Pécsi Közlöny, 1897. április (5. évfolyam, 37-48. szám)
1897-04-01 / 37. szám
Az ünnepség vége. Kedden kétszázötvenen jöttek össze pécsi polgárok a Vigadó nagytermében az új főispán tiszteletére rendezett díszebédre. Az étlap volt : Barna leves, fogas és tok tatármártással, vesepecsenye körítve, stájer kappan és pulyka, fejes salátával, parfait és sütemény, gyümölcs, ementháli, pécsi trappista- és csemegesajt, fehér és vörös bor, pezsgő, kávé. A katonazenekar a belépő dr. Fejérváry Imre bárót a Rákócyindulóval üdvözölte, ebéd közben pedig a következő műsort játszotta: 1. Nyitány Strausz J. »Waldmeister» operette-jéből. 2. A Narenta mentén, keringő. 3. Ábránd Verő »Szultán» operettejéből. 4. Magyar táncok. 5. Előjáték Goldmark »Heimchen am Herd» dalművéből. 6. Kürt-szóló Leobertól. 7 Szép az élet, keringő. 8. Magyar népdalok. — A fölszolgálás a legnagyobb pontossággal történt, ami csakugyan becsületére vált Hircy Ferenc vendéglősnek. Az első felköszöntőt a főispán mondta a királyra, a másodikat Majorossy polgármester a főispánra, a harmadikat Littke kevesli. kamarai elnök a kormányra, az ötödiket Krasznay Miklós dr. a főispán atyjára, a honvédelmi miniszterre ; a hatodikat Fekete Mihály t. főügyész a testvértörvényhatóságra, Baranyavármegyére és annak első képviselőjére Szily alispánra ; a hetediket Szeredy dr. apátkanonok a főispánra, mint a volt főispán s mester tanítványára; a nyolcadikat a főispán mondta Pécs városára,majd ugyanő Kardos Kálmánra. Kardos Kálmán egészen átérzékenyülve állott ezután föl s kijelentette, hogy ő úgy tett, mint a baranyai német gazda, ki midőn érzi, hogy ami neki elérhető volt azt elérte, tovább eredménynyel már nem munkálkodhatik : visszahúzódik a ház hátsó szobájába, átengedve a gazdaság vezetését az ifjú erőknek. Ezt »Auszugnak»-nak nevezik, ő is visszavonult, mert érezte erőinek hanyatlását; hivatalát átadta annak, kit fiaként szeretett s ki mindenben alkalmas arra, hogy a reá esett hivatásnak megfeleljen. (Hosszas éljenzés.) — Bors Emil dr. jogtanár nagy bőbeszédűségre valló hosszú pejorációt tartott ezután, melyet pohárköszöntőnek alig lehet mondani. Azt vettük ki szavaiból, hogy a főispánban a jogtudort élteti, de ezt annyira körülírta, hogy a hallgatóság jelentékeny részét elhagyta a türelem és »elég volt» kiáltások voltak hallhatók, -- Perls rabbi a főispán nejét köszöntötte föl. Beszéltek még Majorossy, Záray (Aidingert éltette és a jelenlegi polgármestert), végül Bittó mondott tesztet, a hangulat azonban igen vidám lett már s a további dikciózás lehetetlenné vált, nem akadván többé ember, aki meghallgassa. A fáklyásmenet és kivilágítás este 8 óra felé a városnak kiválóan szép ünnepi képet kölcsönzött. A lakosság apraja-nagyja talpon volt, hogy gyönyörködjék abban a nagyszabású látványosságban, a minőségi nem adta magát elő Pécsett. A fáklyásmenet szokottnál sokkal nagyobb keretű volt; a katonazenekar, a Zsolnay-gyár tűzoltóinak zenekara, valamint a veteránok jó zenekara is kivonult A városháza előtti emelvényen Záray Károly a közönség nevében intézett ünnepi beszédet a főispánhoz, ki a következőket válaszolta : »Őszinte köszönetet mondok a hozzám intézett ékes szavakért. Őszintén köszönöm, hogy ily fényes tanújelét adták rokonszenvüknek; annak a rokonszenvnek, amely évekkel ezelőtt oly kellemessé tette it tartózkodásomat, és amely e város nevét oly mélyen véste ne szívembe, hogy az onnan többé ki nem irtható soha! A város iránt érzett meleg szeretet életem e felejthetetlen pillanatában azt a kívánságot adja ajkaimra : haladjon szeretett városunk továbbra is a fejlődés útján, legyen továbbra is erős zászlóvivője a magyar kultúrának! Isten bőséges áldása kisérje mindenkor a város egész közönségét!« Hatalamas éljenzés következett a főispán szavaira, melynek lecsillapodtával a »Pécsi Dalárda« Huber »Honfi dalát« adta elő, majd a »Polgári Daloskor« Them »Dalünnepen» című darabját énekelte el. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter akkor érkezett az indóháztól a Széchenyi térre, mikor a fáklyásmenet a városház előtt épp állást foglalt. A minisztert felkísérték a főkapitány első emeleti hivatalos helyiségébe, melynek ablakából szemlélte a miniszter a tündén képet s hallgatta a beszédeket és énekkarokat. A főispán neje a főjegyzői iroda ablakából nézte az ünnepség ezen legfényesebb részének lefolyását.a Fáklyásmenet után a nemzeti kaszinó termeit előkelő társaság töltötte meg. A díszes estélyen megjelent később a főispán, nejével és a honvédelmi miniszter. A miniszter a kaszinó igazgatójának, egyúttal a v estély rendezőjének nejét, dr. Krasznay Jenőnét vezette karján a nagyterembe, a főispánét pedig Kardos Kálmán. A főispánné rózsaszín selyemben jelent meg és dr. KrasznayJenőné által bemutattatta magának a pécsi hölgyvilágot. A táncot a főispánná nyitotta meg dr. Krasznay Jenővel. Ott voltak többi közt: Trixler Aranka, Driesz Frida, Opri° Angela, Szily Böske, Ternovszky Margit, Fekete Irma, Dedinszky Olga, Kovácsfy Mimi, Luiszer Margit, Heberics Gizella, Gilming Józsa, Polgár Blanka, Hölbling Terka, Kindl Gizi, Nagy Krémi, Blachier Aranka, Szántó Etel, Máté Gizella, Vasvári Inna,Mizaly Paula, Obetkó Gizella, Mihálovics Mariska, Hózinger Etel, Némethy Mici stb. lenni. Nyájasan fogadta Endrét, távoli rokonát. »Szervusz Öcsém, mi jót hoztál ?« »Kis kéréssel jövök Pista bácsihoz, megváltoztattam tervemet. Mégis elfogadom, ha ugyan Pista bácsi máskép nem intézkedett, ajánlatát. Kimegyek szolgabirónak !« »Helyesen van Öcsém, még mindig nem tettem le a reményről, hogy hallgatsz tanácsomra. Nem jó neked itt maradnod, e helyen, hol teljes képtelenség szabadulnod azon körtől, mely anyagilag, erkölcsileg tönkretesz.« »Köszönöm édes Pista bácsi, ajánlom . . .« »No, no hova rohansz ? megállj, tehát a legközelebbi megyegyülésen!« »Igen, köszönöm . . .« s elsietett. * * * »A pletyka, a pletyka, ne hajts rá !* ■ igy vigasztalta Berényi Endrét, Nagy-Ágh j 1 szolgabiráját egyik asztaltársa. i i ■ »Mit törödöl ily mende mondával ? ! Összeboronáltak vele a városházán, punk- i tűm. Boldog vagy ! ! I j »Csak volnék. Ej! hogy nem tudtam szabadulni e kígyótól. Az az áldott lélek összetörött. A napokban szenvedett ki az őrültek házában . . .« Itt nagyot sóhajtott Endre s ujjával törülte el az arcáról alápergő néhány könyvt. Az egész asztaltársaság hallgatott, s nem akarta csendes bánatában zavarni, itt várták, hogy maga jelentkezzék, ha szijvében a vihar lecsillapult. Ők addig közön- 1ébős dolgokról tereferéltek, mikről azonban Endre alig vett tudomást. Másfelé kakanidozott az ő lelke. Egy kis fény hatolt szivébe, egy kis meleg járta át, gyermekeire ; gondolt, kiket ama keserű óra óta, hogy fellökte magától családját, nem látott. Valamit gondolt, felkelt és köszönés nélkül távozott. Künn hideg és sötét volt Csak ahol a gázlámpák fénye világított, látható néhány járókelő. Endre nemébe húzta kalapját és gondolataiba mélyen elmerülve haladt végig az utcán. A legközelebb behajló utca sarkánál felvetette fejét s befordult. Két gyermek jött vele szembe. Egy alig hat éves fiúcska erősen kapaszkodott kis nővére karjába, ki tizenegyéves lehetett. A lámpa fénye megvilágította arcukat. Endre körülnézett, nem járt senki más az utcán. Lehajolt a kicsinyekhez, megölelte és megcsókolta őket s aztán tovább ment. A gyermekek, kik meglepetésükben pillanatra megálltak és a továbbsiető férfialak után néztek s nem rég e városba kerültek iskoláztatás, nevelés végett, nem vették észre, hogy arcukon az atyai könyek harmata fehérült .. . „Pécsi Közlöny 1197. április 1. Hire k. Pécs, 1897. április 1. Mailáth püspök Pécsett. Troll káptalani helynök kérelmére Mailáth Gusztáv gróf erdélyi segédpüspök, martyropolisi prekonizált püspök megígérte, hogy a püspökké való fölszenteltetése utáni napokban, 1. évi május elején Pécsre fog jönni a papszentelést végezni. A napok is meg vannak már állapítva. Eszerint május 4 én a kisebb rendeket, máj. 5-én az aiszer