Pécsi Közlöny, 1898. június (6. évfolyam, 61-71. szám)

1898-06-01 / 61. szám

­­ b­á­v­a­l gyomrát gázolta. Úgy érzi, hogy ennek következtében meg fog halni. És az asszony éjjel fél 12 órakor csakugyan meg is halt. Az eset a mohácsi főszolgabírónak nyomban följelentetvén, ki­küldötte a járásorvost az orvosrendőri szemle eszközlése végett. Megállapították a boncolásnál, hogy a halál a­z­ép meg­­repedése folytán állott be, ezt pedig külerőszak okozta. A vizsgálóbíró fog­ságba helyezte a brutális férjet. Előadás a színházban. Szerencsés a jótékony keresztény nőegyesület, melynek ügyeit olyan tevékeny tapintatos és elő­kelő ízlésű elnök vezeti, mint S­á­v­e­r­n­é, kit olyan helyettes támogat fensőbbrendű céljainak elérésében, mint H­i­n­k­á­n­é. Szerencsés az olyan műkedvelői előadás, melyet Ó­d­r­y Lehel nagy színpadi ren­dező és alakító tehetsége vezet; az olyan orchesztrális produkció, melynek vezető szálai Kristóf karmester velejében futnak össze. És ha megírjuk, hogy ezt az előa­dást Opris Angela hegedűjátéka, a Molnár Kálmánné és Uiglányi Béla szakértelme, lángbuzgalma és tevékenysége is támogatta, az erkölcsi sikerről már elegendőképen beszámoltunk. Ez az este még Pécsett is eseményszámos. A 44. gyalogezred zene­kara Erkel Hunyady Lászlójának megnyi­tójával vezette be az estét. Ezt követte a Wagner ifjúkori operájának, A bolygó hollandinak egy részlete. Gyönyörű kép volt ez a 33 hollandi kosztümben rokkát pergető női énekkar, mely mesteries sza­batossággal értelmezte a zeneköltő-király zsenge zenei impresszióit. A magánéne­kekben Taky Gyuláné ezüstösen csengő, gyöngysortisztaságú hangja és előadása, meg Jilly Böske csinos éneke jeleskedett. Rossini Teli Vilmosának nagy összeesküvő jelenetében a pécsi dalárda biztossága és ereje diadalmaskodott. A magánszerepeket Odry, Hoffer és Taky énekelték nagy ha­tással. Viszszafoj­tott lélekzettel, néma csendben, hogy a légy dongása is meg­hallatszott volna, kísérte a nagy és előkelő közönség figyelmesen Opris Valéria he­­gedűjátékát.A minő szerény a fellépése,olyan mesteri a játéka. Izmos, tartalmas és ha­tározott művészegyéniség a szenvelgés, a pózolás legkisebb árnyalata nélkül. Biz­tossága és futamai meglepők. Ereje és dús tartalma van a játékának, a vonójának. Hihetetlen könnyűséggel diadalmaskodott Vieuxtemps Phantasia appassionatája technikai nehézségein. Művész jövőjére biztató előjelnek és haladása tanúbizony­ságának tartjuk a tegnapi fellépését. Nagy hatást keltett a Gneg balladájának A zárda kapujánál ügyes jelenetezése, korának mennyei zengzete, Z­e­­­e­s­n­y Sarolta gyönyörű éneke és drámai alakító ereje. A sikerben kiváló része volt Kaltnecker Ilona szívre ható altjának. Ezután Szabó Erzsike színésznövendék és Eötvös Gusztáv játszottak meg csinosan és kellő értelme­zéssel egy mulatságos kis vígjátékot. Jól sikerült játékukért sok tapsot arattak. A mű­sor befejezéséül mozgó élőképsorozat volt látható. Ügyes volt az Andrénak mű­terme. Gyönyörűség volt látni Luiszer Mar­­gitot (Menuette), Marek Melaniet (Gavotte) Opris Angélát (Román). A mestert Szuly Aladár, helyettesét Hinka Miklós ábrázolta. Remek kivitelű tableaux volt ez a csoport, mely Jézus életéből volt. Ilyen remekbe kivitt festői, művészi tableaut Pécsett még aligha láttak. A csoportozás, a rende­zés, a színhatás és a világítási effektus a mester kezeire és ízlésére vallottak. Aki órát vásárol, fogadja meg az a jóakaró tanácsot, hogy ne vásároljon kéz alatt, hanem forduljon első rangú ékszerész és órás céghez . A kéz alatt vásárolt órá­nál sohasem tudhatja az ember, hogy meg­bízható-e az arany minőségében, a szerve­zet kitűnőségében és új vagy jó­voltában. Az úgynevezett kéz alatti vásárlásoknál midőn különféle ügynökök az arany órát láncostul árulják, rendesen úgy szokott lenni, hogy az arany lánccal együtt mérik­­ a rajta függő nehéz függeléket is, már­pe­dig csak világos, hogy ez az eljárás a ve­vőnek egyenes megkárosítása. Minden va­lamire való órás árulja a láncot és a jou­­jout, nehogy vevőjét megcsalja, de meg ma már legolcsóbban és megbízhatóan csakis első rangú órás cégnél lehet vásárolni, akik összeköttetéseiknél a leg­jobb és legolcsóbb forráshoz jutnak és már a verseny szempontjából is kénytelenek­­ jutányosan adni. Ne vegyünk arany és­­ ezüst órákat, ékszereket, de különösen­­ drágaköveket másodkézből, vagy záloghá­­­­zakból hanem első rangú aranyművesek­től. Schönwald R. 50 év óta fennálló ékszerész e téren a legnagyobb válasz­tékkal szolgál és legteljesebb garanciát nyújt Pécs, Király­ utca vácsház épület. A gazdagok takarékpénztárai. Irta: Müller Lajos. Borús, ködös őszi délután volt. A szél szomorú nótákat fujdogálva búcsúz­tatta az aludni térő természetet, kímélet nélkül szaggatva le a sárguló galyakat s odadobva szemfödőnek a virág hamvai fölé. Az ember ilyenkor maga is olyan szomorú és ábrándozóvá válik és szinte szeretne poéta lenni, hogy azt a kifejez­­hetetlent, mely nyomasztóan borul ke­délyére, dalba öntve kisírj­a, megédesítse, megkönnyítse. Fejemet tenyeremre támasztva hallga­tag bámultam ki az ablakon s legeltettem szemeimet a járókelőkön — de jobban csak néztem — s nem láttam sem­mit. Lelkem messze messze kalando­zott — és ha merengésemből valaki föl­rezzent, úgy lehet, magam se tudok gon­dolataim röptéről számot adni. Előttem kitárva fekszik egyik kedves költő vers­gyűjteménye. Bármily vonzó különben, most nem igen bír lebilincselni. A betű nem tud korlátozni. Egy-egy sort elolvasok, aztán a gondolatmenetet saját lelkem egé­szíti ki, egyik eszmét a másik karjába fűzi, végre lassan-lasan elvész a kiinduló pont. Ismét visszaesnek szemeim a megszakított szövegre : „Széles országút az élet És mi rajta vándorok Elfáradunk, elepedünk Vérző lábunk tántorog.. . . . (Tompa) Halk, bánatos melódia szüremlik be szobám ablakán. Egyszerű s mondhatat­­lan szegényes gyászkiséret ballag az utca közepén a temető felé. Alig áll néhány tagból. A pap, kántor, meg négyen, a­kik vitték a gyalulatlan koporsót. Utána még néhány megszokott öreg anyóka lépeget, a­kiket a szokás maga, vagy mi, vonzott a menethez, vagy tán a részvét, mire bi­zony reászolgálhatott a szerencsétlen, ki­nek csak ilyen végtisztesség jut ki. Be­csaptam hamarosan a könyvemet s ka­lapot, kabátot rántva kisiettem, hogy a menethez csatlakozzam. Nem ismertem soha azt a szegény embert, a nevét se tudtam, de egyszerre megszerettem, mert nagyon szegény lehetett az istenadta. A gazdagokat úgy is sokan szeretik, kegyü­kért sokan hajlonganak, hej, de a szegény­nek kevés a pártfogója, mert hiszen sze­gény s nem képes mással viszonozni mint viszontszeretettel, de azt is csak jobban érezni tudja, mint kifejezni. Ez a szegény itt ii már se érezni se kifejezni nem tudja, de tudja érezni és meghálálni helyette más . . . Úgy látszik nem csupán magam vol­tam ebben a meggyőződésben, mert egy elegáns fekete ruhás hölgy, a­mint a te­metőajtóban kitűnt — bár kissé távolabb haladott — mégis a gyászkisérethez tar­tozott. Itt ismertem föl. Egymásra néztünk mintegy kérdőleg: «Hatte mit keressz itt.] De ezután mintha mind a ketten egész természetesnek találtuk volna a dolgot, a sirhoz ballagtunk és az utolsó „Nyugod­jék békén“ után kicsiny hantot ejtünk a sírba bocsájtott koporsóra s elmon­­dánk a boldogult lelkéért egy-egy „mi­­atyánkot*. Azután hazafelé fordultunk. Hosszú ideig egyikünk sem akarta a dol­got feszegetni, mely pedig mindkét részről elég megfejtetlen maradt. Végre mégis csak fölvetettem a kérdést, ha várjon is­merte-e társnőm, a­kit kikisértünk. Tagadó feleletre voltam elkészülve, igenlőt kaptam. „Házi szegényem volt a megboldogult, s nagy jótevőm.“ És e néhány szót mély elérzékenyüléssel mondá ki. »Jótevő . . Hát szorult ön valaha az életben jótevőkre is !“ »De mennyire­­ volt a válasz — sokkal inkább, mint »mások«. „Hisz önnek tudnia kellene, folytatta el­­fogadva, hogy a szegények boldogabbak, mint a gazdagok, s igy ők vannak inkább hivatva rajtunk segíteni.« Ha nem is­mertem volna a velem szóló hölgy vallá­sos mély meggyőződését és páratlanul ne­mes szivét, talány tett volna előttem egész nyilatkozata, de ismertem , s igy sejtettem is a remek okoskodás forduló­pontját. De egész kifejletében óhajtom azt élvezni és csodálni, mért is, mintha egyelőre mit sem értenék, további kérdésekkel igyekez­tem bontogatni s ragyogó fényében napvi­lágra hozni e nem közönséges lélek világ­nézetét. Nem siker nélkül. »Igen, mondá ki utóbb a megszívle­lendő keresztény alapelvet,­ a szegények a gazdagok takarékpénztárai, hol fölössle­­göket legbiztosabban elhelyezhetik. Mert egyrészről ezek a takarékpénztárak nem buknak meg, másrészt a legnagyobb per­centeket hozzák. — Fiatalabb koromban sokat fecséreltem el a fényűzésre, most látom, hogy az ember e nélkül is bol­dog lehet, sőt mondhatom, sokkal boldo­gabb, vidámabb és megelégedettebb. A megtakarított forintokból pedig csi­nos kis összegre tettem szert és rész­ben épen ezen szegény embernél helyez­tem el­ ... Az őszi szél zajosan söpre előttünk a megsárgult fonnyadt leveleket, és a múlandóság e szimbólumai, úgy látszik igazolták a gondolkodás helyes voltát. Igen, hamar elmúlik minden, az élet tavasza, nyara, ősze siessünk takarékoskodni . . . „Pécsi Közlöny“ 1898. junius 1. SZERKESZTŐI ÜZENET. * Sz Gy. A himesházi tudósitás szombaton délután érkezett a postán, mikor a lapot már nyomták, természetes tehát, hogy közölni nem lehetett. Laptulajdonos: RÉZBANYAY JÁNOS. Kiadó MAD­ARÁSZ BÉLA Felelős szerkesztő: LINCAR ADOLF |] Törleszt, kölcsön a­­ földbirtokokra. Kölcsön a valódi becsérték háromnegyed részéig 20—30 év közti időre készpénzben. Birtokos felmondhat, pénz­intézet nem mondhat fel. Csekély kamattal tőké is tör­lesztetik. Lebonyolító.* leg­rövidebb idő alatt. -- Convertálás bélyeg- és illetékmentes. — Semmi előleges költség. Minden felvilágosítás díjtalan. Beküldendő csszkip, telekkönyvi kivonat és kataszteri birtokiv másolat. 40404 ingatlan- és Jelzá­log Forgalmi-Intézet, Budapest* Váci-körisá 39. f írészetünk az egyedüli, mely az ország­­minden megye­iből, hatóságok és a legtekintélyesebb fúld ■irlt,k­inek áVn­ rfe­r ifi »n/vzer fifer a janim van. Líceumi könyvnyomda (Madarász Béla) Pécsett 1898.

Next