meg főnöküknek. Így történt, hogy Zallement doktor hirdette ki Durand verdiktjét - persze ékes franciasággal — a közismert bevezető szavak után : „Becsü­letemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy az esküdtek határozata a következő— A bírák a szigorú verdikt alapján guillotinra küld­ték Durrandot. Ami azután történt, rövide­sen elmondható: a köztársasági elnök egyelmet adott a halálra itéltnek és örö­kös rabságra változtatta a guillotint. Azután köhögés és rekedt­ség ellen legjobb a Mecsekf­ű-cu­korka kapható kizárólag a készítőnél: Szigeti Frigyes gyógyszerésznél P © CSI I­rgal­maso­k­ utcája. 5

Next