Pécsi Közlöny, 1895. október (3. évfolyam, 118-131. szám)
1895-10-10 / 122. szám
117. szám. III. évfolyam. Pécs, 1895. csütörtök, október 10. CSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Egész évre . . . . 6 frt. || Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre ...............3 frt. || Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányás reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők János kereskedésében. a Ke. nyomda épületébe. Mézeshetek. Október elseje megszüntette az összes összeütközési okokat egyház s állam között. Örömtüzek gyultak ki az ország rónáin és bércein s a magyarnak milliói hálakönyükkel szemeikben borultak egymás nyakába , mert Magyarországon nem lesz vallásháború és mire felragyog a nap az ezredév nagy nemzeti ünnepére, béke s áldás honol a magyar között s boldogság a szívekben. Az állam nem küzdött az egyház ellen, megalázni nem akarta, csak önvédelmi harcot folytatott, mivel nem tűrhette, hogy az egyház állam legyen az államban ; s hogy a jövőben még a legcsekélyebb félreértésnek is eleje vétessék, az egyházat teljesen függetlenné és szabaddá tette, A miért az egyház csak hálával tartozhatik az államnak. Körülbelül így érvelt Crispi is szeptember 20-án, midőn az egyházi állam elvételét a legnagyobb jótéteménynek mondta, melyet valaha egy hatalom a pápával szemben tanusított. Mert szerinte épen az évszázados jogaitól és törvényes birtokától való megfosztatása tette függetlenné, önállóvá a pápát, megszabadította sok gondjától. Hasonlóan okoskodik a belügyminiszter, mikor a közigazgatás államosítását azzal indokolja, hogy akkor a törvényhatóságok autonómiája, önkormányzati élete sohasem látott virágzásnak fog indulni. Mindenesetre furcsa észjárás. Ha az ember most bizonyos újságokra hall-gat, valóban azt kérdezheti, hogy ki ne örvendezne a béke nagy ünnepének, s ki ne magasztalná a nagy Bánffy-kor- , mányt, mely erélyével s tapintatosságaval oly fordulatot tudott a dolgok menetének adni, hogy a győzelem dicső napján szégyenében félrevadul a legyőzött s a győzővel együtt üdvöt kiált a diadalmas Bánffynak. Azaz, hogy nincs is legyőzött. Oly ügyességgel vezette a kormány az egész egyházpolitikai hadjáratot. Maguk az új törvények oly természetűek, melyek a felekezeti érzékenységet fel nem keltik. Nem is kelthetik fel, smivel egyetlenegy intézkedésük sincs, meg a hitbeli meggyőződést s a lelkiismereti szabadságot korlátozná. Sőt ellenkezőleg, az egyházpolitikai törvények leguiathatósabb rugói lesznek a vallásos élet fellendülésének és alapját képezendik egy szebb, egy magasztosabb hitélet világának. Igazán csodálatos egy nép ez a magyar nép, még csodálatosabb a magyar katolicizmus ! Miután a liberális kormányok jóvoltából nyakig úszunk az anyagi jólétben, már csupa háladatosságból is hozzájárulhattunk volna az egyházpolitika zseniális műveletéhez, a közszabadságok fejlesztéséért s az alkotmányos jogok gyarapításáért már csak alkalmazhattunk volna egy kis kényszert meggyőződésünkön és lelkiismeretünkön. De erre nincs is szükség. Örömmel válik meg az ország népe a régi obskúrus rendtől s csatlakozik az uj divat szeleméhez. Mit akar tehát az a kis tábor, mely a néppárt nevet használja s vallásellenes tendenciákat és a lelkiismereti szabadság megsértését magyarázza bele az uj törvényekbe. Ez most a mindennapi altató nóta, a dajkamese, amely azonban nem használ, mert a kiknek szól, régen levetették a gyermekcipőt s nem kérik mások gyámkodását arra nézve, hogy mint kelljen üdvözülniök. A népgyűlések egymást érik. A héten Tatán jöttek össze az elégedetlen polgárok, legközelebb Moson- és Pozsonymegyékben fog a nép nyilatkozni. Hiába írják a kormány lapjai: Ha a józan magyar nép meg- A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Újabb költemények. E címen adta ki Gyürky Ödön verseskötetét, mely az 1892—95. évek alatt megírt költeményeit tartalmazza. Egyikmásik lap gúnyolódva és kicsinylőleg emlékezett meg a műről, mert szerzője a katolikus szépirodalmat ápolja lelkesedéssel. Mi csak örvendünk, midőn látjuk, hogy vannak még, kik az olcsó népszerűség rovására is elég bátrak érvényre juttatni a szépirodalomban a tökéletes szépet, az isteni világrenddel összhangban levő nemeset, kiknek gondolataiban és érzelmeben ég és föld ölelkeznek. A könyv több címre oszlik, u. m. Csaták között, Az Édesnek, A halál árnyában, Napról napra és A századok történetében. A »Csaták között« feliratú rész a legbecsesebb s épp ez szúrt szemet a szabadelvű kritikusoknak, kik Gyürkyt e fejezet miatt »néppárti költő«-nek nevezték el. Hazaszeretet és vallásosság ragyog minden sorából, de a hitvesi szeretet is méltó fantosára talált benne. Mutatóul közöljük a következőket: I. A »Csaták között« című részből Sión éneke. Lesújtva bár és megalázva mélyen A diadalról zeng mégis dalom, Szűk börtönöm kövére hajtva főmet Az örök szabadságról álmodom . . . Köröttem éj van, künn dühöng az orkán De a szememben titkos tűz lobog, Látom mi lesz sok ezredévek múltán Én nem halok meg ! Én feltámadok ! Öngyermekim, — magam neveltem őket, Szelíd kezem vezette lépteik, — •Törtek reám gáládul, orvul, rútul Letépve fürtim minden ékeit, A gyöngyöt, kincset elrabolták tőlem . . . — Rongyok között is én oly dús vagyok, Elém borúl, ki égi üdvre vágyik, Én nem halok meg! Én feltámadok! Sötét börtön mélyére hurcolának, Láncokba verték áldó jobb kezem, ! Nincs az a csúfság, nincs az a gyalázat ' Mit nem követtek volna el velem, Bilincsben is s megfosztva jogaramtól, Koldusként bár, mégis király vagyok, Vér lesz, ha kell, harc lesz, ha én kívánom Én nem halok meg! Én feltámadok ! Szélvész dühöng, de szivem nem remeg meg, Villám cikázik, én nem reszketek, Láng kél keletről, láng terjed nyugatra S az arcom egyre néma és hideg, Hisz ezredévek bősz csatáját láttam, Ölembe hulltak mind a századok, Idők folyása nem vesz erőt rajtam Én nem halok meg ! Én feltámadok ! Hóhéraim ! hallom . . . már jőnek értem, Megölni vágyva kész a máglya már. Bősz néptömeg őrjöngve, feldühödten Közölte rémes, őrült táncot jár, Megyek, megyek .. büszkén, miként királynő, Szememben köny ül, ajkam mosolyog, Magasra csap a máglyák tüzes nyelve, Mind hasztalan, mind! Én feltámadok ! II. Az »Édesnek« c. részből I. A múltakról ne kérdezz engem, édes, Ne kérdezd tőlem ifjúságomat,