Pécsi Közlöny, 1897. február (5. évfolyam, 14-24. szám)
1897-02-14 / 18. szám
V. évfolyam. Pécs, 1897. vasárnap, február 14 18. szám. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Egész évre pirévre . . Előfizetési ár . . . 6 írt. ! Negyedévre 1 írt 50 kr. . . . 3 frt.] Egyes szám ára 4 kr Hirdetések elfogadtatnak. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányai János kereskedésében. Előfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők a he. nyomda épületébe. Forgó birtokok. Ha vannak tények, a melyekkel a magyar mezőgazdaság bajait kimutatni, a gyors és gyökeres reformok szükségét megokolni lehet, akkor ezek közt egyike a legfőbbeknek a birtok növekedő eladósulása és ami ennek sarkában jár, a birtokok vagy parcellák forgalmának óriási és folytonos emelkedése. A hivatalos statisztikai évkönyv 1895-re szóló kötetének adatai vannak előttünk. Ezek valóban megdöbbentően mutatják azt a bomlási processzust, melyen a földbirtok Magyarországon keresztül megyen. Új telekkönyvi teher keletkezett 1894-ben 258 ezer, 1895-ben 303 ezer esetben. Ebből szerződés útján 226, illetőleg 267 ezer. A végrehajtás útján keletkezett terhek száma 1894- ben 16 ezer volt s egy év alatt körülbelül három ezerrel növekedett meg, mert 1895-ben meghaladta a 19 ezerét, azaz 1895 úgy a terhek keletkezése, valamint megszűnése tekintetében rosszabb év volt 1894-nél. Az uj terhek, mindig a tulajdonképi Magyarországot értve, 1894-ben 62 millióval, 1895-ben pedig száztíz millió írttal haladták meg a törölt terheket, pedig az árverező dob is nagy szerepet játszott. A megterhelt birtokok és birtokrészletek forgalma kiegészíti a képet, melyet a magyar föld mai helyzetéről rajzolni kénytelenek vagyunk. 1885-ben 305 ezer volt a birtokváltozások esete. Kétségtelenül már magában véve is ijesztően nagy szám. Mit szólunk azonban, ha azt látjuk, hogy apadás helyett évről-évre makacsul emelkedik és már 1892-ben eléri a 400 ezeret s 1894- ben — az 1895. évi valószínűleg még rosszabb adatok hiányoznak — 406 ezeret mutat ? Ezeknek a gazdát cserélt birtokoknak pénzben kifejezett értéke volt az első országos kiállítás évében 237 millió, 1894-ben 357 millióért. Ha hazánk földbirtokának értékét öt milliárddal vesszük fel, ami egy kerek milliárddal fölötte áll annak, mire Wekerle számította, könnyen megkaphatjuk azt a kalkulust, hogy 15 év alatt az egész föld értékének megfelelő birtok cserél gazdát. Miután azonban a földnek egyrésze le van kötve, tehát nem forog, a szabadon maradó rész annál gyorsabb forgalmat mutat. Idáig jutottunk tehát. Oly helyzetben vagyunk, amelyet lehetetlen másnak, mint kórosnak jeleznünk. Nem szabad ugyanis feledni, hogy ha állandósága elvész, ha kézről-kézre gyorsan forog, csaknem oly gyorsan mint a börze papírbuzája, a földbirtok elveszti régi erkölcsi hatását, tulajdonosa az ő függetlenségét, az ország pedig az egészséges politika legbiztosabb alapját. Sőt gazdasági szempontból is alászáll. A gyorsan forgó birtok rendesen kizsarolt birtok, mert urai nem tesznek, hiszen alig is tehetnek, beruházásokat. Keveset gondolnak a távol jövővel, hiszen a közeljövőt sem bírják maguknak biztosítani, így eshetik aztán meg, hogy az, ami bizonyos határig jónak volt tekinthető — a szabad forgalom — mérték nélkül fokozva, nemzeti csapássá válik, amely jóformán csakis a közvetítőnek áll érdekében. Nálunk valóban itt az ideje, hogy ellene gyökeres és célhoz vezető rendszabályokat tegyünk, mert ha a dolog így folyik tovább, mihamar késő lesz. Mindaz, mi a földbirtok jövedelmeit fokozza s az előállítás költségeit csökkenti, ehhez a célhoz vezet. Itt tehát ezer feladat nyílik, amelyek közül a legfőbbek egyike kétségkívül a kisbirtokosok hitelének rendezése, a szövetkezetek útján. Amit megígért a trónbeszéd s reméljük a földmivelésügyi miniszter munkába is vesz mielőbb. A mi nézetünk az, hogy itt nagy nemzeti szerencsétlenséggel állunk szemben, olyannal, amelyet leküzdeni halaszthatatlan kötelesség. A magyar földbirtok, tehát Magyarország jövője van kockán. Bernát István: — Háború készülőben. Az újságokban már kitört a háború, a papiros ágyúk elsültek s nem lehetetlen,hogy 24 óra alatt a valóságos ágyuk is bömbölnek Kréta szigetén.A hírneves sziget a törököké,kik azonban ott, csakúgy mint birodalmuk fővárosában , Konstantinápolyban a rend föntartására képtelenek. Kegyetlen öldöklés folyik a sziget keresztény és mohamedán lakossága közt, ezt pedig a humanizmus mai korában tétlenül nézni nem lehet. A hatalmak ki is dolgoztak reformjavaslatot Kréta számára, melynek értelmében a sziget keresztény kormányzót kapna, a török katonaság elvonulna s a rendről európai csendőrség kezeskednék. Az európai kormányok — a mienk is — épp most hívják fel a katonákat, hogy a szervezendő krétai nemzetközi csendőrség kötelékébe magukat fölvétessék.A reformtervezet szeptemberben készült el és csak a török hagyományos lomhaságán, keleti tunyaságán múlt, hogy még életbe nem lépett és így a mostani zavargás lehetővé vált. György görög kir. herceg, a görög király 27 éves másodszülött fia, ügyes haditengerész, egy tengeri hajóhaddal Kréta felé indult, mert a görögök semlegesen nem akarják krétai faj- és vallásrokonaiknak, a keresztényeknek lemészároltatását szemlélni. A görög hajók magatartásától függ, hogy kitör-e a háború vagy sem. Ha tényleges akcióba lépnek és a passzív cirkálással be nem érik, akkor megsértik a török szuverenitást, miután Kréta török terület, ahol idegen hajókat aktív közbelépés meg nem illet. A rokonszenv a görögök mellett van, a jog a török mellett. A diplomácia nem lévén az érzelgésnek tere, hol a rokonszenv szerepet játszhatnék, a nemzetközi jog nyílt megsértése nélkül európai hatalom a görög akciót nem támogathatja. A törökországi viszonyokat rendezni s a keresztények sorsát biztosítani kell, de ennek útja csakis a diplomácia. A görög * A legmegbizhatóbban lehet ■valódi exust tárgyába!» valódi torilliány, opál-, safir-, smaragd- és beszerezni, ékszerész Pécsett, Király(fő)utca, (hattyúépület) saját külön műtermében történik.