Pécsi Közlöny, 1894. február (2. évfolyam, 15. szám)

1894-02-08 / 15. szám

II. évfolyam. Pécs, 1894. február 8. 15. szám. •eM PÉCSI KÖZLÖM POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre............6 frt. || Félévre...............3 frt. Negyedévre ... 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Deák-utcza 15-ik szám. Lapunk nyomatását a mai számtól kezdve Taizs J. nyom­dájára bíztuk. A mezőgazdasági törvény­­javaslat. (L.) Még mindig mezőgazdasági állam vagyunk, a földmivelés az ország fő kereset­­forrása, a legtöbb embernek megélhetési alapja s egy év rosz­ter­mése váltságot idéz elő az egész vona­lon, a közgazdaság minden terén, vissza­hat nemcsak az iparra, kereskedelemre, a társadalom minden rétegére, hanem külföldi áruforgalmunkra, sőt bizonyos körülmények közt az állam hitelére is. Dacára mégis ,a mezőgazdaság ezen domináló szerepének, egy félszázad alatt nem lett hazánkban törvény alkotva,­­ mely a közgazdaság ez ágával rendszer­­­zésén foglalkozva, a mezőgazdaság sok-­­ féle kérdéseit felölelő szerves egészet képezne. Igazságtalanság volna azt állítani,­­ hogy a törvényhozás a mezőgazdaság-­­­ról egyáltalán megfeledkezett, mert a sok­­ köz- és vasút építése csakúgy előnyére­­ vált a mezőgazdaságnak mint az ipar és kereskedelemnek. De ezenkívül is a speciális törvények egész sorozatával találkozunk, minek az erdő-, az állat­egészségügyi, a vízjogi és selyemtenyész­­tési törvények. Hanem azért itt volt legfőbb ideje, hogy az 1840. évi ela­vult törvény helyébe, mely különben is a királyságontúli részekre és a volt határőrvidékre ki sem terjedt, a mai idők követelményeinek megfelelő új tör­vény lépjen. 1840. óta nagyot fordult a világ és ha gazdasági fejlődésünk lassú tempóban haladt is, az ötven év előtt készült kaptafával ma már sehogysem boldogulhatunk. A jelen politikai helyzet a meg­mondhatója, hogy a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló nagyfontosságú, életbevágó törvényjavaslat miért nem találkozott azon érdeklődéssel, melyre rendes viszonyok közt mindenesetre méltatták volna. A képviselőház ülésterme a javas­lat egész tárgyalása, paragrafusainak gépies lepörgetése alatt kongott az üres­ségtől : a legközelebb napirendre kerülő házasságjogi törvényjavaslat már előre okkupálja a honatyák figyelmét, mintha az a polgári házasság egyszerre boldog­­­ségekkel nem is kellene most sokat­­ bíbelődni.­­ A mezőgazdasági törvényjavaslat,­­ bár 120-nál több paragrafusból áll, a­­ gazdasági összes kérdéseket nem oldja­­ meg, gazdasági kódex jellegével nem bír , és a­mit különösen szerettünk volna­­ benne megtalálni : a m­ez­ő­gazdasági­­ érdekképviselet szervezése­­ egészen kirekedt a tervezetből. Mikor már vannak ügyvédi, közjegyzői, keres­kedelmi és iparkamaráink és az orvosi kamarákat is kezdik emlegetni, a mező­­gazdasági érdekképviseletről is kellene csak gondoskodni. A megyei gazdasági egyletektől, noha üdvös működésüket örömmel ismerjük el, mindent várni ta­lán mégsem lehet. Ezen ügy törvényes rendezésének a közigazgatás államosí­tása utáni időre történt elodázása alig indokolható akkor, midőn a mezőren­dőrségről szóló törvényjavaslat minden­ben a mostani közigazgatási hatóságok illetékességére való tekintettel fogalmaz­tatott. Előnye a tervezetnek, hogy a tör­vényhatóságoknak sok esetben széles­körű autonóm működési tért biztosít, mert a közigazgatás államosítása után a municipiumok hatáskörébe az anyagi A „PÉCSI KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. „Hajnal.“ Költemények Virág Ferencztől. Ismerteti: Sipos István. (A »Pécsi Közlöny« eredeti tárcája.) A vallásosság nem tartozik korunk eré­nyei közé. Üresek a templomok, telve a börtön, változatos és tarka kép a törvényszékek pad­jain, napirenden a családi drámák, megtébo­­lyodás és öngyilkosság — s mindennek ered­ménye a vallásos költészet pangása. Irodal,­l­munkban az ellentétes irányt követők uralkod­­­­nak s alig van lapunk, mely vallásos költemén­­­nyeket közölni s íróink hódolva a szerkesztők­­ óhajának nem is írnak ilyeneket. Hol van a ma­i szép idő, midőn — hogy a többieket ne is­­ említsem — egy Mindszenti, Szülik, Ruthen, Pájer, Tárkányi pengették lantjukat s a lapok­­ versenyezve közölték műveiket. „Ma kevés­­ embert kap meg annyira a vallásos ihlet, hogy s ezt kifejezze.“ Sujánszky, Kemenes, Talabér­­ hallgatnak, Rosty a Mária Kert s a Hírnök­­ lapjai közé temetkezik annélkül, hogy szép­­ versei szélesebb körben keltenének figyelmet. Lévay Mihálytól, úgyszintén Buday Lászlótól olvashatunk még néha egy-egy szép költe­ményt — s ezzel elszámláltunk mindent, a mi napjainkban elszámlálható. És épen korunk e meddősége folytán kétszeres örömmel üdvözöljük Virág Ferencz­­nek most megjelent kötetét, melyen a sok léha, nem ritkán erkölcstelen termék közt örömmel és megelégedéssel nyugszik meg lel­künk. A vallásos ihlet szárnyán ragad magával e föld sarából — hová önző érdekeinek úgy is oly mélyen sülyesztették — más, szebb világba, a­hol a bánat is könnyebb, az öröm kétszere­sen édesebb, pacsirtaként hasítja a léget, hogy a kék égbe fúrva magát zengjen imát nagy Istenének, dicsérje a szép szűz Anyát. Oh mennyivel áll fölötte a vallásos költészet a profánnak, a vallástól ihletett dalnak a másik­nak ; minden értelme, gondolata a felé irányul, ki maga a legtökéletesebb szépség s kiről csak szépet, jót lehet mondani. Virág könyvének alaphangja a bánat; alig van dala, melyben egy-egy mélabús ak­kord meg nem csendülne. „Búbánatos szív“, „vérző, szenvedő lélek“, „csalódás“, „eltűnt boldogság“ minduntalan előfordulnak, de e bánat nem az a modern világfájdalom, mely panaszaival szinte az eget ostromolja s mely legújabb irodalmunk jellemző vonása; a vallá­sos költőnél a bánat is nemes forrásból fakad, megnyilatkozása is sokkal megindítóbb, mint a halált, kétségbeesést, pisztolyt emlegető lan­toskeserve. Ezt találjuk a szóban forgó kötet­­ben is. Bánatos hang ömlik el az egészen, de nemes bánat, a­melynek forrása a b­ű­n­t­u­­d­a­t, az, hogy a jó Istent, kit mindenek felett szeretnünk kell, annyiszor megbántottuk. Hányszor gyötörtem azt a Szívet, Mely annyi jót tett már velem. (Ott térdepeltem . . .) A szűz Anyához fordul, hogy bűneiért bocsá­natot esdjen számára s fájó szivére írt csepeg­tessen. (Bűnösök utalma). A világnak, nem lelkemnek éltem, Lombja fosztott rózsafa az éltem, panaszkodik egyik szép költeményében (Mária dal IX.) i­­smét a szűz Anyától kér vigaszta­lást. A „Zsoltárom“ egyike a legszebb költe­ményeinek, melyben egyszerű keresetlen és épen ezáltal hatásos nyelven mondja el, hogy mily boldog, mig az Úr utján jár s mihelyt

Next