Pécsi Közlöny, 1895. augusztus (3. évfolyam, 88-99. szám)

1895-08-01 / 88. szám

Ill. évfolyam. Pécs, 1895. csütörtök, augusztus 1. 88. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre .... 6 írt. Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányai János kereskedésében. reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők a he. nyomda épületébe. Félévre . . . A püspöki jogliceum ügye. E lap utolsó számában meg volt emlitve, hogy a jogtanár urak közül négyen, névszerint dr. Mutschenbacher Viktor, dr. Bors Emil, dr. Kossuthány Ignác és dr. Kopcsányi Károly a fővárosban jártak, egy emlékiratot nyújtva át dr. Wlassich Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnál. Előre bocsátjuk , hogy mi magunk is őszinte szívvel kívánjuk, hogy fensőbb tanintézetünk tanári kara fizetésjavításban részesüljön. Lehet, ha megyés püspökünk betegeskedése közbe nem jön, Pécs város törvényhatóságával egyetértve találtak volna tán módot ezen nehézségnek — mely a tulajdonképeni rugóját képezi a nevezett tanárok jelenlegi akciójának — megoldására. De még ha hosszabb ideig is kellett volna várniuk óhajuk megvalósulására, a küszöbön levő kát. autonómia a többi megoldandó kérdésekkel ennek is véget vetett volna. Mindazáltal, bármint legyen a dolog, az az egy bizonyos , hogy ilyen eljárást, mint a nevezett tanár urak most elkövettek, bármely hitfelekezettel szemben meg nem kockáztathattak volna. Próbálja meg a kecskeméti vagy más protestáns jogakadémia tanári kara fizetés-javítás címén magának az intézetnek felekezeti jellegét megtámadni, mint azt a mi jogtanáraink megcselekszik országosan hirdetett, memorandumokban — vájjon nem-e szembeszáll velök az egész felekezet ? Pedig, hogy az összehasonlítást, folytassuk, ama felekezeti intézetek tanárainak csekélyebb díjazással kell megelégedniük mint a mieinknek. A mi joglíceumunknál akar szeniora, aki elsőnek van megnevezve a budapesti deputációban, az ötödéves pótlékkal, lakátalánynyal, tan- és vizsgadíjakkal felmegy körülbelül 3.000 írtra. Ezt annak a megvilágítására hozzuk fel, hogy a helyzet mégsem oly desperátus, hogy a várakozás lehetősége teljesen ki van zárva. Azután még minő indokolással törekesznek céljuk elérésére ! Azt állítják, hogy a Szepessy Ignác pécsi püspök által alapított püspöki joglíceum csak azóta kezdett felekezeti — értsd katolikus — jellegűvé átalakulni, amióta a pécsi püspök több ezer forint évi segélyben részesíti az intézetet. Ami jelesen Trefort Ágost miniszter idejében történt. Pedig a dolog másképen áll: a halhatatlan alapító magának és utódainak tartotta fenn a tanárok kinevezési jogát, a kormánynak hagyva a felügyeleti jogot, mint az minden felekezeti iskolánál történik. Az ekkép kezdettől fogva, az alapitó szándéka szerint kat. jellegű tanintézet 1885. aug. 8-ki kelettel királyi szentesítéssel is megerősittetett, az 1836. országgyűlésen pedig hazai törvényeink közé is becikkelyeztetett. (1836. XXIV. t. c) Egy részről állítják, hogy a püspöktől nyert több ezernyi évi segély következtében vált felekezeti jellegűvé az intézet, másrészt meg azon panaszkodnak, hogy az intézet, melynek nincs gazdája, föntartója, éhenhalásra van kárhoztatva.. Ilyen ellenmondásokba keveredik az ember, mikor nem az igazságot választja okoskodása alapjául. Nagyon sajnáljuk a tanár urak eljárását és saját reputációjuk érdekében óhajtottuk volna, hogy ilyen végzetes lépés megtételétől óvakodjanak. Talán ők is úgy járnak, mint az államsegélyre váró mohácsiak, kiknek azt válaszolta legújabban a közoktatásügyi miniszter: nem lehet, „mert nagyon rosszul áll a budget.“ Kapni ugyan semmit sem kapnak, de a katolikus közvélemény meg elítéli azt, amit tettek. — Államosítás. A francia forradalom új eszméket hozott felszínre : a vallás helyett az ész kultuszát tűzte ki zászlajára, A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Egy ifjú költőnek. Boldog sugár, mely érte telkemet, Ó, rég’ nem ízlelt drága érezet! Egy szív nyílott meg szemeim előtt, Hogy lássak embert, sohse szenvedőt, Hogy lássak embert a magasba törni, Lábbal tiporni mindent, a mi földi. Köszöntlek lelkem ideálja te, Kedved a csalódás sohse verje le. Kutasd az égnek csillagtáborát S haladj ez után felfelé tovább ; Mutasd e lázas nyugtalan világnak, Hirdesd tanát e béke szent honának. Hirdesd e honnak evangéliumát, Szavad fusson a nagy világon át, Hogy egyesítse mind a népeket Az üdvözítő égi szeretet; S lakjék a sas galambbal, őzikével, S lássuk az Ég kezét, mely áld-vezérel. Törjék a boszu fája el felén, A szenvedélyen győzzön az erény; S amíg az élet tűrni megtanít Verjen a szívben gyökeret a hit : Hogy él az Eszme s győzni fog dicsően. Bár millió gonosz lesz ellenében. E tan legyen szived legszebb dala ! Egy szebb jövőnek rég várt hajnala, S mig lelked ideálokért hevül, Prófétaként hirdesd szünetlenül: Hogy él az Eszme s győzni fog dicsően, Bár millió gonosz lesz ellenében ! Virág Ferenc: Régi és ujabb tanügyünkről. Irta: Bokor Ferenc. (Folytatás.) A történelemből az alsó osztályokban bibliát s csak a felsőkben tanultuk a hazai történelmet diktanda után latinul. A világtörténelem hirét sem hallottuk a gimnáziumban. A földrajz-, természetrajz- és számtannal is nagyon mostohán bántak el abban az időben. Ily képzettséggel mentünk, vagy ment az akkori ifjúság át a főgimnáziumból a líceumba, hol az első évi tanfolyamban a bölcselet, a mennyiségtan, a mértan, s az egyetemes történelem képezték a tantárgyakat. A másodikban a bölcselet megmaradt részei, valamint a természettan kapcsolatban a vegytannal, úgyszintén a hazai történelem adattak elő, nagyrészt latin nyelven. A bemutatottakhoz egészen hasonló volt az akadémiai és egyetemi oktatás is. És mégis a kiképeztetést gátló ennyi akadály s az oktatás ily kezdetleges mivolta mellett emez intézetekből kerültek ki: Széchenyi, Kossuth, Deák, Klauzál, Szemere, Eötvös, Szalay, Mailáth, Somssich stb. történelmünk ama legfényesebb korszakának szellem- és jellem-óriásai; ezekből kerültek ki: Kazinczy, Kölcsey, Berzsenyi, Vörösmarthy, Gruczor, Garay stb. ama dicső kor magasztos eszméit igazi hazafius lelkesedéssel és ihlettel terjesztő költőink s íróink egész serege. És mikor a veszélyben forgott haza segélyért kiáltó szava felhangzott: kiléptek a tanító szerzetes rendek zárdáiból az ifjú tanárok, kiüresedtek az intézetek iskolapadjai, ama-