Pécsi Közlöny, 1897. március (5. évfolyam, 25-36. szám)

1897-03-28 / 35. szám

1897. március 28. „Pécsi Közlöny“­ ségbe került. A maradványból 10% jóté­kony célra fordittatván, a Pécsi Dalárda pénztárának 610 ft. 20 kr. jut, s ez rá is fér, mert sokszor vállalkozott már a Dalárda olyasmim, ami erkölcsi sikert hozott anyagi veszteséggel. — A dalárda legutóbbi vá­lasztmányi ülésén Beberics Imre alelnök indítványára Ciglányi Béla kir. ítélőtáblás bírót megválasztották dísztagnak, a requiem előadása érdekében kifejtett buzgalma el­ismeréséül. Kinevezés: Az igazságügyminiszter Varjas Ödön szegzárdi törvényszéki aljegy­zőt a szolnoki t. székhez jegyzővé, Peterdi Ferenc pécsi t. széki írnokot ugyanide segédtelekkönyvvezetővé, kinevezte.­­ Szabó-Ónody Károly tapolcai járásbirósági jegyzőt a király Sására kir. aljárásbiróvá nevezte ki. A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Tury Pál volt szentlőrinci ügy­védet az ügyvédség gyakorlatáról való önkéntes lemondása folytán a lajstromból törölte. Egyleti élet. Katolikus legényegylet van alakulóban Tolnán. Valószínűleg a húsvéti ünnepen tartják meg az alakuló közgyűlést. Jegyzői pályázatok: A belügymi­niszter a polgári anyakönyvvezetés kö­vetkeztében felhalmozott teendőkre való tekintettel a pellérdi és egerághi körjegyző­ségnél egyenkint 400 írttal javadalmazott segédjegyzői állások rendszeresítését enge­délyezte. A pályázatot legközelebb kiírják. — Berkesden — Rózsa Kálmán körjegy­zőnek Herceg-Szőllősre történt megválasz­tatása miatt — április 14-én körjegyző­­választás lesz. Az állás jövedelme : 117 frt. készpénz, lakás,­­ kültelek 4 hold osztott legelővel, közös legelő és erdő­­illetmény haszonélvezetével ; 84 frt irodai, 100 frt. levélhordói átalány. Felolvasás A budapesti szent Imre­­önképző egyletben Ujváry Ede jogszigorló, a pécsi püspöki titkár testvéröcscse felol­vasást tartott a házasságkötésről. Érdeke­sen fejtegette felolvasó a témát az egy­ház és állam szempontjából a történeti fejlődés sorrendjében, különös tekintettel a régi magyar házassági jogra és a házas­sági jog fejlődésére hazánkban. Felolvasót a nagyszámú hallgatóság élénken megélje­nezte. — A tolnai hát. körben kétszer volt felolvasás. Az első alkalommal Kienle­r József alelnök« Milyen könyveket olvassunk» címmel magyar nyelven, Liebelt Ferenc egyesületi tag német nyelven olvasott fel, Kozáry Gyulának a szocializmusról szóló értekezését adván elő. Felolvasás után közös halpaprikás-vacsora volt, melyen 130- an vettek részt, nők és férfiak.­­ A má­sodik felolvasó estélyt márc. 19-én tartot­ták meg, a kör pártfogójának, szt. József­nek napján. Délelőtt Kienle József alelnök ünnepélyes szt. misét mondott a templom­ban, a tagok testületi jelenlétében. Este Lengyelné­ Bányik Matild tanítónő szent Józsefről szépen és tartalmasan értekezett, Liebelt Ferenc pedig német nyelven. Hangverseny. Ciglányi Béla lelkes műbarát rendezése mellett kiváló élvezet­ben részesült ismét a pécsi közönség. Bak Adolf pécsi fiú, hegedűművész hang­versenye volt ez, melynek érdekességet és értéket a hegedűművészen kívül Dankl Mici és Füchst Jenny úrhölgyek közremű­ködése is biztosított. Bak Adolf minden darabban, minden hegedűvonás által elá­rulta a technikai készültséget, zenei tudást, eredeti felfogást; főleg nagy hatást ért el a Wienovszky-féle polonaise d-dúr fülbe­mászó tánczene produkálójával, Sarasate Carmen-fantáziájával és a piéce de resis­­tance-al, melyet utoljára vett elő , a Smetana Ondricsek eladott menyasszonyá­val. Hangjai tiszták; az érzelem lágy, sze­­lid tónusát, mint a szenvedély erős tra­gikumának hangját egyaránt eltalálja ; ü­­veghangjai finomak. Különös figyelmet érdemelnek kettős fogásai, kivált az oktávokban, melyek a hegedűtechnika erőpróbái. Szenvelgés nélkül játszik, biztos kézzel és öntudatossággal. Szép jövője van. Cankl Mici az ő mély­séges, párját ritkító alt hangjával, mely egész g-ig cseng és erőteljes, azzal a kitűnő előadóképességgel, melylyel ren­delkezik, óriási hatást ért el. Először de­rék katonakarmesterünk Kristóf Tódor kompozíciójával lépett föl, ki Brentanonak »Ich möchte heim« című hangulatos köl­teményét zenésítette meg, fülbemászó, a szövegnek megfelelő dallammal. Úgy a ki ■váló énekesnőt, mint a jeles szerzőt szám­talanszor kitapsolták és megéljenezték. Kienzl, »Der Evangelimann» c. operájából Magdolna dalát hasonlóan nagy hatással énekelte a kisasszony, hisz ez egészen hangjában fekszik. A kihívásoknak engedve, megtoldotta a kisasszony a műsort Schuh­­m­ann «Frühüngslied«-jével Füchst Jenny már választásaival kiráutatta, hogy az egészen komoly, az egészen klasszikus zenét műveli. Technikája pompás, rendkívül könnyűséggel és biztossággal uralkodik a klasszikus zene fölött. Elfogulatlanul játszik és­ belemerül zongoraművészetébe. Tudását­­ nemcsak Chopin fantáziájában és Liszt Etűd-jében manifesztálta, hanem Bach-Liszt (C moll) orgonafúgájában, melyben a látszólag mo­noton fugákat mesterileg pointírozta. Vásár. A héten Dárdán lefolyt orszá­gos vásár, mint lapunkat értesítik, eléggé látogatott volt. Sok lovat, szarvasmarhát és sertést hajtottak fel a gazdák, vevőkben sem volt hiány s az árak is kedvezően a­­lakultak. Csak az iparosok panaszkodnak, hogy a fuvarpénzt sem vették be. A vá­­sárbérlők teljesen meg vannak elégedve bevételükkel. A pécsi­­,Kat. Legényegylet­ megújított tisztikara a következő: I. dékán Rumpach Károly, Ir­od dékán és jegyző : Glazer Mihály, pénztárnok : Kasznár István, ellenőr : Fiedler Mihály, I. könyvtárnok : Németh Jenő, Ir­od könyvtárnok: Ámon Nándor, főrendező : Kaizer Viktor, rende­lujtam és foglyommá tettem Elizkét. Szi­vünket föltártuk egymásnak s azóta forrón szeretjük egymást. — Deib élt ez szörnyen bántotta.« — »Úgy van, « szólott kipirult arccal a fiatal lány. — Eliz kisasszony, ismételten figyel­meztetem önöket, a vallomásokat ne za­varják folytonos közbeszólásaikkal.« — »Folytassa tovább Justin úr !« — »Ugyan mit mondhatna még egye­bet ?« — szólott ismét közbe Eliz. — »Mi azóta egymást szeretjük, Deibel e miatt irigykedett Justinra s azon volt, hogy vala­hogyan beléje köthessen. Erre legegyszerűbb volt előtte uralkodónk személyét gyalázni ; tudta jól, hogy Frigyesem hazafiúi szive ezt tőle meg nem tűri, így történt ez múlt vasárnap is.« — — »Ezt merészelte tenni ? ! S minő kifejezéseket használt? — ezen kérdések­kel fordult a méltatlankodását palástolni nem tudó bíró a hittanhallgatóhoz. — »A szégyenpir elöntené arcomat, ha azokat ismételnem kellene, mit halla ■ nem is annyira nehezemre esett, hogy a tettlegességig kerestem magamnak elég­tételt.« — »Ezért önt megdicsérem« — kiál­­­­tott közbe a császár. A biró szigorú, parancsoló tekintetére csak ennyit tudott mondani s önmegadás­sal újra az iratok fölé hajolt. — Erre újból a fiatal, szerető leány I szive szólal meg : »Óh Atyám ! Te nem­­ büntetheted meg Frigyest, hisz a jegy­e I ur is megdicsérte eljárásáért!« — »Édes lányom, Brutus elitélte fiát, s itt nem vagyok atya, hanem biró.« — »Drága, jó atyám ! ne tedd tönkre jövőnket, l esedezett könyörgő hangon a­­ fiatal, csinos leány minden boldogsá­gunk oda !« — »Hallgasson el kérem Eliz kisas­­­­szony, utoljára mondom !« — »Hallgatok atyám!« — »Justin úr, van még valami mon­­­­dani valója?« — »Többet már nem mondhatnék biró úr!« — »Bánja meg, hogy a tettlegességig ragadtatta el magát!» — »Tudom, helyesen cselekedtem, nincs okom a megbánásra!« — »Igazad van!« — szólott közbe — a »koronás jegyző«, kinek szivét ma­gáévá hódította a rokonszenves Justin. — — »Hívják elő most a tanukat !« A tanuk vallják, hogy Deibel, kertész, II. Frigyest sörfőzőnek és fűzfapoétának gúnyolta. — »Ezt merte mondani ?« — kérdő csodálkozással a haragra lobbant császár. Ebben a pillanatban mosolyogva nyújtá át a biró fuvoláját a »jegyző «-nek. A »jegyző« mindjárt elértette a dolgot és egy vallásos szellemű, szép pastoralet játszott rajta. Nyugodtságát visszanyerte. A biró tovább folytatta a kihallga­tást, s midőn egyik tanú esküvel kész erősíteni, hogy tolvajnak is nevezte Deib­­ler a fölséges urat, akkor meg a biró pattant föl, haragjában a villámló Jupiter­ként sújtva a kertészt. Erre meg a »jegy­ző« kínálta meg a fuvolával a bírót nem minden hatás nélkül. 3

Next