Pécsi Közlöny, 1894. április (2. évfolyam, 46. szám)
1894-04-24 / 46. szám
II. évfolyam. Pécs, 1894. április 24. 46. szám. PÉCSI KÖZLÓFI politikai és vegyestartalmu lap. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre .. . 6 frt. Negyedévre. . 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre . . .. . 3 frt. Egyes szám ára 4 kr. János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. Deák-utcza 15-ik szám. HIHI Elvek és folyományok. Nil novi sub sole. Semmi sem uj a nap alatt. A föld megteszi forgásait tengelye körül, megfutja elészabott pályáját, nap nap után múlik, évek zajlanak le egymásután, s eközben minden ugyanaz marad, csak a formák változnak. A föld látható királya, a privilegizált, mert eszes állat, az ember is mindig ugyanaz marad. Tudás és erény, tévedés és bűn jelzi nyomait az emberiség történetében. Az igazat és jót írja mindig haladása, vállalatának zászlajára, s ha nincs meg a valóság, hamis cégéinek mindig megtartja a hangzatos frázisokat. Az állami abszolutizmust sem napjaink vetették felszínre elmélet és gyakorlatban. Az igazság és közjó köpenyébe se tegnap óta rejtegetik. A pogányság azt hirdette, hogy az állam abszolút. Tagjai csak annyiban érnek valamit s respektálhatók, amennyiben az állam polgárai. A keresztény felfogás ezen az egyént s az emberi méltóságot meggyalázó felfogást megsemmisítette ugyan, azt tanítván, hogy az ember nem az államért, hanem az állam van az emberért; de, minthogy Cicero mondásaként nincs olyan bolond dolog, amit egyik vagy másik filozófus meg ne kockáztatna állításkép, s most a legvadabb teóriáknak is akadnak vakbuzgó hívei: Hobbes és Rousseau megköltötték a »contractus naturális«, a természeti állapot tételeinek történelmileg és lélektanilag képtelen hipotézisét, és tanaik, meg tanítványaik jobb ügyhöz méltó hite szerint a társadalom az állam, s az állam abszolút. Mielőtt a »bevégzett tények« elméletével igyekeztek volna a jogot és az erkölcsöt megcsúfolni, már az abszolút állam elméletében benfoglaltattak ezen és hasonló abszurd tételek. Amit az állam tesz, az jól van téve, mivel az állam teszi. Az állam föltétlen, hatalma korlátlan. Kívüle nincs szervezett társaság. Céljainak megvalósítására minden eszköz jogos. Rá nézve csak polgár és katona, ember nem létezik. Vallás neki nem exisztál; a jog a bevégzett cselekvés, az erkölcs beteges ábránd. Az állami abszolutizmus természetesen önistenítés. Az állam a jelenlevő istenség. E tétel azonban annyira őrjöng, s oly félreismerhetetlen benne a blaszfémia, hogy egész Hegelig, a bölcselettörténelem e mindent merészlő bohócáig kellett várnia az emberiségnek, míg ezt a thézist kategorice ki merte mondani a megvásárolt bölcseleti tudomány. Részleges, gyakorlati atheismusról vádolják korunkat, pedig lám, vannak istenei. Itt a mindenható, mindenütt jelenlevő állam, nélküle és fináncai nélkül maholnap nem is szusszanthatunk. Az aranyborjú, a szemek és test kívánságának, az élet kevélységének bálványai; neves és névtelen félistenek, kiket az igaz Istent megillető tisztelettel és imádattal vesznek körül. A jogállam hívei kissé erősnek tartották Hegel zsarnokoskodó agyrémeit, és korunk materialisztikus és liberális áramlatának megfelelőleg, anyag- és szabadelvi elméletté gyúrták át hallatlan hóbortját. A lényeg megmaradt, csak a forma lett időszerűbb és tetszetősebb. Az állam az egyetlen szervezett társaság. Kérlelhetetlenül abszolút, mindenható. De mert a liberalizmus vignettejét ütik rá, s folyton szabadsággal veszik tele szájukat oszlopos emberei, dacára hogy békába ver polgári, lelkiismereti, személyes szabadságot: a rövidlátók úgy örülnek neki, mint bolond a fapénznek, az érdekhajhászok pedig markukba nevetnek az emberek együgyüségén. Miként valamely mennyiségtani műveletben az ennek elején elkövetett hibák a végkifejlődésben óriási arányokat öltenek, úgy a téves alapelvekből is csak bomlottak és bomlasztók lehetnek a consequentiák. A társadalomban körülbelül oda jutottunk, hogy egyetlen különbségnek van még praktikus jelentősége az életben, a szegénységnek és gazdagságnak. Geld regiert die Welt. A modern államelmélet is a célszerűség és hasznosság talaján mozog. Csak anyagi érdekeket ismer. A vallásban felekezetien, elnevezés szerint, tényleg vallástalan. A vallásban legjobb esetben rendőri intézményt lát, amelyet a maga érdekében igyekszik lehetőleg kihasználni. Az egyház, a felekezetek önállósága minden szabadságról zengő szavalatok dacára szakadatlan képmutatás vagy ámítás ennek az elméletnek a keretében. Az erkölcsi jó és rossz fogalma chimaera ott, ahol az csak lehet jó, ami profittal jár. Minden magasabb erkölcsi rend, legyen bármennyire kipusztíthatatlan az emberi lélekből, elhanyagolandó apró törtszám a modern állam számításai, intézkedéseiben. Jogi rend nincs, csak a bevégzett tényeké. Minden jog forrása az állam omnipotenciája. A brutális elv: Macht geht vor Recht, haladásáról annyira magasztalt korunkban teljesen érvényre jut. Amiből az államnak való vagy képzelt haszna eredhet, az mind jogos. Nagyon is érthető tehát, hogy a szenvedély-, érdek-, tudatlanság- és ilyen »modern« elveknek meg kellett fosztani a házasságot minden erkölcsi, minden szentségi jellegétől... Bartinay dr. A karlócai tiltakozó gyűlés 10.000 ember részvéte mellett folyt le e hó 20-án. Hatszáz község képviseltette magát s a szomszéd Szerbiából is sokan jelentek meg, bár ezeknek az egész ügyhöz semmi közük. Az egyhangúlag elfogadott határozat szerint a magyarhoni szerb nép elvárja, hogy törvénybe iktatott egyházi autonómiáját meg ne sértsék. Követeli továbbá a szerb egyházi kongresszus egybehívását, hogy e fontos kérdésben intézkedjék. Addig is a nagygyűlés határozottan tiltakozik az egyházpolitikai törvényjavaslatok ellen. Egyház és állam Ausztriában. Madeyski, az új osztrák kultuszminiszter, a képviselőház szombati ülésén tartott programmbeszédében oda nyilatkozott, hogy ő az egyház és állam közti viszonyt nem a tudomány elmélete, hanem a történeti fejlődés eredménye alapján ítéli meg. Ezen eredmény szerint pedig Ausztriában az állam hatalmi körének érintetlensége mellett teljes szabadság , autonómia illeti meg az egyházat. Sokan az állam és egyház közti viszony ideálját a két nagy létrend szétválasztásában látják. Szóló e felfogásban nem osztozik. Önállóságot és függetlenséget követel mind a két hatalom részére, de úgy, hogy az önállóság ne jelentsen szétválasztást, se a függetlenség közöm-