Pécsi Közlöny, 1895. február (3. évfolyam, 14-24. szám)
1895-02-14 / 19. szám
III. évfolyam. Pécs, 1895. február 14. 19. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre . . . . 6 frt. is Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre................3 frt. || Egyes szám ára 4 kr. János kereskedésében. | a ke. nyomda épületébe. A liberális sajtó és a néppárt. A hírlapok már rég a kereskedelmi tevékenység színvonalára sülyedtek. A sajtó, mely valamikor oly nagy szolgálatokat tett az emberi gondolat felszabadításának, a szabadságnak és haláladásnak, most a kormányok és tőkepénzesek zsoldjába állott, mindenféle pénzbeli megegyezések által lealacsonyítva. Minden hírlap egy-egy kereskedelmi üzlet. Mindegyiknek az a legnagyobb kérdése, hogy naponként mennél több példányt adjon el s minél több jól fizetett, többé-kevésbbé félrevezető hirdetésekkel tömje meg hasábjait. „Üzletet kötni.“ ez minden. Hamis híreket gyártanak, amelyeket másnap eldugva megcáfolnak ; minden alkalommal áskálódnak az állam biztonsága ellen; az igazságot eltorzítják, a tudósok szájába olyan nyilatkozatokat adnak, amilyeneket azok nem tettek soha; vakmerően rágalmaznak, férfiak és nők tisztességét megtámadják ; botrányokat szítanak; hazudnak, „mint a nyomtatás,11 megmagyarázzák a tolvajok és gyilkosok fogásait és szaporítják így a bűntetteket anélkül, hogy ezzel csak törődni is látszanának; újonnan feltalált robbanóanyagok összeállítását tanítják ; veszélybe sodorják saját olvasóikat is és valamennyi társadalmi osztályt egyszerre elárulják tisztán abból a célból, hogy az általános kíváncsiságot az őrjöngésig fokozzák és így minél több példányt adhassanak el. Minden csak reklám végett történik. A tudományokkal, irodalommal, bölcselettel, tanulmányokkal és kutatásokkal a hírlapok nem szívesen foglalkoznak. Egy másodrangú színész, könynyűvérű színésznő, egy hőstenor, kávéházi énekesnő, akrobata, kengyelfutó vagy műlovagló, bohóc, gummi-ember vagy vízi kerékpáros egy nap alatt híresebbé lehet, mint a legkitűnőbb tudós vagy legügyesebb feltaláló. És ez mind ravaszul el van rejtve hazafias frázisok virágai alá, amelyek még tetszenek némileg az embereknek. Egy szóval a hírlap magánérdeke uralkodik mindenkor és minden véleményben a közérdek és a polgárok haladási érdekei fölött. A Flammarion spektroskopjában így néz ki a modern hírlapirodalom. És Flammarionnak igaza van. A kivételek csak ritkák. A legutóbbi napok választási küzdelmei között újra tapasztalhattuk. Annyi szántszándékos ferdítést, oly vakmerő rágalmakat, a ravaszul elrejtett hazafias frázisok misztifikációja mellett minden szemérmet és tisztességet nélkülöző izgatásokat tapasztaltunk, hogy kétségben vagyunk, mit higyjünk ? Nem tudjuk, mit csodáljunk : az értelem sofisztikáját, vagy a szív hamisságát ? ! Azt higyjük-e, hogy a féktelen gyűlölet izgalmai között monomániában szenvedő lapok kétségbeesett vaktöltései ezek, vagy a nagyközönség hiszékenységére számító ördögi furfang és machiavelisztikus diplomácia undok szülöttei ? A szikrákat hányó düh hagymázos őrültségeit figyelembe se vesszük, csakis a gyűlölet szítására, az osztályizgatásra furfanggal kieszelt hazugságokhoz és rágalmakhoz volna egy-két szavunk. Tudják meg, hogy a néppárt még a vidéken szervezve nincs; tudják meg, hogy a néppártnak egyetlenegy hivatalos jelöltje volt, és ez Csáktornyán. Ha valami nem tisztességes s korteseszköz a néppárt részéről is használtatott volna, ezt nem helyeseljük ; de az is bizonyos, hogy a korteseket önnön lelkiismeretükön kívül senki nem ellenőrizheti. Tessék a saját korteseik A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Majd ha egykor . . . Majd ha egykor Ránk borul az alkony, Hogy titánná Örök nap hasadjon: Hiszem, tudom Boldogok leszünk fenn, Megpihenve Édes Istenünkben. Nyughatatlan Lelkünk mindhalálig, Ah, de Nálad Bánk örömre válik; S ki mit szeret Te érted a földön, Annak örül Ott fenn mindörökkön. Én, a kinek Boldogsága az volt, Hogyha lantom Szent nevedről dalolt: Leszek fönn a Mennyeknek Hafsza, Sosem hallott, angyalnyelven Imádásom zeng szünetlen Boldog dalaimba’. Sípos István: Rejtélyes sorok. Német eredeti után HALMAI VAZULTÓL. (Vége.) — Igen, kapitány úr, kövessük az írást, haladjunk észak-nyugatnak, mit fog az nekünk ártani, ha kissé szél ellen evezünk ? — De sok időt vesztünk ez által! — Sebaj, meglehet, hogy nagy szerencsétlenséget kerülünk ki. Hirtelen erős recsegés hallatszott a fedélzeten, az égboltozat mindinkább sötétedett, a délről ereszkedő fekete fellegek elbobták a napot, melynek sugarai az éjszaki szemhatárt vérverésre festötték. Hallja Bruce, teljesítem óhaját, de jegyezze meg és értsen meg, ezt nem azok miatt a sorok miatt teszem, hanem tekintsen szét, és nézze meg ezen terhes felhőket, melyek oly nagy gyorsasággal közelednek felénk. Adja ki tehát a kormányosnak a parancsot, hogy irányítsa a hajót éjszak-nyugatnak, majd északnak. Délután három óra felé jelenté az őr, hogy a látó határon egy jéghegy tűnik föl. Egy óra múlva teljesen szemlélhető lett ezen impozáns jégóriás, mely teljes hoszszában úszott az óceánon, s vakító fénynyel verte vissza az időközben a felhők mögül előbújt napnak reátűző sugarait. Távcsőmet a jéghegy felé irányítván, úgy tetszett, mintha két fekete pont lenne rajta észlelhető. Talán két tengeri sirály, gondoltam magamban, de nem, ez nem madár, hanem két emberi lény, egy férfi és egy gyermek, kik, úgy látszik, a jégbe bele vannak fagyva. Rögtön a mentő csónakot a tengerre bocsátottam s szolgámat négy evezővel elküldöttem a szerencsétlenek megmentésére. A vihar ekkor hirtelen megfordult, s a szél, mely eddig velünk szembe fújt, most hátulról kapta meg hajónkat.