Pécsi Közlöny, 1897. november (5. évfolyam, 125-135. szám)
1897-11-03 / 125. szám
1 2 Vár reád a nagy Klimók s Szepesyknek lelke, az utódra, a kik azt várják Tőled, hogy szent oydufokaikba lépj s fentartsd a szent örökséget, a melyet tőlük nyertél ! Várunk mindnyájan, szeretett Püspök-Atyánk! Jöjj s foglald el apostoli trónod! S légy szerencsés s boldog köztünk ! Adja Isten ! Dr. Rézbányay József. * Hetyei Hetyey Samu 1843. szeptember 13-án született a vasmegyei Hetyén, régi nemes családból. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban és Szombathelyen végezte s aztán belépett az esztergomi papnevelőintézetbe, ahol kitűnő sikerrel végezte teológiai tanulmányait. Pappá huszonhét éves korában szenteltetett, 1870. augusztus 2-án s aztán Somorján működött mint segédlelkész. Kiváló képessége és nem mindennapi készültsége csakhamar magára vonta be. Simor János bíboros hercegprímás figyelmét, a ki nem késett rezidenciájába, Esztergomba helyezni át a legszebb reményekre jogosító fiatal káplánt. Mint esztergom-belvárosi káplán sem működött sokáig, mert Simor rövid idő múlva kinevezte a nagyszombati főgimnázium tanárává és hitszónokává. Ezen állásában bő alkalma nyílt Hetyeynek bizonyságot tenni kiváló pedagógiai tehetségéről. Ép oly lelkiismeretes, mint alapos készültségü tanárnak bizonyult, a ki a szó szoros értelmében lelkesítette tanítványait tantárgyai iránt s a kit a tanulók minden szigorúsága dacára megszerettek. Nagy tudományának, de kiválóan párját ritkító emberismeretének köszönhette, hogy 1874-ben az esztergomi szeminárium tanárává és tanulmámányi felügyelőjévé nevezte ki Simor. Tizenegy éven át ritka buzgalommal és rendkívüli odaadásal élt Hetyey ezen nehéz kettős hivatásának és itt hamar szerezte meg tanítványai tiszteletét és szeretetét, akik még ma is hálás elismeréssel emlékeznek meg volt mesterükről. Különösen nagy sikereket a pedagógia terén ért el itt Hetyey ; az ő volt növendékei közül a legderekabb tanférfiak kerültek ki , akik mesterüket követve a szó legnemesebb értelmében teljesitik nemes hivatásukat. 1885-ben a bécsi Pázmáneum lelki igazgatója lett, hol nyolc éven át a legegyháziasabb és leghazafiasabb szellemben vezette a növendékek nevelését. Itt bő alkalma nyílt megismerkedni Magyaroszág és Ausztria .A főuri családjaival s többek között a Szögyény- és Kállay-családoknál a hittant tanította. Vaszary Kolos bíboros-hercegprimás 1893-ban az érseki iroda igazgatójává nevezte ki és itt is fényes tanujelét adta tökéletes megbízhatóságának, emberismeretének és felebaráti szeretetének. Bokros érdemei elismeréséül már 1894- ben kanonokká neveztetett ki, 1896-ban pedig c. apát lett. Mindazonáltal a mai napig megmaradt az érseki iroda élén. * Szombaton délután 5 óra felé jött a püspöki kinevezés hire városunkba, de nem hiteles forrásból. Vasárnap reggel megkaptuk az »Esztergom« katolikus hetilapot, mely rövid pár sorban meghozta a kinevezési hírt teljesen illetékes forrásra való hivatkozással, s hozzátéve: „Boldog pécsiek örülhettek !" Vasárnap este vártuk a hivatalos »Budapesti Közlöny»-t, hogy abban a legfelső királyi kéziratot olvashassuk, de a sűrű köd miatt a vonatnak késése volt, minek folytán a hivatalos lapot csak hétfőn reggel adta ki a helybeli posta. Ekkor aztán egészen átengedhettük magunkat az örömnek, miután a hír féltében valóságáról meggyőződtünk. Táviratilag üdvözöltük azonnal az uj főpásztort, ki ugyancsak táviratilag igy válaszolt: »A Pécsi Közlöny szerkesztőségének. Szives üdvözletöket köszönöm. Működésökre Isten áldását kérem. Hetyey * Te Deum. Troll Ferenc trebinjei választott püspök, nagyprépost, és káptalani helynök az egyházmegye papságához körlevelet intézett, melyben elrendeli, hogy az összes plébániai és ama fióktemplomokban, hol istentisztelet szokott lenni, hálaadó istentisztelet, azaz „Te Deum“ tartassák a megyéspüspök kinevezése alkalmából. * Küldöttség. A pécsi káptalan — mint értesülünk — küldöttség által üdvözli az új megyéspüspököt a legközelebbi napokban. A káptalan képviseletében e célból Esztergomba utaznak dr. Dobszay Antal éneklő kanonok és Pozsgay József kanonok, papnövelde, kormányzó. Ezekhez csatlakoznak a külső papság képviseletében minden vármegyéből, mely egyházmegyénkhez tartozik, egy-egy papi személy és a püspöki iroda részéről Ujváry Miklós püspöki titkár.* A város a püspökhöz. Majorossy polgármester a következő távirattal üdvözölte a város nevében az uj püspököt: Oly soká árván maradt püspöki székünknek betöltése fölötti általános örömünknek kifejezést adva, a hivatalos lap alapján sietek Méltóságodat, mint most már föpásztorunkat mély tisztelettel és szivem egész őszinteségével a város közönsége és tanácsa nevében a legmelegebben üdvözölni. Isten hozza Méltóságodat mielőbb körünkbe, ahol jóakaratunk egész következetességével iparkodunk kegyes föpásztorunk magasztos hivatásának a közjóra minél áldásosabb eredményeit előmozdítani, hogy ekként Méltóságodnak nemes, lelke köztünk boldogságát a szó legteljesebb értelmében föltalálhassa. A „Pécsi Közlöny“ tárcája. A madarak vándorlása. Dr. Székely István teológiai tanár »Ösztön és ész« című munkájából. A madarak vándorlása mindenkor magára vonta az emberek figyelmét és érdeklődését. Honnan jön, hova megy a madár? Ki súgja meg neki, hogy meneküljön hazájából, mert közéig a zordon és ínséges tél? Honnan tudja ezt a madár akkor, mikor még enyhe a levegő s bőrében van az eleség. Ki tanítja meg a madarat arra, hogy merre van az örökös nyár és hol talál télen élelmet? Ki mutatja meg neki az odavezető hosszú utat ? S mikor otthon enyhül a levegő s ébredezni kezd a természet, micsoda posta viszi meg a madárnak Afrikába az európai tavasz hírét? A tudomány ma is bámulva áll e titok előtt. Homeyer, miután félszázadnál tovább tanulmányozta a madarak vándorlását, ily nyilatkozatra fakadt: »Ahelyett, hogy a talányokat megoldanék, mindegyre újabb talányokra bukkanunk melyek megfejtése újabb és újabb nehézségekbe ütközik ; nehézségekbe, melyeket talán soha sem lesz képes az emberi szellem megoldani.« Minden madárnak megvan a maga hazája , s ez mindig az a vidék vagy hely, a hol kikelt és költ. Ez a hely rendesen a madár északi tartózkodásának helye. A madár a helyet a hol született és megtelepedett, sőt a lakást, melyet egyszer kiválasztott, nem hagyja el maga jószántából. Ha pedig kénytelen elhagyni, újra visszatér oda, hacsak a szükség ettől viszsza nem tartja, erőszak vagy állandó zaklatás onnan el nem riasztja. A madár hazájától meg kell különböztetni annak elterjedési körét, t. i. azon területet, ahol a faj él. Az elterjedés köre természetesen annál nagyobb, minél szerényebb igényei vannak valamely madárnak. A lakhelynek változtatásai rendesek, évszakosak, vagy korszakosak. De vannak azonkívül rendkívüli vándorlások, melyek határozatlan időben fordulnak elő. Egyes fajok nagymérvű elszaporodása valamely helyen, vagy a táplálék állandó megfogyatkozása, esetleg az éghajlat megváltozása bármely állatfajt, tehát a madarakat is kivándorlásra kényszerítheti és pedig az állandó fajokat úgy mint a vándorlókat. Ezen kivételes vándorlások a fajok elterjedésének hathatós eszközei. Európát a költöző madarakra való tekintettel fel szokták osztani sarkvidéki, északi, közép- és déleurópai zónára, pl. Svéd- és Norvégország, Island, Grönland, Szibéria északi vidéke , azoknak egy része Közép-Európában költözik telelni, így tesznek kivált a vizi madarak, melyek otthon télen azért nem élnek meg, mert a vizek befagynak. Viszont azok, melyeknek hazája Középeurópában, pl. nálunk van, télire Afrikába vagy Kis-Ázsiába vándorolnak. A jeges-tenger belsejében, (pl. a Spitzbergákon) nyaraló egyes madárfajok a norvég partok nyílt vizű (be nem fagyó) vidékeire mennek telelni. Nálunk kétféle vándormadarak élnek : olyanok, melyek az év másik részét északon és olyanok, melyek délen töltik. Mikor a költözés ideje elérkezik, a madarakat izgatottság és a vándorlás el- „Pécsi Közlöny“ 1897. november 3.