Pécsi Közlöny, 1894. január (2. évfolyam, 2-9. szám)

1894-01-09 / 2. szám

2 horderejű eszme rejlik e körlevél min­den szavában. Higgadt megfontolásról, bölcs tapintatról, s mégis a Krisztus igaz egyháza érdekeit lelkén viselő egyházfejedelem hősies elszántságáról teszen tanúságot annak minden sora. Kiket a kor materializmusának piszkos hullámai még magukkal nem sodortak végkép, valósággal lelki táplálékot, édes, vigaszt adó lelki gyönyört talál­nak e sorokban. Bár röviden, mégis oly átlátszó világossággal és meggyőző erővel vannak ott a napi­renden levő egyházpolitikai nagy reformmű egyes darabjai elemeikre bontva, széttagolva,­­ hogy olvasásuk közben szinte hihetet­lennek tűnik fel előttünk, mikép volná­nak még államférfiak, vagy egyáltalán politikai szerepre hivatott egyéniségek, kik az állam épületének minél nagyobb mérvű szolidságát tartva szem előtt, a hitélet megerősítésén, a teljes elfajulás­nak indult néperkölcsök javításán fára­dozva, a tervbe vett reformmunkálatok előre látható következményeitől vissza nem riadnak. A keresztény házasság isteni eredete, természete, céljai annyi szeretettel, annyi melegséggel, annyi költőiséggel, annyi idealizmussal ecsetel­­vék a főpásztori szózatban, hogy már eleve megvetéssel, hogy ne mondjam: borzadálylyal fordul el az ember a há­zasság ama célba vett másik nemétől. Annyi az erő, annyi a megkapó e so­rokban, hogy a keresztény katolikus intézmények, kiváltképpen pedig a há­zasság intézményének emez apoteózisa az eredeti gondolatok közé öblesztett néhány remek és találóan megválasztott idézettel legföljebb fényben és mozaik­­szerűségben nyerhet csak. Nézetem és meggyőződésem az, hogy a pécsi egyházmegye érdemekben gazdag főpásztora a beköszöntött év válságai és reménykedései közepett aligha lephette volna meg az ő atyai bölcseségében és szeretetében bizó hí­veit és papjait kedvesebb s e mellett maradandóbb becsű ajándékkal, mint ezzel a­­ főpásztori levéllel, Kasza József dr. tartása fölött. Némely fontosabb ügy érdekében szokásban van — alkotmányos országokban — népgyűléseket tartani. Szóval, a nép részvételén, annak közreműködésén, mint alkot­mányos alapelven nyugszik a modern alkotmány. A ki­­ tehát lazításnak bélyegzi a kát. püspöki karnak azt az eljárását, mely szerint a népet a dolog mibenléte felől felvilágosítni szükségesnek tartják, annak legyen bátor­sága kimondani: én a népet éretlen tömegnek tartom, s annak mellőzésével akarok dönteni Magyarország sorsa fölött. Én a kényuri rendszernek vagyok barátja, az alkotmányosságot csak szemfényvesz­tésnek szeretem használni ! ... De alkot­mányellenesen cselekedni az alkotmányos jogok gyakorlatát másoktól megtagadni s s e mellett szabadelvűséggel kérkedni — ez nevezhető minden egyébnek, csak őszinte eljárásnak nem ! Épp úgy vagyunk a lelki hatáskörre nézve. Cikkíró azral vádolja a kat. főpap­ságot, hogy a lelki hatáskörrel meg nem elégedve, a politikai hatalmat is magukhoz akarják ragadni. Az egyház isteni szerző­jének szavaira hivatkozva sürgeti : »adjuk meg az istennek, a mi az Istené, és a császárnak a mi a császáré. E mellett azonban rosszalja, hogy a főpapok a lelkek fölött akar­nak uralkodni. És kárhoz­tatja, hogy a lelkiekre, a val­lásiakra nézve a híveket fel akarják világosíln­i, tá­jékoztatni. Vonuljanak vissza a vallási térre, de ott is csendesen visel­kedjenek a támadásokkal szemben, mert az ezen a téren kifejtett minden akció, minden védekezés egyértelmű a lázadással, a hazafiatlansággal. így értelmezi a »P. N.« katolikusa mert katolikusnak vallja magát — a vallás, egyház szabadságát ! Szerencsére, hogy cikkíró szerint is »a főpapok egyetemében együtt van ész, tudomány, műveltség, melynél fogva képesítve vannak, a rájok kényszerített önvédelmi akciónak vezetésére, azokra hárítva a felelőséget, kik a bonyodalmak okozói valának. Kultúrharc. Azok után, mik mai vezércikkünkben m­egyéspüspökünk körlevelére vonatkozólag foglaltatnak, röviden reflektálnunk kell a »Pécsi Napló« vasárnapi vezércikkére. »Kultúrharc« cím alatt kíméletlen táma­dást intéz a kat. püspöki kar ellen, mert közösen kibocsátott körlevelekben köte­­lességszerűleg felvilágosítni törekesznek a lelki vezetésükre bízott híveket az egy­házpolitikai törvényjavaslatokról. Ez a kulturharcos cikk csupa fogalom­­zavar, csupa ellenmondás. A »néplázítás« helyett a törvényes útra utalja az egyház főpásztorait. De hát nem a nép választja meg a törvényhozó testület tagjait? Nem a nép megbízásából és annak nevében alkotják a törvényeket ? Nem a népre való hivatkozással oszthatják fel a parlamenteket és írják ki az új választásokat ? A népképviselők, választóik körében megjelenve, úgynevezett beszá­moló beszédeket tartanak, s viszont a választók helyeslő vagy kárhoztató ítéletet mondanak képviselőik eljárása és maguk­ Pécsi Közlöny Megyei közgyűlés. Tegnap 8-án tartotta Baranya megye évnegyedes rendes közgyűlését, melyet Kardos Kálmán főispán közepes számú bizottsági tagok jelenlétében egy rövid, de zamatos, egy szívből jött és szívhez szóló beszéddel nyitott meg. Üdvözli az évforduló alkalmával a törvényhatósági bizottságot, és midőn ki-ki az év befejez­tével elkészíti vagyoni mérlegét, leszámol a múlt évben elért eredményeiről, a megye évi mérlegét is szemeink elé kell állítani. És várjon mit látunk ! A veszteségi számla lenyomja a serpenyőt, a megye legnagyobb része elszegényedett, a filoxéra csökken­­t tette és sok esetben egészen elvette a­­ megélhetés feltételeit, polgártársaink közül sokan a vándorbottal kezükben indulnak a nagyvilágba. De nem szabad csügged­nünk, ha a pogányjárást át lehetett élni, most is azon öntudattal léphetünk a jö­vőbe, hogy megtevén ki-ki a magáét — ha évek múlva is, de vissza fogjuk szerez­hetni azt, mit egy kedvezőtlen sors elvett tőlünk. A főispán bejelenti ezután, hogy Tauszig Em­il mohácsi ügyvédet, tisz­teletbeli tő ügyészszé nevezte ki. Követ­kezett az alispán évnegyedes jelentése, melyből kiemeljük, hogy a vetések állása általában kielégítő s most csak egy jó hó­lepelre volna szükség; a fiiloxérán kívül különös bajok vagy elemi csapások nem fordultak elő; összesen 31 tűzeset történt, ezekből 11 gyújtogatásból származott; egészségi tekintetből fölemlítendő az okt. hóban Pécsváradon föllépett kolerajárvány, melyet azonban sikerült elfojtani még mi­előtt tovább terjedhetett volna, miben nem kis érdeme van Leh Károly főszolgabíró erélyes intézkedéseinek ; kevesebb siker­rel járt a nagy mérveket öltött difteritisz­­járvány elleni védekezés, hol a lakosság közönye nagyban paralizálta a hatóság tevékenységét; decemberben az influenza is beköszöntött, szerencsére kisebb vehe­menciával ; a megyében levő 30 körorvosi állomás közül jelenleg 23 van betöltve ; az állategészségügy terén a lépfene csak szórványosan, de a juhrukkór némely he­lyen — főleg Villányon — enidemikus alakban lépett föl ; a közigazgatás menete rendes és szabályszerű volt. Az alispáni jelentés bevégeztével a kijelölő bizottság lett megalakítva, éspedig olykép, hogy a főispán a bizottságba kine­vezte Hinka Lászlót, Nádasy Kálmánt és Simonfay Jánost, választás útján tagjaivá lettek: Jeszenszky Ferencs, Benkő Gyula és Margitai Péter. Az újonan rendszeresí­tett árvaszéki ülnöki állást az egyedül fo­lyamodó Radocsay Sándor, nyug. főszolga­bíró, nyerte el. A megválasztott, valamint Tauszig Emil tb. t. ügyész letették ezután a hivatali esküt.­­ A Pécsváradon és Siklóson rendszeresített állatorvosi állások betöltése végett a pályázat kiírása elren­deltetett. A megyei közutak kiépítése cél­jából fölveendő egy millió­ forint kölcsön tárgyában beérkezett ajánlatok, mert mind 5°/6-nál drágábbak, el nem fogadtathatván, a közgyűlés a hitelművelet keresztülvitelét elhalasztani határozta. A megyei pénzeket 1894. évben is a pécsi takarékpénztárnál helyezik el, csak 50.000 forintot a »Bara­­nya megyei hitelintézetnél.« Élénk és hosszú vita fejlődött ki a megye területén felállí­tandó állami amerikai szőlőtelep ügyének tárgyalásánál. Szieberth Nándor ugyanis azt indítványozta, hogy egy állami amerikai szőlőtelepnek Baranyában való létesítését kérelmezni kellene a kormánytól. Az ál­landó választmány javaslata szerint a mi­niszter szabad választására bízandó, vár­jon a megye mely pontján kíván telepet felállítani; a miniszter által kiszemelendő helyet a megye rendelkezésre fogja bocsá­tani. Simonfay János evvel szemben azt hiszi, ha szomorú állapotainkon segí­teni akarunk és mielőbb célt érni kívá­nunk, már most kell kijelölni a helyet a telep részére A szakközeg, kit Simonfay ebben az útjában kísért, már talált alkal­mas helyet, még­pedig Pécsváradon, tehát azon járás központján, mely a filoxérától legtöbbet szenvedett és azért a telepnek Pécsváradon leendő felállítását ajánlja, an­nál is inkább, mivel különben — nem lé­vén még meghatározva a hely — a jövő nyárba is belenyúló hosszú tárgyalásokkal ismét elvesztünk egy évet szőlőink rege­­nálásánál. Ambrus József a szőlőtelepet nem a megye szélén, Pécsváradon, ha­nem oly helyen szeretné felállítva látni, a­melyhez a megye minden részéből köny­­nyen odajuthatni. Miután az alispán még kifejtette, mikép Pécsvárad a kérdéses le­gelődarabot nem fogja oly könnyen áten­gedhetni, miután a legelő nem a politikai, hanem az úrbéri községet illeti meg, a közgyűlés Simonfay indítványának elejté­sével az állandó választmány javaslatához csatlakozott. A szentlőrinci körjegyző-választás ellen beadott felebbezés elfogadtatván, Benyovszky Mór megválasztatása meg­­semmisíttetett. Az alispán igen éles szavakkal ecsetelte a főszolgabíró tapin­tatlan eljárásását, ki 10 választó kérel­mére, dacára, hogy köteles lett volna a név szerinti szavazást elrendelni, azt alap­talan indokoknál fogva megtagadta. A felebbezés vissszautasítása mellett szólt 1894. január 9-én.

Next