Pécsi Közlöny, 1897. november (5. évfolyam, 125-135. szám)

1897-11-07 / 126. szám

« ismertetéséről« sikerült szabad előadást tartott. — Weininger Kálmán karancsi tanító, ki a pécsi szőllő- és borgazdasági tanfolyamon részt vett, a »szénkénegezésről értekezett, ami a mostani időkben igen aktuális gazdasági kérdés. Nyugalomba vonuló lelkész Ko­vács János bölcskei plébános, a dunaföld­­vári egyházkerület ki­érdemeit esperes, ki 1869 óta vezette a bölcskei plébániát, m­ig az utóbbi években adminisztrátort rendeltek melléje . Tolna vármegye tiszti főorvosának bizonyítványa szerint a lel­­készi hivatalos teendők elvégzésére tartó­san képtelen lévén, a jövő 1898. év kez­detétől számítva nyugdíjaztatását kéri az egyházmegyei hatóságtól. Kovács jelenleg 66 éves és a lelkészkedés terén 39 eszten­dőn át működött. Kiküldetés. A vallás és közoktatás­­ügyi miniszter dr. Gyulay Béla budapesti polgári leányiskolai igazgatót a pécsi polgári leányiskolával kapcsolatos női kereskedelmi tanfolyam tanulmányozásával bízta meg.­­ Hogy a miniszteri kiküldött mit fog itt tanulmányozni, azt nem tudjuk, mert a kérdéses tanfolyam eddig csak tervben van meg és a jövő 1898-iki ősszel valósul majd meg, ha ugyan megvalósul. Szilyék csődügye A megyeszerte és Baranya határain messze túl is álta­lános érdeklődést, keltett Szily-féle «Krach» ügyében az összes hitelezők tegnap újabb nyomtatott körlevelet kaptak, melyet hiteles szövegben, szó szerint közlünk, nehogy ránk foghassa valaki, hogy »rosszakaratú koholmány« a közleményünk ; másrészt pedig, mert ebből láthatni, milyen a hely­zet Szilyék s illetve ügyvédjük saját be­ismerése szerint. A körlevél igy szól: Tek. N. N. urnak. Pécs, 1897. nov. 2-án Van szerencsém értesíteni, miként habár kényszer hatása alatt, mégis sike­rült a Szily-család vagyonára vállalkozót találni, ki hajlandó a birtokot és gazdasági szerelvényeket, szóval az egész aktív va­gyont átvenni az esetben, ha a hitelező urakkal sikerül egy oly egyezséget létesí­teni, a­mely lehetővé teszi, miként a jel­­­­zálogos követelések levonása után fenn­­­­maradó összegből ezek követelései is fe­­­­dezetet nyerhetnek ; a már tudomására­­ adott státus alapján közlöm, hogy a jelzá­­­­logilag nem biztosított hitelezőknek, tehát az Ön követelésének kielégítéséül is, a­­ vállalkozóval feltételesen létesített megálla-­­ podás szerint 35% (harmincöt'' százalék) ajánlható meg. Ezt azon értesítéssel közlöm, miként a Szily-család összes tagjai ellen dr. Fürst Győző és Kiss János hitelezők által a csőd megkéretett és ezek hozzájárulásával, te­kintettel az általuk is ismert vételi aján- s latra, ennek tárgyalása f. hó 9-ikére ha­­­­lasztatott ; meg hogy vállalkozó csakis f. hó 15-ig állja szavát tett ígéretére nézve ,­­ mely okoknál fogva kérem szíveskedjék­­ ezen ajánlatomra lehetőleg f. hó 9-ig kö- t telező válaszát kezeimhez juttatni, hogy­­ módomban legyen ezen egyedül kedvező likvidációt effektuálni. Valamennyi hitelező hozzájárulása esetén f. é. dec. 1-ig fogna a felajánlott 35°/o készpénzben kifizettetni, miért elfo­­­­gadási nyilatkozatát is ezen határidőre­­ terjedőleg szíveskedjék megadni. Ezen ajánlat visszautasítása esetén a csőd elkerülhetetlen, miért melegen aján­lom követelése e£y részének megmentésére­­ kínálkozó ezen alkalmat megragadni. Tisz­­t­­elettel Muttnyánszky Béla s. k. ügyvéd Pécsett,­­ úgy hisszük, az ügyvéd úr, közneve­­l­kezései közben, rájött arra, hogy mily da­rab munka lehetett annak idején a »Ba­ranyai Panama« címü röpiratot Szily ösz­­szes hitelezőinek kezeihez juttatni. Pótvásár. A kereskedelemügyi m.k. miniszter megengedte, hogy Vaiszló köz­ségben folyó évi november 8 án a pótvásár tartassák. Mozart Rekviemje. Halottak nap­ján a győri püspöki székesegyházban Mozart Rekviemjét adták. John D., Mozart­nak nagynevű bírálója így ír Mozart korának zenéjéről: »Azt tartották, hogy az egyház méltóságának megfelel, ha legalább is annak főbb ünnepein az istentisztelet zenei részét minden pompával környezik s igy a gazdagon dotált templomok és monos­torok versenyre léphettek a színházakkal ...» — Witt ekként nyilatkozik Mozartnak »Missa Brevis in B»-je felől: »E mise ko­rának szülöttje, a mely miben sem külön­bözik a nagyvilág számára irt műveitől.« — Mozart Rekviemje már roppant­:lénye által ellenkezik amaz egyszerű jelleggel, melylyel a katolikus egyház a gyászmisét tartja. Hat sárga gyertya az oltáron, fekete szőnyegek, komolyság s szomorúság hirde­tik az élet hiú voltát, a kórus pedig hege­dül, trombitál, mint a koncertben, az éne­kesek csak alárendelt, kiegészítő szerepet, visznek De hát a Rekviem annoncirozva volt s igy akadtak elegen, kik a templomba jöttek, ha nem is szentmisére, de legalább a Mozartot hallani. A havihegyi kőkereszt költsége­inek fedezésére adakozott: Erdélyi János lakócsai esperes plébános 1 forintot. A „Műkedvelők egyesülete" novem­ber hó 7-én (vasárnap) a Vigadó tánc­termében tartja tánccal egybekötött jóté­­konycélú műkedvelői előadását. Ezen al­kalommal színre kerül: »a kitüntetés.« Vígjáték egy felvonásban. Rendezi : Bálint Ferenc. Személyek: Komáromy Károly, Kovács Mariska k. a. Csonka Mariska k. a. Schibdanek Márton, Bálint Ferenc, Feil Gyula, Kovács Pista, Lehrmeister János. Kezdete este 8 órakor, Belénti-dij szemé­nak, ott is csoportban maradnak, vagy legalább egymás közelében tartózkodnak ; tavaszkor pedig ismét együttesen térnek hozzánk vissza. Sőt még az együtt költöző külön fajok sem távoznak egymás köze­léből, az idegen földön fészket nem rak­nak, nem költenek s az éneklők nem énekelnek. Minél később költözött el a madár, rendesen annál korábban tér vissza és megfordítva minél korábban ment el, an­nál később érkezik hozzánk. Midőn a köl­töző madár visszatér, nemcsak a világ­részt, a vidéket találja meg, hol született, hanem rendesen megtalálja és elfoglalja a lakást is, melyben tavaly tartózkodott: a bokrot, a fát, a házat, sziklahasadékot és fészket. Ha valamivel megjegyezzük a költöző madarat, következő évben meg­győződhetünk, hogy ugyanazon egyed tért vissza, hacsak költözés közben el nem pusztult. De ilyenkor csakhamar más foglalja el az üresen maradt lakást. Ha pe­dig valahonnan egy madárfajt kiirtanak, hosszú ideig tavaszkor sem mutatkozik az ottan. Lassankint azonban a szomszéd vidékek lakói mégis elfoglalják az üres helyet. Mert a madár mindig kutat, tanul­mányi utakat tesz, s ha a közelben alkal­mas és gazdátlan lakhelyet talál, szükség esetén oda teszi át lakását. A költöző madarak visszatalálása annál bámulato­sabb, mert tavasszal kizöldülve egész más képet nyújt a táj, mint őszi hervadáskor, mikor a madarak tőle elbúcsúztak. A költözés ösztöne a kalitkába zárt vagy bármiképen akadályozott madarat is megszállja akkor, mikor társai útra kel­nek. A rab madáron ilyenkor nyugtalan­ság vesz erőt, néha valósággal vergődik, míg társai elmennek. Hasonló nyugtalan­ság szállja meg akkor, mikor rokonai ta­vasz nyitáva­ a messze vidéken ismét felkerekednek, hogy hazatérjenek. Ha a kalitkában visszatartott fiatal madarat néhány nappal fajrokonainak el­utazása után kieresztik , egyedül is elin­dul. A vándorlás ösztöne oly erős, hogy az anyai szeretetet, sőt az állat önfentartó ösztönét is legyőzi. Ha költözéskor a ma­dárnak még tojása vagy repülni képtelen fia van, irgalmatlanul ott hagyja elkésett kicsinyeit a fészekben veszni, maga pedig útnak indul, így tesz a fecske Észak-Euró­­pában, hol gyakran hirtelen meglepi a hi­deg. Ha a kakukot megakadályozzák a költözésben, bánatában kimúlik. A tűrsek­­ költözés közben néha ezrével hullanak a tengerbe a kimerülés folytán. Egyéb ma­­i­darak is tömegesen esnek áldozatul az út fáradalmainak és veszélyeinek.­ Valóságos öngyilkosság számba ment­­ az, amit egy szegény szárnyaszegett lúd elkövetett, nem tudván repülni a költözés­­ idején gyalog indult több száz mérföldnyi­­ útjára, mint Auduban beszéli. Némely madarak haragusznak társa­­­­ikra, melyek velük nem utaznak. A gó­­­­lyákról beszélik, hogy némelykor megölik­­ a szelídített és udvarban nevelt gólyát, ha­­ költözéskor velük nem tart; hasonló sors­­ éri a betegeket, melyek akarva sem ván­­­­dorolhatnak. I --------­* „Pécsi Közlöny“ 1897. november 7. Jobb nekem itt . . . jobb nekem 'igy, itten, Hol nem ismer senki, Ismeretlenek közt, Idegenbe’ lenni. Pedig itt senki sincs, Kinek rám van­ gondja . . .

Next