Pécsi Közlöny, 1899. május (7. évfolyam, 50-59. szám)
1899-05-03 / 50. szám
VII. évfolyam. Pécs, 1899. szerda május 3. 50. szám. PÉCSI KOZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak. Előfizetések. Egész évre . Félévre . . ... 6 frt. . . 3 frt. Negyedévre 1 frt. 50 kr. Egyes szám ára 4 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban és ifj. Rézbányay János kereskedésében. reklamációk, a kiadóhivatalba ; kéziratok a szerkesztőséghez küldendők a lyc. nyomda épületébe. Szemfényvesztés. Igen sok szemfényvesztés van körülöttünk, azért nem tud a csalódott nép többé bízni s azért ingadozik és haboz, hogy vájjon kinek higgyen. Nem volt még korszak Magyarország történelmében, mikor annyi toll és torok nyűtt volna el a hazafias szólamok szolgálatában, mint most, de nem volt korszak, mikor az őszinte hazafias érzés oly csekély adagjával lett volna megverve a magyar, mint most. Ünnepélyünk sok van, de örömünk vajmi kevés. Tegnapelőtt is ezeren és ezeren ünnepeltek, ünnepelték a várva várt nagyobb anyagi jólét reményét, amely a képzelt alakban soha sem valósulhat meg. A tömegbe dobott jelszó azonban varázserővel hat, mert napról napra erősebb az érzés, mely csak azt tartja értékes dolognak, amit pénzre lehet váltani, mely nemsokára a szívet is gyomorrá teszi. Az igaz, hogy nem egyszer visszaéltek már az ideálisabb emberek lelkesedésével a szabadelvű politikusok. Nem egyszer meggyőződhettünk róla, hogy a lelkesedés tüzét országunk ügyei iránt nem azért gyújtották föl bennünk, hogy e tüzet a haza oltárára téve abból fényt áraszszanak a honra, hanem, hogy egy jól őrzött takaréktűzhelyet sűtsenek vele, melyen a klikkek húsos fazekai főnek. Kinek higgjünk hát ? Napról-napra hallunk hivatkozást az új kor jelszavára, szabadság, egyenlőség és testvériségre, e mellett naponkint látjuk a rendszeres elnyomást, a kétféle mérték használatát és minden rang, cím, rendjel, vagy bármi kitüntetés utáni csengést, melytől azt lehet remélni, hogy csak egy hajszálnyira is, de kiemel a tömegből, melyet aztán le lehet nézni. Azért jó magyar nép, nézd meg magadnak jól azokat a férfiakat, akik hozzád férkőznek, ne adj sokat arra, hogy hosszú és szép beszédeket mondanak el neked, hogy azután, ha megtetted, amit tőled kivántak, semmibe se vegyenek. Gondold meg, hogy az esztelen frázis bolondság, mely a falnak visz. A pehely szél szárnyára kap s bár gyorsan halad, mégis csak szeleknek játéka. A kik frázisokkal handabandáznak, a nagyszájú hősök, bőbeszédű agitátorok, bujtogató szocialista kalandorok, azok a nép legveszedelmesebb ellenségei, mert a legnagyobb bajba viszik bele, ígérvén neki a földön minden jót, ha úgy cselekszik, amint ők hirdetik. S ha azután belekergették a becsületes népet a képzelődés világába, akkor elhagyják az elcsábítottakat és eltűnnek, hogy mint bujtogatókat elfogni ne lehessen őket. Ezeknek az ámítóknak nem szabad fölülnie a népnek, mert csak a saját kárát vallja, amint annyi számtalan példából látjuk és tapasztaltuk. ^3 „Pécsi Közlöny* tárcája. Egy kis tévedés. Általánosan ismert dolog, hogy a világ pusztulását jelek fogják megelőzni. Ilyen lesz a csillagok lehullása, ami alatt bizonyára nem oly csillaghullást kell érteni, amely manap is divik, midőn a csak kissé is szerencsés és hozzáértő ember az ordókban szinte könyökig vájkálhat. Nem kell hozzá több, csak kis áldozat ismeretlen célokra, no meg néhány jóakaró. Már bizony jó szerencse, hogy nem ily csillagos kereszthullás előzi meg az utolsó napot, mert akkor már régen nem forgolódnék ez a sárgolyónak nevezett földgömb. Hogy állításom valóságon alapul, szolgáljon tanúságul a következő történet. 1713 évi március 16-án nagy lakodalom volt az egyik fővárosban. Eichoffi Lipót herceg kelt ugyanis egybe egy hercegnővel a legnagyobb ünnepségek kíséretében. Azután megvonták magukat az eichoffi kastélyban, hova azonban a boldog megelégedettség nem akart velük együtt beköltözködni. A hercegné ugyanis annyira hozzászokott a fővárosi fényhez, pompához, hogy új hazája igen unalmasnak tűnt föl előtte. Az elégedetlenség férge rágódott lelkén. Egy magányos órában, mint a krónika beszéli, eszébe jutott az az akkori fogalmak szerint nagyszerű állatsereglet, melyen otthon mindég oly édesen elmulatott. Sopánkodott tehát férje előtt, hogy, ha már sok egyéb hiányaik, legalább egy menázseria volna. A gyöngéd férj ki is adta menten a parancsolatot, hogy az eidoffi hercegségben előforduló állatokból hamarosan fogdossanak össze néhány kiváló példányt s töltsenek meg minden előkerülő ketrecet ! De ezzel nem elégedett meg. Hogy felesége minden óhajtását túllicitálja, elhatározta, hogy a messze, tengeren túli vidékekről néhány majmot is fog titkon szerezni, s névnapjára ajándékba adni. Oh mind nagy lesz a meglepetés és az öröm az idegen vendégek láttára. Azonnal irt a hollandi követnek Batáviába, hogy neki egy állatkereskedő céget ajánljon, s leveléhez mindjárt megrendelést csatolt egy vagy két darab majomra. A követ csakhamar előzékenyen válaszolt, biztosítván a herceget, hogy megbízatásában a lehető legpontosabban eljárand. Múltak a hónapok, egész félesztendő tova repült, de semmi hir, annál kevésbbé majmok. Végre hosszas türelmetlen várakozás után levél érkezik Bataviából. Idegesen szakítja föl a herceg, átfut rajta, de a másik percben hanyatt vágja magát karos székében, s kis hijja, hogy a guta meg nem ütötte. Még egyszer átolvassa s halvány lesz, mint a fal, a boszúságtól és fölindulástól. „Miniszteremet hívjátok !“ kiált a szolgáknak s nyomban elfutnak érte. A miniszter, kire a titok és az ügy anyagi lebonyolítása bízva volt, csakhamar hajlongva jelenik meg a fenség előtt. Íme olvassa ! szól a herceg, de kérem jól olvassa, inkább háromszor is olvassa át, hátha csalnak szemeim ! A népiskolai törvény végrehajtása. Az elemi népiskolai 5. és 6 osztályok fölálltását és az ismétlő iskolák szervezését sürgeti a miniszter egy új rendeletében, melyet valamennyi közigazgatási bizottsághoz, átiratilag az egyházi főhatóságokhoz, és a tanfelügyelőségekhez a napokban intézett. A rendelet szerint a miniszter az 1897—98-ik tanévről szóló népoktatási statisztikai adatokból arról győződött meg, hogy az ország 16,769 elemi népiskolája közt az egytanitós 11,927 osztatlan elemi iskolából csak 59 százalékban, vagyis 7142- ben, többtanitós, osztott 4842 elemi iskola közt pedig ezek 76 százalékában, vagyis 3713 elemi iskolában volt meg a törvényszabta hat éves mindennapos évfolyam, összesen tehát csak 10,854 elemi népiskolában, 64,7 százalék arányban tettek eleget az iskolafentartók az 1868 : 38. t.-c. 1. és 48. § ai azon rendelkezésének, mely szerint a mindennapi iskolázás hat évfolyammal bír. Ennek következtében a gyakorlati ismereteknek éppen legbecsesebbjét (minő: a történelem általános földrajz, polgári jogok