Pécsi Közlöny, 1895. január (3. évfolyam, 1-13. szám)

1895-01-01 / 1. szám

1895. január 1. „Pécsi Közlöny“ igazgatót, vélemény beterjesztésre szólitotta fel az iránt, hogy a részvét mily keretben történjék. Ezután az iskolaszék újjáalaku­lása következett. Aidinger leköszönt, de tartós éljenzés közt újra megválasztották ; titkos szavazás utján elnök lett 3 évre Aidinger­­János, alelnök Krasznay Mihály, jegyző Majorossy Imre, gond­nok K­e­r­l­a­u­­­e­r Sándor. — Iskolaszéki taggá Cserer Elek drt választottál­ meg. A kát. kör vasárnap felolvasó estélyt rendezett, mely — tekintve a hózivata­ros, csúnya időt, elég látogatottnak mond­ható. W­a­j­d­i­c­s Gyula a Szt. Vince­­egyletekről értekezett igen hatásosan, kü­lönösen kiemelve ily jótékonysági egyesület létesítésének szükségét városunkban, hol erre nézve a szervezkedés munkálatai már folyamatban is vannak. É­g­i Kálmán joghallgató sikerült szavalata után K­o­­z­á­r­y Gyula felolvasása következett, me­lyet lapunk mai tárcarovatában találnak meg­­. olvasóink. Végül H­a­n­n­y Gábor apátkanonok felolvasta a megyés püspök­nek Arcoból keltezett levelét, mely­ben ő exclája köszönetet mondva az el­nökségnek hozzá intézett üdvözlő iratára a maga részéről szerencsekívánatait küldi a kör tagjainak. A Pécsi Dalárda rossz nevével régi jó hírnevét is megtartja, sőt ha ez egyáltalán lehetséges, gyarapítja, ősi szo­kásához képest túlnyomólag komikus han­gokban búcsúzott el az ó-évtől. Igaza van, tragikumot ad az élet eleget, hadd indítson dalával. Hosszú, változatos programmja volt az idén is a »Nem Sylvester« esté­jének vasárnap az ez alkalommal felava­tott pécsi Vigadóban, a katonai zenekar közreműködésével. Az összes énekkar elő­adásain kívül pompás darabokat kaptunk több-kevesebb dalárdistánktól is, mint »A rekedt quartett« s »Tenorhajsza«, Nagy ária a világ s a város állapotáról« stb. A közönség nagy elismeréssel adó­zott éljen- és tapsban. Kiváló tetszésben részesültek: Nagy Ária (Ifj. Reberics, Tabak), Állatsereglet (Haksch képek- é­s énekben egy csomó bestiát mutatott be a közönségnek : két­fejű sas, kétfarkú oroszlán, tengeri kígyó, muszka mackó, arany ló, fehér farkas, vén hattyú, Simonék elefántja). A két ta­nácsos (TakL. — A terem zsúfolásig meg­telt. Elég csinos, magas és széles, azonban határozottan rövid. A nagy csillár vil­lamos világítása pompásan bevált. A rengeteg négy ablak a színházi oldalon befüthetetlenné teszi a termet. Ha kettőt befalaznak, még mindig elég világosság leszen. Bor, sör tűrhető, 2 szelet sonka 50 kr. Az ostoba tót tragédiája Cimber József koplaló-pusztai atyafi a múlt év május havában, mint már sokszor, meg­szorult a pénz dolgában, A már nem szo­katlan módon segített magán : kért kölcsön pénzt. A kölcsönző Patocsár János nevű tót nemzetiségű pusztabelije volt. »Mennyi kell« — kérdi rossz magyarsággal a tót Cimbert. »76­ért elég lesz,« felel a kérde­zett. Le is olvasta a tót a pénzt a ma­gyarnak pontosan, csak az volt a hiba, hogy a tót az 50-esekről azt hitte, hogy 10-esek és ily értelemben számította is azokat. — Az idő múlt, az adós csak nem fizetett. Megunván a tét a várakozást, fel­jelentette Cimbert. A bíróság kényszerítette az adóst egy obligáció­ kiállítására. Egyszer csak hallja Patocsár, hogy el akarja hagyni a szép pusztát az ő embere. Megijedt, fel­jelentette Cimbert. A távozni szándékozót elfogták, becsukták, megsajnálták és­­ szabadon eresztették. Első dolga volt hi­telezőjének feleségét jól elverni, a máso­dik meg az, hogy az oldalbordájának se­gítségére siető tótnak hasát felvágta. Befogták újra. A tót most azt sem tudja, mit sajnáljon jobban : az ötveneseit-e, vagy a hasát. A gazda- és erdőtisztek orsz. egyesülete — mint lapunkat értesítik — a segélyezést a lefolyt évben oly nagy mérvben gyakorolta, mint az egyesület fennállása óta egy évben sem, s ily címen 875 frtot osztott ki; 9 özvegynek 325 frtot, 4 gyermekneveltetési ösztöndíjra 330 frtot és 3 segélyre 220 frtot. Elhatározta a köz­gyűlés, hogy a milleniumi kiállítás alkal­mából gazda­tiszti kongresszust tart, s ezen egy, a gazdatiszti szolgálati viszonyt és kvalifikációt tárgyaló törvényjavaslatot terjeszt elő. A Magyar Gazdák Lapját az egyesület tagjai t­árt évi előfizetési áron kaphatják. A jog. A belügyminiszter felhívta a törvényhatóságok figyelmét annak ellen­őrzésére, hogy a jég csak tiszta helyről szedessék és hordassék be, mert a víz az egészségre ártalmas fertőző hatását meg­­fagyás által sem veszti el. Különben a járványokra való tekintettel rendeli, hogy a községek jéggel lássák el magukat. Udvarias vigasz. Kisasszony: Oh, doktor úr, az egész élet csupa harc ... Fiatal doktor: Megengedem, hanem ha a viaskodásból az ember olyan kék szemekkel kerül ki, mint a­minek a kegyedét, akkor valóban meg lehet elégedve. Megmagyarázható kegyetlen­ség. A »Times« című angol világlap sze­­­­rint a nankingi alkirály magas díjakat­­ tűzött ki a japánok fejeire.­­­ Ez nem is csoda, hisz a kínai miniszterek és gene­­­­rálisok annyira elvesztették már a hosszú­­ hadjárat folyamán fejeiket, hogy a japán­­ fejekre csakugyan rászorultak. Katolikus kör. A tolnai kát. kör karácsony másnapján tartotta meg alakuló közgyűlését, melyen mintegy szá­zan jelentek meg. Elnökké: Hága Ádám ! városi ellenőrt, alelnökké: Kiele József í­s.­lelkészt, másodelnökké : Tóth György ! másodbirót választották meg. Sajtóper: Kopáry Gyula bátta­­s széki káplánnak Engel Mór ottani zsidó­­ tanító elleni sajtóperében a vizsgáló bíró­­ a vádlott kihallgatásával, melyben ez be- i­­smerő vallomást tett, befejezte a vizsgá­­­­latot, s felhívta vádlót, hogy vádlevelét a­­ törvényes határidőben nyújtsa be. E célból Kopáry Geiger ügyvéddel betekintette a­­ vizsgálati iratokat s a nyomban elkészített­­ védlevelet benyújtotta ; az esküdtszéki tár­­­­gyalás körülbelül február hóra várható. Franciaország bortermése 1894-­ ben 39 millió hektoliter volt. Ez a termés­­ az utolsó évek átlagát csak 8 millió hekto­­l literrel múlta ugyan felül, de az 1893. évi­­ eredménynél, a­mely köztudomás szerint­­ nagyon gyenge volt, mégis 11 millió hekto­ 1 literrel több. Franciaország utolsó évi bor­­­­termésének értékét 920 millió frankra be­­­­csülik. Kérelem. Azon tisztelt előfizetőinket,­­ kik az 1894. évre szóló előfizetési dijakat­­ még nem küldötték be, tisztelettel kérjük tartozásaik kiegyenlítésére, hogy így a lap küldésében akadály ne álljon elő. Egyúttal kérjük az előfizetési dijak előzetes bekül­dését, hogy kötelezettségeinknek mi is eleget tehessünk. Irodalom. Megjelent »Korkérdések konferen­cia-beszédeimből.« Irta: Kozáry Gyula. Nyomatott Endrényi Lajosnál Szegeden. A 110 oldalra terjedő füzet ára 1 frt (v. 2 int.) Kapható szerzőnél Pécsett. Szerkesztői üzenetek: Izabellaföld. Kérelmét a jövő évre teljesítjük, de mi is kérjük, hogy az ott végbemenő közérdekű dolgokról néha-néha tudósítson bennünket. Szíves elismerését la­punk irányában hálával veszszük, azonban, ha külső elvbarátaink is hozzájárulnának nehéz munkánkhoz levelezésükkel, ak­kor a Közlöny még sokkal érdekesebbé válnék. Bár ne lenne szavunk, jóllehet ez esetben pusztára van adresszálva, a pusztába kiáltónak szava ! Sz. Gy. N .-Kozar. Lapunk tere nem engedi meg a krónikás adatok közlését, a másik dolgozatot még nem volt érkezé­sünk átnézni, ha beválik szívesen közöljük. Bellye. Hátralék 3 frt. Közgazdaság. Gabona-árak. Hivatalosan feljegyeztettek Pécs szab. kir. város 1894. évi december hó 29. napján tar­tott hetivásárán. Kínálat: gyenge mintegy 150 gabona-kocsi volt a piacon. Felelős szerkesztő : LINCAR ADOLF Kiadó-tulajdonos : KÉZBÁNYAY JÁNOS. Lie. nyomda (Feiler Mihály) Pécsett, 1894. 1 mm. őszi —.— — .— Búza tavaszi —.— ... _— új 5 80 5.60 Kétszeres* ó — —.— új 5.50 5.40 Rozs3­ó —.——.— új 5.50 5.30 őszi —.— Árpa* tavaszi —.— új 6.30 6.10 őszi— — Zaba tavaszi 6.20 6.10 uj —.— Bükköny — — —.— Repce» —.— —.— Kukorica» a —.— új 6.— 5.90 Széna» 3.60 3 30 Szalma3 1.80 —■— 5 HIRDETÉSEK. Köszönet nyilvánítás. Mindazok, kik felejthet­­len jó anyánk, illetve napánk boldogult Özv. Mayer Józsefné m. hó 29-én végbement temeté­sén nagyrabecsült megjelené­sük, koszorúk küldése és rész­vétnyilatkozatuk egyéb módon való kifejezése által mély fáj­dalmunkat enyhíteni igyekez­tek, fogadják ez után legmé­lyebb köszönetünket. Pécs, 1894. dec. 30-án. A gyászoló család.

Next