Pécsi Közlöny, 1897. július (5. évfolyam, 73-84. szám)
1897-07-04 / 73. szám
V. évfolyam. 73. szám. Pécs, 1897. vasárnap Julius 4 PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések, Egész évre .... 6 írt. Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányai reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre ................3 frt. || Egyes szám ára 4 kr János kereskedésében, a he. nyomda épületébe. Világi képviselőnk a kongresszuson, Záray Károly dr. és Littke József urakban fölbuzdult a „jó katolikus“, autonómiai privát értekezletet hívtak egybe — a nyilvánosság kizárásával . — s ennek eredményeképen körlevél-ben szólítják most föl a pécsi katolikus választókerület városi és megyei szavazópolgárait, hogy ezek magukévá téve a zártkörű tanácskozmánynak róluk nélkülök hozott megállapodását, kongresszusi világi képviselőnek Kardos Kálmán országgyűlési kormánypárti képviselőt válaszszák meg, mert a kör- levél aláírói a volt „közkedveltségű fősspánt, majd díszpolgárt óhajtanak“ a kongresszusba küldeni. A nevezett urak „óhaja“ nem tartozik ugyan a nagyközönséghez, hiszen , másnak is meglehetnek a maga privát óhajai, de mivel a csöndes magánérte- , kézlét után szívesek voltak óhajukat a nyilvánossággal közölni, tudomást kell róla venni. Szép, örvendetes mindenesetre a katolikus ügy iránti érdeklődés, csak olyan legyen az, mely katolikus fölfogásból, katolikus szempontból indul ki. Ha pedig ilyen az érdeklődés, akkor nem „díszpolgárokat“, hanem disz-katoli-kusokat fogunk a kongresszusba küldeni, különösen ha tudjuk, hogy a díszpolgárság a mi napjainkban a hatalmasok kegyének kinyerésére szolgáló eszközzé, vagy a hatalom és befolyás előtti hódolat lerovásának puszta formájává vált. Nincs miniszter, nincs valamire való főispán, kinek díszpolgári diplomája nem volna. Annál kevesebb jut ki a díszpolgárságból az alkotó, teremtő polgári elemnek. Elhisszük, hogy Kardosnál a polgári erény nyert jutalmat a díszpol- gársággal, személye ellen semmi kifoj gásunk, ám az összehívandó katolikus kongresszus célját az önkormányzat szervezése képezvén, oly nehéz feladat vár itt megoldásra, melyhez kvalifikáció föltétlenül szükséges, s nem elég a közkedveltség- 10 évi főispánság és díszpolgárság. A megtolpántató kvalifikáció pedig : az autonómia kérdésének, a vallási és egyházi hagyománynak ismerése, függetlenség mindenkitől, bátorság síkra szállani, esetleg a kormánynyal is szembibeszállani. Ezen kvalifikáció Kardos Kálmánban nincs meg. Megvan a keresztlevele és — föltesszük — megvan nála a vallásos lelkűlét, meggyőződés is, de nincs egyéni önállósága a hatalommal szemben, melynek amint eddig mindenkor meghajolt, úgy annak ma is szabad rendelkezésére áll. — Katolikus törekvéseiről, ügybuzgalmáról az egyházi dolgok körül, vallási és főleg autonómiai kérdésekkel való foglalkozásáról nem hallott soha senki. Az autonómia szervezése pedig oly munka, mely igénybe veszi a kongresszusi tagok önfeláldozó tevékenységét, ügyszeretetét, kitartó buzgalmát, amit csak azokról tételezhetünk föl, kik az egyházi ügyek iránt eddig is komolyan érdeklődtek. Mivel Pécs előkelő és ős püspöki városának oly képviselőt kívánunk, kire mint katolikus hitrokonunkra és Szent István és egyházmegyéje központjának képviselőjére mindenkor büszkék lehessünk, ez okból elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy azok, akik az ügyet nem hajlandók személyi melléktekinteteknek alárendelni, haladéktalanul állítsanak föl megfelelő ellenjelöltet. Kedves lehet nekünk Kardos, de kedvesebb kell hogy legyen : a szent ügy ! L. A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Idealizmus az irodalomban. (Folytatás). Huysmann. Huysmann hinni kezd En Route-ban Durtal író a gregorián ének nagyszerűségét festi. A katolicizmusról így ír: „A mi legfőbb mértéke, az a művészet, melyet ő alapított, és senki túl nem haladott.“ Párisban élt magányos életet. A fiatalság rajongással övezte körül. A 1870. háborúban részt vett, de betegeskedése miatt visszahívták Párisba. Itt hivatalt vállalt a minisztériumban és az irodalomban mint Zola tanítványa lépett fel. Első regénye ,Mártha’, egy leánynak története, a bukott nő rajza. A ,Vazard nővérek’ című regénye hasonló körben mozog. A ,Rebours’-ban azonban már a fordulat kedvező jelei előtt állunk. Gyűlöletét fejezi ki a század szájhősködése, képmutatása és üresfejűsége iránt. A ,Labas’ hőse okkultista, ki fekete misére jár és a sátán szolgálatában áll. Az ,En Route,a melyet Msgr. Hulst a hivő katolikusok figyelmébe ajánlott, Durtal párisi író történetét írja meg. Durtal gonosz indulatai leküzdésére a trappista kolostor magányába vonul, ahol a lelki gyakorlatok annyira megkönnyebbítik lelkét, hogy napokon át a magányban marad . . . Majd visszatér Párisba. Lelkét a templom, az ima, a zene, az énekek, a szobrok, s a képek ihletik. Rod. A dekadensek közé számítják Rod Eduárdot is. Ő ellensége volt a zolarizmusnak. Az emberben rejtett szépségekről beszél. A külső világtól megundorodott és a belsőbe, a lélek világába vonult.1-) A félig megtért 2-) a Saint- Sulpice énekei és litániája közben felkiált: „Oh ! mennyire szeretnék szolgálni annak, kit énekkel dicsérnek, szeretnék belemerülni az imák mélyeibe, szeretném dadogni ama szavakat, melyek ez ajkakról áradnak. De hajda nincs imádságos könyvem (je n’ai pas de livre de messe.)" *) Étudcs sur le XIX. siécle. Paris, Perrin. S. C. a-) Le sens de la vie. Les trois Coeurs. Rod az élet csalódásai elől a lélek világába menekült. De itt sem lelte föl nyugalmát, békéjét. Megváltás, hit után sóvárog, melybe kapaszkodva kétségeinek tengeréből () kievezhessen. A romantikus és dekadens művészet emlőin nevelkedett, de erős erkölcsi érzéke a szépet az erkölcs alá rendeli az állam, az emberiség közjavára. * 2) A széptani érték fölött áll az erkölcsi becs. Erős vágyakozással fordul az ismeretlen üdvösség útja felé, mely megváltja a bűnöktől, eloszlassa kétségeit és meghozza lelke tiszta békéjét. Legújabb regénye a ,La-Haut‘, melyben a svájci élet egyszerű és tiszta erkölcseit festi. 3) Barrés. Még gyorsabban menekült Maurice 1) dans l’océan d’incertitudes oü nous flottons. 2) „Les idées morales du temps present.“ 3) „Üdvözöljük őt — írja Bérenger a Revue des Revues 1897. májusi számában —, annyi házasságtörő, mondaine regény-klické után. Íme itt van előttünk egy egészséges, megállapodott és eredeti termék, mely gondolkozásra és érzésre késztet bennünket !"