Pécsi Közlöny, 1895. május (3. évfolyam, 50-62. szám)
1895-05-02 / 50. szám
ül. évfolyam. Pécs, 1895. május 2. 50. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések,Egész évre . . . . 6 frt. II Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre................3 frt. jj Egyes számára 4 kr. János kereskedésében. a he. nyomda épületébe. Differenciák. (K. Ö.) Mindinkább nyilvánvalóvá lesz már a jelen kormány megalakulásakor hangoztatott az az igazság, hogy a Bánffy - kormánynak programmja nincsen. Nem az ellenzék akadályozza meg az országgyűlést törvényhozási működésében, hanem a kormánynak munkaképtelensége. Hogy az országgyűlést foglalkoztatni nem tudja, kevesebb baj, mint oly irányba erőszakolni, melyet a magyar nemzet józan része elítél. De hát a Bánffy-kormánynak kapóra van az egyházpolitika. Mit is csinálna enélkül ? Az állami közigazgatást, nehogy függetlenségi fegyvertársai érzékenységét próbára tegye, no meg puritán háladatossági ösztönében, munkaprogrammja közé felvenni nem merészli. Különben ez, mint nemrégen a „Politikai Hetiszemlé“-ben a szabadelvű párt érdemekben megkopaszodott elnöke megdönthetően bizonyítékokkal támogatva kifejtette, nem is szükséges, mert előbb az egyházpolitikai törvényeket kell keresztülerőszakolni és életbe léptetni, s csak akkor lehet az állami közigazgatás szervezésére gondolni. Ez is csak olyan liberális fából való vaskarika, milyenekben része van a türelmes magyarnak már hosszú éveken át. Csak egyet akarunk megemlíteni. A leg- elemibb politikai körültekintés is mindenekelőtt valamely alkotás szükségességes célszerűségéről, valamint a kivihetőségének lehetőségéről gondoskodik s csak ezek előkészítése után, magáról a biztos alapokra fektethető törvénytervezetről és nem megfordítva. Pedig kétséget nem szenved: az egyházpolitikai törvények, ha csakugyan I életbe léptethetők lesznek, a közigaz- I gatás jelen szervezete mellett ha- I lomra fognak dőlni Hanem átlátunk a szitán. A függetlenségi párt barátságát biztositani, a megyék autonóm jogát látszólag még tisztelni s a gentryosztályt maga ellen nem zúdítani , ezek azok a be nem vallott indokok, melyek figyelembe vételével, igen természetes, a kormánynak gondolnia sem lehet a közigazgatás államosítására. A Kúria bíráskodási jogát választási ügyekben szabályozó törvényjavaslat, mely az ellenzék sürgetésére két esztendővel ezelőtt, külön e célra összeállított parlamenti bizottsághoz utasíttatott, máig sem került az országgyűlés elé, mert a kormánynak esze ágában sincs a választások tisztaságáról ez után gondoskodni. A jelenleg uralkodó zűrzavaros politikai viszonyok között reá nézve életkérdés fentartani a választásoknál eddig követett erkölcstelen eljárást, mivel csak ily után: lélekvásárlással, preszszióval s az erőszak száz nemével képes a győzelmet a maga számára biztosítani. És ha kérdezzük a kormányt és pártját, mit csináltak eddig ? büszkén fogják mellüket verni s mondani: egyházpolitikát; modern alapokra fektettük Magyarországot. És mit csinálnak majd ezután ? Újra csak egyházpolitikát. A Bánffy-kormány halálát jelentené, ha sikerülne ezeket a javaslatokat a napirendről levenni, vagy a módozatokat megtalálni, melyek kiegyenlítenék a törvényhozás két háza közt fenforgó ellentéteket. Pedig ezen differenciák kiegyenlítésére s a nemzet pacifikációjára válalkoztak Bánffyék. A nemzetet pacifikálni Csáktornyai és nyitrai választásokkal, vagy székesfejérvári felköszöntőkkel ugyan nem lehet. Azokat a differenciákat pedig, melyeket az egyházpolitika a d A „Pécsi Közlöny“ tárcája. A száműzött HEVESSI FERENC-től. (Folyt, és vége.) Most gondolt csak Labatzki — hangjára. A nagyon is sok és fényes tanujelek minden kétséget kizártak előtte, hogy valami különösnek mégis csak kell a torkában lenni; erre volt elég példája. A közelben fekvő Koltow nevű faluban volt egy iskolamester, ki a zenéhez is értett s így tanácsért, esetleg iskoláztatás végett ehhez fordult. Az iskolamester szintén rendkívülinek találta hangját és meg is ígérte, hogy oktatni fogja. Sabatzki tehát minden vasárnap Koltowba ment órát venni és egyúttal a templomi misénél is segédkezte kitűnő hangjával. A templom közelében állt a szép Nikorowska grófnő palotája s e mellett lakott, de csak rövid ideig, a híres különc, Skarbeck gróf, az új lembergi nagy színház építője. A grófnő két év óta özvegy volt, Skarbeck gróf nőgyűlölő hírében állott. A grófnő szép szelleme azonban megvásárolta őt, úgy hogy a meleg szenvedély egész hatalmával halmozta el egyszerre a grófnőt. Ez azonban még mindig vonatkodott a biztos válaszszal, mig a véletlen egy vasárnapi napon a templomba nem hozta és itt Sabatzkit énekelni hallotta. Szerelmes jön Sabatzki varázshangjába anélkül, hogy őt magát látta volna. " A mise után pedig arról győződött meg, hogy az énekes ép olyan szép, mint amilyen bájoló a hangja. Az ismerkedés csakhamar megtörtént és Sabatzki egy al- I kálommal elbeszélte meseszerű élettörté- netét, egész nyíltan bevallotta jelen állá-sát is. A grófnő nevetett. — Létezik egy arab elbeszélés, úgy- t mond, melyben egy herceg a fodrász- s segéd szerepét játsza. Ön sem egyéb, mint egy titokteljes herceg, ki nem sokára az I ének fejedelme lesz. A szép özvegy azonnal intézkedett Sabatzki jövőjének biztosítása iránt. Ez felmondta állását és énektanitói címmel a grófnő palotájának közelében levő kastélyba költözött át. A grófnőnek egyik ismert s Varsóban tartózkodó olasz énekesbarátja levél utján Koltowba rendeltetett, hogy Sabatzki ennek kitűnő tanmódja szerint képezze ki magát. Mint igazi lengyel nő, költséget és fáradságot nem kimért. A grófnő maga is kellemes és jól iskolázott hanggal bírt. Az olasz tanító megérkeztéig maga énekelt a túlboldog Sabatzkival. Ezen énekórák voltak a sokat hányatott ember életének legszebb pillanatai, habár Nikorowska grófnő távol állott attól a gondolattól, hogy Sabatzkinak a legcsekélyebb intimitást is elárulja. Mindamellett az irigy szomszédok rágalmai és álhírek terjesztése sokáig titokban nem maradhattak. Egy thea-estély alkalmával gróf Skarbecknek arról is referáltak, hogy bizony nem jól állanak akciói, amennyiben az énektanító iránt a grófnő sokkal nagyobb bizalommal viseltetik, mint a gróf iránt. Skarbeck gróf kártyáit az asztalra