Pécsi Közlöny, 1899. március (7. évfolyam, 26-37. szám)

1899-03-02 / 26. szám

VII. évfolyam, 26. szám Páca, 1899. csütörtök március 2._______ PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, 6 frt Negyedévre 1 Irt 50 kr­­ A szerkesztői és kiadóhivatalban — ifj. Rézbányay ; reklamációk, a kiadóhivatalba ; kéziratok a szerkesz­­t.’3 frt!­­ Egyes szám­ára 4 kr.­­ . János kereskedésében. ; tőséghez küldendők a lyc. nyomda épületébe. Egész évre . . Félévre . . . A gabona-uzsora. Egyik laptársunk megemlékezve a délvidéken pusztító gabonauzsorá­ról, arra a következtetésre jut, hogy ez a kérdés épen nem időszerű. És ezt az állítását azzal indokolja, hogy sem a sajtó, sem a közvélemény nem foglalkozik vele. A közvélemény megtévesztését szolgál® sajtónak ez a rendes tak­tikája. Valahányszor oly kérdésről van szó, mely az illető lapok érdek­­csoportját feszélyezi, vagy leleplezi a közgazdasági tevékenység leple alatt folytatott üzérkedést, ugyan­annyiszor van bőséges alkalmunk gyönyörködni azokban a kirohaná­sokban, melyek védenceik érdekében senkit és semmit sem kimérnek; ha pedig a kiabálás nem használ, akkor agyon kell ütni, agyon kell hallgatni az ügyet. Ne beszéljünk róla, tér­jünk napirendre. Közéletünknek egy igen szomorú jelensége ez, a napi­sajtó hivatásával való visszaélés, melylyel okvetetlenül számolnunk kell. Ilyen erkölcsök mellett a sajtó való­ságos méreg és az a közvélemény, mely az ilyen méregfa árnyékában képződik, semmivel sem ér többet, mint az a sajtó, mely illetéktelenül a közvélemény megnyilatkozásának tartja magát. Mert igaz ugyan, hogy nálunk Baranyában az elővételi üzletbe bur­kolt gabonauzsorát nem űzik úgy, mint a délvidéken, minek oka főkép a régi határőrvidék családjogi és birtokviszonyaiban rejlik. De ilyen nagy uzsora veszedelemmel szemben, melynek egész vidékek estek áldoza­tul, szabad-e a hivatása magaslatán álló sajtónak arra az álláspontra he­lyezkednie, hogy a „közvélemény“ nem foglalkozik az ügygyel. Elhisszük, hogy az a közvélemény, mely abból a társadalmi osztályból kerül ki, me­lyet anyagi előhaladásában nagyon közelről érintenek az üzleti leleple­zések, legkevésbbé sincs megelégedve az eddigi eredménynyel. De szomorú, hogy találkozik sajtó, mely a ga­bonauzsorások műveleteit leplezi s közvetve erkölcstelen üzelmeik folyta­tására biztatja. És ki ne tudná, hogy a gabona­elővételi üzletek nálunk Baranyában is dívnak, habár eddig a kisgazdák között nem is okoztak oly rombolást, mint a délvidéken. * Sok falu házi uzsorása űzi a spekuláció ezt a faját. Egy okkal több, hogy köze­­­lebbről foglalkozzunk a gabonauzso­rával. Azt meg épenséggel nem lehet­­ eltagadni, hogy a gabonakölcsönök­­ utján mekkora uzsora veszedelemnek­­ van kitéve a kisgazda, aki tavaszszal­­ kap kölcsönképen egy mérő gabonát , s aratás után kettőt tartozik vissza­; adni és azt sem akármilyent, hanem ennyi és ennyi károsat. Van tehát elég okunk a panaszra. Nem akarunk mi kategorice mindenféle elővételi üzletet elitélni, mely bizonyos garanciák mellett a termelő és fogyasztó érdekében fen­­tartandó, de szükséges, hogy eleje vétessék a gabonaelővásárlás leple alatt folytatott uzsorának. A sajtónak tehát nem a hallga­tás a kötelessége, hanem erélyes tá­mogatása azon méltányos mozgalom­nak, mely odairányul, hogy törvény­­hozásilag szabályoztassék úgy a gabonaelővásárlás, mint a gabona­kölcsönök ügye. A tőzsdeszabadság és egyébfajta szabadság leple alatt­­ eleget kínozták a magyar népet.­ Ebben az igazságos küzdelemben megérdemli, hogy mellette legyünk. Kirschanek : A nők keresetképessége. Napirenden levő kérdés a nők kere­­setképessége. Tény az, hogy ezeren és ezeren vannak azok a nők, kik tulajdonképeni életcéljukat, ideális hivatásukat, mint hitve­sek és családanyák, számtalan ok miatt nem követhetik. Nem lehet tehát rossz néven venni, sőt erkölcsi szempontból csak he­lyesléssel fogadhatjuk a nőknek ama törek­vését, hogy műveltségi fokukhoz mérten, önálló exisztenciát igyekeznek maguknak alapítani s fizikai, vagy szellemi munka árán biztosítják a tisztességes megélhe­tésüket. A katolikus világnézettel ez a törekvés semmikép sem ellenkezik és a katolikus társadalom mindenkor is méltányolta, párt­fogolta és előmozdította azt, hogy nőtagjai illő foglalkozásokhoz jussanak. Legutóbb a német katolikusok 45 ik­­ (krefeldi) nagygyűlése foglalkozott ezzel a kérdéssel s egy hosszú ülést szentelt az ügynek, melynek eredményekép a követ­kező határozatot hozta : „Németország ka­tolikusainak nagygyűlése ajánlja, hogy a nők kereseti képességére fokozott figyelem fordittassék s a serdülő leányok figyelme felhívandó azokra a foglalkozási ágakra, melyek a kereszténység alapelvei szerint a nőnek illő hivatást biztosítanak , mindamellett azonban folytonos tekintettel a nő ideális, házias hivatására, hogy a keresetképes leányok kiképzése mellett a háziasszony és anya feladatai el ne hanyagoltassanak.“ Ez a kérdés ma már nemcsak érett, de égetővé is vált. Napról napra szaporod­nak a foglalkozást kereső nők s Angol­országot leszám­tva, nincs ország, melyben elég pálya állana nyitva előttük. Anglia e tekintetben páratlanul áll. Szabad versenyt engedett a nőknek a fér­fiakkal szemben, megnyitotta összes isko­láinak kapuit előttük, az egyetemeket sem számítva le. S ma alig találunk Angliában intézményt, melyből a nők tevékeny részt nem vennének ki maguknak. Az ember nem hinné, mi mindenre alkalmazzák ott a nőket. De nem abból az elvből indulnak ki, mint nálunk, hogy azért alkalmazzák a nőket, mivel a női munka­erő olcsóbb, mert ott a nőket olyan fizeté­sekkel honorálják, milyeneket nálunk ugyan­azon állású férfiak sem kapnak. Érdekes adatokat találunk erre vonat­kozólag Mrs. Philippsnek a londoni The Womens Institute kiadásában épp most megjelent: Dictionary Of Employments open to Women c. munkájában. Ez a je­les mű lexikális módon regisztrálja az összes, a nők számára nyitva álló pályákat, fölso­rolja az egyes hivatalok fizetéseit s a munkásosztály bérét Ebből a munkából tiszta áttekintést nyerhetni az angol nők ke­reseti képességéről. Hogy az angol nőt az összes gyári üzemekben ott találhatjuk, az a magyar olvasóközönséget nem fogja meglepni, hi­szen a mi gyári iparunk is fölhasználja a női munkaerőt; az is ismeretes dolog, hogy ott a munkabér magasabb. Csomagolással és az áruk rendezésével foglalkozó nők heti 25, a mosó intézetekben alkalmazott előmunkásnők heti 50 márka bért kapnak. Még kedvezőbbek a viszonyok a házi szolgálatokat teljesítő angol nőkre nézve. Házi és szoba leányok 280 és 520 márka között váltakozó évi bért húznak, jól ki­képzett szakácsnők és gazdaasszonyok 600—1200 márkát. A házvezetés ismeretét számos gazda­­asszony- és főzőiskolában, úgy ipariskolák­ban tanítják. Miss Blackburn „Handbook for Women“ c. könyvében így nyilatkozik erről: „Azt az állapotot, mely még egy generáció előtt uralkodott, amikor ki volt zárva annak

Next