Pécsi Közlöny, 1895. január (3. évfolyam, 1-13. szám)

1895-01-01 / 1. szám

III. évfolyam. Pécs, 1895. január 1­1. 1. szám.­­ KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre .... 6 i­rt. Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre .................3 frt. Egyes szám­ára 4 kr. János kereskedésében. a he. nyomda épületébe. Gyakorlati liberalizmus. A diplomáciában a nyelv a gondo­lat elpalástolására, a politikában a libe­ralizmus hangzatos frázisai az önérdek szolgálatára valók. A gyakorlati libe­ralizmus tulajdonképen rendszeresített népbolondítás. Sokkal alacsonyabb szin­­tájon mozog, hogysem fel tudna len­dülni a nép igaz szeretetéig. Mikor rászorul a népre — választáskor — csak úgy csorog az önzetlenségtől, vágya leküzdhetetlen a nép érdekeit szolgálhatni. Öt évig aztán kipiheni magát ez óriási képmutatás után, hogy erőt gyűjtsön és magas protekciót a nép újabb becsapásához. A liberális önzés nem ismer párt­korlátokat, 48-as vagy 49-es, ellenzéki vagy kormánypárti legyen a gyakorlati liberális, minden párt kötelékei közt érvényre juttatja magát, előtérbe tolja érdekeit. A haza, azaz: a haszon min­denek előtt! Ez a főszempont, és ezért túlteszi magát adott szón, képviselői kötelességen, a becsület legprimitívebb követelményein. A magyar ember kezd praktikus lenni egész az undorításig ! Az állami formák minden fajtájáért képes buzogni az abszolutizmustól a radi­kális fejetlenségig, a­mint azt érdekei megkívánják. I.József idejében abszolút volt, ma radikális. Ma szembe állítja­­ Kossuthot a koronás királyijai, holnap­­ hiperlojalitást színlelve sajtópert indít felségsértés miatt. A végletek találkoz-­­ nak, váltakoznak, de az eseményekben­­ van egységes vezérgondolat, praktikus­­ rendszer, a megélhetés, a haszonlesés.­­ Mindenütt szabadságot hirdet és­­ folyton erőszakoskodik. A nép akaratát­­ meghiúsítja, a felső házat ellenmondásba­­ kergeti önmagával, a királyt, kényszer-­­ helyzetbe sodorja. Az egyenlőséget úgy­­ ülteti át az életbe, hogy a mameluk- i seregnek minden, másnak semmi. A­­ testvérisége abban áll, hogy a maroknyi­­ zsidóság és radikalizmus karjaiba dől,­­ a nemzet óriási zömét pedig vérig sérti­­ vallásában. A liberalizmus mindig álarcban jár,­­ folyton képmutató. Hű támasza soha­­­sem volt a népnek, a király iránt való­­ lojalitása mindig problematikus, a fő­rendeknek kibékíthetetlen ellensége. De­­ a szükség óráján meghunyászkodik e­­ hármas faktor előtt, és önhasznáról­­ soha meg nem feledkezve, az eszközök-­­­ben nem válogatva, markába nevet a kierőszakolt diadal után. A cél mindig szentesíti nála az eszközöket. A­ki ismeri a liberalizmus termé­szetét, épen nem csodálkozhatik azokon a minősíthetetlen rágalmakon, a­melyek­kel a néppártot illeti. Tudja, honnan fenyegeti a veszedelem. Csak 50—60 becsületes, szótartó néppárti kép­viselő, és a jelenlegi frakciókra szakadt parlamentben sok kérdésben miénk a döntő szó. Ez lenne az első lépés a parlament reformjához. Mert ennek az égető szükségéne nincs az a kocapoli­tikus, a­ki kételkedhetnék. Ha a népet képviseli a liberaliz­mus, mert fél jobban kiszélesíteni a választói jogot, mit tarthat a titkos, a népszavazástól? Mit aggaszthatja az agrárizmus vagy, ha a börzét egy kicsit megadóztatják ? A munkás, a nemzeti­ségek érdekei vájjon nem a nép érdekei tán ? Ha a nép képviseletében fáradozik a liberalizmus, tán nem leszen méltó­sága alatt megtudni a „felséges néptől“, hogy kell-e neki polgári házasság, pol­gári anyakönyv, felekezetlenség avagy zsidórecepció ? Tessék elhinni, nagyon ráunt már a nemzet a meddő közjog A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Szilveszter éjén. Még csak nehány homokszem, S egy év ismét lejárt, S bár oly gyakorta adtad A szenvedés-pohárt, Nincsen csak egy szavam sem Panaszra ellened : Ah, mindent elfelejtünk A haldokló felett. S ha százszor is csalódtunk, Szivünk megint remél, Az uj év küszöbénél Uj álma, terve kél, Oly bízva néz előre, S homályos, puszta bár: Szemünk az éji tájon Lel itt­amott sugárt. Remény, remény, világod Dereng az éjen át, Biztatva, hogy az uj év Az­ónál többet ád. S mily jó, hogy ily sötét van:­­ Fényed szebben ragyog, Nem látni, hogy lidérc vagy, S hol égsz: mocsár van ott.s De bármi légy, ki olyan Híven ragyogsz felém, Az ismeretlen tájon Híven követlek én. Ha ábrándkép vagy is csak, De ah, előttem égsz. Van, a­miért haladjak, Mi küzdelemre készt. Ha ábrándkép vagy is csak, Híven követlek én, Vonuljon bár előlem Mindig tovább a fény ; Mindig tovább, mig egyszer Alig hogy égni fog, Vagy — úgy lehet — végképpen Kihamvad, ellobog . . . Sípos Istvván. A házasság-iszony.*) A »Pécsi Közlöny« eredeti tárcája. Ha pécsi ember tériszonynyal szüle­tik a világra, még csak érthető dolog. Az élet a szervezet és a milien kölcsönhatása, mondják a tudósok. Az érzékeny, ideges, impresszionista természetű ember, tanács­lom, végig ne menjen a mi főutcánkon. A világ minden kincséért meg ne álljon naponta az épülő színház előtt s rá ne nézzen a modern groteszk-alakú bérházra, mely agyonnyomni készül a sokkupolájú, vízből félig kivonszolt kocsi­ alakú, sok, de barokk­ izléssel épített színházunkat. Mert a modern élettan csalhatatlan törvényei szerint, az ember nem állván egyébből, mint idegből, lehetetlen, hogy tériszonyba ne essék. Ha pedig egyszer már szerve­zetünkbe rótta magát a kór, (a kórölő phagocitákat dr. Fodor a nyáron itt Pécsett lecáfolta) akkor az öröklés folytán bacil­lus és mikrobák nélkül is halmozódik e baj. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy *) Kozáry Gyulának a hát. körben dec. 30-án tartott humoros felolvasása.

Next