Pécsi Közlöny, 1894. január (2. évfolyam, 2-9. szám)
1894-01-09 / 2. szám
2 horderejű eszme rejlik e körlevél minden szavában. Higgadt megfontolásról, bölcs tapintatról, s mégis a Krisztus igaz egyháza érdekeit lelkén viselő egyházfejedelem hősies elszántságáról teszen tanúságot annak minden sora. Kiket a kor materializmusának piszkos hullámai még magukkal nem sodortak végkép, valósággal lelki táplálékot, édes, vigaszt adó lelki gyönyört találnak e sorokban. Bár röviden, mégis oly átlátszó világossággal és meggyőző erővel vannak ott a napirenden levő egyházpolitikai nagy reformmű egyes darabjai elemeikre bontva, széttagolva, hogy olvasásuk közben szinte hihetetlennek tűnik fel előttünk, mikép volnának még államférfiak, vagy egyáltalán politikai szerepre hivatott egyéniségek, kik az állam épületének minél nagyobb mérvű szolidságát tartva szem előtt, a hitélet megerősítésén, a teljes elfajulásnak indult néperkölcsök javításán fáradozva, a tervbe vett reformmunkálatok előre látható következményeitől vissza nem riadnak. A keresztény házasság isteni eredete, természete, céljai annyi szeretettel, annyi melegséggel, annyi költőiséggel, annyi idealizmussal ecsetelvék a főpásztori szózatban, hogy már eleve megvetéssel, hogy ne mondjam: borzadálylyal fordul el az ember a házasság ama célba vett másik nemétől. Annyi az erő, annyi a megkapó e sorokban, hogy a keresztény katolikus intézmények, kiváltképpen pedig a házasság intézményének emez apoteózisa az eredeti gondolatok közé öblesztett néhány remek és találóan megválasztott idézettel legföljebb fényben és mozaikszerűségben nyerhet csak. Nézetem és meggyőződésem az, hogy a pécsi egyházmegye érdemekben gazdag főpásztora a beköszöntött év válságai és reménykedései közepett aligha lephette volna meg az ő atyai bölcseségében és szeretetében bizó híveit és papjait kedvesebb s e mellett maradandóbb becsű ajándékkal, mint ezzel a főpásztori levéllel, Kasza József dr. tartása fölött. Némely fontosabb ügy érdekében szokásban van — alkotmányos országokban — népgyűléseket tartani. Szóval, a nép részvételén, annak közreműködésén, mint alkotmányos alapelven nyugszik a modern alkotmány. A ki tehát lazításnak bélyegzi a kát. püspöki karnak azt az eljárását, mely szerint a népet a dolog mibenléte felől felvilágosítni szükségesnek tartják, annak legyen bátorsága kimondani: én a népet éretlen tömegnek tartom, s annak mellőzésével akarok dönteni Magyarország sorsa fölött. Én a kényuri rendszernek vagyok barátja, az alkotmányosságot csak szemfényvesztésnek szeretem használni ! ... De alkotmányellenesen cselekedni az alkotmányos jogok gyakorlatát másoktól megtagadni s s e mellett szabadelvűséggel kérkedni — ez nevezhető minden egyébnek, csak őszinte eljárásnak nem ! Épp úgy vagyunk a lelki hatáskörre nézve. Cikkíró azral vádolja a kat. főpapságot, hogy a lelki hatáskörrel meg nem elégedve, a politikai hatalmat is magukhoz akarják ragadni. Az egyház isteni szerzőjének szavaira hivatkozva sürgeti : »adjuk meg az istennek, a mi az Istené, és a császárnak a mi a császáré. E mellett azonban rosszalja, hogy a főpapok a lelkek fölött akarnak uralkodni. És kárhoztatja, hogy a lelkiekre, a vallásiakra nézve a híveket fel akarják világosílni, tájékoztatni. Vonuljanak vissza a vallási térre, de ott is csendesen viselkedjenek a támadásokkal szemben, mert az ezen a téren kifejtett minden akció, minden védekezés egyértelmű a lázadással, a hazafiatlansággal. így értelmezi a »P. N.« katolikusa mert katolikusnak vallja magát — a vallás, egyház szabadságát ! Szerencsére, hogy cikkíró szerint is »a főpapok egyetemében együtt van ész, tudomány, műveltség, melynél fogva képesítve vannak, a rájok kényszerített önvédelmi akciónak vezetésére, azokra hárítva a felelőséget, kik a bonyodalmak okozói valának. Kultúrharc. Azok után, mik mai vezércikkünkben megyéspüspökünk körlevelére vonatkozólag foglaltatnak, röviden reflektálnunk kell a »Pécsi Napló« vasárnapi vezércikkére. »Kultúrharc« cím alatt kíméletlen támadást intéz a kat. püspöki kar ellen, mert közösen kibocsátott körlevelekben kötelességszerűleg felvilágosítni törekesznek a lelki vezetésükre bízott híveket az egyházpolitikai törvényjavaslatokról. Ez a kulturharcos cikk csupa fogalomzavar, csupa ellenmondás. A »néplázítás« helyett a törvényes útra utalja az egyház főpásztorait. De hát nem a nép választja meg a törvényhozó testület tagjait? Nem a nép megbízásából és annak nevében alkotják a törvényeket ? Nem a népre való hivatkozással oszthatják fel a parlamenteket és írják ki az új választásokat ? A népképviselők, választóik körében megjelenve, úgynevezett beszámoló beszédeket tartanak, s viszont a választók helyeslő vagy kárhoztató ítéletet mondanak képviselőik eljárása és maguk Pécsi Közlöny Megyei közgyűlés. Tegnap 8-án tartotta Baranya megye évnegyedes rendes közgyűlését, melyet Kardos Kálmán főispán közepes számú bizottsági tagok jelenlétében egy rövid, de zamatos, egy szívből jött és szívhez szóló beszéddel nyitott meg. Üdvözli az évforduló alkalmával a törvényhatósági bizottságot, és midőn ki-ki az év befejeztével elkészíti vagyoni mérlegét, leszámol a múlt évben elért eredményeiről, a megye évi mérlegét is szemeink elé kell állítani. És várjon mit látunk ! A veszteségi számla lenyomja a serpenyőt, a megye legnagyobb része elszegényedett, a filoxéra csökkent tette és sok esetben egészen elvette a megélhetés feltételeit, polgártársaink közül sokan a vándorbottal kezükben indulnak a nagyvilágba. De nem szabad csüggednünk, ha a pogányjárást át lehetett élni, most is azon öntudattal léphetünk a jövőbe, hogy megtevén ki-ki a magáét — ha évek múlva is, de vissza fogjuk szerezhetni azt, mit egy kedvezőtlen sors elvett tőlünk. A főispán bejelenti ezután, hogy Tauszig Emil mohácsi ügyvédet, tiszteletbeli tő ügyészszé nevezte ki. Következett az alispán évnegyedes jelentése, melyből kiemeljük, hogy a vetések állása általában kielégítő s most csak egy jó hólepelre volna szükség; a fiiloxérán kívül különös bajok vagy elemi csapások nem fordultak elő; összesen 31 tűzeset történt, ezekből 11 gyújtogatásból származott; egészségi tekintetből fölemlítendő az okt. hóban Pécsváradon föllépett kolerajárvány, melyet azonban sikerült elfojtani még mielőtt tovább terjedhetett volna, miben nem kis érdeme van Leh Károly főszolgabíró erélyes intézkedéseinek ; kevesebb sikerrel járt a nagy mérveket öltött difteritiszjárvány elleni védekezés, hol a lakosság közönye nagyban paralizálta a hatóság tevékenységét; decemberben az influenza is beköszöntött, szerencsére kisebb vehemenciával ; a megyében levő 30 körorvosi állomás közül jelenleg 23 van betöltve ; az állategészségügy terén a lépfene csak szórványosan, de a juhrukkór némely helyen — főleg Villányon — enidemikus alakban lépett föl ; a közigazgatás menete rendes és szabályszerű volt. Az alispáni jelentés bevégeztével a kijelölő bizottság lett megalakítva, éspedig olykép, hogy a főispán a bizottságba kinevezte Hinka Lászlót, Nádasy Kálmánt és Simonfay Jánost, választás útján tagjaivá lettek: Jeszenszky Ferencs, Benkő Gyula és Margitai Péter. Az újonan rendszeresített árvaszéki ülnöki állást az egyedül folyamodó Radocsay Sándor, nyug. főszolgabíró, nyerte el. A megválasztott, valamint Tauszig Emil tb. t. ügyész letették ezután a hivatali esküt. A Pécsváradon és Siklóson rendszeresített állatorvosi állások betöltése végett a pályázat kiírása elrendeltetett. A megyei közutak kiépítése céljából fölveendő egy millió forint kölcsön tárgyában beérkezett ajánlatok, mert mind 5°/6-nál drágábbak, el nem fogadtathatván, a közgyűlés a hitelművelet keresztülvitelét elhalasztani határozta. A megyei pénzeket 1894. évben is a pécsi takarékpénztárnál helyezik el, csak 50.000 forintot a »Baranya megyei hitelintézetnél.« Élénk és hosszú vita fejlődött ki a megye területén felállítandó állami amerikai szőlőtelep ügyének tárgyalásánál. Szieberth Nándor ugyanis azt indítványozta, hogy egy állami amerikai szőlőtelepnek Baranyában való létesítését kérelmezni kellene a kormánytól. Az állandó választmány javaslata szerint a miniszter szabad választására bízandó, várjon a megye mely pontján kíván telepet felállítani; a miniszter által kiszemelendő helyet a megye rendelkezésre fogja bocsátani. Simonfay János evvel szemben azt hiszi, ha szomorú állapotainkon segíteni akarunk és mielőbb célt érni kívánunk, már most kell kijelölni a helyet a telep részére A szakközeg, kit Simonfay ebben az útjában kísért, már talált alkalmas helyet, mégpedig Pécsváradon, tehát azon járás központján, mely a filoxérától legtöbbet szenvedett és azért a telepnek Pécsváradon leendő felállítását ajánlja, annál is inkább, mivel különben — nem lévén még meghatározva a hely — a jövő nyárba is belenyúló hosszú tárgyalásokkal ismét elvesztünk egy évet szőlőink regenálásánál. Ambrus József a szőlőtelepet nem a megye szélén, Pécsváradon, hanem oly helyen szeretné felállítva látni, amelyhez a megye minden részéből könynyen odajuthatni. Miután az alispán még kifejtette, mikép Pécsvárad a kérdéses legelődarabot nem fogja oly könnyen átengedhetni, miután a legelő nem a politikai, hanem az úrbéri községet illeti meg, a közgyűlés Simonfay indítványának elejtésével az állandó választmány javaslatához csatlakozott. A szentlőrinci körjegyző-választás ellen beadott felebbezés elfogadtatván, Benyovszky Mór megválasztatása megsemmisíttetett. Az alispán igen éles szavakkal ecsetelte a főszolgabíró tapintatlan eljárásását, ki 10 választó kérelmére, dacára, hogy köteles lett volna a név szerinti szavazást elrendelni, azt alaptalan indokoknál fogva megtagadta. A felebbezés vissszautasítása mellett szólt 1894. január 9-én.