Pécsi Közlöny, 1895. január (3. évfolyam, 1-13. szám)
1895-01-01 / 1. szám
III. évfolyam. Pécs, 1895. január 11. 1. szám. KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre .... 6 irt. Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre .................3 frt. Egyes számára 4 kr. János kereskedésében. a he. nyomda épületébe. Gyakorlati liberalizmus. A diplomáciában a nyelv a gondolat elpalástolására, a politikában a liberalizmus hangzatos frázisai az önérdek szolgálatára valók. A gyakorlati liberalizmus tulajdonképen rendszeresített népbolondítás. Sokkal alacsonyabb szintájon mozog, hogysem fel tudna lendülni a nép igaz szeretetéig. Mikor rászorul a népre — választáskor — csak úgy csorog az önzetlenségtől, vágya leküzdhetetlen a nép érdekeit szolgálhatni. Öt évig aztán kipiheni magát ez óriási képmutatás után, hogy erőt gyűjtsön és magas protekciót a nép újabb becsapásához. A liberális önzés nem ismer pártkorlátokat, 48-as vagy 49-es, ellenzéki vagy kormánypárti legyen a gyakorlati liberális, minden párt kötelékei közt érvényre juttatja magát, előtérbe tolja érdekeit. A haza, azaz: a haszon mindenek előtt! Ez a főszempont, és ezért túlteszi magát adott szón, képviselői kötelességen, a becsület legprimitívebb követelményein. A magyar ember kezd praktikus lenni egész az undorításig ! Az állami formák minden fajtájáért képes buzogni az abszolutizmustól a radikális fejetlenségig, amint azt érdekei megkívánják. I.József idejében abszolút volt, ma radikális. Ma szembe állítja Kossuthot a koronás királyijai, holnap hiperlojalitást színlelve sajtópert indít felségsértés miatt. A végletek találkoz- nak, váltakoznak, de az eseményekben van egységes vezérgondolat, praktikus rendszer, a megélhetés, a haszonlesés. Mindenütt szabadságot hirdet és folyton erőszakoskodik. A nép akaratát meghiúsítja, a felső házat ellenmondásba kergeti önmagával, a királyt, kényszer- helyzetbe sodorja. Az egyenlőséget úgy ülteti át az életbe, hogy a mameluk- i seregnek minden, másnak semmi. A testvérisége abban áll, hogy a maroknyi zsidóság és radikalizmus karjaiba dől, a nemzet óriási zömét pedig vérig sérti vallásában. A liberalizmus mindig álarcban jár, folyton képmutató. Hű támasza sohasem volt a népnek, a király iránt való lojalitása mindig problematikus, a főrendeknek kibékíthetetlen ellensége. De a szükség óráján meghunyászkodik e hármas faktor előtt, és önhasznáról soha meg nem feledkezve, az eszközök-ben nem válogatva, markába nevet a kierőszakolt diadal után. A cél mindig szentesíti nála az eszközöket. Aki ismeri a liberalizmus természetét, épen nem csodálkozhatik azokon a minősíthetetlen rágalmakon, amelyekkel a néppártot illeti. Tudja, honnan fenyegeti a veszedelem. Csak 50—60 becsületes, szótartó néppárti képviselő, és a jelenlegi frakciókra szakadt parlamentben sok kérdésben miénk a döntő szó. Ez lenne az első lépés a parlament reformjához. Mert ennek az égető szükségéne nincs az a kocapolitikus, aki kételkedhetnék. Ha a népet képviseli a liberalizmus, mert fél jobban kiszélesíteni a választói jogot, mit tarthat a titkos, a népszavazástól? Mit aggaszthatja az agrárizmus vagy, ha a börzét egy kicsit megadóztatják ? A munkás, a nemzetiségek érdekei vájjon nem a nép érdekei tán ? Ha a nép képviseletében fáradozik a liberalizmus, tán nem leszen méltósága alatt megtudni a „felséges néptől“, hogy kell-e neki polgári házasság, polgári anyakönyv, felekezetlenség avagy zsidórecepció ? Tessék elhinni, nagyon ráunt már a nemzet a meddő közjog A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Szilveszter éjén. Még csak nehány homokszem, S egy év ismét lejárt, S bár oly gyakorta adtad A szenvedés-pohárt, Nincsen csak egy szavam sem Panaszra ellened : Ah, mindent elfelejtünk A haldokló felett. S ha százszor is csalódtunk, Szivünk megint remél, Az uj év küszöbénél Uj álma, terve kél, Oly bízva néz előre, S homályos, puszta bár: Szemünk az éji tájon Lel ittamott sugárt. Remény, remény, világod Dereng az éjen át, Biztatva, hogy az uj év Azónál többet ád. S mily jó, hogy ily sötét van: Fényed szebben ragyog, Nem látni, hogy lidérc vagy, S hol égsz: mocsár van ott.s De bármi légy, ki olyan Híven ragyogsz felém, Az ismeretlen tájon Híven követlek én. Ha ábrándkép vagy is csak, De ah, előttem égsz. Van, amiért haladjak, Mi küzdelemre készt. Ha ábrándkép vagy is csak, Híven követlek én, Vonuljon bár előlem Mindig tovább a fény ; Mindig tovább, mig egyszer Alig hogy égni fog, Vagy — úgy lehet — végképpen Kihamvad, ellobog . . . Sípos Istvván. A házasság-iszony.*) A »Pécsi Közlöny« eredeti tárcája. Ha pécsi ember tériszonynyal születik a világra, még csak érthető dolog. Az élet a szervezet és a milien kölcsönhatása, mondják a tudósok. Az érzékeny, ideges, impresszionista természetű ember, tanácslom, végig ne menjen a mi főutcánkon. A világ minden kincséért meg ne álljon naponta az épülő színház előtt s rá ne nézzen a modern groteszk-alakú bérházra, mely agyonnyomni készül a sokkupolájú, vízből félig kivonszolt kocsi alakú, sok, de barokk izléssel épített színházunkat. Mert a modern élettan csalhatatlan törvényei szerint, az ember nem állván egyébből, mint idegből, lehetetlen, hogy tériszonyba ne essék. Ha pedig egyszer már szervezetünkbe rótta magát a kór, (a kórölő phagocitákat dr. Fodor a nyáron itt Pécsett lecáfolta) akkor az öröklés folytán bacillus és mikrobák nélkül is halmozódik e baj. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy *) Kozáry Gyulának a hát. körben dec. 30-án tartott humoros felolvasása.